Népszava, 1918. július (46. évfolyam, 151–176. sz.)
1918-07-02 / 151. szám
1918 JÚLUS 2. NEFSSAVA tábornok, Kalen vezérkara főnökének a példájára, aki néhány hónappal ezelőtt meghódolt a bolsevikiek előtt és egy fölhívásbaan elismerte, hogy a bolsevikiek képviselik azormc népet: a bolsevikiekellen harcoter tehát mitrosz nép ellen való harcot jelent Mindamellett a nagyorosz szovjet kongressusors tesznek kétségbevonhatatlan tanúságot a poltikai hatalmi viszonyokról. Ezek irányadók a kormányra nézve, mert a legtökéletesebben ezek képviselik ser három népet. A nagy néptömegek — valamennyi dolgosó férfi és nő — részt vesznek a választásokon, megválasztják a helyi szovjeteket, valamint küldötteket a nagyorosz kongresszusokra és ezzel eldöntik a köztársaság politikáját. A választásokból csak a kizsákmányolókat rekesztik ki. A nagyorosz szovjet kongresszusok legalább is a nép háromnegyed részét képviselik, mindenekelőtt a munkásokat, a szegény parasztokat, valamint az intelligenciát is, amely az utóbbi időben egyre jobban helyesli és támogatja ti bolsevikiek pomkáját. — A szovjet kongressasore mindig bolsevikpártiak voltak és milyen magatartást tanúsítanak a nép többségzével szemben? Iti volt aszerepük? Figyelemreméltó, hogy az első kongresszuson, amelyet most nyáron a Kerenski-kormány alatt Pétervárott tartottak, a bolsevikiek elenyésző kisebbségben voltak, Kerenski politikája azonban napról-napra jobban elveszítette a tömegek bizalmát, a bolseviki politika híveinek a tábora ellenben egyre jobban növekedett, úgy hogy már a második kongresszuson — a novemberi forradalom alatt — a baloldali Szocialista forradalmárok támogatása mellett a bolsevikiek nagy többségre jutottak. A novemberi forradalom óta a néptömegek bizalma az egész vonalon fokozódik a bolsevikiek iránt. ITj korszakot jelent a januárban megtartott harmadik kongresszus. Ennek jutott a legsúlyosabb feladat, hogy a demokrácia elavult formáját mellőzve, jóváhagyja az alkotmányozó gyűlés föloszlatását. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a bolsevikiek túlnyomó többségben voltak. És valóban, a jobboldali szocialista forradalmárok és a menseviki csoport igen lényegtelen ellenzék maradt. A békeszerződés ratifikálásának tárgyalásánál a negyedik kongresszuson szakadás állt be, mert a baloldali szocialista forradalmárok, akik szintén kormánypártiak és minden belpolitikai kérdésben együtt haladnak a bolsevikiekkel, a békekötés ellen szavaztak és a bolseviki küldöttek egy része tartózkodott a szavazástól. Mindamellett a több mint ezer küldöttnél a bolsevikiek körülbelül a szavazatok kétharmadát kapták. És az uralkodó politikai fölfogás a kongresszus után sem változtatott irányt. Ahol csak újabb szovjetválasztások voltak, így Moszkvában, Tvolban és Szamarában, mindenütt a bolsevikiek maradtak többségben. Csak olyan emberek állíthatják, hogy a bolsevikiek nem a nagy tömegekre támaszkodnak, akik nem ismerik a szovjet köztársaság alkotmányát. A szovjetek hálózata az egész országot magába foglalja: minden városban, városkában és faluban szovjetek működnek. Nemcsak a városi proletárság, hanem a parasztság is — amely egy évvel ezelőtt még az elenyészett szocialista forradalmár párt híve volt — helyesli programunkat és taktikánkat. A kormány minden körülmények között a tömegektől függ és ellenségeinknek nincsen szükségük fegyveres erőre, hogy a kormányt megbuktassák, mert a nagyorosz szovjet kongresszusok küldötteit három hónaponként választják. A helyi szovjeteket bármikor újra választhatják. Ellenségeink csoportja a tőkepénzesekből, a nagybirtokosokból, volt kiváltságos bürokratákból és magasabb rangú tisztekből áll, egészében pedig csak igen csekély kisebb ég. A szovjet kormány ellenségeinek nincsen politikai hatalmuk, éppen azért, mert nincsen mögöttük tömegek. Ezért igyekeznek terrorista akciókkal, fegyveres orvtámadásokkal és demagóg hazugságokkal megbuktatni a kormányt. Kormányunkat azonban, amely valóságos népképviselet, ilyen eszközökkel nem lehet megbuktatni. Hiszen akkor magát a nép nagy többségét kellene leigázni. Erre azonban az ellenzék nem képes, bármennyire szeretné is megtenni. Ezekre a valóságokra támaszkodva, kétségbevonhatatlanul állíthatjuk, hogy a mostani kormányt az egész holsozó nép támogatja. A nép és a kormány szerves egység. Belföldöm, nincsen olyan erő, amely a szovjetek kormányát megbuktathatod. Ezzel azonban nem mondjuk, hogy a mostani kormány helyzete könnyű lenne. Kétségtelenül még sok nehézség áll az utunkban, amelyeket azonban nem a belpolitikai küzdelmek területén kell keresnünk, mert a bábomból származó gazdasági nyomor és a bonyolult nemzetközi helyzetből fakadnak. Bereine elvtárs megígérte, hogy egy legközelebbi beszélgetésünk alkalmával ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. KÖZSÉGI ÜGYEK: Tömeges kislakásépítések a fővárosban. * * M lakásügyi bizottság ülése. — Miattam volt a főváros teljem. Többször írtunk arról az akcióról, amely a főváros tűrhetetlen lakásnyomorúságának enyhítése érdekében megindult. Előbb arról volt szó, hogy a főváros fog lakásokat építeni, azután úgy fordult a dolog, hogy a kormány vállalja ezt a kötelességet. Sok ide-oda beszélés, firkálás, tanácskozás történt, a sürgős és rendkívül fontos kérdéssel valóságos futballjátékot űztek és az eredmény eddig az, hogy a lakásnyomorúság egyre nő. Most végre történt egy olyan lépés, amely után a cselekvés következhetik, ha a kormány komolyan veszi a kötelességét. Ugyanis a főváros lakásügyi bizottsága hétfőn ülést tartott és ezen azt határozta, hogy elfogadja a kormány ajánlatát, amely szerint a kormány fog 10.000 kislakást építeni, amelyekhez a szükséges telkeket a főváros engedi át; de míg a kormány ingyen, örök tulajdonul kívánja a város telkeit, addig a bizottság a telkeket csak ingyenes használatra és korlátozott időre engedi át, bizonyos feltételek kikötése mellett- A bizottságnak ezt az álláspontját csak helyeselni lehet: a fővárosnak nem szabad a telkeket örök időkre elidegenítenie, sőt egyre több területet kell megszereznie, hogy döntően befolyásolhassa a lakáspiacot. A kormány pedig, ha komolyan szándékozik a fővárosi lakásnyomorúságon segíteni, fogadja el az ajánlott feltételeket és fogjon hozzá azonnal a kislakások építéséhez. A lakásügyi bizottság hétfői ülésén, amelyen dr. Bódy Tivadar polgármester elnökölt dr. Wildner Ödön tanácsnok alapos előterjesztésben ismertette az ügy állását és a szociálpolitikai ügyosztály javaslatait. Vagy a kormány, vagy a főváros... Wildner tanácsnok előadta, hogy a főváros közgyűlése június 19-én hozott határozatában két alternatívát állított föl a kormánynak a lakásépítésre, vagy a főváros építi föl 140 millió költséggel a lakásszükség enyhítése tárgyában megállapított programban megjelölt épületeket s ebben az esetben a kormánytól .10 éven keresztül évi 6.298.000 korona hozzájárulást kér, vagy a kormány hajtja végre a programot és ebben az esetben a főváros alkalmas építési telkeket ingyenhasználatra, megállapítandó időre enged át a kormánynak azzal, hogy a házak fentartási és kezelési költségeit, nem viseli, a lakások első alkalommal csak fővárosi állandó lakosnak méltányos piaci áron adhatók bérbe. A kereskedelmi miniszter június 20-án leiratot intézett a fővároshoz, hogy a kislakások építését az állam költségére akarja végeztetni. Egyúttal közli, hogy a kereskedelmi minisztériumnak, valamint a központoknak és más háborús alakulatoknak jelenleg bérházakban elhelyezett hivatalait ideiglenes épületekbe telepíti ki és az ilyenformán megüresedő lakások a főváros közönségének rendelkezésére fognak állani. Kijelenti a leirat, hogy a kormány ily módon kerek 120 millió korona költséget vállal a fővárosi lakásínség enyhítése érdekében. Számít a főváros közönségének hathatós támogatására, kívánja, hogy a kislakások építéséhez szükséges területeket a főváros tulajdonjogilag ingyen bocsássa az állam rendelkezésére és a kereskedelmi minisztérium hivatalainak kitelepítésére szükséges területeket ideiglenesen, mintegy 30 évre, szintén ingyem adja át. A kislakások céljaira kéri a miniszter a V. ker., Madaras-, Rákospalotai-, Tomori- és Palotai-utak által határolt körülbelül 12.000 négyszögöl nagyságú, a X. ker.,Turánnér- és Százados-utca által határolt körülbelül 8500 négyszögöl nagyságú, a X. ker., Maglódi-úti körülbelül 80.000 négyszögöl nagyságú, a X. ker. Pongrácz-utcai 15.000 négyszögöl nagyságú telektömböknek, összesen mintegy 55.500 négyszögölnyi területnek ingyen tulajdonjogi átengedését. A kereskedelmi minisztérium hivatalainak kitelepítésére a miniszter a Városmajornak a Maros-, a Szamos- és a Csaba-utcák által határolt részét kéri. Ez a terület 30 évi ingyen használati idő múlva a rajta levő építményekkel együtt kerülne vissza a főváros tulajdonába. A központok kitelepítésére az V. kerület Személynök-, Balaton-utcák, az Országház-tér és Rudolf-rakpart, által határolt kincstári, illetőleg közmunkatanácsi telektömböt akarja a miniszter igénybe venni, amely területhez a Rudolf-rakpartnak megfelelő szélességű sávja volna hozzácsatolandó. Végül az ügy sürgősségére való tekintettel kéri a miniszter az ügynek a közgyűléssiv való sürgős, sorozattti letárgyalását. A tanács javaslata. Ezután Wildner tanácsnok a szociálpolitikai ügyosztály, illetőleg a tanács javaslatát terjesztette elő. Eszerint a lakáscélokra szolgáló területek átengedése tárgyában a fővárosnak ragaszkodnia kell eredeti álláspontjához: a telkeket nem tulajdonjogilag ingyen, hanem ingyenes használatra engedi át, még adidig hosszú bérlet alakjában, például ötven évre, amely idő után a telkek megint a város szabad rendelkezésébe kerülnének vissza. Az 55.500 négyszögöl kiterjedésű telkek, a főváros becslése szerint, 5.375.000 korona értéket képviselnek. Ezeket a telkeket a főváros az államnak a következő feltételek mellett engedné át: Az ingyenes használati jogot a főváros telekkönyvileg biztosíttatja az állam javára mindaddig, míg az átengedett területek kizárólag a meghatározott célra használtatnak: a házak kezelését, fentartási költségeit, a közterheket az állam viseli, a keletkezett lakásokat első alkalommal csak állandó fővárosi folrosnak adják bérbe méltányos piaci áron. A fővárosajánlata hatályát veszti, ha az építkezést egy éven belül meg nem kezdik és öt éven belül, tehát 1923 augusztus 1-ig be nem fejezik. A kereskedelmi minisztérium bérházakban elhelyezett hivatalainak kitelepítésére, minthogy az e célra legalkalmasabbnak mutatkozó Vérmező igénybevétele a miniszter szerint elháríthatatlan nehézségekbe ütközik, javasolja az ügyosztály a Városmajor parkozatlan, megjelölt részének 30 évi ideiglenes használatra való átengedését. A központok kitelepítésére nézve megjelölt kincstári, illetőleg közmunkatanácsi telkek igénybevételét az ügyosztály is megfelelőnek tartja, azonban a Rudolf-rakpartnak részben való igénybevétele nehézségekbe ütközik, mert azon a területen három, úgyszólván nélkülözhetetlen kát van; amennyiben ez a technikai akadály elhárítható, a fővárosnak nincs kifogása a Rudolf-rakparti területsáv átengedése ellen. Hozzászólások. A tanács javaslatáról hosszabb vita indult meg. A felszólalók kivétel nélkül helyeselték a tanács álláspontját: a főváros telkeit csak ingyenhasználatra, nem pedig örök tulajdonul szabad átengedni. A tárgyalás folyamán különben a kereskedelmi miniszter telefonon értesítette Bódy polgármestert, hogy hajlandó abba is belemenni, hogy a főváros se örökre, hanem 60—70 évi használatra engedje át a telkeket. A bizottság végül egyhangúlag elfogadta a tanácsi javaslatot. Most már ez a fontos ügy hamarosan a közgyűlés elé kerül, azután a kormány megmutathatja, komoly-e a szándéka tud-e és akar-e rögtön hozzáfogni a kislakások tömeges építéséhez? Persze, a hadvezetőség jóakaratú közreműködése is szükséges. Mert — amint a bizottságban Alpár építész mondta — a lakásakció megoldásának igazi eszközei a hadseregnél vannak, ott van az anyag és a munkaerő. Ha milliárdokat és milliókat tudnak elpusztítani, ne bújjanak el akkor, amikor építkezni kell. , * * * X A fővárosi alkalmazottak lakásépítő akciója. Fél évvel ezelőtt megalakult a Székesfővárosi Alkalmazottak Lakásépítő Szövetsége. A Szövetség a főváros állandó alkalmazottai — tisztviselők, tanárok és tanítók, altisztek és szolgák — számára akar lakásokat építeni, részint örök tulajdon, részint örök bérlet alakjá * 5