Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-01 / 229. szám

1918 október 1 NÉPSZAVA rceznének, hogy a föltételekben megállapodja­nak. Franchez d'Esperey tábornok bemutatta a föltételeket a szövetségeseknek, akik azokat jóváhagyták. A föltételek tisztán katonai ter­mészetűek és céljuk, hogy a szövetséges had­­sereg keleti hadműveleteinek szabadságát tel­­­­jesen biztosítsák és az esetleg folytatandó tár­gyalásokra is biztosítékot adjanak. Minden egyéb, amit ezeken kívül más feltéte­lekről, a bolgár ügyek politikai vagy diplomá­ciai eseményeiről terjesztenek, helytelen és ko­rai. Csupán egy újabb momentum történt: a bolgár parlament­lrek megérkezése Szalonikiba, hogy a fegyverszünet feltételeiről tárgyalja­nak Az ántánt tanácskozik Versaillesben. (Bécs, szeptember 30.) Ma a sobranje sors­döntő ülésével egyidőben Versaillesben nagy konferenciát tartanak az ántánt-államok Poin­caré elnöklete alatt. Szerbiát a tanácskozáson Pasics miniszterelnök képviseli és arra több olasz miniszter is elutazott. A tanácskozást megelőzően Lloyd, George és Clémenceau hosz­szasan tárgyaltak egymással. A két miniszter­elnök fölfogása, mint az Havas-ügynökség hangsúlyozza, a fontosabb pontokban teljesen egyezik. Az Havas-ügynökségnek a tanácsko­zásról kiadott kommünikéje közli, hogy a fran­cia kormány az ántant-államok elé Versailles­ben oly javaslatot terjeszt, amely magában foglalja a Bulgáriának hivatalosan adandó választ­. Az ántant-csapatok f­el­nyomsutása. (Görög jelentés. — Szeptember 26.) A brit csapatokkal együtt működő görög csa­patok eljutottak a Velez-hegy gerincéig és el­foglalták azt a hidat, amely in­nen a Dojrán tavától északra levő területre visz. (Szerb jelentés. — Szeptember 27.) A szerbek a hónap 26-án elérték Radovicát és meglehetősen messzebbre jutottak Kocsanánál. Ugyanezen a napon benyomultak Velezbe és a várat védő nagyszámú csapatokat elfogták, azután folytatták előrenyomulásukat Isztip felé Óriási számú foglyot ejtettünk, többnyire németeket és nagyszámú hadianyagot zsákmá­nyoltunk. Az osztrák-magyar csapatok kiürítettek egy terepszakaszt. (Osztrák-magyar jelentés. — Szeptember 30.) Az Oh­rida-tótól közvetlenül nyugatra, a bol­gár front helyzetére való tekintettel, egy terep­szakaszt kiürítettünk. Osztrák-magyar csapatok Szófiában. (Szófia, szeptember 30.) Osztrák-magyar csa­patok ideérkeztek. Az antant­ csapatok Nyugaton változatlan erővel és fokozódó hevességgel folytatják támadásaikat csaknem az egész nyugati fronton. A legutóbbi két napon a harcvona­lat, amely eddig Ypern és a Maas között húzódott, Yperntől északra meghosszabbí­tották még vagy húsz kilométerrel. Az antant támadófrontjának északi szárnya Dixmuidennél végződik, ahonnan a tenger már csak mintegy 18 kilométerre van. A francia és belga csapatok kétnapos támadá­sai a németeket visszavonulásra késztették Dixmuiden és a Lys-fogó között. A németek már csaknem mindenütt elhagyták azt a vo­nalat, amelyen ez év márciusában állottak. Az antant támadásainak egy másik gyújtó­pontja Cambrai és St. Quentin között van. Hetek óta szakadatlanul folyik itt a legke­ményebb küzdelem, egyrészt Cambraiért, másrészt St. Quentinért. Az angolok egyik áttörést a másik után kísérlik meg. A német jelentés szerint a támadók a város ellen és attól kétoldalt nem kevesebb, mint 16 had­osztályt vetettek harcba. Cambrai két külvá­rosában a támadók megvetették a lábukat, a németek a város nyugati szélén állnak, a Scheide mögött. Cambraitól délre, Mesnieres és Crevecour között a németeket a Cambrai— St. Quentin-i csatorna mögött szorították vissza. Tovább délre a németek Villers Guil­lain­t visszafoglalták, itt még a németek a régi Hindenburg-vonalon állanak. Az Aillette és az Aisne között a németek ismét hátrább vonták vonalaikat. Ezúttal az Oise-Aisne-csatorna mögé. A Champagneban és az Argonnesok és a­­ Maas között a franciák és az amerikaiak­­ szintén folytatták támadásaikat. A támadók a Suippes és a Maas között túlhaladtak a Hindenburg-vonalon, egyes helyeken 10 kilo­méterrel is.­­ Az olasz fronton nincs változás. Újabb, ber­lini távirat szerint az­ olaszok hatalmas tá­madása várható. * * A s­antani­ csapatok kiterjesztették a támadásokat Flandriában­­ a németek hátrább vonták vonalaikat. — „Irtóztató közdelem" Cambrai és St. Qu­entin között. — A tánsajtók benyomultak Cambrai külvárosaiba. — Az Au­lette és az Aisne között a németek az Oise—Aisne csatorna mögé vonultak. — A franciák a Suippe és az Aisne között előbbre futottate. — A németek visszafoglalták Apremont-t és a Nonfrebeauverdet. szolgaságban, örömtelenségben és ostobaság­ban sínylődő világunkat: ez a forradalmi idealizmus, ez a dacos luciferi szembeszállás minden isten­ teremtette dologgal volt Szabó Ervin lényének igazi, meghatározó alapja, az a lelki sajátossága, amelyből világfölfo­gása kisarjadzott s amelyre élete ráépült. Ez a lázadó vonás tette őt szocialistává és nem a tudomány igazságainak fölismerése, mint ahogy ezt ő maga hitte magáról. S mi­vel mindaddig, amíg a szocializmus nem lesz uralkodó, beérkezett hatalommá, ez a lázadó szellem az az örökkévaló forrás, amelyből a társadalmi harc energiái buzognak, újból és újból megszületnek: azért volt Szabó Ervin akkor is szocialista, amikor a szocializmust bírálta, amikor a szociáldemokrata pártot, a szocializmus e társadalmi megtestesítőjét tá­madta, amikor egyik vagy másik felfogásá­ban el is távolodott a szocializmusnak attól a koncepciójától, amelyet sokan a mi soraink­ban egyedül helyesnek gondolnak vagy érez­nek. Azt hiszem, Elisée Reclus-nek, a nagy tudósnak és nemes anarchistának van egy „Le Révolté" (A lázadó) című­ könyve. Vala­hányszor ez a könyveim elém került, a gon­dolattársítás mindig Szabó Ervint juttatta eszembe... ". Jellemének ez az alapvonása volt az az erő, amely sokoldalú tudományos érdeklő­désének középpontjába a társadalom meg­változtatásának nagy problémáját állította. Föl akarta szerelni elméjét korunk tudomá­nyának teljes fegyverzetével és a gyönge szervezetű, évtizedes betegségektől agyon­gyötört, elcsigázott ember télen-nyáron min­den nap ott ült hajnali öt órakor íróasztala mellett s tanúit, olvasott, gondolkodott, irt és amig módja volt hozzá, cselekedett és egyre készült és másokat készített elő a cselekvésre. Soha ennyi szorgalom, munka, önkínzás nem telik ki embertől, akinek vala­mely ügy nem szívbéli ügye, akit nem hajt indulat és szenvedély, akit nem lűt gyűlölet és szerelem. Szabó Ervin szerette a szocia­lizmust, szent és mindig aktuális dolog volt neki a forradalom. Szerette meleg, megbán­tott, nyugtalan, ki nem elégített szívének minden hevével a munkásokat és a munkás­mozgalmat. Ha bírálta, ez a szerelmes aggódó, féltékeny bírálata volt, aki nem látta elég tökéletesnek szerelmesét. Lázas türel­metlenséggel szerette volna a nagy célok felé előrehajtani, korbácsolni a mozgalmat: mintha érezte volna, hogy gyorsan kell nőnie, hogy arasznyi életében még ő is meg­láthassa sudárba szökkenését. Bármennyi kivetni valót talált is rajta, a magyar szocializmusnak és a magyar szociáldemokrata pártnak egyik megalapí­tója, legnagyobb tudományu magvetője és tanítója volt. Senki sem tett Magyarorszá­gon nálánál többet a marxizmus tudományá­nak megismertetése terén s a­­Szovjetek moszkvai szocialista akadéméniája igazságo­san és helyesen cselekedett, amikor Magyar­országról őt hívta meg a szocializmus mag­vetői és továbbfejlesztői közül tanárai so­rába. Amikor elindult sorainkban, a köz­keletű marxizmus fölfogásának volt a híve. De nyugtalan, bíráló, önálló szellem létére nem elégedhetett meg a készen, örökségbe­kapott igazságokkal. Vizsgálta a folyton megújhodó életet, új tanulságokat épített a régiek tetejébe és így sokszor egy és más do­logban eltávolodott oly fölfogásoktól, ame­lyeket sokan igaznak hittünk. De azért téve­dés az a hiedelem, amely pedig erősen el­terjedt a magyar munkások között, hogy Szabó Ervin nem volt szocialista vagy akár szociáldemokrata, hanem szindikalista. A politikai demokráciáért való küzdelem kö­zepette, e keserves, meddő, végtelen küzde­lem közepette idegesen fogadták és kellett fogadni azt a bírálatot, amelyben Szabó Er­vin a demokráciát, a parlamentarizmust ré­szesítette. De ez a bírálat sohasem jelentette azt, hogy Szabó fölöslegesnek ítélte volna az érette való harcot, hanem csak azt, hogy a szocializmus harci eszközei között nem a legfontosabbnak tekintette a parlamenti küzdelmet. A szakszervezet, a munkások közvetlen gazdasági küzdelme a tőkével, amely bizonyos erősségre serdülve, politikai küzdelemmé válik: ez volt az ő megítélése szerint a munkásmozgalom legerősebb és legsajátosabb harci eszköze s a szakszervezetben látta ő a jövő társadalom sejtjét, a jövendő társadalmának a mai állami és gazdasági rendben kifejlődő darab­ját. Hosszú időn keresztül ezekkel a kérdé­sekkel birkózott elméje és mivel megoldásai — Magyarországon legalább — koraszülöt­tek voltak, ezért következett el bizonyos el­távolodás és elhidegülés közötte és a között a mozgalom között, amelyet melegebben és szenvedélyesebben senki sem szeretett és fél­tett, mint ő. Ezért kell, hogy elsősorban a munkások foglalják szeretettel, megbecsü­léssel és kegyelettel szívükbe emlékét és állják körül megilletődött gyásszal annak a férfiúnak koporsóját, aki legigazabb, leg­tehetségesebb és legbecsületesebb barát­juk, tanítójuk és előharcosuk egyike volt. Én úgy érzem, hogy nagyobb egyéni veszte­ség nem érhette volna a magyar szocializ­must, mint az, hogy Szabó Ervint el kell temetnünk. Kunfi Zsigmond. 3 A hareiszek. * A németek visszavonulnak Nyugaton. (Német jelentés. — Szeptember 29.) Az angolok a belgákkal együtt kiterjesztették támadásaikat Flandriára és folytatták Cambrai irányában. Franciák és amerikaiak ismételten rohamoztak a Champagneban, valamint az Ar­gonnesok és a Maas között. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: A ten­gerparttól a Lystól délre eső szakaszig az éj folyamán heves tűzharc, amely a reggeli órák­ban Dixmuiden és Vulverr­hem között a legerő­sebb pergőtűzzé fokozódott. Angolok és belgák a Dixmuidentől délre Vulverghemig húzódó harcvonalon támadtak. Sikerült az ellenségnek tölcsérállásainkat elfoglalni és részben tüzér­ségi vonalainkba is benyomulni. A délután fo­lyamán az ellenség támadását a következő vo­nalon állítottuk meg: Dixmuiden vasúti töltés, Clercken, Houtenister, Westrosebeke, Passchen­daele, Beculkere, Zandvoolde, Hollebeke. Este ezen vonal ellen intézett támadásokat a harc­térre érkező tartalékok segélyével visszautasí­tották. A wytschaetei magaslatokat az ellenség többszörös támadásával szemben megtartották. Cambraitól nyugatra a Marchiontól mindkét oldalra eső csatornaállásoknak a szeptember 27-iki harcokban történt elvesztése folytán teg­nap reggel arcvonalunkat a nyílt terepről egy hátsó állásba, az Arleux—Aubigny-vonalra — Cambraitól nyugatra és a csatorna mögé Cam­rai-Marcoingtól délnyugatra — csatlakozással Gonnileux-n át a régi Villers-Guislain-vonalba visszavetettük. Ezeket a mozdulatainkat az éj folyamán az ellenségtől meg nem zavartatva hajtottuk végre. Az ellenség még reggel hosszú időn át tűz alatt tartotta a kiürített terepet. A déli órákban erélyesen kezdett előrenyomulni és Cambraitól északnyugatra és nyugatra nagy­erőkkel támadott. Visszautasították. Épp igy meghiúsultak a Marcoingtól délre levő vonalak ellen este intézett támadások. A német trónörökös hadseregcsoportja: Az Aillette és az Aisne között ellenséges beavatko­zás nélkül visszavontuk vonalainkat az Oise- Aisne-csatorna mögé, az Aillette melletti An­nicy le Chateaux és az Aisne melletti Bourg

Next