Népszava, 1918. július (46. évfolyam, 151–176. sz.)

1918-07-02 / 151. szám

1918 JÚLUS 2. NEFSSAVA tábornok, Kale­n vezérkara főnökének a pél­dájára, aki néhány hónappal ezelőtt meghódolt a bolsevikiek előtt és egy fölhívásbaan elis­merte, hogy a bolsevikiek képviselik az­ormc népet: a bolsevikiek­­ellen harcoter tehát m­itrosz nép ellen való harcot jelent Mindamellett a nagyorosz szovjet­ kongressu­sors teszn­ek kétségbevonhatatlan tanúságot a poltikai hatalmi viszonyokról. Ezek irányadók a kormányra nézve, mert a legtökéletesebben ezek képviselik ser h­árom népet. A nagy nép­tömegek — valamennyi dolgosó férfi és nő — részt vesznek a választásokon, megválasztják a helyi szovjeteket, valamint küldötteket a nagyorosz kongresszusokra és ezzel eldöntik a köztársaság politikáját. A választásokból csak a kizsákmányolókat rekesztik ki. A nagyorosz s­zovjet kongresszusok legalább is a nép három­negyed részét képviselik, mindenekelőtt a mun­kásokat, a szegény parasztokat, valamint az intelligenciát is, amely az utóbbi időben egyre jobban helyesli és támogatja ti bolsevikiek po­mkáját. — A szovjet­ kongres­sasore mindig bolsevik­­pártiak voltak és milyen magatartást tanúsí­tanak a nép többségzével szemben? Iti volt a­­szerepük? Figyelemreméltó, hogy az első kongresszu­son, amelyet most nyáron a Kerenski-kormány alatt Pétervárott tartottak, a bolsevikiek el­enyésző kisebbségben voltak, Kerenski politi­kája azonban napról-napra jobban elveszítette a tömegek bizalmát, a bolseviki politika hívei­nek a tábora ellenben egyre jobban növeke­dett, úgy hogy már a második kongresszuson — a novemberi forradalom alatt — a baloldali Szocialista forradalmárok támogatása mellett a bolsevikiek nagy többségre jutottak. A no­vemberi forradalom óta a néptömegek bizalma az egész vonalon fokozódik a bolsevikiek iránt. ITj korszakot jelent a januárban megtartott harmadik kongresszus. Ennek jutott a legsú­lyosabb feladat, hogy a demokrácia elavult formáját mellőzve, jóváhagyja az alkotmá­nyozó gyűlés föloszlatását. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a bolsevikiek túl­nyomó többségben voltak. És valóban, a jobb­oldali szocialista forradalmárok és a menseviki csoport igen lényegtelen ellenzék maradt. A békeszerződés ratifikálásának tárgyalásá­nál a negyedik kongresszuson szakadás állt be, mert a baloldali szocialista forradalmárok, akik szintén kormánypártiak és minden belpo­litikai kérdésben együtt haladnak a bolsevi­kiekkel, a békekötés ellen szavaztak és a bolse­viki küldöttek egy része tartózkodott a szava­zástól. Mindamellett a több mint ezer küldött­nél a bolsevikiek körülbelül a szavazatok két­harmadát kapták. És az uralkodó politikai föl­fogás a kongresszus után sem változtatott irányt. Ahol csak újabb szovjetválasztások voltak, így Moszkvában, Tvolban és Szamará­ban, mindenütt a bolsevikiek maradtak több­ségben. Csak olyan emberek állíthatják, hogy a bol­sevikiek nem a nagy tömegekre támaszkodnak, akik nem ismerik a szovjet­ köztársaság alkot­mányát. A szovjetek hálózata az egész országot ma­gába foglalja: minden városban, városkában és faluban szovjetek működnek. Nemcsak a vá­rosi proletárság, hanem a parasztság is — amely egy évvel ezelőtt még az elenyészett szocialista forradalmár párt híve volt — he­lyesli programunkat és taktikánkat. A kor­mány minden körülmények között a tömegek­től függ és ellenségeinknek nincsen szükségük fegyveres erőre, hogy a kormányt megbuktas­sák, mert­ a nagyorosz szovjet­ kongresszusok küldötteit három hónaponként választják. A helyi szovjeteket bármikor újra választhatják. Ellenségeink csoportja a tőkepénzesekből, a nagybirtokosokból, volt kiváltságos bürokra­tákból és magasabb rangú tisztekből áll, egé­szében pedig csak igen csekély kisebb ég. A szovjet­ kormány ellenségeinek nincsen politi­kai hatalmuk, éppen azért, mert nincsen mö­göttük tömegek. Ezért igyekeznek terrorista akciókkal, fegyveres orvtámadásokkal és de­magóg hazugságokkal megbuktatni a kor­mányt. Kormányunkat azonban, amely való­ságos népképviselet, ilyen eszközökkel nem lehet megbuktatni. Hiszen akkor magát a nép­­ nagy többségét kellene leigázni. Erre azonban az ellenzék nem képes, bármennyire szeretné is megtenni. Ezekre a valóságokra támaszkodva, kétségbe­vonhatatlanul állíthatjuk, hogy a mostani kor­mányt az egész holsozó nép támogatja. A nép és a kormány szerves egység. Belföldöm, nin­csen olyan erő, amely a szovjetek kormányát megbuktathatod. Ezzel azonban nem mondjuk, hogy a mostani kormány helyzete könnyű lenne. Kétségtelenül még sok nehé­zség áll az utunkban, amelyeket azonban nem a belpolitikai küzdelmek terüle­tén kell keresnünk, mert a bábomból származó gazdasági nyomor és a bonyolult nemzetközi helyzetből fakadnak. Bereine elvtárs megígérte, hogy egy legköze­lebbi beszélgetésünk alkalmával ezekkel a kér­désekkel is foglalkozik. KÖZSÉGI ÜGYEK: Tömeges kislakásépítések a fővárosban. * * M lakásügyi bizottság ülése. — Mi­attam volt a főváros telj­em­. Többször írtunk arról az akcióról, amely a főváros tűrhetetlen lakásnyomorúságának eny­hítése érdekében megindult. Előbb arról volt szó, hogy­ a főváros fog lakásokat építeni, az­után úgy fordult a dolog, hogy a kormány vállalja ezt a kötelességet. Sok ide-oda beszélés, firkálás, tanácskozás történt, a sürgős és rend­kívül fontos kérdéssel valóságos futballjátékot űztek és az eredmény eddig az, hogy a lakás­nyomorúság egyre nő. Most végre történt egy olyan lépés, am­ely után a cselekvés következhetik, ha a kormány komolyan veszi a kötelességét. Ugyanis a fő­város lakásügyi bizottsága hétfőn ülést tartott és ezen azt határozta, hogy elfogadja a kor­mány ajánlatát, amely szerint a kormány fog 10.000 kislakást építeni, amelyekhez a szüksé­ges telkeket a főváros engedi át; de míg a kormány ingyen, örök tulajdonul kívánja a város telkeit, addig a bizottság a telkeket csak ingyenes használatra és korlátozott időre en­gedi át, bizonyos feltételek kikötése mellett- A bizottságnak ezt az álláspontját csak helye­selni lehet: a fővárosnak nem szabad a telke­ket örök időkre elidegenítenie, sőt egyre több területet kell megszereznie, hogy döntően befo­lyásolhassa a laká­spiacot. A kormány pedig, ha komolyan szándékozik a fővárosi lakásnyomo­rúságon segíteni, fogadja­ el az ajánlott felté­teleket és fogjon hozzá azonnal a kislakások építéséhez. A lakásügyi bizottság hétfői ülésén, amelyen dr. Bódy Tivadar polgármester elnökölt dr. Wildner Ödön tanácsnok alapos előterjesztés­ben ismertette az ügy állását és a szociálpoli­tikai ügyosztály javaslatait. Vagy a kormány, vagy a főváros... Wildner tanácsnok előadta, hogy a főváros közgyűlése június 19-én hozott határozatában két alternatívát állított föl a kormánynak a­ lakásépítésre, vagy a főváros építi föl 140 millió költséggel a lakásszükség enyhítése tárgyában megállapí­tott programban megjelölt épületeket s ebben az­ esetben a kormánytól .10 éven keresztül évi 6.298.000 korona hozzájárulást kér, vagy a kormány hajtja végre a programot és ebben az esetben a főváros alkalmas építési telkeket ingyenhasználatra, megállapítandó időre enged át a kormánynak azzal, hogy a házak fentartási és kezelési költségeit, nem viseli, a lakások első alkalommal csak fővárosi állandó lakosnak méltányos piaci áron adhatók bérbe. A kereskedelmi miniszter június 20-án le­iratot intézett a fővároshoz, hogy a kislakások építését az állam költségére akarja végeztetni. Egyúttal közli, hogy a kereskedelmi minisz­tériumnak, valamint a központoknak és más háborús alakulatoknak jelenleg bérházakban elhelyezett hivatalait ideiglenes épületekbe telepíti ki és az ilyenformán megüresedő laká­sok a főváros közönségének rendelkezésére fog­nak állani. Kijelenti a leirat, hogy a kormány ily módon kerek 120 millió korona költséget vállal a fővárosi lakásínség enyhítése érdeké­ben. Számít a főváros közönségének hathatós támogatására, kívánja, hogy a kislakások épí­téséhez szükséges területeket a főváros tulaj­donjogilag ingyen bocsássa az állam rendelke­zésére és a kereskedelmi minisztérium hivata­lainak kitelepítésére szükséges terü­leteket ideiglenesen, mintegy 30 évre, szintén ingyem adja át. A kislakások céljaira kéri a miniszter a V. ker., Madaras-, Rákospalotai-, Tomori- és Palotai-utak által határolt körülbelül 12.000 négyszögöl nagyságú, a X. ker.,­­Turánnér- és Százados-utca által határolt körülbelül 8500 négyszögöl nagyságú, a X. ker., Maglódi-úti körülbelül 80.000 négyszögöl nagyságú, a X. ker. Pongrácz-utcai 15.000 négyszögöl nagyságú telektömböknek, összesen mintegy 55.500 négy­szögölnyi területnek ingyen tulajdonjogi át­engedését. A kereskedelmi minisztérium hivata­lainak kitelepítésére a miniszter a Városmajor­nak a Maros-, a Szamos- és a Csaba-utcák által határolt részét kéri. Ez a terület 30 évi ingyen használati idő múlva a rajta levő építmények­kel együtt kerülne vissza a főváros tulajdo­­­nába. A központok kitelepítésére az V. kerület Személynök-, Balaton-utcák, az Országház-tér és Rudolf-rakpart, által határolt kincstári, illetőleg közmunkatanácsi telektömböt akarja a miniszter igénybe venni, amely területhez a Rudolf-rakpartnak megfelelő szélességű sávja volna hozzácsatolandó. Végül az ügy sürgős­ségére való tekintettel kéri a miniszter az ügy­nek a közgyűléssiv való sürgős, soroz­attti le­tárgyalását. A tan­ács javaslata. Ezután Wildner tanácsnok a szociálpolitikai ügyosztály, illetőleg a tanács javaslatát ter­jesztette elő. Eszerint a lakáscélokra szolgáló területek átengedése tárgyában a fővárosnak ragaszkodnia kell eredeti álláspontjához: a telkeket nem tulajdonjogilag ingyen, hanem ingyenes használatra engedi át, még adidig hosszú bérlet alakjában, például ötven évre, amely idő után a telkek megint a város szabad rendelkezésébe kerülnének vissza. Az 55.500­ négyszögöl kiterjedésű telkek, a főváros becs­lése szerint, 5.375.000 korona értéket képvisel­nek. Ezeket a telkeket a főváros az államnak a következő feltételek mellett engedné át: Az ingyenes használati j­ogot a főváros te­lek­­könyvileg biztosíttatja az állam javára mind­addig, míg az átengedett területek kizárólag a meghatározott célra használtatnak: a házak kezelését, fentartási költségeit, a közterheket az állam viseli, a keletkezett lakásokat első alkalommal csak állandó fővárosi folrosnak ad­ják bérbe méltányos piaci áron. A főváros­ajánlata hatályát veszti, ha az építkezést egy éven belül meg nem kezdik és öt éven belül, tehát 1923 augusztus 1-ig be nem fejezik. A kereskedelmi minisztérium bérházakban elhelyezett hivatalainak kitelepítésére, mint­hogy az e célra legalkalmasabbnak mutatkozó Vérmező igénybevétele a miniszter szerint el­háríthatatlan nehézségekbe ütközik, javasolja az ügyosztály a Városmajor parkozatlan, meg­jelölt részének 30 évi ideiglenes használatra való átengedését. A központok kitelepítésére nézve megjelölt kincstári, illetőleg közmunkatanácsi telkek igénybevételét az ügyosztály is megfelelőnek tartja, azonban a Rudolf-rakpartnak részben való igénybevétele nehézségekbe ütközik, mert azon a területen három, úgyszólván nélkülöz­hetetlen kát van; amennyiben ez a technikai akadály elhárítható, a fővárosnak nincs kifo­gása a Rudolf-rakparti területsáv átengedése ellen. Hozzászólások. A tanács javaslatáról hosszabb vita indult meg. A felszólalók kivétel nélkül helyeselték a tanács álláspontját: a főváros telkeit csak in­gyenhasználatra, nem pedig örök tulajdonul szabad átengedni. A tárgyalás folyamán kü­lönben a kereskedelmi miniszter telefonon érte­sítette Bódy polgármestert, hogy hajlandó abba is belemenni, hogy a főváros se örökre, hanem 60—70 évi használatra engedje át a tel­keket. A bizottság végül egyhangúlag elfogadta a tanácsi javaslatot. Most már ez a fontos ügy hamarosan a közgyűlés elé kerül, azután a kor­mány megmutathatja, komoly-e a szándéka tud-e és akar-e rögtön hozzáfogni a kislakások tömeges építéséhez? Persze, a hadvezetőség jó­akaratú közreműködése is szükséges. Mert — amint a bizottságban Alpár építész mondta — a lakásakció megoldásának igazi eszközei a hadseregnél vannak, ott van az anyag és a munkaerő. Ha milliárdokat és milliókat tud­nak elpusztítani, ne bújjanak el akkor, amikor építkezni kell. , * * * X A fővárosi alkalmazottak lakásépítő ak­ciója. Fél évvel ezelőtt megalakult a Székesfő­városi Alkalmazottak Lakásépítő Szövetsége. A Szövetség a főváros állandó alkalmazottai — tisztviselők, tanárok és tanítók, altisztek és szolgák — számára akar lakásokat építeni, ré­szint örök tulajdon, részint örök bérlet alakjá­ * 5

Next