Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)
1918-12-01 / 285. szám
XZVTU évfolyMi StKiftpesft, i®it 1, vatfcintp. 985. szám, AZ ELŐKiZELÉS ÁRA: 'ut ár re 72.— kot. | negyei év re M.— kor-' -vre ««.—k'ftr. epj- hófat. egy hétre....... t.n* sorona. EGYEI! SZÁM ÁRA 34 FILIM ÉS A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖPNYE Megjelenik hétfő kivételével inűített nap. SZERKESZTŐSÉG!: VXII., COtfTI-UTCA 4. (Telefon: József SW és József fríVI KIADÓHIVATAL.: Vin, COHTI-UTTCA 4. SZ. /Telefon: József 9411 és JV/ref Néptörvény a nyolc órai munkaidőről A népkormány nagy jelentősége elvi határozatot hozott: elfogadta a nyolc órei napi munkaidőt. Ezt a hatalmas szociálpolitikai vívmányt Garami elvtárs, a kereskedelmi miniszter, következő nyilatkozatban jelenti be: Amidőn kereskedelmi miniszter lettem, első gondolatom a Sófii mttfikaidőnek, a munkásmozgalom és a szociáldemokrácia e hagyományos követelésének megvalósítása volt Ámde a trifevéllett idegvalósulás elé egyelőre «olyas, tippe» a munkásság szempontjából jelentős akadályok gördültek. A szénhiány miatt ugyanis jelenleg nagy a munkanélküliség. A munkások még napi 8 órát, sem dolgoznak. Már most iz munkások szénhiányból származó munkanélküliség esetén kárpótlást, úgynnrvezett szénsegélyt kapnak és pedig a régi 9—901 órai munkaidő alatt elért keresetek arányában. Azokban az üzemekben pedig, amelyekben a munkaviszony úgy rendeztetett, hogy a munkások csak napi 7 órát dolgoznak, a régi munkaidőhöz hiányzó ~—2% óra arányában kapna szén térítést A 8 órás munkanap behozatala tehát a szénsegélyek redukcióját, de vei© a munkások jövedelmének érzékeny megkiselebedését jelentené Kétségtelenülte, hogy némely iparágban, folytonos üzem mellett, például hengerrlőműveknél, a mai napi két műszakról 8 órai munkaidő esetén három műszakra való áttérés pillanatnyilag a speciális technikailag képzett munkaerők hiányán is megakadna. Ezekben a- üzemekben előbb gondoskodni kell a harmadik műszakhoz szükséges némely munkások előzetes kiképzéséről. Minthogy azonban a 8 órai munkaidő annyira szimbolikus jelentőségű a munkásmozgalom számára, szükségét éreztem, hogy valamily formában lekössük magunkat mellette. Ezért az összkormány minisztertanácsa elvi határozatban elfogadta a 8 órai napi munkaidőt. Nemsokára kormányrendelet vagy néptörvény fog megjelenni, amely a maximál te 8 órai munkaidőt törvénybe iktatja és a kereskedelmi minisztert megbízza, hogy amint a normális termelési rend helyreállt, a törvényt fokozatosan életbeléptesse, így, habár gyakorlatilag még nincs is meg a 8 órás munkanap, meg van a megvalósításához szükséges elvi döntés és mihelyt a viszonyok megengedik, hozzá fogunk látni gyakorlati megvalósításához is. A szociáldemokrata proletárság régi forró vágyakozása valósul meg a nyolc órai munkaidő megteremtésével. Majd harminc esztendős küzdelmet állott a magyar munkásság, amig ezt a vívmányt elérhette. Az 1881-es párisi nemzetközi kongresszus mondotta ki a nyolc, órai munka, nyolc órai pihenés és nyolc órai szórakozás elvi követelését és állította május 1-jét e követelés nagy szimbólikus napjává. 1890-ben ünnepelte először május elsejét hatalmas demonstrációval a magyar munkásság és ekkor jelentek meg először Budapest ideáin ii. három nyolcast követelő vörös táblák. Iszettető elnyomás és kizsákványoltság nehezedett ekkor a magyar munkásságra. Nem voltak még szakszervezeteink és a munkaidő általában tizenhárom, tizennégy és tizenhat óra volt? naponként. Aztán lassan-lassan kialakult -1 szakszervezeti mozgalom és a nyolc órai munkaidő egyre inkább a szervezett munkásság követeléseinek homlokterébe került. A szociáldemokrata munkásság a nyolc órai munkaidőt mindig a legforróbb és a legszenvedélyesebb vágyakozással követelte. Mindig fontosabbnak tartotta a munkabérért, folyó harcoknál. A munkáltatók viszont épp a munkaidő kérdésében tanúsították a legélesebb ellenállást és vitték végsőkig a tőkés érdekek védelmét. De azért a harcok sohasem állottak meg ée a szervezett munkásság az évtizedek során a legtöbb szakmában kivívta a kilencórás és sose helyen a nyolc és fél órás munkaidőt. A forradalom, mint mindenketi, úgy a munkaidő kérdésében is ellenállhatatlan erővel sodorja a fejlődést és egyszerre nagy ugrással megy előre. A forradalom megmutatta a szervezett munkásság roppant erejét és a forradalom teremtette politikai szabadság máris megsokszorozta a szociáldemokrata proletárság hatalmát. Innen ezért kellett kimondani a népkormánynak a nyolc, órai •munkaidő törvényb»AVrt.8*a A* a stéfzítézett munkásság, amely valóban élni akar politikai hatalmával, nem tűrheti a munkást a íítárhoz gályarabként lekötő túlhosszú munkaidőt. Az a szervezett munkásság, amely részt akar venni a szociális és politikai mozgalmakban, amely részt követel a kultúra, a irodalom, a tudomány és a művészet élvezetéből, nem tűrheti, hogy a túl hosszú munkaidő foglalja le agyának és idegeinek minden sejtjét és rostját. A nyolcórás munkanap nem csupán nagy tzocálpolitikai vívmány (akkora, amihez foghatót nem mutathat föl a magyar szociálpolitika eddigi szegényes története), hanem nagy elvi és szimbolikus jelentőségű haladás is. És nagy haladása az általános emberi kultúrának és civilizációnak. A nyolcórás munkanap az előföltétele annak, hogy a munkás emberré lehessen, ne csak a gépnek és a gyárnak, hanem a családjának, a művelődésnek, a szociális és politikai mozgalomnak is élhessen. Nagy örömmel és megelégedéssel fogja, tudomásul venni a magyar munkásság Garami elvtársnak ezt a bejelentését, de reméljük, hogy a tőkések sem fognak megriadni a nyolcórás munkanaptól. Nincs is erre semmi ok. A munkateljesítmény mindenütt fordított arányban áll a munkaidő hosszával. Tapasztalatok garmadája mutatja, hogy a munkások nyolc óra alatt többet végeznek, mint tíz vagy tizenkét órai munkaidőben. Amerikában, Angliában és Németországban a legrövidebb a munkaidő és éppen ezek az országok vezetnek legolcsóbb termékeikkel a Világpiac versenyében. A munkásságnak nagy vívmány, a tőkéseknek semmi károsodás, a termelésben fokozódás és haladás, az egész társadalom életére törb áldás, bőség és elégedettség fakadhat a nyolcórás munkanap megteremtésével. Lapunk mai rádm old«l. Alkotmányozó gyűlést! A WaLikastanács péntek esti határozati javaslatában — amelyet mai lapunkban közlünk — kimondotta, hogy a szociáldemokrácia „txtttortillan energiával dolgozik és agitál azon, hogy végső céljainak, a kollektív társadalomnak megvalósításához közelebb jusson, hogy a név többségét e céloknak az alkotmányozó gyzdés idejére mesnierje." A Munkástanács határozatából, de különösen a határozatnak idézett részéből két fontos megállapítás domborodik ki. Az egyik at, hogy a szociáldemokrácia végső célját, a kollektív társadalmi rend megteremtését. Magyarország szervezett munkássága egy pillanatra sem téveszti szem elől. Tehát a forradalmi, de mindamellett polgári kormányban való kénytelen résztvételünk és az ebből támadt helyzet egyáltalában nem jelenti azt, hogy végső céljainktól akár csak egy hajszálnyival is eltérnénk. Ellenkezően, meggyőződésünk szerint, ennek a mostani polgári alakulásnak a támogatásával „elősegítjük és siettetjük" a szocialista társadalmi rendet, ahogy a mi programunk parancsolja. Senk sem tagadhatja, hogy az eddigi helyzethez képest ez a demokratikus polgári köztársaság nagy lépés a mi régső célunk felé. Az is bizonyos, hogy a mi közreműködésünk nélkül ez a forradalom nem győzhetett volna és vívmányainak megmaradását nm biztosíthatná. Hogy mi lenne a mi támogatásunk nélkül: óriási káosz-e, amelyből azután szükségszerűen a kollektív társadalmi rend emelkedne ki, vagy jönne-e a minden forradalmi vívmányt letaposó és minket a mi céljainktól messzire visszavető reakció? ... azon fölösleges vitatkozni. Eldönti ezt a kérdést, — semmi egyebet nem tekintve — az a tény, hogy határaink nyitva, állanak győztes idegen hadseregeknek, amelyek diadaltól mámoros kapitalista államok "parnnlisána ,.a rendet fentartani" jönnek ide. A határozatból kiemelkedő másik megállapítás az, hogy célunkat békést utón, alkotmányos módszerekkel és eszközökkel, a parlamenti többség megszerzése útján akarjuk elérni. Ha volnának elvtársaink, akik azt hiszik, hogy ez idő szerint más módszerekkel és eszközökkel biztosabban célt érhetünk azok ezt a véleményüket, kifejthették volna a Munkástanácsban. De senki nem ajánlott más eszközöket, a határozati javaslatot egyhangúan fogadták el. Tudjuk, hogy a módszerek és eszközök a taktika kérdésében semmi más nem köt bennünket, mint a célszerűség. Máról holnapra kicserélhetjük azokat, ha a célszerűség kívánja. Ez idő szerint a magyarországi szervezett munkásság csak a békés, alkotmányos, eszközök alkalmazását tartja célszerűnek és lehetségesnek; hogy a jövő mit hoz, ki tudná azt ma megmondani. Minden eszköz jó nekünk, amely a proletárság jogérzetével megegyezik és célhoz vezetőnek látszik. Most a forradalmi vívmányok biztosítás®, az ország és nép megmentése érdekében való kompro-