Népszava, 1918. november (46. évfolyam, 256–284. sz.)
1918-11-20 / 274. szám
KLV% évi&ly&m, Budapest, 1918 november 30. szerda, 374. szám, - - -rr-r^^-^Tn^'-f ii'-.'-: : r—r—r-- •• •— t - -- -- - — - "" r~-—. AZ ELŐFXZETE-5 ÁRA: 9gy évre .. 4é.— tor. I negyed évre ÍS.— kor. fél évre 21.— kor. egy hóra ....... 4.— tor. egy hétre í korona. EGYES 8ZÁSS ÁLLAT ® FILEISK. * MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő felvételével minden na p. S2EJS&ES 25TÖSE0: m, GOLfSI-UTCA 4. (Telefon: József 3-21 és József 3-30.) HI AS © HIVATAL«: Vm., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) •* * Munkások! Elvtársak! A négy és félévig tartó háboru és a régi rendszer utóbajai majdnem elháríthatatlannak látszanak. Rengeteg sok közvagyon pusztult el. Az országban sok minden fölbomlott. Az egyéni biztonságot a régi rendszertől reánk maradt csőcselék fenyegeti. A szén- és anyaghiány miatt szünetelnek a gyárak és az a veszély fenyeget, hogy a vasúti közlekedés megakad és ez maga után vonná az éhínséget és nyomort. Munkások! Elvtársak! Nektek és a ti szervezeteiteknek köszönhetjük a forradalmat és ennek első vívmányát: a köztársaságot! Tegyétek lehetővé, hogy a népköztársaság kitűzött célját követhesse, hogy békét, haladást és jólétet hozhasson a népnek. A mostani zavarok egyik fő oka, hogy aránylag kevés ember dolgozik. Pedig sohasem volt oly nagy szükség a munkáskezekre, mint mostanában. Az egész társadalom és a munkásoknak is elsőrendű érdeke, hogy a termelés zavartalanul folyjon, mert csak így lehet ismét normális állapotokat teremteni, így lehet csökkenteni a drágaságot és azokat a rettenetes javakat pótolni, amik a háború alatt elpusztultak. Munkások ! Elvtársak ! Valahányszor a tőke vagy a régi átkos rendszer ellen harcoltatok, mi voltunk azok, akik kitartásra buzdítottunk benneteket. Most pedig arra kérünk benneteket: A fiatal köztársaságnak ti vagytok a legértékesebb elemei. A ti munkátok nélkül összeomlik az uj rend Ez pedig a ti károtok és a reakció haszna lenne. Igaz, hogy a legtöbb szakmunkás szén- és anyaghiány miatt szünetelni kénytelen, de van más munka, vannak fontos közmunkák, amelyeket csak azért nem lehet végezi, mert munkások nem jelentkeznek. Munkások! Ne válogassatok a munkában, ha nincs szakmunka, vállaljatok más munkát. A munka nem szégyen, hanem dicsőség! Amíg a szén- és anyaghiányt le nem küzdöttek, mindenki a maga testi erejének megfelelő munkát vállaljon. Elvtársi üdvözlettel: A Magyarországi Szakszervezeti Tanács. • Lapunk mai száma 10 oldal. • - . .-yr, rr—tr. «nrr-TTr.-a« A szocialista köztársaságért Még nem tudjuk, mi lesz Magyarországból a nagy likvidálás befejezése után. A forradalmi kormány óriási erőfeszítéseket tesz, hogy megmentse, ami menthető, hogy megóvja az országot a teljes szétrongyolódástól, népét a csüggedéstől és a zülléstől. Ezalatt pedig a burzsoáziának az a része, amely a romlásba vivő politikát szolgálta, támogatta és a maga jogosulatlan gazdasági érdekeinek eszközéül használta ... mintha semmi baj nem volna, szervezkedik, készülődik, hogy régi hatalmát az új rendszerben is megtarthassa. Egymás után bevonultak a Nemzeti Tanácsba — a demokratikus köztársaság ideiglenes parlamentjébe — mindazok az elemek, amelyek életre-halálra támogatták a régi rendszert és minden lehetséges eszközzel üldöztek minden mozgalmat, amely a tekintély, az uraság-szolgaság elve ellen küzdött. Bevonultak azok az elemek, amelyek uzsoraprofitjuk növelése érdekében olyan gazdasági politikába vitték bele az országot, amely miatt vad ellenségeinkké váltak balkáni szomszédaink. Egyelőre elég szerényen helyezkedtek el ezek az elemek, de ne essünk tévedésbe: csak az alkalmat, lesik, hogy régi hatalmi pozícióikat vagy hatalmuk minél nagyobb részét visszaszerezhessék. Bizonyos — és ez megnyugtató reánk nézve —, hogy a demokratikus alapintézmények (különösen a választójog) gyors megteremtése megnehezíti majd céljuk elérését. De csak megnehezíti, lehetetlenné nem teszi. Kint is folyik a bukott osztályok szervezkedő munkája. Budapestnek majdnem valamennyi kerületében gyorsan magukhoz tértek a minden tekintetben kompromittált elemek és a két népszerű polgári párt tisztessége alatt szervezkednek. Mindnyájan tudjuk és elismerjük, hogy a Károlyi-párt és a radikális párt az utóbbi idők nagy átalakulásai során becsületesen kivették részüket a munkából és hűségesen teljesítették vállalt kötelességüket. De azt is tudjuk mindnyájan, hogy a bukott rendszernek azok a hívei — és sok esetben oszlopos emberei —, akik huszonnégy óra alatt megváltoztatták „meggyőződésüket" és most mint radikálisok vagy mint Károlyi-pártiak sietnek föltámadni: alapjában változatlanok maradtak, mert változatlanok maradtak az érdekeik és étvágyaik is. A háziurak, a bankemberek, a kijáró fiskálisok, a politikai befolyást készpénzre fölváltani akaró stréberek tisztes új név alatt szeretnék folytatni a régi világot És erről nem igen tehet sem a radikális-, sem a Károlyi-párt. Az egyes polgári pártok között nincsen olyan éles határvonal, mint közöttük és a szociáldemokrácia között és így a polgári pártok — különösen a gyors győzelem és rohamos megnövekedés idején — nem akadályozhatják meg a nem kívánatos elemek beözönlését. Sőt az is megtörténik náluk, hogy bevált régebbi híveik félreszorulnak, tétlenségre kényszerülnek a mohón betóduló, könyökkel és ököllel dolgozó in törtetőkkel szemben, akik politikai erkölcs dolgában csöppet sem kényesek. Az az átalakulási folyamat, amely Budapesten gyors tempóban megy végbe, megindult már a vidéken is. Készen kell tehát lennünk arra, hogy mire országos, megyei és községi választásokra kerül a sor, a régi rendszer hívei jól el lesznek helyezkedve a forradalmi polgári pártokban és ezeknek a keretein belül iparkodnak majd érvényesíteni jogosulatlan egyéni és osztályérdekeiket. Ebbe beleavatkozni nekünk aligha lesz módunk és jogunk. Annál inkább kötelességünk tehát arra törekedni, hogy a forradalom vívmányait a magunk erejéből biztosítsuk és szaporítsuk. Nem tekintve se jobbra, se balra, a magunk párt- és szakszervezeteit kell növelnünk, erősítenünk. Az legyen a célunk, hogy az egész vonalon a szociáldemokrácia kerüljön ki győztesül az alkotmányos küzdelmekből. Az legyen a célunk, hogy mi magunk vegyük át az uralmat, mi magunk gyakoroljuk a hatalmat az országban, a megyében és a községben és az egész vonalon a szociáldemokrácia programját valósítsuk meg. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy miután ebben az országban mindenki, aki nem szociáldemokrata, az Károlyi-párti vagy radikális, vagy köztársaságpárti... hát most már minden úgy fog menni, ahogy csak kivárhatjuk. Az új polgári pártok olyan elemekkel telítődnek, amelyektől nem várhatunk jót. De egyébként is: ha minden a reakciós elemektől meg nem fertőzött tiszta radikálisok és Károlyi-pártiak akarata szerint menne is, mi azzal nem érhetnénk be, minekünk tovább kell mennünk, sokkal tovább. Ezt, mint világos fejű politikusok, nagyon jól tudják a két párt vezérei is, tehát egyáltalában nem vétünk a köteles lojalitás ellen, ha, nyíltan, határozottan, erélyesen dolgozunk a szociáldemokrácia többségre jutásáért, a polgári társadalmi rend megbuktatásáéért Ennek pedig az a konzekvenciája, hogy országszerte, minden kerületben, minden községben, bármilyen cég alatt szervezkedjenek is ott a régi rend támaszai, (de még ha a legbecsületesebb polgári radikalizmus végzi is a szervezést)... nekünk is szervezkednünk kell a legnagyobb gyorsasággal, erélyességgel és szívóssággal. És egyáltalában nem lehet vérmesnek mondani azt a reménységünket, hogy erős akarattal meg is tudjuk hódítani a hatalmat. Az országban óriási többségben vannak azok, akiknek érdekeit jobban kielégíti a szocialista, mint a polgári társadalmi rend. Csak föl kell világosítani, meg kell győzni és meg kell szervezni ezt a többséget, és nyert ügyünk van.