Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)
1918-10-01 / 229. szám
1918 október 1 NÉPSZAVA rceznének, hogy a föltételekben megállapodjanak. Franchez d'Esperey tábornok bemutatta a föltételeket a szövetségeseknek, akik azokat jóváhagyták. A föltételek tisztán katonai természetűek és céljuk, hogy a szövetséges hadsereg keleti hadműveleteinek szabadságát teljesen biztosítsák és az esetleg folytatandó tárgyalásokra is biztosítékot adjanak. Minden egyéb, amit ezeken kívül más feltételekről, a bolgár ügyek politikai vagy diplomáciai eseményeiről terjesztenek, helytelen és korai. Csupán egy újabb momentum történt: a bolgár parlamentlrek megérkezése Szalonikiba, hogy a fegyverszünet feltételeiről tárgyaljanak Az ántánt tanácskozik Versaillesben. (Bécs, szeptember 30.) Ma a sobranje sorsdöntő ülésével egyidőben Versaillesben nagy konferenciát tartanak az ántánt-államok Poincaré elnöklete alatt. Szerbiát a tanácskozáson Pasics miniszterelnök képviseli és arra több olasz miniszter is elutazott. A tanácskozást megelőzően Lloyd, George és Clémenceau hoszszasan tárgyaltak egymással. A két miniszterelnök fölfogása, mint az Havas-ügynökség hangsúlyozza, a fontosabb pontokban teljesen egyezik. Az Havas-ügynökségnek a tanácskozásról kiadott kommünikéje közli, hogy a francia kormány az ántant-államok elé Versaillesben oly javaslatot terjeszt, amely magában foglalja a Bulgáriának hivatalosan adandó választ. Az ántant-csapatok felnyomsutása. (Görög jelentés. — Szeptember 26.) A brit csapatokkal együtt működő görög csapatok eljutottak a Velez-hegy gerincéig és elfoglalták azt a hidat, amely innen a Dojrán tavától északra levő területre visz. (Szerb jelentés. — Szeptember 27.) A szerbek a hónap 26-án elérték Radovicát és meglehetősen messzebbre jutottak Kocsanánál. Ugyanezen a napon benyomultak Velezbe és a várat védő nagyszámú csapatokat elfogták, azután folytatták előrenyomulásukat Isztip felé Óriási számú foglyot ejtettünk, többnyire németeket és nagyszámú hadianyagot zsákmányoltunk. Az osztrák-magyar csapatok kiürítettek egy terepszakaszt. (Osztrák-magyar jelentés. — Szeptember 30.) Az Ohrida-tótól közvetlenül nyugatra, a bolgár front helyzetére való tekintettel, egy terepszakaszt kiürítettünk. Osztrák-magyar csapatok Szófiában. (Szófia, szeptember 30.) Osztrák-magyar csapatok ideérkeztek. Az antant csapatok Nyugaton változatlan erővel és fokozódó hevességgel folytatják támadásaikat csaknem az egész nyugati fronton. A legutóbbi két napon a harcvonalat, amely eddig Ypern és a Maas között húzódott, Yperntől északra meghosszabbították még vagy húsz kilométerrel. Az antant támadófrontjának északi szárnya Dixmuidennél végződik, ahonnan a tenger már csak mintegy 18 kilométerre van. A francia és belga csapatok kétnapos támadásai a németeket visszavonulásra késztették Dixmuiden és a Lys-fogó között. A németek már csaknem mindenütt elhagyták azt a vonalat, amelyen ez év márciusában állottak. Az antant támadásainak egy másik gyújtópontja Cambrai és St. Quentin között van. Hetek óta szakadatlanul folyik itt a legkeményebb küzdelem, egyrészt Cambraiért, másrészt St. Quentinért. Az angolok egyik áttörést a másik után kísérlik meg. A német jelentés szerint a támadók a város ellen és attól kétoldalt nem kevesebb, mint 16 hadosztályt vetettek harcba. Cambrai két külvárosában a támadók megvetették a lábukat, a németek a város nyugati szélén állnak, a Scheide mögött. Cambraitól délre, Mesnieres és Crevecour között a németeket a Cambrai— St. Quentin-i csatorna mögött szorították vissza. Tovább délre a németek Villers Guillaint visszafoglalták, itt még a németek a régi Hindenburg-vonalon állanak. Az Aillette és az Aisne között a németek ismét hátrább vonták vonalaikat. Ezúttal az Oise-Aisne-csatorna mögé. A Champagneban és az Argonnesok és a Maas között a franciák és az amerikaiak szintén folytatták támadásaikat. A támadók a Suippes és a Maas között túlhaladtak a Hindenburg-vonalon, egyes helyeken 10 kilométerrel is. Az olasz fronton nincs változás. Újabb, berlini távirat szerint az olaszok hatalmas támadása várható. * * A santani csapatok kiterjesztették a támadásokat Flandriában a németek hátrább vonták vonalaikat. — „Irtóztató közdelem" Cambrai és St. Quentin között. — A tánsajtók benyomultak Cambrai külvárosaiba. — Az Aulette és az Aisne között a németek az Oise—Aisne csatorna mögé vonultak. — A franciák a Suippe és az Aisne között előbbre futottate. — A németek visszafoglalták Apremont-t és a Nonfrebeauverdet. szolgaságban, örömtelenségben és ostobaságban sínylődő világunkat: ez a forradalmi idealizmus, ez a dacos luciferi szembeszállás minden isten teremtette dologgal volt Szabó Ervin lényének igazi, meghatározó alapja, az a lelki sajátossága, amelyből világfölfogása kisarjadzott s amelyre élete ráépült. Ez a lázadó vonás tette őt szocialistává és nem a tudomány igazságainak fölismerése, mint ahogy ezt ő maga hitte magáról. S mivel mindaddig, amíg a szocializmus nem lesz uralkodó, beérkezett hatalommá, ez a lázadó szellem az az örökkévaló forrás, amelyből a társadalmi harc energiái buzognak, újból és újból megszületnek: azért volt Szabó Ervin akkor is szocialista, amikor a szocializmust bírálta, amikor a szociáldemokrata pártot, a szocializmus e társadalmi megtestesítőjét támadta, amikor egyik vagy másik felfogásában el is távolodott a szocializmusnak attól a koncepciójától, amelyet sokan a mi sorainkban egyedül helyesnek gondolnak vagy éreznek. Azt hiszem, Elisée Reclus-nek, a nagy tudósnak és nemes anarchistának van egy „Le Révolté" (A lázadó) című könyve. Valahányszor ez a könyveim elém került, a gondolattársítás mindig Szabó Ervint juttatta eszembe... ". Jellemének ez az alapvonása volt az az erő, amely sokoldalú tudományos érdeklődésének középpontjába a társadalom megváltoztatásának nagy problémáját állította. Föl akarta szerelni elméjét korunk tudományának teljes fegyverzetével és a gyönge szervezetű, évtizedes betegségektől agyongyötört, elcsigázott ember télen-nyáron minden nap ott ült hajnali öt órakor íróasztala mellett s tanúit, olvasott, gondolkodott, irt és amig módja volt hozzá, cselekedett és egyre készült és másokat készített elő a cselekvésre. Soha ennyi szorgalom, munka, önkínzás nem telik ki embertől, akinek valamely ügy nem szívbéli ügye, akit nem hajt indulat és szenvedély, akit nem lűt gyűlölet és szerelem. Szabó Ervin szerette a szocializmust, szent és mindig aktuális dolog volt neki a forradalom. Szerette meleg, megbántott, nyugtalan, ki nem elégített szívének minden hevével a munkásokat és a munkásmozgalmat. Ha bírálta, ez a szerelmes aggódó, féltékeny bírálata volt, aki nem látta elég tökéletesnek szerelmesét. Lázas türelmetlenséggel szerette volna a nagy célok felé előrehajtani, korbácsolni a mozgalmat: mintha érezte volna, hogy gyorsan kell nőnie, hogy arasznyi életében még ő is megláthassa sudárba szökkenését. Bármennyi kivetni valót talált is rajta, a magyar szocializmusnak és a magyar szociáldemokrata pártnak egyik megalapítója, legnagyobb tudományu magvetője és tanítója volt. Senki sem tett Magyarországon nálánál többet a marxizmus tudományának megismertetése terén s aSzovjetek moszkvai szocialista akadéméniája igazságosan és helyesen cselekedett, amikor Magyarországról őt hívta meg a szocializmus magvetői és továbbfejlesztői közül tanárai sorába. Amikor elindult sorainkban, a közkeletű marxizmus fölfogásának volt a híve. De nyugtalan, bíráló, önálló szellem létére nem elégedhetett meg a készen, örökségbekapott igazságokkal. Vizsgálta a folyton megújhodó életet, új tanulságokat épített a régiek tetejébe és így sokszor egy és más dologban eltávolodott oly fölfogásoktól, amelyeket sokan igaznak hittünk. De azért tévedés az a hiedelem, amely pedig erősen elterjedt a magyar munkások között, hogy Szabó Ervin nem volt szocialista vagy akár szociáldemokrata, hanem szindikalista. A politikai demokráciáért való küzdelem közepette, e keserves, meddő, végtelen küzdelem közepette idegesen fogadták és kellett fogadni azt a bírálatot, amelyben Szabó Ervin a demokráciát, a parlamentarizmust részesítette. De ez a bírálat sohasem jelentette azt, hogy Szabó fölöslegesnek ítélte volna az érette való harcot, hanem csak azt, hogy a szocializmus harci eszközei között nem a legfontosabbnak tekintette a parlamenti küzdelmet. A szakszervezet, a munkások közvetlen gazdasági küzdelme a tőkével, amely bizonyos erősségre serdülve, politikai küzdelemmé válik: ez volt az ő megítélése szerint a munkásmozgalom legerősebb és legsajátosabb harci eszköze s a szakszervezetben látta ő a jövő társadalom sejtjét, a jövendő társadalmának a mai állami és gazdasági rendben kifejlődő darabját. Hosszú időn keresztül ezekkel a kérdésekkel birkózott elméje és mivel megoldásai — Magyarországon legalább — koraszülöttek voltak, ezért következett el bizonyos eltávolodás és elhidegülés közötte és a között a mozgalom között, amelyet melegebben és szenvedélyesebben senki sem szeretett és féltett, mint ő. Ezért kell, hogy elsősorban a munkások foglalják szeretettel, megbecsüléssel és kegyelettel szívükbe emlékét és állják körül megilletődött gyásszal annak a férfiúnak koporsóját, aki legigazabb, legtehetségesebb és legbecsületesebb barátjuk, tanítójuk és előharcosuk egyike volt. Én úgy érzem, hogy nagyobb egyéni veszteség nem érhette volna a magyar szocializmust, mint az, hogy Szabó Ervint el kell temetnünk. Kunfi Zsigmond. 3 A hareiszek. * A németek visszavonulnak Nyugaton. (Német jelentés. — Szeptember 29.) Az angolok a belgákkal együtt kiterjesztették támadásaikat Flandriára és folytatták Cambrai irányában. Franciák és amerikaiak ismételten rohamoztak a Champagneban, valamint az Argonnesok és a Maas között. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A tengerparttól a Lystól délre eső szakaszig az éj folyamán heves tűzharc, amely a reggeli órákban Dixmuiden és Vulverrhem között a legerősebb pergőtűzzé fokozódott. Angolok és belgák a Dixmuidentől délre Vulverghemig húzódó harcvonalon támadtak. Sikerült az ellenségnek tölcsérállásainkat elfoglalni és részben tüzérségi vonalainkba is benyomulni. A délután folyamán az ellenség támadását a következő vonalon állítottuk meg: Dixmuiden vasúti töltés, Clercken, Houtenister, Westrosebeke, Passchendaele, Beculkere, Zandvoolde, Hollebeke. Este ezen vonal ellen intézett támadásokat a harctérre érkező tartalékok segélyével visszautasították. A wytschaetei magaslatokat az ellenség többszörös támadásával szemben megtartották. Cambraitól nyugatra a Marchiontól mindkét oldalra eső csatornaállásoknak a szeptember 27-iki harcokban történt elvesztése folytán tegnap reggel arcvonalunkat a nyílt terepről egy hátsó állásba, az Arleux—Aubigny-vonalra — Cambraitól nyugatra és a csatorna mögé Camrai-Marcoingtól délnyugatra — csatlakozással Gonnileux-n át a régi Villers-Guislain-vonalba visszavetettük. Ezeket a mozdulatainkat az éj folyamán az ellenségtől meg nem zavartatva hajtottuk végre. Az ellenség még reggel hosszú időn át tűz alatt tartotta a kiürített terepet. A déli órákban erélyesen kezdett előrenyomulni és Cambraitól északnyugatra és nyugatra nagyerőkkel támadott. Visszautasították. Épp igy meghiúsultak a Marcoingtól délre levő vonalak ellen este intézett támadások. A német trónörökös hadseregcsoportja: Az Aillette és az Aisne között ellenséges beavatkozás nélkül visszavontuk vonalainkat az Oise- Aisne-csatorna mögé, az Aillette melletti Annicy le Chateaux és az Aisne melletti Bourg