Népszava, 1918. augusztus (46. évfolyam, 177–203. sz.)

1918-08-04 / 180. szám

rejlik, hogy megbízható jó tehéntejjel nem rendelkezünk. A jobbmódú osztályokat ezen a téren még jelentékenyen segíti újabb időben az, hogy az Uránia-egyesület és Stefánia­szövetség által létesített Uránia-tejkonyha ki­fogástalan és orvosilag kellően ellenőrzött úgy­nevezett gyógytejkészítményeket hoz forga­lomba. Nagyon is kívánatos volna, hogy ez a tej hozzáférhető legyen a szegényebb nép osz­tályai­ számára­ is. A háború kezdetén, amikor a­ székesfőváros tejellátásának mindinkább fo­kozódó nehézségei már előrevetették árnyéku­kat, illetékes helyen igyekeztem kecsketenyész­tés­t szorgalmazni, fajkecskéknek minél nagyobb­ számban történő beszerzése által, amivel a tej­kalamilás eléggé ellensúlyozható lett volna. Fölszólalásom azonban, amelyet pedig külön­böző helyeken ismételten megtettem, fájdalom, s­iket fülekre talált. A székesfővárosban egye­düli szerencsénk e tekintetben, hogy a gyer­mekorvosi tapasztalat szerint az anyák és pe­dig nemcsak a szegénysorsúak, hanem a jobb­módnak is, ma inkább szoptatják a gyermekei­ket, mint a béke éveiben és így a természete­sen táplált csecsemők száma a háborús évek alatt fokról-fokra növekedett. • Hogy a világháború milyen hatással volt a csecsemőhalandóságra? A mindinkább nehe­zebb viszonyok folytán természetesen nem csak a halandókig növekedett, hanem a megszüle­tett gyermekek ellenállóképessége is általában mért csekélyebb tett és így a megbetegedésre való hajlam megnövekedett. Hogy a tuberku­lózis betegei­­­ száma a háborús évek alatt jelen­téken­yen emelkedett, az immár közismert. Kü­lönösen a csont-, az izület-, valamint a mirigy­tuberkulózisban szenvedő gyermekek száma szemlátomást szaporodott és a gyermekkórhá­zak, valamint közkórházak vezetőinek ugyan­csak nagy gondot okoz a kórházra szoruló ilyen beteg gyermekek elhelyezése, annyival is in­kább, mert, sajnos, a vidéki közkórházakban ezek a kisdedek még mindig mostohagyerme­kei a kórháznak és így mind tömegesebben jönnek föl a székesfővárosba, hogy nekik or­vosi segítséget nyújtsunk. Megnyilvánult a há­ború hatása abban is, hogy a venereás megbe­tegedések öröklés révén a gyermekkorban a háborús évek alatt megszaporodtak. Hogy ké­sőbben a megbetegedések számának kiugrása nem lesz-e tetemesen erős, azt m­a még kellően megítélni nem tudjuk.­­ Ami a fönti tényeket azután még súlyo­sabbakká teszi, az az a körülmény, hogy a kór­házi ellátás különösen a gyermekbetegeknél, fokról-fokra nehezebbé válik és ma már igazán csak fáradtságot igénylő munka által tudjuk­­ elérni, hogy kórházainkat a megkívánt nívón tarthassuk. Egyrészről az élelmezési nehéz­ségek­, másrészről a betegeknek gy/ögy­sze­rekkel és kötszerekkel való ellátása zsibbasztja fokról-fokra a működést és már most küzdünk a kórházak fehérneműellátásával is. Nem egy hel­yen a kifogyó félben lévő vászonpelenkák helyett papírpelenkákba kényszerülnek bur­kolni a csecsemőket. Ami kórházainknak or­vosi ellátását illeti, a fiatalabb férfierőknek a harctérre való elvonása folytán kipróbált és begyakorolt orvosoknak a hiányát érezz­ük. Még szerencse, hogy orvosnak állanak rendel­kezésünkre, akik a hiányzó férfierők helyét am­bícióval töltik be és azt a fokozott nehéz mun­kát, amely vállaikra nehezedik, szívesen és jól végzik. N­élkülük a férfiorvosok nagy hiánya mellett a kórházi működés úgyszólván teljes­en lehetetlenné válna. Ezeket mondotta Bókay professzor óvatosan és hangfogóval ellátva szavait, bizonyára azzal a­ gondolattal, hogy amit elhallgatott, érzi -és tudja jól mindenki, aki immár az ötödik véres esztendőben figyeli az emberpusztítást és gon­dol arra kétségbeesetten, hogy mi lesz a jövő nemzedékkel, ha itt nem történik semmi a cse­csemő- és anyavédelem gyors és komoly meg­oldására. gy. j. A parlamenti agrárszövetség megalakulása érdekében tovább folyik a toborzás és a szövet­ség­­?Ki e alighanem meg is alakul. A szövetség megalakulása ellen Tiszának állítólag kifogá­sai vannak és azt sem nézné jó szemmel, ha az agrárérdekeknek a munkapártban kü­lön cso­portja alakulna. Amiben körülbelül igaza is van, mert az agrárérdekeknek maga a munka­párt mindig olyan erős támasza volt, hogy semmi szükség arra, hogy a párt keretén belül még külön agrárius rohamcsapatok alakulja­nak. Tisza ellenére is azonban két munkapárti, Pirkner János és Pajzs Gyula csatlakoznak az agrárszövetséghez. Más parlamenti pártokból a következők csatlakoznak a szövetséghez: Az egyesült függetlenségi és 48-as párt (Bizony­párt tagjai közül: Platthy György, Förster Aurél, Matta Árpád, Meskó Zoltán, H­orváth Gyula, Horváth Mihály, Porkoláb Ferenc, Gya­pay Pál, Csemez István, Narancsig József, Be­nedek János, P. Eckhardt Vilmos. — A 48-as al­kotmánypárti kormányt támogató tagjai (We­kerle-csoport) közül: Falusi Árpád, Gőzsy Ti­bor, Győrffy­­ Gyula, Giesswein, Sándor, Jármy Béla, Kovács Dénes, Kovácsy Kálmán, Rökk Iván. — Apponyi csoportjából: Szentiványi Ár­pád, Létay Ernő. — A függetlenségi és 48-as pártból (Károlyi-párt) Kun Béla, Lahne Hugó. — A keresztény-szociális néppárt tagjai közül: Bartos János, Beszkid Antal, Haller István, Huszár Károly, Brestyenszky Kálmán. — A kisgazdapárt tagjai közül: Szabó István, Her­czeg János, Novák István, Mayer János. A POLITIKA HITEL A király szentesítette a választójog­i tör­vényt. Wekerle Sándor miniszterelnököt a­­ király szombaton délelőtt hosszabb külön­kihallgatáson fogadta. A miniszterelnök folyó politikai ügyekről­ tett jelentést, első­sorban a képviselőház és főrendiház legutóbbi üléseinek lefolyásáról és ennek során előter­jesztette az országgyűlés két háza által elin­tézett választói javaslatot szentesítés céljából. A miniszterelnök a szentesítést a javaslat­hoz megkapta. Éjjel jelenti a „M. T. I.", hogy Wekerle kihallgatása alkalmával egyúttal jelentést tett a magyarországi politikai és parlamenti helyzetről, különösen pedig a magyar képvi­selőh­áz pá­rtviszon­yai­n­ak kon­szolidálására vonatkozó terveiről. Kihallgatása után a mi­niszterelnök meglátogatta Burián báró kül­ügyminisztert, este pedig visszautazott Bu­dapestre. Hogy mit értsünk e tervek alatt, arról nem kapunk fölvilágosítást. Talán a munka­párttal való fúziót? * * * NÉPSZAVA & * & Az osztrák­ miniszterelnök tárgyalt a vasúti mup írásosCiral (Bécs, augusztus 3.) Ha­­arek báró minisz­terelnök tegnap Bauhaus báró vasútügyi mi­niszter jelenlétében fogadta a vasutas szövet­ségek megbízottait, hogy jelentést tétessen magának a vasutasok helyzetéről és az ügyük­ben a korm­án­y által" tervezett " intézkedésekhez való állásfoglalásukról. Az­ ismert kívánságok beható megbeszélése után a­­ miniszterelnök azt javasolta, hog a még fennálló differenciák tisztázása céljából tárgyaljanak még a sze­mélyzet megbívitai a vasútügyi minisztérium­mal és vonják be ezekbe a szakta­rnác­s!*'>-/ '-sok'1:1 :a pénzügyminisztérium megbí­zottját is. E tárgyalások befejezése után haj­landók a szervezet megbizattait újból fogadni és az akciót­ befejezni. Ezeket a tárgyalásokat a vasúti minisztériumban azonnal, előrelátha­tólag már a jövő hét elején megkezdik. * & # A finn-orosz bék­eszerződés. (Berlin, augusztus :).) A német kormány meg­hívására­ Oroszország és Finnország a béke­szerződés végleges megtanácskozása végett megbízottakat küldött Berlinbe. Az első ülés tegnap délelőtt volt. A. finn küldöttsész elnöke, Énekeli meghatalmazott miniszter, beszédet tartott, amelyben azon reményét fejezte ki, hogy a m­o­r megállapítandó békeszerződés ál­tal sik­erül Finnországnak függetlenségét és szabad fejlődését biztosítani. Vorovski, az orosz küldöttség elnöke, kijelen­tette, hogy logikus és konzekvens volt az orosz kormány részéről Finnország függetlenségének elismerése. Ezután áttértek a tanácskozás anyagi részére. * & * Hogyan ölték meg Eichhorn tábor­­ r­ nagyot. (Berlin, augusztus 3.) A „Hamburger Frem­denblatt" tudósítója Eichhorn tábornagy meg­gyilkolásának részleteiről a következőket táv­iratozza: A tábornagy délben Wsl felé tért­ vis­­sza a kaszinóból. A lakása mellett levő épület­nél egy bérkocsi állott, amely, mint később kiderült, a tetteseket hozta. A déltájban éppen üres utcán egy elegánsan öltözött natalem­ber állott. Hirtelenül rendkívül csattanás reszket­tette meg a levegőt. Tüzes szilánkeső vált lát­hatóvá, majd a rázkódtatást halotti csönd kö­vette és pillanatokig tartó dermedtség vette körül a kerti ajtó előtt fekvő tábornagyott és vérrel borított­ adjutánsát. Az egész őrség látta a­ bombamerényletet és nem tudta megakadá­lyozni. A merénylő ugyanis a hengeralakú bombát, amely oly kicsi volt, hogy markában el tudta rejteni, villámgyorsan hajította a szembejövő felé. A bomba valami rettenetes erővel robbanó gyúlékony anyaggal volt meg­töltve. Amint a merénylő később bevallotta, ezt külön e célra Moszkvában készítették. A dörrenést és a gyilkost üldöző katonák puskái­nak durranását messzire hallották. * * -4t 1918 augusztus 4, Vasúti szerencsétlenség Galíciában, (Krakó, augusztus 3.) Osviecimnél múlt éjjel súlyos vasúti szerencsétlenség történt. A Krakó­ból éjjel 12 órakor induló vegyesvonat öt sze­mélykocsija a Visztulába zuhant. Minden oldal­ról segély­vonatokat küldtek a szerencsétlenség színhelyére. 36 ember könnyen,, 5 ember súlyo­san megsebesült. Sándor Fái szavahihetősége. L * ^PKMtyai jóindulat és annytft vrmgcsufo» ia.sa. — Két tevét. — lKi*8sstí<£ m tömés*n3ft szerepe. — Alpert Ferenc fegyelmije. — JYezvs engedik a vezérigazgató elé ts pa­nassos nsun&dsopat. — fcassninh tssstásif Már az elmúlt hónapban foglalkozott a Nép­szava azokkal a személyes atrocitásokkal, ame­lyek a Közútinál a nagy sztrájk után napiren­den voltak és amelyek érthető nyugtalanságot és felháborodást váltottak ki a villamosalkal­mazottak táborában. Megírtuk akkor, hogy am­íg Sándor Pál az egyik oldalon biztosítja az alkalmazottakat atyai jóindulatáról és ar­ról, hogy a nagy sztrájkból kifolyóan senkit megrendszabályozni nem kíván, addig a má­sik oldalon az ő alantas közegei a legképtele­nebb üldözésekkel keserítik el az alkalmazot­takat. Fölemlítettünk akkor konkrét eseteket, hogy Sándor Pálnak módja legyen intézkedni, ha valóban nem az ő intenciója az üldözés. Az­onban ekkor nem történt semminemű intéz­kedés. Néhány nappal később a párt és a Szaktanács képviseletében Pollák Rudolf és Király Albert elvtársak fölkeresték Sándor Pált és szóbelileg informálták a vezérigazgató urat azokról a komiszkodásokról, amelyeket különösen Krisz­tián főmérnök követ el a budafoki állomáson. Sándor Pál akkor maga elé citálta Réthy fő­felügyelőt és ezt a Krisztián főmérnököt. A ki­küldött elvtár­­ak előtt felelősségre vonta őket, mire ezek mosakodni iparkodtak és olyan ki­jelentéseket tettek, amelyek — Sándor Pál megerősítése után — megnyugvást keltettek a kiküldöttekben, akik igyekeztek e megnyug­tató kijelentéseket­ az érdekelt villamosalkal­mazottak körében is olykép tolmácsolni, hogy az lecsillapítsa a háborgó kedélyeket. Ám egy hét mullott el, anélkül, hogy rendet teremtettek volna. Sőt újabb esetek jutottak a Szaktanács tudomására. Erre a Szaktanács július 12-én­ átirattal fordult Sándor Pálhoz, amelyben hivatkozva a kiküldöttek előtt tett ünnepélyes kijelentésekre, sürgős orvoslást kért a megrendszabályozások dolgában. E le­vél nyomán azután végre szint vallott Sándor Pál, amit bizonyít az alábbi levele,­­ amelyet válasz gyanánt küldött a Szaktanács átiratára: Vonatkozással folyó hó 19-ről kelt levelére, értesítem, hogy az abban fölemlített Sittkei József és Tőzsér Alajos nevű közúti vasúti alkalmazottakat a­ sztrájkból kifolyólag bán­tódás nem érte, hanem ezek ellen, a mozga­lomtól független fegyelmi eljárás van folya­matban, amelynek a föltétlenül betartandó rend és fegyelem érdekében, igazságos és szabad folyást kell engednem. A budafoki vasút fölemlített alkalmazottai közül: Knaszki Gusztáv, Veresics István és C­sakajda Mátyás már jelentkezésük óta szol­gálatot tesznek, még­pedig új beosztásban, miután előző szolgálati beosztásukban bi­zalmi állást töltöttek be, amely bizalmat a sztrájkban tanúsított szereplésük folytán tő­lük meg kellett vonnunk­. Szabó Dániel ügye még vizsgálat alatt van. Tisztelettel Sándor­ Pál, vezérigazgató. Tehát a vezérigazgató úr szerint „Sittkei Jó­zsef és Tőzsér Alajos nevű közúti vasúti al­kalmazáiakat a sztrájkból kifolyólag bántódás nem érte", hanem függetlenül ettől, fegyelmi eljárás alatt vannak. Ez a megállapítás — eny­hén szólva — durva valótlanság. Mert a dolog így áll: Siitkei­ József, aki 30 éve áll a Közúti szolgá­latában, amiért részt vett­ a sztrájkban, rende­zőből, illetve pótjegyosztóból kalauzzá degra­­láttatott. Persze, ez az öreg, összetört ember nem bírja már ezt a nehéz szolgálatot (ahhoz sokkal jobban kizsákmányolta őt a Közúti 30 éven át) és amiért nem vette rögtön a nyakába a kalauzi táskát — fegyelmit kapott. De mindez nem a sztrájkból kifolyóan, mondja Sándor Pál. Tőzsér Alajos esete sem érdektelen. A moz­galmat befejező bizalmi férfiértekezletten ő is részt vett, mint­ a kőbányai állomás egyik bi­­zalmi férfia. Ezért azután másnap a brutalitá­sairól hírhedt Albert Ferenc főellenőr felelős­ségre vonta és végül véresre verte. Tőzsér elv­társ persze orvosi látleletet vétetett föl sérülé­seiről és polgári bíróság elé vitte az ügyet,, Erre megindította a vállalat a­ fegyelmit, de nem­csak Albert ellen, hanem Tőzsér ellen is. A fe­gyelmi vizsgálatot valami Schvéczeny Frigyes nevű­ levitézlett rendőrtisztviselő vezeti, aki most forgalmi tiszt a Közútinál. Jellemző a fegyelmi vizsgálat kifogástalanságára, hogy am­íg Tőzsér elvtárs — a panaszos fél — föl

Next