Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)

1918-11-20 / 274. szám

KLV% évi&ly&m, Budapest, 1918 november 30. szerd­a, 374. szám, - - -rr-r^^-^Tn^'-f ii'-.'-: : r—r—r-- •• •— t - -- -- - — - "" r~-—. AZ ELŐFXZETE-5 ÁRA: 9gy évre .. 4é.— tor. I negyed évre ÍS.— kor. fél évre 21.— kor.­­ egy hóra ....... 4.— tor. egy hétre í korona. EGYES 8ZÁSS ÁLLA­T ® FILEISK. * MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő felvételével minden na p. S2EJS&ES 25TÖSE0: m, GOLfSI-UTCA 4. (Telefon: József 3-21­ és József 3-30.) HI AS © HIVAT­AL«: Vm., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) •* * Munkások! Elvtársak! A négy és félévig tartó háboru és a régi rendszer utóbajai majdnem elháríthatatlannak látszanak. Ren­geteg sok közvagyon pusztult el. Az ország­ban sok minden fölbomlott. Az egyéni biz­tonságot a régi rendszertől reánk maradt csőcselék fenyegeti. A szén- és anyaghiány miatt szünetelnek a gyárak és az a veszély fenyeget, hogy a vasúti közlekedés megakad és ez­ maga­ után vonná az éhínséget és nyomort. Munkások! Elvtársak! Nektek és a ti szer­vezeteiteknek köszönhetjük a forradalmat és ennek első vívmányát: a köztársaságot! Tegyétek lehetővé, hogy a népköztársaság kitűzött célját követhesse, hogy békét, hala­dást és jólétet hozhasson a népnek. A mostani zavarok egyik fő oka, hogy aránylag kevés ember dolgozik. Pedig soha­sem volt oly nagy szükség a munkáskezekre, mint mostanában. Az egész társadalom és a munkásoknak is elsőrendű érdeke, hogy a termelés zavartalanul folyjon, mert csak így lehet ismét normális állapotokat teremteni, így lehet csökkenteni a drágaságot és azokat a rettenetes javakat pótolni, amik a­ háború alatt elpusztultak. Munkások ! Elvtársak ! Valahányszor a tőke vagy a régi átkos rendszer ellen har­coltatok, mi voltunk azok, akik kitartásra buzdítottunk benneteket. Most pedig arra kérünk benneteket: A fiatal köztársaságnak ti vagytok a leg­értékesebb elemei. A ti munkátok nélkül összeomlik az uj rend Ez pedig a ti károtok és a reakció haszna lenne. Igaz, hogy a leg­több szakmunkás szén- és anyaghiány miatt szünetelni kénytelen, de van más munka, vannak fontos közmunkák, amelyeket csak azért nem lehet végezi, mert munkások nem jelentkeznek. Munkások! Ne válogassatok a munkában, ha nincs szakmunka, vállaljatok más mun­kát. A munka nem szégyen, hanem dicsőség! Amíg a szén- és anyaghiányt le nem küzdöt­tek, mindenki a maga testi erejének meg­felelő munkát vállaljon. Elvtársi üdvözlettel: A Magyarországi Szakszervezeti Tanács. • Lapunk mai száma 10 oldal. • - . .-yr, rr—t­r. «nrr-TTr.-a« A szocialista köztársaságért Még nem tudjuk, mi lesz Magyarország­ból a nagy likvidálás befejezése után. A for­radalmi kormány óriási erőfeszítéseket tesz, hogy megmentse, ami menthető, hogy meg­óvja az országot a teljes szétrongyolódástól, népét a csüggedéstől és a zülléstől. Ezalatt pedig a burzsoáziának az a része, amely a romlásba vivő politikát szolgálta­, támogatta és a maga jogosulatlan gazdasági érdekei­nek eszközéül használta ... mintha semmi baj nem volna, szervezkedik, készülődik, hogy régi hatalmát az új rendszerben is meg­tarthassa. Egymás után bevonultak a Nemzeti Ta­nácsba — a demokratikus köztársaság ideig­lenes parlamentjébe — mindazok az elemek, amelyek életre-halálra támogatták a régi rendszert és minden lehetséges eszközzel ül­döztek minden mozgalmat, amely a tekin­tély, az uraság-szolgaság elve ellen küzdött. Bevonultak azok az elemek, amelyek uzsora­profitjuk növelése érdekében olyan gazda­sági politikába vitték bele az országot, amely miatt vad ellenségeinkké váltak balkáni szomszédaink. Egyelőre elég szerényen he­lyezkedtek el ez­ek az elemek, de ne essünk tévedésbe: csak az alkalmat, lesik, hogy régi hatalmi pozícióikat vagy hatalmuk mi­nél nagyobb részét visszaszerezhessék. Bizo­nyos — és ez megnyugtató reánk nézve —, hogy a demokratikus alapintézmények (kü­lönösen a választójog) gyors megteremtése megnehezíti majd céljuk elérését. De csak megnehezíti, lehetetlenné nem teszi. Kint is folyik a bukott osztályok szervez­kedő munkája. Budapestnek majdnem vala­mennyi kerületében gyorsan magukhoz tér­tek a minden tekintetben kompromittált ele­mek és a két népszerű polgári párt tisztes­sége alatt szervezkednek. Mindnyájan tudjuk és elismerjük, hogy a Károlyi-párt és a ra­dikális párt az utóbbi idők nagy átalakulásai során becsületesen kivették részüket a mun­kából és hűségesen teljesítették vállalt köte­lességüket. De azt is tudjuk mindnyájan, hogy a bukott rendszernek azok a hívei — és sok esetben oszlopos emberei —, akik hu­szonnégy óra alatt megváltoztatták „meg­győződésüket" és most mint radikálisok vagy mint Károlyi-pártiak sietnek föl­támadni: alapjában változatlanok marad­tak, mert változatla­nok maradtak az érde­keik és étvágyaik is. A háziurak, a bank­emberek, a kijáró fiskálisok, a politikai be­folyást készpénzre fölváltani akaró strébe­rek tisztes új név alatt szeretnék folytatni a régi világot És erről nem igen tehet sem a radikális-, sem a Károlyi-párt. Az egyes polgári pártok között nincsen olyan éles ha­tárvonal, mint közöttük és a szociáldemo­krácia között és így a polgári pártok — külö­nösen a gyors győzelem és rohamos meg­növekedés idején — nem akadályozhatják meg a nem kívánatos elemek beözönlését. Sőt az is megtörténik náluk, hogy bevált régebbi híveik félreszorulnak, tétlenségre kényszerülnek a mohón betóduló, könyökkel és ököllel dolgozó in törtetőkkel szemben, akik politikai erkölcs dolgában csöppet sem kényesek. Az az átalakulási folyamat, amely Buda­pesten gyors tempóban megy végbe, meg­indult már a vidéken is. Készen kell tehát­ lennünk arra, hogy mire országos, megyei és községi választásokra kerül a sor, a­ régi rendszer hívei jól el lesznek helyezkedve a forradalmi polgári pártokban és ezeknek a keretein belül iparkodnak majd érvényesí­teni jogosulatlan egyéni és osztályérdekei­ket. Ebbe beleavatkozni nekünk aligha lesz módunk és jogunk. Annál inkább kötelessé­günk tehát arra törekedni, hogy a forrada­lom vívmányait a magunk erejéből biztosít­suk és szaporítsuk. Nem tekintve se jobbra, se balra, a­ magunk párt- és szakszervezeteit kell növelnünk, erősítenünk.­ Az legyen a cé­lunk, hogy az egész vonalon a szociáldemo­krácia kerüljön ki győztesül az alkotmányos küzdelmekből. Az legyen a­ célunk, hogy mi magunk vegyük át az uralmat, mi magunk gyakoroljuk a hatalmat az országban, a me­gyében és a községben és az egész vonalon a szociáldemokrácia programját valósítsuk meg. Nagyon téved, aki azt­­ hiszi, hogy mi­után ebben az országban mindenki, aki nem szociáldemokrata, az Károlyi-párti vagy ra­dikális, vagy köztársaságpárti... hát most már minden úgy fog menni, ahogy csak ki­várhatjuk. Az új polgári pártok olyan ele­mekkel telítődnek, amelyektől nem várha­tunk jót. De egyébként is: ha minden a re­akciós elemektől meg nem fertőzött tiszta radikálisok és Károlyi-pártiak akarata sze­rint menne is, mi azzal nem érhetnénk be, minekünk tovább kell mennünk, sokkal to­vább. Ezt, mint világos fejű politikusok, na­gyon jól tudják a két párt vezérei is, tehát egyáltalában nem vétünk a köteles lojalitás ellen, ha, nyíltan, határozottan, erélyesen dolgozunk a szociáldem­ok­rácia többségre jutásáért, a polgári társadalmi rend meg­buktatásáéért Ennek pedig az a konzekvenciája, hogy országszerte, minden kerületben, minden községben, bármilyen cég alatt szervezked­jenek is ott a régi rend támaszai, (de még ha a legbecsületesebb polgári radikalizmus végzi is a szervezést)... nekünk is szervez­kednünk kell a legnagyobb gyorsasággal, erélyességgel és szívóssággal. És egyáltalá­ban nem lehet vérmesnek mondani azt a re­ménységünket, hogy erős akarattal meg is tudjuk hódítani a hatalmat. Az országban óriási többségben vannak azok, akiknek ér­dekeit jobban kielégíti a szocialista, mint a polgári társadalmi rend. Csak föl kell vilá­gosítani, meg kell győzni és meg kell­­ szer­vezni ezt a­ többséget, és nyert ügyünk van.

Next