Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)

1918-10-12 / 239. szám

XLVI. évfolyam. Budapest, 1918 október 12. szombat. AZ ELŐ .... 48.— kor. 24.- tor. egy hétre.. AHA: negyed évre 11.— kor. egy hóra 4.— kor. ... 1 korona. GYES SZÁM ALLA 1B PILLS®. * MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. 239. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vii., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és JózsefiS^"""^ ex. —­ Soha súlyosabb vereség uralkodó osztályt nem­ ért, mint amilyen a magyar és német állam uralkodó osztályaira szakadt ebben a háborúban. Politikájuk mind a két államban teljesen összeomlott, ha országaik nem is, de ők bizonyára elveszítették a háborút. A német katonai párt, a nagynémet hódítók, a kato­nai erőt imádó antidemokratikus junkerek kívül és belül, a harctereken és a birodalom belsejében megbuktál. Németországban le is kellett vonniok ennek a helyzetnek minden következményét és ki kellett adniok az állam hatalmát kezeikből. Németország ma még messze van a modern szellemben fölfo­gott demokráciától. De a junkerek politikai uralma, a katonai párt politikai befolyása ellen megindult és már egy-egy csatát meg is nyert a háború. Ludendorffot kiküldik, Scheidemann és Ebert benmaradnak a tanács­teremben, amikor a Wilsonnak adandó választ megszövegezik: ez a helyzetnek és a politikai fordulásnak a képe. Mi istenigazá­ban nem vagyunk elragadtatva Seheide­manntól, de mégis valami az, hogy most ő ül azon a helyen, az egykori nyomdászmunkás, munkáspártnak képviselője ma is, ahol teg­nap még a nagytőke, nagybirtok és tábor­noki kar bizalmi férfiai ülhettek! Német­országban az uralkodó osztályok elveszítvén a háborút, elveszítették belső politikai hatal­mukat. A bürokraták, birtokosok, nagytőké­sek helyett a munkások, polgárok, parasz­tok pártjai kerültek hatalomra. A magyar uralkodó osztály is elveszítette a háborút, mert semmi sem valósult meg mindabból, amit a háborútól várt és mert mindaz összeomlott, ami hatalmának tá­masztéka és alapja volt a háború előtt. Mióta, a központi hatalmak elfogadták a wilsoni pontokat, értelmetlenné és célta­lanná vált a szövetség, a német birodalom­mal való'Kapcs'csat Hiszen Wilsonnak egyik főkövetelése, "hogy egyetlen állam se legyen valamely más állammal szorosabb viszony­ban, mint a többi összesekkel. Külön szövet­ségek nem, férnek a népszövetség program­jával, Jil­'.i JJ'.'lllfJ, UÜ'Tilnémet szövetség volt a m­agyar uralkodó» o­sztályok hatalmának igaz­i fundamentanjse: 1. német világpolitika tám­ogatta itten a^mietek fölszabadulását és a­z osztál^afe szabad­ságharcát gátoló ma­gyar osztál^ÉralmfiS? A dualiznm^az osztr­ák népek szuronyait, a ki­zös hadsereg ír^ját bocsátotta a nemze­tek és oszbo'JSok «jjjyo­mására, féken tartá­sára k.m­agjfir ps rtál -uralom rendelkezé­sére. t'alabhán­yszor amag­yar munkások nagy­­ mozj­almakat j^ditárcsikk bosnyák s cseh ka­tona ta­ g szállotta meg a magyar városok ut­cáit. Vala­á£jsaor iból nagy román tömegek­­ nemzeti jo­gait ezt kö­ntel­ték: német vagy ma-­ gyart Matofráli t; kütagtta|k ellenük. Ennek a jövendőben vége lesz. Ausztria népei önálló államként szervezkednek és nem lesznek többé a Magyarországon harcoló dolgozó néposztályok és szabadságukat követelő nem­zetek porkolábjai vagy hóhérai. A dualiz­­mus, a magyar uralkodó osztályok szociális és nemzeti elnyomó rendszerének legfőbb tá­masztéka, megbukott ebben a háborúban és föloszlása a mi napjaink nagy eseménye. A világ valamennyi műveit ,népe egy ma a nemzetek önrendelkező jogának követelé­sében. Az egész polgárosult világ öntudata lázad föl az ellen, hogy valahol nemzeti egyéniségük teljes kifejlesztésében megaka­dályozzanak népeket. Ennek az öntudatnak ma a világ legnagyobb hadseregei és leg­fontosabb gazdasági eszközei állanak ren­delkezésére. A­ magyar uralkodó osztályok hatalma és uralmi rendszere az volt, hogy egy uralkodó nem­zet kisebbsége nemzetiségi elnyomatásban­­tartott idegen népeket és szociális rabságból ezekkel együtt saját né­pet. A háborút is azért kezdették a magyar uralkodó osztályok, hogy a világ fejlődése által megingatott nemzetiségi és osztályural­mukat az erőszak eszközeivel megtámogas­­­­sák, hogy háborúban leverjék azt a nemzeti eszmét, amelynek a többi népeknél való jo­gosságát ők tagadták. S a világháborúból ez a nemzeti eszme került ki győztesen és egye­nesen földarabolással fenyegeti meg a ma­gyar államot. Ha a háború be nem fejeződik hamaro­san más ellenséges invázió réme fenyegeti az o­rszágot és a nyérsőjsim­erülés vagy lever veszedelmének varjai kóvályognak körű­lőttünk. ——­Ez az osztály belevitte a háborúba az országot. Ez az osztály elnyomó nemzeti polit­­ikájával gyűlöltté tette a magyarság nevét­ilágszerte. Ez az osztály a pusztulás szélén áztatta az országot. Ez az osztály politikail­­ag már is elveszítette­ a háborút. Ez osz­ály uralma miatt a világ rabszolgatartók­nak, a haladás ellenségeinek, a népuralom megakadályozóinak ítél bennünket. Ennek 7 osztálynak pusztulnia kell az élet szin­adáról és ennek a kezéből ki kell venni az ilam politikai hatalmát. Azt a hatalmat, melyet arra használt föl, hogy magának élétet szerezzen, de a népet nyomorba öntse, azt a hatalmat, amellyel javakban meggyarapította magát, de tönkretette az ilamot: ha lehet, szép szerével, ha nem le­het, erőszakkal is ki kell csavarni a kezéből. A német uralkodó osztályok, úgy látszik, beletörődtek sorsukba és az események kényszere alatt átadják a náluk méltóbbnak bizonyult osztályoknak a politikai hatalmat, hogy ezek szerezzék meg azt a békét, ame­lyet emerek eljátszottak és azt az elégedett­séget és belső nyugalmat, amelyet ezek föl­dúltak. . A magyar uralkodó­ osztályok ugyan a­ külső ellenség ében­ irtott háború­jukat és ebben elveszítették hatalmuknak minden reális bázisát, de a külső vereségek­ért itthon akarják magukat kárpótolni és meg akarják menteni a háborút viselt or­szágon belül­ a maguk számára a hatalmat. A mostani és az ezután következő vala­mennyi politikai válságnak ez az értelme: kié legyen,­ a háború után való­ Magyaror­szágban a politikai hatalom, ki kösse meg a békét, ki rendezze be majdan az országot, ki tartsa kezében a hatalmat? A mostani és az elkövetkező kormány- és politikai válságokban nekünk csak egyetlen követelésünk lehet: a hatalmat át kell adni a népnek és az eddig uralkodó földbirtokos osztályt ki kell venni a hatalom birtokából. A nemesi osztályuralom emberei tudják ezt és minden erejüket összefogják a fenyegető-­ veszedelem ellen. Már megint arról hallunk,­­­­ hogy „koncentráció" készül, hogy a pártok­­ megint újból tömörülnek, hogy már megint­­ egyik pártból a másikba vándorolnak a po­litikusok, hogy megint új érvet akarnak akasztani a régi kutyára, hogy a régi csalás, szédelgés, komédia megint megkezdődik. De figyelmeztetjük az urakat: ennek az ideje rég elmúlott és soha vissza többé nem jön. A magyarországi munkásosztály és re­méljük, az a néhány demokratikus politikus, aki eltévedve lézeng a magyar képviselő-­ házban, ebben egyetért velünk: mosttól fogva a legélesebben szembeszáll és a legelszántabb és nyugtalanítóbb küzdelmet indítja meg mindazok ellen, akik a régi osztályuralom­nak föntartására törekesznek. Akár koncen­­­­trációnak, akár új pártalakításna­k, akár át­meneti kormánynak, akárminek ,nevezik a­ régi rendszer­ álarcos híveit, ak.­" Windisch­grätznek, akár Wlassicsnak, akár Návaynak­ nevezik őket, a mi kérlelhetetlen ellenállá­sunkba fognak beleütközni és ha nyugod­tan akarnak kormányozni ebben az ország­ban, akkor előbb le kel verniök a szociál­demokrata munkáspártot. Minket máskép,­ mint kérlelhetetlen ellenségüket, számba ne egyenek; nekünk ne szenjenek, velünk ne tárgyaljanak; nekünk se miniszteri tárcákat,­e egyéb állásokat, se semmit ne ajánljanak föl. Minekünk minderre csak egyetlen szó válaszunk Iván: pusztuljanak és mi rajta le­szünk, hogy ők minden formában kipusztul­janak a magyar közéletből. A szédelgésekből, a félmegoldásokból, a gerinctelen egyezkedé­sekből elég volt. Ám kísérletezzenek vele azok, akik azt gondolják, hogy az öt eszten­dei h­áború után is még elég erős Magyarorr­szág arra, hogy­­ ilyen kísérleteket és a vele járó harcokat elbírja. De bárki indul el azon az úton, amelyik nem azzal kezdődik, hogy az országgyűlést szétkergeti és törvényes ,vagy más úton a teljes demokráciát való­ / C mi­­xe­l Lapunk mai száma 8 oldal.

Next