Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)
1918-11-19 / 273. szám
3CLVX, évfol^am, * Budapest, 1018 november 19. kertfl. * 273. szása. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: «y érre fel évre.......... «.• egy hétre 1 korosa. 18.— kor. I negyed éve 12. kor. s egy hóra kor. 4.— kor. EGYES SZÁMÁRA tg FILLEJI. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Jegjelenlr hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TSL, OOJZTI TTTOA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KlábÓENTAT&L: Vili., OOKTI TTTOA 4. SS. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Az új rendszer gyógyítja a régi rendszer ütötte sebeket A megbukott rendszernek legborzasztóbb Mine, hogy a férfinépesség virágját a halálba kergette vagy nyomorékká tette, az asszonyok óriási sokaságát özvegységre, a gyermekek százezreit árvaságra juttatta. A harctereken magasló tömegsírok és a jeltelen temetők őrzik az emlékét annak az átkozott rendszernek, amely eddig Magyarország népén uralkodott. özvegyek, akiknek könnye soha el nem apad, árvák, akik az erős apai kéz támasza nélkül fognak fölnőni, a szomorú élő bizonyságai annak, hogy voltak királyok, volt a királyok rendelkezésére mindenre fölhasználható szoldateszka és királlyal, militarizmussal szorosan összeforrva egy olyan uralkodó osztály, amely vérnek és könnynek tengerén keresztül lelkiismeretlenül és telhetetlenül gázolt az uzsoraprofit felé, a mértéktelen meggazdagodás felé. Ez a rendszer meghalt. Akik felelősek érte, azokat csak büntetni lehet, de azt hiába, várjuk tőlük, hogy bűnüket jóvátegyék. Isten kegyelméből és akaratából valónak hirdették a hatalmukat, isteneknek tekintették magukat, de halottakat föltámasztani solWenpL tudtak és most sem tudnak, özvegy asszonynak a férjét, árva gyermeknek az apját visszaadni nem volt és nincs hatalmuk. Az uj rendnek a kötelessége tehát, hogy tehetsége szerint gyógyítsa és enyhítse a rettenetes sebeket. A bukott rendszer *még azt sem akarta megtenni, hogy áldozatain segítsen. Hitvány alamizsnát vetett oda nekik. A rokkant katonáknak meg a legyilkolt katonák özvegyeinek és árváinak szégyenletes alamizsnát lökött oda és hiába ostromoltuk a szerencsétlen áldozatok érdekében jogos követeléseinkkel, az emberiségnek ezek a tolvajai, agiványai, hiénái csak rabolni akartak, csak falni akartak, áldozataikat pedig átengedték a nyomorúságnak és pusztulásnak. Most az új rendszer habozás nélkül, idővesztegetés nélkül hozzáfogott a rokkantaknak, az özvegyeknek és árváknak fölemeléséhez. Gyorsan és bátran megtette az első lépést helyzetük javítására. Gondoskodik a háború áldozatainak megsegítéséről. Kezdi a legmagasabb tiszteken és hozzátartozóikon és végzi a rokkant közlegényeken, meg az elesett közlegények özvegyein és árváin. Végzi... ez itt nem azt jelenti, hogy a legkisebbekkel szemben a legzsugoribb, mint a régi rendszer. Erről szó sincs, most egészen más szelek fújnak. A régi rendszer is beleszerkeszttette az iskolai olvasókönyvekbe és szavaltatta ünnepi alkalmakkor, hogy „tiszteljétek a közlegényeket... de ezt csak azért tette, hogy vak ágyutöltelékeket neveljen magának, hogy vállveregetéssel fizesse ki a proletárkatonákat; kenyeret azonban sem az ép, sem a rokkant katonáknak nem adott tisztelete és elismerése jeléül. Semmi sem mutatja jobban a nagy változást, mint az, ha egymás mellé állítunk két számot: az osztály -parlement a ,közlegény" nyugdíját évi 72 koronában állapította meg és ezt a szemérmetlen, vérig sértő alamizsnát a köztársasági kormány most rendeleti után egyelőre 600 koronára emelte föl. Ugyanis a köztársasági kormány, nem várva addig, míg a néptörvényhozás foglalkozhatik majd a rokkantak, özvegyek és árvák dolgával, rendeleti úton lépteti életbe a legszükségesebb és legsürgősebb javításokat. A kormányrendelet legfőbb intézkedései itt következnek. Azok a tisztek, tisztjelöltek és hasonló állásúak, valamint rangosztályba nem sorolt, havidíjasok, akiket ez évi november 1-től kezdve nyugállományba helyeznek vagy várakozási illetékkel szabadságolnak, 1918. évi december hó végéig összes ténylegességi illetményeiket— mint: havidíj, szállásilletmény, készültségi pótdíj, tisztiszolga váltság és étkezési váltság — csorbítat amnl megkapják. Azok a hasonló állású katonák, akiket e.7. évi november 1-je előtt nyiieáHományba helyeztek, rokkantházi ellátásban részesítettek vagy várakozási illetékkel szabadságoltak, ISIS. évi január 1-től fogva drágasági pótlékokat kapnak, mégpedig: századosig bezárólag 100 százalékot, de úgy, hogy a járandóságuk legalább 2000 korona legyen, őrnagytól ezredesig 75 százalékot, vezérőrnagytól fölfelé 40 százalékot. A rokkantsági nyugdíjjal ellátott legénységi személyek nyugdíját drágasági pótlékkal évi 600 koronára egészítik ki, a legénysé személyek rokkantházi nyugdíjához pedig 50 százalék drágasági pótlékot folyósítanak. A katonai ellátást élvező özvegyek és árvák helyzetének javítása a következő módon történik: A rangosztályba nem sorozott havidíjasok és a tiszthelyettesek özvegyeinek nyugdíját 100 százalékkal emelik; a rangosztályba sorolt havidíjasok és havidíjas jelöltek özvegyeinél az emelkedő« 1000 korona j nyugdíjösszegig 100 százalék (de legalább évi snop koronára való kiegészítéssel), 1000—2000 koronáig 75 százalék. 2000 koronán fölül 40 százalék; az itt említettek árváinak nevelési járulékait hasonló arányban emelik. A legénységi semélyek özvegyeinek özvegyi nyugdíját 204 koronáról 600 koronára, a pótlékot nem élvezőkét pedig 400 koronára emelik ; a legénységi árvák nevelési járulékához 100 százalékos pótlékot adnak. A sebesülési és személyi pótdíjakat havidíjasoknál 50 százalékkal, legénységi személyeknél a két, alacsonyabb fokban 50, a legmagasabb fokon pedig 100 százalék pótlékkal emelik. Ennek a rendezésnek a gyakorlati eredménye az lesz, hogy — mint már említettük — a legénységi állományhoz tartozó rokkant katona nyugdíja 600 korona lesz, holott eddig a közlegényé 72, a tizedesé 120, az őrmesteré 168, a törzsőrmesteré 192 volt. Az áldozatokban egyenlőnek kellett lennie a közlegénynek és a sarzsínak, de az alamizsnában fokozatokat teremtett közöttük az osztályállam; most a köztársasági kormány egyenlő szeretettel nyújtja segítő, fölemelő kezét, mindnyájuk felé. A gyalogos özvegye pótlékkal együtt eddig 204 koronát, kapott, az őrmesteré 366-ot, most valamennyi 600-at fog kapni. A tisztek sem panaszkodhatnak és közülök is a legnagyobb arányú javítást, az alsóbb rangúak kapják, akik a legtöbbet szenvedtek és áldoztak és akikkel az osztályállam a legmostohábban bánt. Az igazság megkívánja azt, is, hogy a rokkant katonák, úgyszintén az elesett katonák hozzátartozói a katona volt polgári keresete szerint, kapjanak ellátást. Ez — biztos értesülésünk szerint — a végleges rendezésnél így is lesz. Mert mindaz, amit a kormány most elhatározott, csak átmeneti intézkedés, hogy így mondjuk: csak ideiglenes kötés a vérző sebeken. A néptörvényhozásnak lesz a hivatása, hogy emberi lehetőség szerint fölemelje azokat a szerencsétlen, testvéreinket, akiket, a véres osztályuralom lesújtott, hogy letörülje az özvegyek könnyeit, hogy az állam gyermekeivé fogadja az elesett katonák árváit. Addig is mindnyájunknak kötelességünk t. uj rendszer megerősítésén dolgozni, hogy azután olyat a népparlamentet, teremthessünk, amely a közérdeknek alája rendel minden magánérdeket, amely a gazdagokat és különösen a háború gazdagjait arra kényszeríti, hogy nélkülözhető javaikat átadják a háború áldozatai számára. Iáspunk mai száma 12 oldaL Terjed az ige. A forradalom letörte a politikai szerveskedés és a politikai véleménynyilvánítás bilincseit. A lelkek fölszabadultak a hivatali terror, a hatósági erőszak, a följebbvalói básáskodás önkénye alól. A forradalom hatalmam nevelő eszköz és napok alatt többre tanítja a tömegeket, mint a békés fejlődés esztendei. A forradalom valósággal melegháza a szociális eszméknek és rövid hetek alatt több gondolatot termel, több agyat mozdul föleszmélésre, mint, az ólmos és álmos politikai idő hosszú évtizedei. A magyar politika évek sora óta a legsejtélyesebb és a legbarbárabb klikharc volt, amelynek sem eszméi, sem történelmi tartalma, sem nagy szociális jelszavai nem mutatkoztak. Csak az általános választójog kérdése emelkedett, ki eszmei lobogó gyanánt a hatalmi érdekek és pártharcok szakköri zűrzavarából. De a tömegek már-már belefásultak a választójog harcába, mert látták, hogy az uralkodó osztályok és a dinasztiia nyers erőszakával és nyílt szószegéseivel szemben kicsorbulnak a politikai agitáció fegyverei és csak a választójognál nagyobb, szélesebb és tágabb programot hozó forradalom döntheti meg a régi rend uralmát. De jött a forradalom és egyszerre előtérbe állította az egész állami és társadalmi élet minden nagy kérdését. Uj világot kell berendezni a régi helyén és egyre nagyobb tömegek érzik, hogy ez az uj világ csak akkor lesz valóban új, ha, szakít a kapitalista társadalommal és szocialista társadalmat teremt A forradalom előtt a szociáldemokrata párt Magyarországon — néhány kivételt nem tekintve — elsősorban az ipari munkásság körére szorítódott. Részint a brutális politikai elnyomás, rászánt a közömbösség, részint a soviniszta vagy klerikális eszmekörből táplálkozó tudatlanság távol tartotta a szociáldemokráciától azokat az alkalmazott, hivatalnoki, közalkalmazotti, szabad pályán dolgozó fizikai és szellemi munkásrétegeket