Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-05 / 233. szám

4 NÉPSZAVA A bolgár király lemondott. * * Boris trénerfikös az uj király. — A Malinov-kormány lemondott! lemondását nem fogadták el. — Hir Ferdinánd király meneküléséről. A középhatalmak csapatainak és diplomatáinak négy héten belül el kell hagyniok Bulgáriát. Ferdinánd király lemondott. (Szófia, október 4.) Ferdinánd bolgár ki­rály a fia, Boris trónörökös javára lemon­dott. A lemondás formaszerűen megtörtént és Boris trónörököst nagy lelkesedéssel király­nak kiáltották ki és nyomban megkoronáz­ták. A Malinov-kormány a trónváltozásra való tekintettel beadta lemondását, de az új ki­rály a kormányt állásában megerősítette. (Bécs, október 4.) Illetékes helyen meg­erő­sítik Ferdinánd király lemondásáról és a szófiai eseményekről szóló hírt. A bolgár király még nem menekült el . (Bécs, október 1.) Budapestre érkezett oly ér­telmű h­írekkel szemben, hogy Ferdinánd ki­rály Szófiából menekült volna, a „Neue Freie Presse" jól értesült helyről szerzett informá­ció alapján megállapítja, hogy Ferdinánd ki­rály tegnap este még Szófiában volt. Hírek ér­keztek Bécsbe arról is, hogy tegnap délután Szófiában teljes nyugalom volt A bolgár fegyvers hik­tei ?ö­tábe!ei. (Lugano, október 1. — „P. Ll.") A „Secolo" szalonikai levelezőjének tudósítása szerint a bolgárok megbízottja és Esperay tábornok kö­zött megkötött katonai szerződés a következő feltételeket foglalja magában: 1. Azonnal ki kell üríteni Görögországnak és Szerbiának még megszállott területeit, ahon­nan sem állatot, sem más egyebet elvinni nem szabad. A visszavonulásnál nem szabad sem­miféle kárt okozni. A kiürített területeken a bolgár közigazgatás továbbra is hivatalában marad. 2. A hadsereget azonnal le kell sze­relni. 3. Minden fegyvert, muníciót és szálító eszközt egy közelebbről megjelölendő helyre kell szállítani. 4. Klletmacedónia megszállása alkalmával a görögöktől elvett anyagokat Gö­rögországnak kell kiszolgáltatni. 5. Az Üszkü­d­től nyugatra levő bolgár csapatok leteszik a fegyvert és hadifoglyoknak tekintik magukat. A tisztek megtartják fegyvereiket, ii. A bolgár hadifoglyok fölhasználása kölcsönösség nél­kül, a szövetséges hadifoglyokat ki kell szol­gáltatni. 7. Németország és Ausztria-Magyar­ország négy heti időt kapnak csapataiknak és katonai hatóságaiknak Bulgáriából való kivo­nulására. Ugyan ezalatt az idő­­ alatt a közép­hatalmak diplomáciai és konzulátusi képvise­lőinek is el kell hagyniuk az országot. Befejezték a Reichsraf­t* * * „Elég volt már a gyilkolásba!" — mondta Stölzl képviseld — Panaszok az osztrák» magyar hadsereg ukrániai magatartásáról. — „Minden ukrán terület egy élhálló ukrán államban egye&8iSjj«»n.M — Bosznia és Hercegovista nem akar halani a Magyarországgal való egyesülésről. — A román nemsen­ségiek kün­ön államiságot követelnek. — „A »Hlé nsmTSitaeg" «»ismerőse.•• •. . ' :-v3'. A Reichsrat pénteki ülésén befejezték a kor­mány nyilatkozatáról és a béke ügyéről meg­indult vitát. Az ülés végén elhatározták, hogy a pártok részéről benyújtott indítványokat 21 tagból álló külön bizottság elé utalják. A bi­­­zottságot­ a következő ülések egyikén fogják megválasztani. • A pénteki ülésről következő tudósításunk szá­mol be. (Bécs, október 4.) A képviselőház folytatta a kormányjavaslatok és a békeindítványok tár­gyalását. Stölzl (német nemzeti) határozottan vissza­utasítja Stanek és Dascyn­ki beszédeit, akik nyilatkozataikkal többet ár­tottak a cseh nép­nek, mint használtak. Tiltakozik a hadsereg és Németország ellen intézett­ támadások el­len. Az Ausztria új rendezése szempontjából indítványozott formulája az önrendelkező jog­nak a németek szempontjából sem elfogadha­tatlan. A németek azonban nem fognak soha mások hatalmába hajolni. Az alpesi és szudétai németek a mostani komoly időben zártan együtt maradnak. Becsületes békét akarunk, nem gyöngeségből és gyávaságból, hanem azért, mert meggyőződésünk, hogy elég volt már a gyilkolásból. Hívek maradunk, szilárdan és rendíthetet­lenül ehhez az államhoz. Ez az állam gondol­jon azonban arra, hogy a német nép vele akar haladni, ha az állam a németekkel akar menni. Petruszievicz képviselő indokolja ezután klub­jának Burián gróf külügyminiszter békejegy­zéke ügyében beterjesztett indítványait, majd kitér az osztrák-lengyel megoldás kérdésére és állást foglal az ellen, hogy Keletgaliciát Lengyelországhoz csatolják. Támadja az osztrák-magyar hadsereg Ukraj­nában tanúsított magatartását és panaszokat sorol föl a megszálló csapatok ukrajnai eljá­rása ellen és lengyelesítő törekvéseket vet a szemükre. (Élénk tiltakozások az ukránoknál.) Szaruci képviselő: Szándékosan lengyel és magyar ezredeket küldenek oda! Az elnök Staruch képviselőt ismételten nyu­galomra inti. Petruszievicz képviselő: A béke kérdésével foglalkozva kijelenti, hogy egész Európában új államjogi rendezésnek kell bekövetkeznie, amely a nemzetek önrendelkezési jogán és tel­jes szabadságán alapszik. Az osztrák-lengyel megoldásra vonatkozólag­ kijelenti, hogy az ukránokat semmiféle hatalom nem kényszerít­heti, hogy a lengyel királyság alattvalói le­gyenek. (Élénk tetszés az ukránoknál.) N­a Ga­lícia nemzeti­ felosztása nem hajtható végre, úgy az ukránoknak el kell veszteniök remé­nyüket, hogy teljesülni fog az a joguk, hogy minden ukrán terület egy önálló ukrán állam­ban egyesüljön és ezzel kapcsolatban, hogy az osztrák-magyar ukrán területek egyesüljenek. Ennek ellenére föltétlenül ragaszkodniuk kell e jog lehető ke­resztülviteléhez. (Élénk tetszés az ukránoknál.) Czapp honvédelmi miniszter visszautasít­ja Petruszievicz és Staruch­ képviselőknek a had­sereg ellen emelt általános szemrehányásait. Nem engedheti meg, hogy ilyen általános jel­legű gyanúsításokat és általánosságban tar­tott támadásokat intézzenek a hadsereg ellen. Szívesen hajlandó e panaszokat fontos vizsgá­lat tárgyává tenni, ha a képviselők konkrét adatokat bocsztanak rendelkezésére. Tetmayr (lengyel) a lengyel néppárt és az egész lengyel nép nevében tiltakozik ama tö­rekvések megbénítása ellen, amelyek függet­len lengyel állam megteremtését célozzák és tiltakozik az ellen, hogy megakadályozzák a nemzet­ minden részének egyesítését. A lengye­lek ragaszkodnak ahhoz, hogy a lengyel nem­zet minden részét, valamint az összes lengyel területeket egyesítsék. Spinck­ képviselő azt kívánja, hogy a gróf Burián által kezdeményezett békemegbeszé­lésre a­ monarchia különböző népeinek meg­bízottait is kiküldjék, hogy ezek a népek érde­két képviselhessék. Szónok azután rátér gróf Tisza legutóbbi horvátországi és Hercegovinai utazására. Spincic kijelenti, hogy Bosznia és Hercegovina a Magyarországgal való egyesülésről nem akar hallani sem, jóllaktak a magyarokkal és németekkel és az összes szerbeknek, h­orvátoknak, tótoknak és szlovéneknek egy független államban való egyesülését követelik. A miniszterelnök nyilat­kozatainak fejtegetésével kapcsolatban hang­súlyozza a szónok, hogy a délszlávok a népek fölajánlott autonómiáját, alkotmányváltozta­tást stb. határozottan visszautasítják. A szo­ciáldemokraták szavai sem fogják őket lépre csalni. (Tetszés a délszlávoknál.) Guggenberg képviselő, mint jó osztrák és hazafi, csatlakozik az itt elhangzott ellenséges és gyűlöletteljes támadások elleni elutasító szavakhoz. Ő és pártja természetesen a béke híve. Azonban természetesen tisztességes békét, kívánhat, oly békét, amelyet Németországgal együtt kötne. Szónok vázolja a Tirol elválasz­tásáról szóló híresztelések rossz hatását s azon reményének ad kifejezést, hogy erre nem fog sor kerülni. Hrubán képviselő kijelenti, hogy pártja ra­gaszkodik a cseh államjogi programhoz. El­utasít minden tárgyalást a lengyel nép állami és nemzeti jövője felől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két nép közti tisztességes, őszinte megbeszélésnek ellene volna. Ha szláv testvé­reinkkel karöltve járunk is el, német polgár­­társainkkal is békésen akarunk együtt élni, mert mi épp oly jól, mint ők, tudjuk azt, hogy együtt kell élnünk. A békekérdésben a pápa békejegyzékének alapján állunk. E jegyzék alapján lehetségesnek tartjuk azt is, hogy Wil­son javaslatait­ kielégítő módon megvalósít­hatjuk. (Élénk tetszés a­ cseheknél.) Grabinski képviselő kijelenti: Ausztria-Ma­gyarország a német-osztrákok nyomása foly­tán egyoldalú szövetséget kötött Németország­gal és a szövetséggel Németország külügyi po­litikájának minden terhét és felelősségét ma­gára vette. A német békét szláv vérrel akarták kiküzdeni. A német állameszme és népeszme, az állam- és népakarat között eltérés van. Nem csodálatos, ha az egyes népek képviselői­­ma ki­jelentik, hogy egész más békét akarnak, mint az állam, hogy önrendelkező jogot kívánnak és a békét Wilson pontjainak alapján akarják. Szónok helyteleníti Poroszország lengyel poli­tikáját, behatóan indokolja a­ lesgpeleknek az egységes és szabad Lengyelországra vonatkozó indítványát és hangsúlyozza­, hogy a lengyelek bizalommal várják az általános európai kongresszust. Degasperi képviselő ismerteti a haditerüle­ten lévő olaszok szenvedését és különösen a rossz élelmezési viszonyokat kifogásolja. Vé­gül azon­ reményének ad kifejezést, hogy nem leh­et már messze a nap, amidőn az emberiség az igazságosság alapján kibékül.­­ Pacher képviselő a következőket mondja: Sztanek képviselőnek német szövetségtársunk elleni szidalmai nem érnek föl hozzájuk. A cseh kérdés kapcsán szónok kifejti,, hogy ez tulajdonképen Wilson nyilatkozatával m­ár meg van oldva, amennyiben a cseh önkormány­zati területnek a csehektől lakott területre kell korlátozódni és a németektől lakott résznek természetesen német önkormányzat alá­ kell ke­rülni. Az ausztriai németek, mint a többi né­pek követelik önrendelkező- és önkormányzati jogukat. Ha az állam nem segít, akkor Ausz­tria­ tízmilliónyi németje majd maga segít ba­ját­. Sir? Feher képviselő a következőket fejti ki: A zsidó nép a kultúrnépek közösségétől azt ki­ha­i megalakuló szabad zsidó államnak elismer­­ését követeli. Az ausztriai z­sidó­­ nép a zsidó nemzetiség teljes­ törvényi elismerését, az ifjú­ságnak zsidó szellemben való nevelhetésének biztosítását követeli, valamint azt is, hogy va­lamennyi zsidó alkotmány­szerű birodalmi szö­vetségben egyesíttessék és nemzeti önkormány­zatuk gyakorlására nemzeti képviselőtestületük legyen. Stark képviselő kijelenti, hogy Wilsont té­vesen nevezik a nagy demokratának. Ameri­kában különösen a munkások között a legna­gyobb demagógnak tekintik. Szónok ezután be­hatóan ismerteti pártjának az osztrák alkot­mány revíziójára vonatkozó követelését, külö­nösen a dualizmus megszüntetését, majd az élelmezési kérdéssel foglalkozik. Jeopescus Grecus képviselő a következő nyi­latkozatot teszi: Abban a pillanatban, amidőn az t­sszmonarchia minden népének önrendel­kező joga érvényesül,­­ Ausztria-Magyarország négur­aine románja is azt követeli, de a monarchián belül külön államisága legyen. Annál inkább követelhetjük, mert ez az új állam a legnagyobb vonzóerőt fogja a szabad Romániára gyakorolni és a monarchiához való csatlakozásra fogja késztetni. Ezzel eddigi magatartásunkkal összhangban maradunk, amely szerint sohasem törekedtünk a mon­archiából való kiválásra, hanem inkább álla­miságunk megőrzése mellett a monarchiával való csatlakozásra törekedtünk. Ezzel a szónokok jegyzéke kimerült. Sievers képviselő javaslatára elhatározzák, hogy az összes indítványokat egy 27 tagból álló külön bizottság elé utalják. A bizottság meg­választása a legközelebbi ülések egyikén fog megtörténni. Az ülést ezután berekesztették. A következő ülés október 8-án, kedden délelőtt 11 órakor lesz. lyik október­­. MOST JELENT MEG! Szocialista Agitációs Iratok 19. száma. A munkások és a termelés Irta: Böhm Vilmos. — Ára 20 fillér. Kapható a Népszava-könyvkereske­désben (Erzsébet­ körút 35) és vala­mennyi szervezeti könyvárusító él

Next