Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)
1918-10-03 / 231. szám
4 vagy akcióba belemenni és szövetkezni azokkal, akiknek külpolitikája mind a mai napig teljesen azonos volt Tiszáéval és a munkapártéval. Épp ellenkezőleg, a párt szeme előtt olyan kialakulás lebeg, amely tömöríti az egész országban azokat, akik a Károlyi-pártnak a független Magyarország érdekében való termély béketörekvését sohasem akarták eltaposni. Ezt a közleményt Károlyi Mihálynak következő nyilatkozata egészíti ki: " A függetlenségi párt az ország érdekében a legelső feladatnak a béke megkötését tartja, a várt közismert álláspontja alapján. A békével kapcsolatban a politikai helyzetet teljesen megérettnek látja, hogy az ország közjogi és gazdasági önállóságát a perszonálunió alapján most megvalósítsa. Mindazokat, akik e törekvésében támogatják, közös akcióra hívja föl. Ez az együttműködés azonban nem a pártok koalícióját vagy blokszerű alakulását jelentené, hanem a kitűzött célok közös előmozdítását. * Andrássy, Apponyi és Tisza csütörtökön már Bécsben lesznek. Kihallgatásuk előtt még összeülnek Wekerlével, aki különben szerdán délelőtt részt vett a külügyminisztériumban tartott közös miniszteri értekezleten. Délután kihallgatáson jelent meg a király előtt s egy bécsi jelentés szerint: tájékoztatta a királyt a magyarországi hangulatról s az egyes pártoknak a koncentrációk eszméjével szemben elfoglalt magatartásáról. Így tehát a király „pontos és lelkiismeretes" információ birtokába jutott. * * Indítvány a perszonálunióról. Ráth Endre országgyűlési képviselő szerdán délelőtt megjelent a képviselőházban és az elnök távollétében az elnöki tanácsosnak a következő indítványt adta át: „Utasítsa a Ház a kormányt, hogy tizenöt nap alatt terjesszen a képviselőház elé Magyarország állami önállóságának és a perszonálunió alapján való tényleges megvalósítására vonatkozó törvényjavaslatot. Ráth Endre a házszabályoknak megfelelően, az indítványt a képselőház indítványkönyvébe is bejegyezte. A munkapárt nem csatlakozik... A Bizonypárt a napokban átiratot intézett a többi országgyűlési párthoz, amelyben fölszólította őket, csatlakozzanak ahhoz a mozgalmához, hogy a külpolitikai helyzetre való tekintettel a Házat hívják mielőbb egybe. Az átiratra szerdán érkezett meg a válasz a nemzeti munkapárt elnökétől, amelyben „hazafias üdvözlettel" értesíti a Bizony párt elnökét, hogy a munkapárt „ezidő szerint" nem csatlakozik a mozgalomhoz. a nemzetek önrendelkező jogáról szóló mondás üres frázis, amelyet Anglia csak azért dobott ki a világba, hogy zavarokat okozzon a monarchiában. A boszniai országgyűlés egybehívásáról szó sem lehet, mert az osztrák birodalmi gyűlés már elég kellemetlenséget és szégyent hoz a monarchiára. Dr. Korosec közönséges antant-ügynök A szlovéneket egy pillanatig sem tűrnék meg a magyar államban. A délszláv állam álomkép, amelyet soha meg nem valósíthatnak, amíg Magyarország fönnáll. Szerbia a háború után olyan kicsiny és gyönge lesz, hogy ha csak megmozdul, Bulgária eltiporja és „reggelire elfogyasztja". A memorandumból ugyanaz a tónus szólal ki, amelyet Prágában és Laibachban megütöttek és tudatosan vagy öntudatlanul párhuzamosak az antant törekvéseivel. Tisza ezután heves taglejtéssel és emelt hangon mondta: „Talán elpusztulhatunk, de mielőtt elpusztulunk, hatalmunkban áll, hogy szétmorzsoljuk mindazokat, akik ilyen célokat védelmeznek". És a memorandumra mutatva folytatta: „És ez a hülyeség itt..." A képviselők azonban nem engedték befejezni a mondatot, hanem egyszerűen hátat fordítottak neki és kimentek a szobából. Tisza még utánuk kiáltotta. ..Ez a legokosabb, amit tehetnek!" Ebből a tárgyalásból annyira világosan kitűnik ennek a nagyzási hóbortban szenvedő oligarchának a vakmerősége és ostobasága, hogy fölöslegessé tesz minden további szót Bosznia Magyarországhoz való kapcsolásának ellenségei nem lehetnek eléggé hálásak Tisza iránt, amiért elment Sarajevóba, ugyanis kiirtotta a Magyarország iránt való rokonszenv utolsó maradványát is... Az eszeieser tárgyal. « Tisza' stökhendű moeSofts a sxsfb spolitifuvisofdaal szemben. Az ArbeUer-Zeitung szerdai számában írja a SrCŠetkeSWiaUnJisza Sarajevoban tett ,információs" látogatása alkalmából a szerb politikusokhoz is fordult és ezek memorandumban terjesztették elő nézeteiket. Tisza erre magához hivatta őket. Már közöltünk adatokat ennél a látogatásnál lejátszódott jelenetekről, a horvát lapokban azonban most pontos tudósítást találunk, amelyből világosan kitűnik, hogyan viselkedett a budapesti betyár ez alkalommal. A lapok a következő tudósítást közlik: Szeptember 21-én, délután 5 órakor Vojislav Sola, dr. Jovo Sunarics, Danilo Dimovics, dr. Misim Joskics, dr. Karlo Ikies és Vjokoslav Jelavics urak gróf Tisza meghívására megjelentek a sarajevoi konokban. Tisza ezeket az urakat Íróasztalánál állva, tábori egyenruhájában, összes rendjeleivel földíszítve, fogadta. Anélkül, hogy bemutatkozott volna nekik, a memorandumról kezdett beszélni, amelyet egész sereg horvát és szerb politikus nevében Sola adott át neki napokkal azelőtt. Haza azt mondta, hogy abban a reményben jött Sarajevóba, hogy vezető személyiségiekkel beszéljen azokról az érdekekről, amelyek egybekapcsolnak és abban a reményben, hogy „komoly emberekkel" lesz dolga, akiket áthat az állampatriotizmus. A memorandumot azonban olyan formában és hangon tartják, amelyet illetlennek kell minősíteni. A horvátoknak, a szerbeknek és a szlovéneknek a memorandumban hangsúlyozott egysége ellentétben áll az államtörvényekkel és 'M'JÜLSZA' «W 'xb. & * & WSStssras a eseS*®!« és a raemeSels kontraSí,•ss&reok a békét SkSvefteSg. — Tá£m®sSá$r oSs Tssaa István elláss, magyar vCCcsaeteSog a magyar USam hattyúdala." Az osztrák képviselőház szerdán folytatta tanácskozását és megkezdte a vitát a kedden elhangzott kormánynyilatkozatok fölött. Az ülés lefolyásáról, nem különben a szociáldemokraták felkejavaslatáról alább közlünk részletes tudósítást, itt érdekesnek tartjuk közölni azt a jellemző képet, amelyet a, „P. L.a bécsi tudósítója rajzolt meg a Reichs-irat keddi üléséről: Még mielőtt a miniszterelnök beszélhetett volna, a csehek gúnyos és szidalmazó szavakkal árasztották el. Erélyes vonású, máskor piros, üde arca sápadt volt Hiányzott előbbi beszédeinek erélyes gesztusa. Hangja, amely az osztrák parlament legtöbb szónokával ellentétben, a rossz akusztika mellett is mindig erőteljesen csengett, most egészen letompult Bármit tartson is az ember beszédének tartalma felől, annyi bizonyos, hogy Hussarek külsőleg szomorú látvány volt. Semmiképen sem keltette az osztrák államgondolat, az erő, a bátorság, az öntudat megtestesülésének a benyomását és amint gyámoltalanul állt a közbeszólások zápora és a szidalmazó szavak áradatával szemben, csak szánalmat érezhettünk az iránt az ember iránt aki ilyen sorsdöntő órákban tartja nehéz kezében az osztrák kormányhatalmat . Már az első közbekiáltásokból kitűnt hogy a csehek egyáltalán a legparányibb önuralmat sem szándékoztak gyakorolni. Amikor Hussarek arra utalt hogy a bolgár fronton vállvetve állunk a németekkel, Soukup képviselő dühtől tajtékzó támadásokat intézett Németország ellen. Ez volt a jeladás a német szövetség ellen irányuló általános cseh tiltakozásra. Kalina képviselő ezt kiáltotta: „A németek maguk is csődöd mondtak!" Stransky azt kérdezte: „Hol vannak még a szövetségeseik?" A legfeltűnőbb az volt hogy a német képviselők igen hidegen és passzíve viselkedtek és nyugodtan tűrték a német szövetség ellen irányuló tüntetést. Az ülésről szóló tudósításban ugyan olvashatjuk Langenhan és Kraft képviselők tiltakozását, de úgy látszik, ezt senki sem hallotta. A lengyelek végtelenül ridegen viselkedtek. Jelen voltak ugyan, de nem vettek részt a tüntetésben, padjaikról sem közbekiáltások, sem tetszésnyilvánítások nem hallatszottak. Ugyanilyen nyugodtan maradtak a német szociáldemokraták, míg a délszlávok hatékonyan támogatták a cseheket Kissé elcsöndesült a zaj, amikor a miniszterelnök a boszniai kérdésről kezdett beszélni. Nagy izgalmat okozott az, hogy Hussarek a legnagyobb elhatározottsággal a nagyhorvát megoldás mellett szállt síkra és Horvát-Szlavonországnak Boszniával, Hercegovináival és Dalmáciával való egyesítését jelentette be, mielőtt a magyar kormány még állást foglalt volna ebben a kérdésben. Bár az osztrák miniszterelnök kijelentései a nagyhorvát ideál szellemében történtek, a délszlávok gúnyos közbekiáltásokkal zavarták fejtegetéseit: „A boszniai kivégzések! Tisza, a véreb! Már késő! Most már magunk rendezzük be a házunkat!" A lengyel kérdés megbeszélésénél az ukránok kezdtek lármázni. Staruch képviselő ezt kiáltotta: „Porosz szurongókkal akarják megcsinálni!" Más ukrán képviselők ezt kiáltották: „Az osztrák-lengyel megoldás lekéste a vonatot!" Amikor Hussarek azt mondta: „Mi nem is gondolunk arra, hogy egy tartományról lemondjunk", a csehek gúnyosan kiáltották: „Ki az a mi?" Sahradnik képviselő ezt kiáltja: „Már késő! Egy esztendővel ezelőtt kellett volna megcsinálniok, amit most akarnak!" Különösen viharos volt a zajongás, amikor a miniszterelnök befejezésül az alkotmánykérdéssel foglalkozott és az autonómia kiépítésének a szükségességét hangsúlyozta. A csehek ezt kiabálták: „Csaló. Gonosztevő. Állami gonosztevő. Ilyen hazug. A világ legnagyobb csalója áll itt." Amikor a miniszterelnök befejezte beszédét, egyetlen német kéz sem mozdult tapsolásra. A csehek és a délszlávok maradtak győztesként a helyszínen. ^aSametm^i A szociáldemokraták békejavaslata. Adler, Seitz, Seliger és elvtársaik a Reichsrat keddi ülésén Magyarország és Ausztria békefeltételeinek közzétételére vonatkozólag a következő indítványt nyújtották be: Az ellenséges hatalmak a magyar és osztrák kormány részéről javasolt béketanácskozásokat visszautasították. Ez a tény nem szabad, hogy Magyarországot és Ausztriát a háború sürgősen szükséges befejezésére irányuló fáradozásaiban megakassza. Ha az ellenséges hatalmak kormányai folytatni akarják a háborút, akkor az ellenséges országoknak a háborúba belefáradt népeit kell megmozgatnunk. Ez sikerülni is fog, ha megtudjuk a népeket győzni, hogy minden további áldozat nélkül már most meg lehet kötni valamennyi nép érdekeinek és jogérzetének megfelelő békét. Magyarországnak és Ausztriának tehát az egész világ tudomására kell hozni, milyen föltételek mellett hajlandó a békét megkötni. A föltételeket oly módon kell megállapítania, hogy az ellenséges országok népeinek hozzájárulását nyerjék meg és a nép haragját idézzék fel mindazon kormányok ellen, amelyek még folytatni akarnák a háborút. E békeföltételek kinyilatkoztatásának az osztrák népképviselet részéről kell történnie, hogy az ellenséges népeknél bizalmat keltsen. Ezért indítványozzuk, szólítsa föl a Ház a kormányt, hogy valamenynyi hadviselő állam elé javaslatot terjesszen a következő alapokon való békekötésre: 1. Népszövetség létesítése, amely, végrehajtja a nemzetközi leszerelést, a népek között előálló minden viszályt kötelezően döntőbíróság elé terjeszt és minden állammal szemben, amely a nemzetközi jogot vagy szomszédjainak szabadságát veszélyezteti, a népszövetség egyesített hatalmát érvényesíti. 2. Abbahagyása minden gazdasági háborúnak, kölcsönös kötelezettség arra, hogy minden állam a gazdasági forgalomban egyenlő elbánásban részesül, nemzetközi megállapodások a munkásvédelemre vonat-