Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)
1918-12-10 / 292. szám
XLVL évfolyam. Budapest, 1918 december 10. kedd. 282. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: »iz Otto » . • • «. TI.— kor. fél évre... M.— kor. egy hétre.. MiTtd im.. tgy hAra .... .. 1,5* korons. . hoc. . •— kor. BOTES SZÁM ÁRA 24 FIZLLÉK. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. / * * Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG»: VIII., OONTTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A Munkástanács 1918 december 10-én, kedden este pont 8 órakor e vas- és fémmunkás-otthonban (VII, TkBkMyut 56) nagyon fontos értekezletet tart. ••• stikki A haladás tempója. Semleges diplomata jelentette ki egyik esti lap tudósítója előtt, hogy a nyugati hatalmak nem rokonszenveznek azzal az irányzattal, amelyik most úrrá lett Magyarországon s amelyik a kommunizmus felé hajlik. Ez a semleges diplomata, aki a magyar reakcióval szemben nem viselkedik semleges érzelmekkel, nem tudja, hogy Magyarországon a szociáldemokrácia ugyan részt vesz a forradalom népkormányában, de — sajnos — a kommunizmus felé hajló irányzat még eddig nem lett úrrá Magyarországon. Hogy ez úgy van, amint mi írjuk és nem úgy, mint a reakciós semleges diplomata gondolja, legjobban abból a megmozdulásból tűnik ki, amelyik a Károlyi-párt bizonyos köreiben észlelhető. A Károlyi-párt egyike azoknak a pártoknak, amelyiken a népkormány alapul. Sőt az,a párt, amelyik számbelileg legerősebben van képviselve a népkormányban. A Károlyi-párt bizonyos, körei — úgy látszik — túlságosan radikálisnak tartják azt a politikát, amelyik a forradalmi időkben megnyilatkozik. Mi ezzel a fölfogással szemben kijelentjük, hogy aki ma Magyarországon nem hive a leggyorsabb, a legrohamosabb átalakulásnak, az a békés társadalmi fejlődés legnagyobb ellensége. Aki a magyar társadalom, a magyar gazdasági élet békés fejlődésének híve, annak a társadalmi és gazdasági átalakulás terén a leggyorsabb tempójú haladást kell követelnie. Magyarország politikai és szociális tekintetben a legelmaradottabb államok közé tartozott. A forradalom előtti Magyarországhoz hasonló reakciós alakulat Románia kivételével talán nem volt egész Európában. Az a körülmény, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt egy forradalmi, erősen hangsúlyozzuk, forradalmi kormányban részt vesz, a forradalom vívmányainak biztosítása céljából, ezt csak azért teszi, mert tudja, hogy a társadalmi fejlődés előfeltétele Magyarországon a régi Magyarország romjainak eltávolítása. Ezeknek a romoknak az eltávolítása ma nem történhetik máskép, mint a legteljesebb demokrácia megvalósulása útján, egy oly demokrácia megteremtése útján, amely mint a fejlett nyugati demokráciák is, bizonyos mértékben már a szocialista társadalom felé hajlanak. Mikor a Károlyi-párt elégületlenjei a polgári radikális pártot támadják, akkor úgy járnak el, mint a sanda mészáros. A radikális párt felé néznek, de a szocialista párt felé ülnek. Mert nem kell különös politikai műveltség ahhoz, hogy valaki megállapíthassa: melyik politikai párt ma Magyarország legradikálisabb pártja. Az az adópolitika, amelyet a radikális párti pénzügyminiszter követ, a konzervatívoknek lehet túlságosan radikális, a szocialistáknak még nem eléggé radikális. Az a nemzetiségi politika, amelyet a radikális nemzetiségi miniszter hirdet, előttünk már azért sem lehet radikális, mert egyszerűen olyan elvek követéséből áll, amely elveket magáévá tett már mindenki, aki nem a szocializmus, hanem a pacifista polgári demokrácia hitvallását fogadta el. Három nagú kérdés foglalkoztatja ma a magyar közvéleményt. Az egyik: a földkérdés. Magyarország a latifundium uralmának a klasszikus földje. A birtokosok kilenctizede ura Magyarországon a művelt terület több mint harmadának. Ezzel szemben tömérdek nincsetlen mezőgazdasági munkás van, a kisbirtokosok jó része törpebirtokos, aki nem tud megélni földjéből. A másik nagy kérdés: az adókérdés. Magyarország a legsszemérmetlenebb osztálykiváltságok hazája volt. Az az ország, ahol csak névleges volt az uralkodó osztályok adózási ki': dlezetttt'-ge, a korrupt adókatreszter mellett a kisbirtok adókkal túlterhelt. Hatalmas fogyasztási adók nehezednek a munkásosztagra. A nagybirtok csaknem adómentes. A harmadik probléma: a nemzetiségi kérdés. Az a Magyarország, amelyik a latifitudiumoknak és az adópangmáknak az oszága amelyik a :ati -h1* ''niá* <?« i i *Íi>11"1 tp-nfif ntf alsó-osztály oL Ic^ .ije-ei -íytyjö^sn tiíjáit tudta föntartani, ez az ország az alsó néposztályok elnyomását, a lehetetlen választójogot a nemzetiségi elnyomással indokolta. Mi nem tűrhtjük, hogy a magyar földreform ne pusztítsa el a nagybirtok uralmát. Mi nem tűrhetjük, hogy a jövő adórendszere ne szüntesse meg a nagyvagyon hatalmas kiváltságait. Mi nem engedhetjük, hogy nemzetiségi politikánk Európa leguszítóbb, leggyűlöltebb nemzetiségi politikája legyen. Már most is a legnagyobb türelmetlenséggel nézzük, hogy még azoknak a nemzeti kérdéseknek, amely nemzeti kérdések különösebb túlkövetelések nélkül könnyen megoldhatók lesnnének, a német és a rutén nemzeti kérdésnek a megoldása, indokolatlanul késik.Aki a földkérdés, az adókérdés és a nemzetiségi kérdés radikális megoldásától fázik, aki az óvatos és lassan haladó politika híve Magyarországon, az legelsősorban szembe fogja magával találni azt a pártot, amelyet igazán nem licitált még túl Magyarországon egy polgári párt sem radikalizmus tekintetében: a magyarországi szociáldemokrata pártot. Igazán nem félünk attól, hogy Magyarország uralkodó osztályai, amint ezt ma az óvatos haladók hangoztatni szeretik, külföldre fognak vándorolni. Már láttunk irtózatos kivándorlást a múltban, a nincsetlenek nagy megmozdulását, igen sok igazi magyarnak távozását olyan országokba, amelyekből sohasem tértek vissza. Magyarország uralkodó osztályai eléggé hűvösen nézték ezt, a vérveszteséget, sőt üzleteket kötöttek azokkal a hajóstársaságokkal, amelyek vitték kifelé Magyarország magyarjait. Mi nem hisszük, hogy a Cunarddal valami jó üzletet kötne az, aki a magyar nagybirtokosok vagy nagy lökések kivándorlása dolgában szerződést kötne. Hová mennének a nagybirtokos urak? Talán Franciaországba, a kisbirtok országába? Vagy Angliába, amelynek miniszterelnöke Lloyd George, a polgári radikális úgy beszél az angol jegybirtokosokról, hogy attól a hangtól az égnek áll a hajaszála minden maagyar nagybirtokosnak? Nem félünk a nagytőkéseik menekülésétől sem. Tudjuk, hogy a világháborút követő adópolitika az európai demokrácia egy országában sem lesz kedvező a nagytőkére nézve. Talán Angliába mennek azok az urak, akik a magyar adópolitikától félnek, abba az Angliába, ahol a forradalmi korszak előtt, a békekötés előtt, a hadinyereség nyolcvan százalékát vették el adó fejében?, Vagy arra gondolnak talán, hogy a régi magyar nemzetiségi politikát folytathatják valamely külföldi országban? A korlátlan osztályuralomnak az ideje már minden országban lejárt és nem tudják, mi az a külföldi demokrácia azok, akik a magyar polgári radikálisok demokráciáját valami irtózttve sötétbe való ugrásnak képzelik el. Mi mindenkinek, aki nem akar a Tiszák és Wekerlék sorsára jutni, aki nem akar konzervativizmusával újabb forradalmat előidézni, ingyen ajánljuk: térjen a minél gyorsabb haladás álláspontjára. A forradalomnak egyetlen ellenszere van: alapos társadalmi reform. Mi Magyarország népét munkára szólítjuk föl, mert Magyarországnak a munkára ma igen nagy szüksége van. De munkára és dologra hívjuk föl Magyarország politikusait, Magyarország uralkodó osztályának képviselőit is. Igen nagy, igen alapos munkára van szükség itt abból a célból, hogy a lelkekből kitisztítsuk a konzervativizmus rozsdáját és hogy minden porcikájában átalakítsuk a maradiság Magyarországát a demokratikus haladás Magyarországává. Lapunk mai száma 10 oldal. Fehér gárda. Az alább következő nyilatkozatot és cikket kaptuk az aktív tisztek politikai szerepéről. A tényleges tiszteknek (akik a Magyar Országos Véderő Egyesületben tömörülnek) és a hivatásos altiszteknek küldöttsége Zsiros István alezredes és Sárkány József őrmester vezetésével kereste föl hétfőn este a szerkesztőségünket. A küldöttség tagjai előadták, hogy a Népszava vasárnapi számának Ellenforradalom című cikke, amelyben megírtuk, hogy aktív tisztek ellenforradalmi mozgalmakkal kísérleteznek, alkalmas arra, hogy a tényleges tiszteket olyan színben tüntesse föl, mintha valamennyien ellenforradalmi irányzatot követnének. A küldöttség tagjai kijelentették, hogy a MOVE-ben tömörült valamennyi aktív tiszt nevében, hogy a szervezet és tagjai távol állanak minden ellenforradalmi és monarchista, mozgalomtól és arról, hogy aktív tisztek között ilyen mozgalmak volnának, nincs tudomásuk, ők egytől-egyig a köztársaság és a népkormány hívei, amelyet életükkel is hajlandók megvédeni , de meg akarják védeni a polgárságot is a fosztogatásoktól. Ez a meggondolás vezette őket arra, hogy szolgálataikat a kormánynak