Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-08 / 235. szám

önkormányzati szerveknek, a megyei, városi, községi testületeknek az általános, egyenlő, titkos, nőkre is kiterjedő választójog alapján való megalakulását, a teljesen szabad egyesülési, gyülekezési és szakszervezkedési jogot. 6. Ez a kormány lásson hozzá nyomban annak a mélyreható és gyökeres agrárreformnak a megvalósításához, amely a földet azok kezére adja, akik megmivelik. 7. Ez a kormány hajtsa végre mindazoknak az üzemeknek szocializálását, amelyek az egyéni vezetés alól kinőttek. 8. Ez a kormány léptessen életbre olyan igazságos adópolitikát, amely a háborúnak, de általában az államnak a terheit a nagy vagyonokra és jövedelmekre hárítja át és törölj© el az összes nyílt és leplezett fogyasztási adókat. 9. Ez a kormány fogjon hozzá haladéktalanul a munkásvédelmi és népjóléti politika kiépítéséhez, a teljes, a betegség, baleset, aggkor és munkanélküliséget felölelő népbiztosítás rendszerének megvalósításához, a nők és gyermekek munkaerejének különleges védelméhez és készítse elő a nyolcórás munkanapnak általános behozatalát és általában emelje az elmaradott magyar szociálpolitikát legalább arra a színvonalra, amelyet a magyarországi, berni és leedsi nemzetközi szakszervezeti kongresszusok megállapítottak. 10. Ez a kormány gondoskodjék haladék- talanul arról, hogy a harctérről visszatérő ír katonák és a gyárakból az átmenet idején elbocsátott művkerek az átlagos munkabér erejéig, továbbá a rokkantak, özvegyek és árvák teljes kártalanítást nyerjenek. Ezt az új tulajdonviszonyokban, új jövedelemmegoszlásban, új politikai, szociális és nemzeti intézményekben kifejeződő új alkot- mányt kell megteremtenünk, mégpedig minél előbb és minél többet belőle. Meg kell teremtenünk ezt az új alkotmányt, mivel demokratikus és szocialista elveink parancsszava ez. Meg kell teremtenünk azért, mert tartozunk katonatestvéreinknek, akiik mérhetetlen szenvedések után hazatérnek, azzal, hogy mi elhódítsuk számukra a belső ellenségtől azt a földet, amelyet ők a fronton testükkel védelmeztek, tartozunk azzal, hogy itt szabadsággal, joggal, a jövendő boldogulás reményeivel és lehetőségeivel fogadjuk őket. De meg kell teremtenünk ezt az új alkotmányt azért is, mivel azt akarjuk, hogy amidőn az ország területén élő nemzetek önrendelkező jogukkal élni fognak, már olyan Magyarországot találjanak itt, amelyhez való tartozás kívánatos legyen számukra. Az elnyomás,az osztályuralom, az erőszak, a fegyverek ereje tönkretette Magyarországot és nem biztosíthatja többé területének épségét, nem nyújt védelmet az ország földarabolása ellen. Mi azt hisszük, hogy az egyenlősogú, szabad és demokratikus nemzetek szabad szövetkezésén, föderációján alapuló Magyarország jobb és biztosabb támasztéka a nemzetek társadalmának, népei boldogulásának és az emberi haladásnak, mint a feldarabolt és sokféle élet érdekében megcsonkított, több részre hulló Magyarország. Ez a meggyőződésünk ösztökél bennünket arra, hogy ezzel a szózattal forduljunk az ország egész dolgozó népéhez, valamennyi nemzet dolgos és hasznos, békét, szabadságot, kenyeret és demokráciát kívánó tagjához. Fogjuk össze erőnket és alakítsuk át az elnyomatás és kizsákmányolás Magyarországát oly állammá, amely meg tud majd állani abban a sorsdöntő órában, amikor a nemzet-közi világbékeszerződés értelmében az ittlakó nemzetek önrendelkező joguk alapján dönteni fognak arról: hazájuknak tekinthetik-e ezt az országot! Mindazok, akik azt kívánják, hogy a szabad és önmagukkal rendelkező nemzetek ettől az új Magyarországtól el ne szakadjanak, hanem szabad elhatározásuk alapján itt találják meg a szabad és demokratikus ma-gyar néppel egyetemben boldogulásuk és fej-lődésük minden föltételét: mozduljanak meg döntő cselekvésre! Testvéri üdvözlettel A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége. A szociáldemokrata pártválasztmány. így nem lesz béke! Megtörtént a béke fölajánlása, a fegyverszünet megkérése, a wilsoni program elfogadása, már föl is ujjongott az ország szenvedő és roskadozó népe és ha körülnézünk, mégis azt kell megállapítanunk, hogy mindez nem elég, hogy így, ilyen módon mégsem lesz béke. Wilson még nem válaszolt a központi hatalmak békeajánlatára és az antant államok többi kormánya sem hallatta eddig hivatalosan a szavát, de már felröppent az első vészmadár, már megjelent a francia kormány félhivatalos távirati irodájának, az Havasügynökségnek a merev és visszautasító nyilatkozata. Azt mondja ez a nyilatkozat, hogy az egész békelépés alapja Ausztria-Magyarország, Németország és Törökország kimerültsége és Bulgária elszakadása. A békekérés azért történt, mert a német birodalom vezetői most belátják, hogy győzni nem tudnak és meg akarják akadályozni, hogy az ellenség Németországba benyomuljon és megtorolja az elkövetett jogtalanságot. A francia háborús uszítás tehát még nem szűnt meg és nem tudja elhallgattatni az új békekérés sem. Nyílt kérdés ma még, elhallgatnak-e az angol, az amerikai és az olasz háborúspártiak. De bármi legyen is ezeknek a hatalmaknak a válasza — minden jel inkább jogosít a tagadó, mint az igenlő válasz várására — annyi most már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mai helyzet, a központi hatalmak eddigi békekészsége és demokratizáló lépései még mindig nem elegendőek arra, hogy fölfokozzák az ántant-államok népeinek békére és demokráciára törekvő nyomását az ántant-államok kormányai ellen. Egyre nyilvánvalóbban meg kell állapítanunk, hogy még az sem elég ennek a nyomásnak a kiváltására, ami Németországban történt eleddig. Pedig Németországban már komoly lépések történtek a világbéke egyetlen biztosítékának, a demokráciának a megalapozására. Komoly lépések történtek a békefeltételek dolgában is, Belgium függetlenségének és kártérítési igényének az elismerésével, az eddig kötött bresnitovski és a bukaresti békeszerződések végső és döntő mivoltának megszüntetésében, a balti országok, Litvánia és Lengyelország függetlenségének elismerésében. E megszállott országok polgári közigazgatást kapnak és demokratikus alapon saját népképviseletükkel szabályozhatják a többi országokhoz való viszonyukat. Nagy lépések ezek még akkor is, ha bírálattal meg kell állapítanunk, hogy Elszász-Lotharingia számára kevés az önkormányzat, mert ennek a tartománynak a sorsát a népek önrendelkező jogának következetes végrehajtásával lakossága népszavazására kell bízni. Nagy lépések ezek még akkor is, ha meg kell állapítanunk azt a föltűnő hiányosságot, amely szerint Posen lengyeleinek a sorsáról és az önálló Lengyelországhoz való csatolásukról egyáltalán nem történik említés. Nagy lépések ezek még akkor is, ha meggondoljuk, hogy eddig csak a parlamentáris kormányformának a külső formája van meg Németországban, hogy se a hadsereg vezetése, se a közigazgatás nincsen a nép kezében, hanem továbbra is a junkerek, a tábornokok és a bürokraták hatalmában. Németország tehát legalább valamit tett azért, hogy az antant népeit hajlamossá tegye a békére, de Magyarország egyetlen lépéssel sem mozdította eddig elő a béke ügyét. Miksa badeni herceg, a kancellár legalább kijelentette, hogy a jog békéjének alapján áll, legalább nem tapad annexió a kezéhez, mint a Wekerle-kormánynak, amely Románia testéből hasított ki darabokat és nem tapad háboruindítás vére a kezéhez, mint a Tiszaparti többség szerb ultimátumot aláíró vezéreinek. Németországban általános választójog van a birodalom számára és készítik az általános választójogot Poroszországban, sőt megadják az általános választójogot a balti tartományok, Litvánia és Lengyelország számára, de Magyarországon még mindig a legszűkebb cenzusos választójog uralkodik és a nép még mindig csak tárgya és nem alanya a törvényhozásnak. A német kancellár a nép többségét képviselő pártok feje és e többséggel intézi a külpolitikát, Magyarország számára még mindig a bécsi kancelláriák titkos és titokzatos termeiben dől el a háború és béke kérdése. Németország kancellárja kormányzásának főbiztosítékát abban látja, hogy a német munkásság bizalmi emberei részt vesznek a kormányában, ellenben Magyarországon szándékos gonoszsággal és konoksággal még a parlamentből is kizárják a proletárság bizalmi embereit. Ha elgondoljuk, hogy még mindig mily kevés az, ami Németországban történik de mennyire nem tudja még mindig meghozni a békét, akkor egyenesen azt kell mondanunk, hogy mindaz, ami Magyarországon történik, illetve nem történik, egyenesen szándékos és őrült, vaksággal megvert és a téboly, határárt álló meghosszabbítása a háborúnak. •wnnffw iwh i..... i ii Km ..•••» a 10 NÉPSAYA 1918 október 8. Tisza, a demokrácia és a függetlenség szolgálatában. Ezekben az eseményekkel terhes időkben érdekes tudni, mit akarhat gróf Tisza István, Magyarországnak még mindig nagyhatalmú ura. Hát ma megmondta, mit akar: demokráciát és függetlenséget. Tulajdonképen gróf Andrássy Gyula mondta, hogy ő ezt akarja. A „Déli Hírlap"ban nyilatkozott Andrássy és ezt a kijelentést tette: A fejlődés útja adva van: a demokratikus független államiság felé vezet A világtörténelmi események döntöttek ebben; más fejlődés nem képzelhető, ez az egyetlen helyes út. És erre a nyilatkozatra reflektálva mondotta gróf Tisza István: „ ... Teljesen egyetértek Andrássy Gyulával. Elolvastam és mindenben aláírom nyilatkozatát .. Az ember elámul. Lehetséges ez? Ha még Andrássy beszél a demokráciáról, a demokratikus fejlődés szükségszerűségéről.. . .