Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-01 / 285. szám

XZVTU évfolyMi StKiftpesft, i®it 1, vatfcintp. 985. szám, AZ ELŐKiZELÉS ÁRA: 'ut ár re 72.— k­ot. | negyei év re M.— ko­r-' -vre ««.—k'ftr. epj- hófa­­­t. egy hétre....... t.n* sorona. EGYEI! SZÁM ÁRA 34 FILIM ÉS A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖPNYE Megjelenik hétfő kivételével inű­ített nap. SZERKESZTŐSÉG!: VXII., COtfTI-U­TCA 4. (Telefon: József SW és József fr­íVI KIADÓHIVATAL.: Vin, COHTI-UTTCA 4. SZ. /Telefon: József 9411 és J­V/ref ­ Néptörvény a nyolc órai munkaidőről A népkormány nagy jelen­tősége elvi hatá­rozatot hozott: elfogadta a nyolc óre­i napi munkaidőt. Ezt a hatalmas szociálpolitikai vívmányt Garami elvtárs, a kereskedelmi miniszter, kö­vetkező nyilatkozatban jelenti be: Amidőn kereskedelmi miniszter lettem, első gondolatom a S­ófi­i mttfikaidőnek, a munkás­mozgalom és a szociáldemokrácia e hagyo­mányos követelésének megvalósítása volt Ámde a trifevéllett idegvalósulás elé egyelőre «olyas, tippe» a munkásság­ szempontjából je­lentős akadályok gördültek. A szénhiány miatt ugyanis jelenleg nagy a munkanélküliség. A munkások még napi 8 órát, sem dolgoznak. Már most iz munkások szénhiányból származó munkanélküliség esetén kárpótlást, úgynnrvezett szénsegélyt kapnak és pedig a régi 9—901 órai munkaidő alatt elért keresetek arányában. Azokban az üzemekben pedig, amelyekben a munkaviszony úgy rendeztetett,­ hogy a mun­kások csak napi 7 órát dolgoznak, a régi mun­kaidőhöz hiányzó ~—2% óra arányában kapna szén térítést A 8 órás munkanap behozatala te­hát a szénsegélyek redukcióját, de vei© a mun­kások jövedelmének érzékeny megkiselebedé­sét jelentené Kétségtelen­ül­te, hogy némely iparágban, folytonos üzem mellett, például hengerrlőmű­veknél, a mai napi két műszakról 8 órai munka­idő esetén három műszakra való áttérés pilla­natnyilag a speciális technikailag képzett munkaerők hiányán is megakadna. Ezekben a­-­ üzemekben előbb gondoskodni kell a harmadik műszakhoz szükséges némely munkások elő­zetes kiképzéséről. Minthogy azonban a 8 órai munkaidő annyira szimbolikus jelentőségű a munkásmozgalom számára, szükségét éreztem, hogy valamily formában lekössük magunkat mellette. Ezért az összkormány minis­ztertanácsa elvi határozat­ban elfogadta a 8 órai napi munkaidőt. Nem­sokára kormányrendelet vagy néptörvény fog megjelenni, amely a maximál te 8 órai munka­időt törvénybe iktatja és a kereskedelmi mi­nisztert megbízza, hogy amint a normális ter­melési rend helyreállt, a törvényt fokozatosan életbeléptesse, így, habár gyakorlatilag még nincs is meg a 8 órás munkanap, meg van a megvalósításához szükséges elvi döntés és mi­helyt a viszonyok megengedik, hozzá fogunk látni gyakorlati megvalósításához is. A szociáldemokrata proletárság régi forró vágyakozása valósul meg a nyolc órai mun­kaidő megteremtésével. Majd harminc esz­tendős küzdelmet állott a magyar munkás­ság, amig ezt a vívmányt elérhette. Az 1881­-es párisi nemzetközi kongresszus mondotta ki a nyolc, órai munka, nyolc órai pihenés és nyolc órai szórakozás elvi követelését és állította május 1-jét e követelés nagy szimbólikus nap­jává. 1890-ben ünnepelte először május elsejét hatalmas demon­strációval a magyar munkás­ság és ekkor jelentek meg először Budapest ideáin ii. három nyolcast követelő vörös táb­lák. Iszette­tő elnyomás és kizsák­ványoltság nehezedett e­kkor a magyar munkásságra. Nem voltak még szakszervezeteink és a mun­kaidő általában tizenhárom, tizennégy és ti­zenhat óra volt? naponként. Aztán lassan-las­san kialakult -1 szakszervez­eti mozgalom és a nyolc órai munkaidő egyre inkább a szer­vezett munkásság követeléseinek homlok­terébe került. A szociáldemokrata munkásság a nyolc órai munkaidőt mindig a legforróbb és a leg­szenvedélyesebb vágyakozással követelte. Mindig fontosabbnak tartotta a munkabérért, folyó harcoknál. A munkáltatók viszont épp a munkaidő kérdésében tanúsították a leg­­élesebb ellenállást és vitték végsőkig a­ tőkés érdekek védelmét. De azért a­ harcok soha­sem állottak meg ée a szervezett munkásság az évtizedek során a legtöbb szakmában ki­vívta a kilencórás és sose helyen a nyolc és fél órás munkaidőt. A forradalom, mint mindenketi, úgy a munkaidő kérdésében is ellenállhatatlan erő­vel sodorja a fejlődést és egyszerre nagy ug­rással megy előre. A forra­d­alom megmutatta a szervezett munkásság roppant erejét és a forradalom teremtette politikai szabadság máris megsokszorozta a szociáldemokrata proletárság hatalmát. Innen ezért kellett ki­mondani a népkormánynak a nyolc, órai •m­unkaidő törvén­yb»AVrt.8*a A* a stéfzítézett munkásság, amely valóban élni akar politi­kai hatalmával, nem tűrheti a munkást a íítárhoz gályarabként lekötő túlhosszú mun­kaidőt. Az a szervezett munkásság, amely részt akar venni a szociális és politikai moz­galmakban, amely részt követel a kultúra, a irodalom, a tudomány és a művészet él­vezetéből, nem t­ű­rheti, hogy a túl hosszú munkaidő foglalja le agyának és idegeinek minden sejtjét és rostját. A nyolcórás munkanap nem csupán nagy tzocálpolitikai vívmány (akkora, amihez foghatót nem mutathat föl a magyar szociál­politika eddigi szegényes története), hanem nagy elvi és szimbolikus jelentőségű haladás is. És nagy haladása az általános emberi kul­túrának és civilizációnak. A nyolcórás mun­kanap az előföltétele annak, hogy a munkás emberré lehessen, ne csak a gépnek és a gyár­nak, hanem a családjának, a művelődésnek, a szociális és politikai mozgalomnak is él­hessen. Nagy örömmel és megelégedéssel fogja, tu­domásul venni a magyar munkásság Garami elvtársnak ezt a bejelentését, de reméljük, hogy a tőkések sem fognak megriadni a nyolc­órás munkanaptól. Nincs is erre semmi ok. A munkateljesítmény mindenütt fordított arányban áll a munkaidő hosszával. Tapasz­talatok garmadája mutatja, hogy a munká­sok nyolc óra alatt többet végeznek, mint tíz vagy tizenkét órai munkaidőben. Ameriká­ban, Angliában és Németországban a legrö­videbb a munkaidő és éppen ezek az országok vezetnek legolcsóbb termékeikkel a Világpiac versenyében. A munkásságnak nagy vívmány, a­ tőké­seknek semmi károsodás, a termelésben foko­zódás és haladás, az egész társadalom életére tör­b áldás, bőség és elégedettség fakadhat a nyolcórás munkanap megteremtésével. Lapunk mai rádm old«l. Alkotmányozó gyűlést! A WaLika­stanács péntek esti határozati­ javaslatában — amelyet mai lapunkban köz­lünk — kimondotta, hogy a szociáldemokrá­cia „txtttortillan energiával dolgozik­ és agi­tál azon, hogy végső céljainak, a kollektív társadalomnak megvalósításához közelebb jusson, hogy a név többségét e céloknak az alkotmányozó gyzdés idejére mes­ni­erje." A Munkástanács határozatából, de különö­sen a határozatnak idézett részéből két fon­tos megállapítás domborodik ki. Az egyik at, hogy a szociáldemokrácia végső célját, a kollektív társadalmi rend megteremtését. Magyarország szervezett munkássága egy pillanatra sem téveszti szem elől. Tehát a forradalmi, de mindamellett polgári kormányban való kénytelen részt­vételünk és az ebből támadt helyzet egy­általában nem jelenti azt, hogy végső cél­jainktól akár csak egy hajszálnyival is el­térnénk. Ellenkezően, meggyőződésünk sze­rint, ennek a mostani polgári alakulásnak a támogatásával „elősegítjük és siettetjük" a szocialista társadalmi rendet, ahogy a mi programunk parancsolja. Senk sem tagad­­hatja, hogy az eddigi helyz­ethez képest ez­ a demokratikus polgári köztársaság nagy lépés a mi régső célunk felé. Az is bizonyos, hogy a mi közreműködésünk nélkül ez a forra­dalom nem győzhetett volna és vívmányai­nak megmaradását nm biztosíthatná. Hogy mi lenne a mi támogatásunk nélkül: óriási káosz-e, amelyből azután szükségszerűen a kollektív társadalmi rend emelkedne ki, vagy jönne-e a minden forradalmi vívmányt letaposó és minket a mi céljainktól messzire visszavető reakció? ... azon fölösleges vitat­kozni. Eldönti ezt a kérdést, — semmi egye­bet nem tekintve — az a tény, hogy hatá­raink nyitva, állanak győztes idegen had­seregeknek, amelyek diadaltól mámoros kapitalista államok "parnnlisána ,.a rendet fentartani" jönnek ide. A határozatból kiemelkedő másik meg­állapítás az, hogy célunkat békést utón, alkot­mányos módszerekkel és eszközökkel, a par­lamenti többség megszerzése útján akarjuk elérni. Ha volnának elvtársaink, akik azt hiszik, hogy ez idő szerint más módszerekkel és eszközökkel biztosabban célt érhetünk azok ezt a véleményüket, kifejthették volna a Munkástanácsban. De senki nem ajánlott más eszközöket, a ha­tároza­ti javaslatot egy­hangúan fogadták el. Tudjuk, hogy a módszerek és eszközök a taktika­­ kérdésében semmi más nem köt bennünket, mint a célszerűség. Máról hol­napra kicserélhetjük azokat, ha a célszerűség kívánja. Ez idő szerint a magyarországi szer­vezett munkásság csak a békés, alkotmányos, eszközök alkalmazását tartja célszerűnek és lehetségesnek; hogy a jövő mit hoz, ki tudná­­ azt ma megmondani. Minden eszköz jó ne­künk, amely a proletárság jogérzetével meg­egyezik és célhoz vezetőnek látszik. Most a forradalmi vívmányok biztosítás®, az ország és nép megmentése érdekében való kompro-

Next