Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-01 / 256. szám

g&ny nép vállain* rakja a terhet, hanem a vagyonos osztályokat veszi igénybe arra a célra, hogy a háború költségei, az uralkodó osztályokért elvérzett rokkantak, özvegyek és árvák költségei előkerüljenek. A háború áldozatait nem fizetik ki majd garasos ala­mizsnával és pénznek kell kerülni arra is, hogy nagyszabású szociálpolitikával a mun­kásokat megvédelmeznék a kapitalista ter­melés nyomoriságaitól. És mindezt biztosítja, elősegíti az éltalá­lki, egyenlő és titkos, a nőkre is kiterjedő ivélmatósog. A megyében, a községben, a vá­rosban ezentúl mindenkinek szava lesz, hogy ne néhány százezer kiváltságos jusson szőhess, hanem az egész ország népe. Ez az, amit a huszonnégy órás forradalom máris biztosított és még ennél többet, ennél sokkal többet hoz számunkra a viszonyok kényszerítő ereje. Nincs megállás! Minden­ nap új eredményeket hoz, ha meg­tudjuk gátolni az ellenforradalom mester­kedéseit, ha a szervezett munkások ezentúl is olyan nagyszerű­ fegyelemmel dolgoznak azon, hogy a proletárság forradalmát be ne mocs­kolják azok a fosztogatók, akik a munkás­mozgalom legveszedelmesebb ellenségei. Hogy Budapest nem vált a fosztogatók prédájává, az elsősorban a fegyveres mun­kásőrségeknek köszönhető. A munkások előbb megcsinálták a forradalmukat és most üldözik az ellenforradalmárokat. Amidőn e sorokat írjuk, még tart a harc a fegyveres tolvajok ©lern, de máris biztosítva van a főváros rendje És holnap a szervezett munkásoknak kell egységes erő­vel fellépniök azok ellen, akik a csütörtöki felejthetetlen napot a fosztogatásokkal meg akarták becstel­eníteni. i Minden szervezett munkás "tudja immár, ss, al3 a népek nagy szabadságharcát fosz­togatásra ha­zsnálja ki, az a reakció, az ezenforradalom­ bitang szolgája és nem érdemel kíméletet. A nagyszerű orosz forradalomnak ez volt a jelszava a foszto­gatók ellen és minden esetben fegyverrel torolta meg a forradalom becstelenjeinek tetteit. A Nemzeti Tanára kezében tartja ma már az egész hatalmat őrző testülete lesz azok­nak az ígéret­eknek, amelyeket a népnek adott. Nincs kormány, amely ma már üres ígéretekkel jöhet, rögtönös tettek kellenek, minden megígért jogot rögtöm azonnal akar­nunk és azonnal meg kell kapnunk. Békét, szabadságot! Ezt ígérte a kormány és ezt kell hoznia, mert különben elsöpörjük helyéről. És dönteni fogunk az ország alkot­mányos rendjéről is, dönteni fogunk arról, hogy melyik szervezet felel meg a legjobban a nép igényeinek. A Nemzeti Tanács és az alkotmányozó gyűlés fogják megszabni, a népmilliók fognak dönteni a királyság és a köztársaság dolgában­ . Csütörtökön százezrek a köztársaságot él­tették Budapesten, tehát majdnem bizo­nyosra vehető, hogy ezt az államformát vis­­szük diadalra. De előbb biztosítanunk kell a rendet, le kell fegyvereznünk a fosztogatókat, azonnal meg kell kezdeni a békés munkát Ha nem termelünk, ha nem tesszük lehetővé a 8 ® év­re az élelmiszerek szállítását­, akkor a mun­­kásosztály öngyilkosságot követ el. Hazug jelszó az, hogy mi világpusztulást akarunk. Az emberi barbárság netovábbja volna, ha mi magunk segítenénk elő, hogy a főváros lakosainak százezrei ínséget szenvedjenek, mert ez biztos pusztuláshoz vezet. m ISIS novembar L A caearverfttt munkásságra vár, hogy teljessé tegye a gy­őzelmet Kezdőd­jék meg a szervező munka, hogy ez a gyönyörű mozgalom ne fulladjon an­archiába. Az álmiadozó fantaszták pillanatról­pillanatra változó törekvései nem szolgálhat­nak programul a gyakorlati munka értékét ismerő szervezett munkásoknak. Ha azt akarjuk, hogy a szociáldemokrácia nagy eszméi diadalra juthassanak, akkor most kell biztosítani a csütörtöki nap óriási ered­ményeit. Folytassák a szervezett munkások azt a munkát, amit csütörtökön megkezdtek, t­egy­ü­k lehetővé a termelés megkezdését, mert ezzel tesszük forradalmunk eredményeit ma­radandóvá. Ezt kell megértenie minden szervezett mun­kásnak és eszerint kell cselekednie! A magyar forradalom eseményeiről a kö­vetkezőkben számolunk be: * * Attól a pillanattól kezdve, hogy a térpa­rancsnokságot és a főpostát a Katonatanács csapatai a legbámu­latosabb gyorsasággal és bátorsággal elfoglalták — erről már közöl­tünk tudósítást a Népszava csütörtöki szá­mában ——, az események szédületesen rohanó tempóban követték egymást. Szinte pillana­tok alatt került minden fontos épület és in­tézmény a Nemzeti Tanács hatalma alá. Alig zajlott le az a hatalmas fölvonulása a katonáknak, munkásoknak és polgároknak, amely kiindulva a Gizella-térről, a Rákóczi­ú­­ton át a keleti pályaudvarra ment, élén. Várnai Zseni elvtárs „K&tona Samnakí" című versével, amely uralta és vezette szinte a forradalom első nagy mozzanatát és alls, oszlott szét ez a tömeg a Mária­ Terézia laktanya előtt, a következő pillanatok már a történelmet csi­nálták minden nagyszerűségével és lélegzet­fojtó gyorsaságával. Itt kell még megemlékeznünk arról, hogy amikor a Lukachich lakása előtt a katonák lövöldözni kezdtek — a levegőbe természete­sen, inkább intő jelül szánva a hírhedt sta­tárium-rendezőnek — Lukachich k­ihívta a rendőrséget, hogy személyét azonnal vegye védelmébe. Az ügyeletes rendőrtisztviselő nem volt hajlandó Lukachich kérését teljesí­teni és azt felelte a tábornoknak, hogy sze­mélyét helyezze a $0.000 budapesti katona oltalma alá. Az a 60.IHH­ ember azonban ab­ban a pillanatban már nem tartr­eett több­é a Lukachich rendelkezése alá. Milyen ki­csivé törpült össze ez a félelmetesnek hirde­tett, véreskezű ember! Nem volt többé az övé a téri exrimesnokság, néhány óra múlva nem volt övé egyetlen kaszárnya, egyetlen katonai intézmény, egyet­len szál katona sem az egész fővárosban. Egymásután nyíltak meg a börtönök, első­nek a Conti­ utcában levő hadosztélybiróság börtöne, amelynek rabjait az őrség magától bocsátotta szabadon. Egy csepp vér nem ömlött úgyszólván se­hol és ez volt a legcsodálatosabb szépsége az egész­­ győzelmes, rövid órák alatt lezajlott forradalomnak. Nem ömlött egy csepp vér és még csak frio­ vvér sem dörrent a térparancsnokság el­foglalásénál, a főposta megszállásánál, nem ömlött egy csór­ 1 vér a telefonközpontok birtokbavételénél Először a Baross-utcában lévő József-tele­fonközpontot foglalta el a Katonatanács eagy maroknyi, de bátor csapata. Az őrség nem­csak hogy ellenállást nem tanúsított, hanem a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott a megszálló csapathoz. A parancsnokuk meg­kísérelte az ellenállást, szabadkozott, később sikerült neki segítéséért telefonálni egy őri­zetlen pillanatban, de erre rá nyomban meg­érkezett a Katonatanács ötven főnyi segéd­csapata is és az őrséget lefegyverezték. Ugyanezekben a pillanatokban szállta mec­csre mási­k forradalmi katomacsapat a Nagymnező­ utcában a Teréz-teli fémközpon­tot, amelynek őrsége és őrtisztje készségesen vetették alá magukat a Nemzeti Tanács ha­t­almának. Ezzel a legnagyobb jelentőségű intézmé­nyek­ már a Nevezeti Tanács csapatainak a birtokában voltak és a Nemzeti Tanács azonnal beszüntetett minden telefon­kapcsolást és ettől a pillanattól kezdve telefonálni csak a Nemzeti Tanács külön engedélyével lehe­tett­­­ * . „ .. Két óriási horderejű intézményt kellett más­ biztosítani a Nemzeti Tanács részére és pedig a főpályaudvarokat. A következő per­cek­ben ez is megtörtént. A Nemzeti Tanács forradalmi csapatainak két tisztje jelentette, hogy ugy a keleti mint a nyugati pályaudvart elfoglalták, mindkét pályaudvar őrsége lel­kesen csatlakozott és ettől a pillanattól kezdve az ország szivébe összefutó vasutakkal is a Nemzeti Tanács rendelkezett. A forradalomnak mindezek a legnagyobb jelentőségű mozzanatai már hajnali három órára befejezett tények voltak, úgy, hogy két óra hossza alatt a forradalom el is dőlt a Nemzeti Tanács javára. Ami ezután következett, azok a pillanatok már a percről-percre növekvő, a leghatalma­sabbá magasztosult győzele­n mámoros pillanatai voltak. A Nem­zeti­ Tanácshoz hajnali 3 órától kezdve szédületesen gyors egymásjatán felé érkeztek a győzelmi jelentések a különbfisS kaaaáan nyákból, a helyőrségi és a reakció által a maga védelmére ide £ sszi»patesitott fsarchek csatlakozá$ácó*. Hajnali­­ 4 órakor holtÍa bsán>m mate-éa j dunai flottilla parancsnokát, akit a Nemzeti Tanács azután ott tartott A különböző kansárnyák és őrdégek j*a­rancstnokai ervmás után jelestek Basg a Nem­zeti Tanács előtt, ahol Mették se ünnepélyes hűségeskü a Nemzeti Tanácsnak. Ekkor már a Katonatanács számtalan te­her- és személyautóval is rendelkezett, ame­lyek azután még lélegzettfojtóbb tempót ad­tak a további eseményeknek és a teljes kifejlődése felé haladó győzelmes forradalomnak. Amikor virradni feesdett és, Budapest népe, amely lefekvéskor még ne azt is sejtette, hogy reggelre új világra ébred, kitekintett az utcákra, ott mindenütt forradalmi csapatokkal megtelt autókat látott a forradalmat, a békét, a köztár­saságot éltető katonák sapkája mellett a békét, új, szebb világot jelképező fehér rózsákkal. Se azok a gyakori lövések, amelyek a vá­rosban száguldozó autókból a levegőbe dö­rejek, azok a győzelmes forradalomnak szóló üdvözlések voltak. És amikor ennek tudatára ébredt az ébredő lakosság, egyszerre eltűnt minden félelem, amely tán m­essé pearockbed­ úr lett a telkeken és éppen attól a tudattól mámorosan, hogy rövid egy éjszaka a legnagyszerűbb, a leg­diadalmasabb vér nélküli forradalom pergett le, az oromtól ragyogó arccal özönlött ki mindenki az utcákra. És mindenki örömben úszva üdvözölte, él­jenezte a forradalom hőseit, a békét, az új M­a­ varorszá­got, a köztársságot. És ahogy ébredt a város, ébredtek a híva-

Next