Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-08 / 235. szám

1918 október 8. V&78SAY& ehhez némiképen jogot váltott magának, mi­dőn — szélső konzervatív múltja ellenére — a választójogi blok törvénytervezete mellé állott és amellett végig ki is tartott De Tisza, a minimális jogfeiterjessztés hóhérja. Tisza, aki Wekerle nevű öreg kasznárjával véghez vitette a demokrácia ellen a leggyalá­zatosabb merényletet! ? ... Ez az ember való­ban azt hiszi, hogy ebben az országban a szü­letési és pénzarisztokrácián kívül csak cse­lédnépek és hülyék élnek-És a függetlenséget, Magyarország és Ausztria reáluniójának megszüntetését is kész vállalni az a férfiú, aki mindenkor leg­dühösebb fanatikusa volt a német és magyar szupreimániára — az ausztriai és magyaror­szági nemzetiségek elnyomására — alapított dualizmusnak; az a férfiú, aki Ferenc József Tűrhedt chlopyi napiparancsában rémes volt, aki vérrel és akasztófával fenyegetőd­­ött, ha valaki hősszá akart nyúlni a dualiz­mus szentségéhez. Ez az ember most minden­ben átállja Andrássy nyilatkozatát, amely szerint Magyarország jövendő útja: a demo­krácia és a függetlenség. Mi elhisszük, hogy Tisza vállalná, ha mu­száj, ezt a programot is; éppen ú­gy, mint ahogy öreg kasznárja vállalta a választójogi blok programját; és persze, éppen azzal a szándékkal is: kézben tartani a hatalmat, lesni az idők „jobbra" fordultát és egy me­rész markolással megfojtani a tudási szán­dékkal vállalt programot. Tudjuk, ő is szívesen eljátszaná azt a gaz komédiát, amelyet Wekerle játszott el és amelyet ez a ravaszkodó öreg is szívesen elját­szana még egyszer. De Magyarország népe ezeknek az uraknak egészen más szerepet szánt és — ha kimagaslóbb helyen nem — legalább is a pellengéren óhajtja őket látni. ' * 1 : ** ^ - • ^ * * A német Jegyséfe "t megérttetett Wilsprehes* — As Mavas-Uggraílkség saortwt a wfeaaairtaflsité less« — n­em lehet efyan eHenff!!s!, »TOoSy FrarseJa­os­zág föieül.éssi Hétfőn nyilvánosságra hozták Németország­i jegyzékét is, amely a svájci kormány közveti­í­tésével ment el Wilsonhoz. Nagyjában azonos­­ a monarchia békejegyzékével, csak mintha­­ kissé enyhébb volna a hangja. A monarchia jegyzéke indítványozta a fegyverszünetet és a béketárgyalásokat, a német kormány fölkéri az elnököt, hogy „a béke helyreállítását vegye kezébe" és kéri az azonnal való fegyverszünet megkezdését szárazon, vízen és a levegőben. Wilson válasza még nem érkezett meg és a világsajtóban egyelőre csak találgatások ol­vashatók arról, hogy mi lesz, mi lehet az ame­rikai elnök várva várt válasz­a. A vélemények egy része amellett kardoskodik, hogy Németor­szág parlamentáris és demokratikus rend­szerre való áttérése és az ú­j kancellár őszintén békülékeny szellemű beszéde után Wilson nem utasíthatja el a békeajánlatot, más vélemé­nyek szerint azonban a központi hatalmak el­késtek aji ajánlatukkal. A félhivatalos francia Havas-ügynökség kommünikéje biztosra veszi, hogy a válasz visszautasító lesz. Azt mondja a francia félhivatalos, hogy a békeajánlat nyílt bevallása, a német vereségnek. Majd így foly­tatja:­­Németország Wilson védőszárnyai alá akarja magát helyezni és elfogadja Wilsonnak minden föltételét. De Wilson szeptember 27-én n?Az kijelen­te­tte, hogy a békét nem lehet alku­dozásokkal és kompromisszumokkal megcsi­nálniAz egyedüli kivezető út a győzelem." Vannak vélemények, amelyek szerint az an­tant csak igen kemény föltételek mellett lesz hajlandó belemenni a fegyverszünetbe. * * A békejegyzéseek Wilsonnál. * „A német kormány kéri azonnali fegyver­szünet megkötését szárazon, vízen és levegőben." * Nem­etorssfig békejegyzésre Wilscalhoz, (Berlin, október 6. — Wolff-ügynökség.) A német kormánynak a svájci kormány közvetí­tésével Wilson elnökhöz intézett jegyzéke így hangzik: „A német kormány fölkéri az amerikai Egyesült Államok elnökét, hogy a béke hely­reállítását vegye kezébe, értesítse a hadvi­selő államokat erről a kérésről és hívja föl őket, hogy meghatalmazottakat küldjenek ki a tárgyalások fölvétele céljából. A német kormány elfogadja az amerikai Egyesült Államok elnöke részéről ar 2­018 január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetében és ké­sőbbi nyilatkozataiban, főleg szeptember 27-iki beszédében fölállított programot a béketárgyalások alapjául A további véron­tás elkerülése céljából a német kormány­­ kéri ajtocnak fegyversz­ünet megkötését szá­razon, véren és a levegőben. Miksa badeni herceg, birodalmi kancellár." Mint a birodalmi k­an­cellár beszédében már jelezte, Törökország hasonló löpése küszöbön áll. A francia félhivatalos szerint a válasz visszautasító Jess. (Berlin, október 7.) Genfből jelentik. Az Havas-ügynökség írja: Bár a központi hatal­mak kormányainak békeajánlatát még nem közölték hivatalosan, semmi kétség, hogy a vá­lasz visszautasító lesz. Ez az elutasító válasz természetes következménye azoknak az okok­nak, amelyek Németországot erre a lépésre késztették: Ausztria-Magyarország, Német­ország és Törökország kimerültségeinek és Bul­gária elszakadásának. Azonkívül Németország­ban belső válság van, amelynek utolsó szimptó­mája a Hertling-eset volt. A német birodalom vezetői most belátják, hogy győzni nem képe­sek s meg akarják akadályozni, hogy az ellen­ség Németországba benyomuljon és megtorolja az elkövetett jogtalanságot A békeajánlat nyílt bevallása a német vereségnek. Német­szág Wilson védőszárnyai alá akarja magát­­ helyezni s elfogadja Wilsonnak minden feltéte­lét De Wilson szeptember 27-én már kijelentítette, hogy a békét nem lehet alkudozásokkal­­és kompromisszumokkal megcsinálni: az egye­düli kivezető út a győzelem Az angol kormány nem nyilatk­ozik addig, amíg a békejegyzés­et meg nem kapta. (London, október 7.) A Reuter-Iroda tegnap késő este azt a hivatalos értesítést kapta, hogy az angol királyi kormány addig, amíg a már valószínűen uton levő békejegyzék meg nem érkezik, arról hivatalosan tudomást nem vesz. Ilyen körülmények között nincs semmi célja annak, hogy a királyi kormány kommentáro­kat fűzzön a jegyzékhez, amelynek jellegét még nem is ismeri. „A francia válasz csak elutasító lehet." (Berlin, október 7.) A­­Berliner Tageblatt"­nak táviratozzák Genfből. Clémenceau kor­mánya siet, hogy Wilsonhoz intézett ajánla­tunkkra válaszoljon. A válaszolással való sietés, amely a nem is hozzáintézett jegyzékre vonat­kozik, azzal a szándékkal magyarázható, hogy az amerikai kormányt megelőzze, sőt ha lehet­séges, a válaszadásban befolyásolja. Egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy Wilson szándékai többé nem fedik Clémenceau terveit. A francia kormány válasza teljes elutasítás és abban a hangnemben van tartva, mint amilyen Clémenceaunak már régi szokása. Clémenceau­nak az az álláspontja, hogy nem lehet tár­gyalni oly ellenféllel, amely Franciaország földjén áll. Az Havas-ügynökség jegyzéke azt is kijelenti, hogy Németországnak és szövetsé­geseinek ajánlata, amelyet Wilsonhoz intézett, lőlé tartozik. Baber Strat­et a kormány még nem kapott Mvatalos­ár­ö­rtént a békelépésre, és arra hivatalosan nem te válna elharcott. a­ Havas-ügynökség közléséből már most meg­állapítható, milyen módon fogadja majd a francia kormány békeajánlatunk­at. A jelen­legi körülmények között a francia válasz csak egy sima elutasítás lehet. Berlinben várják a választ. (Berlin, október 31 A Jjakakmseiger" írja: Wilson elnök válássá a német kormány béke­lépésére minden órában Berlinbe érkezhetik. Mindenesetre találkozik az ember politikai kö­rökben véleményekkel, amelyek kételkednek ilyen gyors döntésben. A birodalmi gyűlés kép­viselői már berendezkednek arra, hogy a plé­num nem fog oly gyorsan ismét összeülni. A haladó néppárt tegnap pártértekezletet tartott. A nemzeti liberálisok­at mára, a centrum­ért csütörtökre hívták egybe. Miksa badeni herceg, birodalmi kancellár különböző lapok jelentése szerint tegnap dél­után valamennyi államtitkárral tanácskozott Wiaftm beható tárgyalásokat folytat az antant-kormányokkal. (Bécs, október 7.) A külpolitikai helyzet a szombati sorsdöntő órák óta nem változott Békelépésünkre eddig természetesen Se hivata­los, se félhivatalos válasz nem érkezett. A vá­lasz ez alkalommal magától Wilsontól fog jönni és az elnök előbb kétségtelenül beható tárgyalásokat fog folytatni az ántánt­ állam­ok kormányaival. A tárgyi okok, eltekintve az er­kölcsi felelősség kérdésétől, azt hozzák maguk­kal, hogy az ántánt közös határozatot hozzon. Kétségen, kívül áll, hogy ilyen közös válasznak megadása hosszabb időt vesz igénybe. Annak ellenére, hogy az ántánt-államok körében igen élénk publicisztikai propaganda volt a hadi­célok egységes meggállapítása érdekében, sőt a londoni szerződés ellenére is, az egyes államok hadicéljai között még mindig eltérések­ vannak. Remélhető, hogy Wilson az ő pártatlan igaz­ságszeretetét az antant­ államokkal szemben is érvényesíteni fogja. Mindenesetre azonban jó néhány napig türelemmel kell lenni, míg a vá­lasz megérkezik. , , Wilson a német szándékok további tisztázásától teheti függővé válaszát. (Berlin, október 7.) A Vorwärts írja: A ber­lini lapok nagy része a helyzetet meglehetősen tisztán látja, vagy elfogadja Wilson a német javaslatot vagy elutasítja, ebben az esetben pedig a végső harc következik életre-halálra. Nem ilyen egyszerű a dolog. Wilson elnök ve­gye kezébe a béke helyreállítását és értesítse a hadviselő államokat a német kérésről. Hogy ezt meg fogja tenni, magától értetődő. Meg­kéri Wilsont, hívja föl a hadviselő államokat tárgyalások fölvétele céljából meghatalmazot­tak kiküldésére. Valószínűtlenül hangzik, hogy ezt a kérést föltétlenül nemmel utasítja vissza. Ez azonban még nem biztosítja, hogy Wilson válasza, azonnali, föltétlen igen lesz. Wilson nem hívhatja össze konferenciára szövetsége­seit, mielőtt megbizonyosodott arról, hogy szö­vetségesei ennek a meghívásnak eleget te tesz­nek. Wilson rábeszélheti vagy lebeszélheti őket. Hogy az egyiket vagy a másikat fogja-e tenni, azt függővé teheti a német szándékok to­vábbi tisztázásától. Wilson 51 pontja a newyorki szenátusban. (Bécs, október 7.) A „N. W. Tagblatt”-nak táviratozzák Genfből. A newyorki kormányzó­ság szenátusának egyik bizottsága egyhangúan azt a határozatot hozta, hogy Wilsonnak leg­újabb öt pontját a béketárgyalások megindí­tásának alapjául elfogadja. Az antant a megszállott területek kiürítését követeli. (Zürich, október 7.) A két hadviselő csoport között való fegyverszünet kérdéséhez a „Neue Zürcher Zeitung" kijelenti, hogy nem lehet rá nemmel válaszolni. A kérdés az, hogy a köz­ponti hatalmak elfogadhatják-e az antant fel­tételeit. A szövetségesek valószínűen épp úgy, mint Bulgáriával szemben tették, az összes megszállott területek kiürítését fogják köve­telni. A békerem­ények «.» (Rotterdam, október 7.) A „Rotterdamsade Con­rant" híradása szerint a „Daily Telegraph" csütörtök esti száma jelenti, hogy a közeli ál­talános béke reményében a békepapírok gyor­san emelkednek, ellenben a háborús értékeknél hirtelen áresések állapíthatók meg. A newyorki tőzsdén számos fogadás történt arra, hogy a háború még karácsony előtt véget ér. Ezzel szemben a „Newyork World" washingtoni leve­lezője azt ajánlja, hogy felhívást bocsássanak ki, amely arra inti a lakosságot, hogy ne bíz­zék túlságosan a háború hamaros befejezésében. 8

Next