Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)

1918-12-10 / 292. szám

XLVL évfolyam. Budapest, 1918 december 10. kedd. 282. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: »iz Otto » . • • «. TI.— kor. fél évre... M.— kor. egy hétre.. MiTtd im.. tgy hAra .... .. 1,5* korons. . hoc. . •— kor. BOTES SZÁM ÁRA 24 FIZLLÉK. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. / * * Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG»: VIII., OONTTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A Munkástanács 1918 december 10-én, kedden este pont 8 órakor e vas- és fém­munkás-otthonban (VII, TkBkMyut 56) nagyon fontos értekezletet tart. ••• stikki A haladás tempója. Semleges diplomata jelentette ki egyik esti lap tudósítója előtt, hogy a nyugati hatalmak nem rokonszenveznek­­ azzal az irányzattal, amelyik most úrrá lett Magyar­országon s amelyik a kommunizmus felé haj­lik. Ez a semleges diplomata, aki a magyar reakcióval szemben nem viselkedik semleges érzelmekkel, nem tudja, hogy Magyarorszá­gon a szociáldemokrácia ugyan részt ve­sz a forradalom népkormányában, de — sajnos — a kommunizmus felé hajló irányzat még eddig nem lett úrrá Magyarországon. Hogy ez úgy van, amint mi írjuk és nem úgy, mint a reakciós semleges diplomata gon­dolja, legjobban abból a megmozdulásból tű­nik ki, amelyik a Károlyi-párt bizonyos kö­reiben észlelhető. A Károlyi-párt egyike azoknak a pártoknak, amelyiken a népkor­mány alapul. Sőt az,a párt, amelyik számbe­lileg legerősebben van képviselve a népkor­mányban. A Károlyi-párt bizonyos, körei — úgy látszik — túlságosan radikálisnak tart­ják azt a politikát, amelyik a forradalmi időkben megnyilatkozik. Mi ezzel a fölfogás­sal szemben kijelentjük, hogy aki ma Ma­gyarországon nem hive a leggyorsabb, a leg­rohamosabb átalakulásnak, az a békés társa­dalmi fejlődés legnagyobb ellensége. Aki a magyar társadalom, a magyar gazdasági élet békés fejlődésének híve, annak a társadalmi és gazdasági átalakulás terén a leggyorsabb tempójú haladást kell követelnie. Magyarország politikai és szociális tekin­tetben a legelmaradottabb államok közé tar­tozott. A forradalom előtti Magyarországhoz hasonló reakciós alakulat Románia kivéte­lével talán nem volt egész Európában. Az a körülmény, hogy a magyarországi szociál­demokrata párt egy forradalmi, erősen hang­súlyozzuk, forradalmi kormányban részt vesz, a forradalom vívmányainak biztosí­tása céljából, ezt csak azért teszi, mert tudja, hogy a társadalmi fejlődés előfeltétele Ma­gyarországon a régi Magyarország romjai­nak eltávolítása. Ezeknek a romoknak az el­távolítása ma nem történhetik máskép, mint a legteljesebb demokrácia megvalósulása út­ján, egy oly demokrácia megteremtése útján, amely mint a fejlett nyugati demokráciák is, bizonyos mértékben már a szocialista tár­sadalom felé hajlanak. Mikor a Károlyi-párt elégületlenjei a pol­gári radikális pártot támadják, akkor úgy járnak el, mint a sanda mészáros. A radi­kális párt felé néznek, de a szocialista párt felé ülnek. Mert nem kell különös politikai műveltség ahhoz, hogy valaki megállapít­hassa: melyik politikai párt ma Magyaror­szág legradikálisabb pártja. Az az adópoli­tika, amelyet a radikális párti pénzügymi­niszter követ, a konzervatívoknek lehet túl­ságosan radikális, a szocialistáknak még nem eléggé radikális. Az a nemzetiségi poli­tika, amelyet a radikális nemzetiségi minisz­ter hirdet, előttünk már azért sem lehet radikális, mert egyszerűen olyan elvek köve­téséből áll, amely elveket magáévá tett már mindenki, aki nem a szocializmus, hanem a pacifista polgári demokrácia hitvallását fo­gadta el. Három nagú kérdés foglalkoztatja ma a magyar közvéleményt. Az egyik: a földkér­dés. Magyarország a latifundium uralmának a klasszikus földje. A birtokosok kilenctizede ura Magyarországon a művelt terület több mint harmadának. Ezzel szemben tömérdek nincsetlen mezőgazdasági munkás van, a kis­birtokosok jó része törpebirtokos, aki nem tud megélni földjéből. A m­ásik nagy kérdés: az adókérdés. Magyarország a legsszemér­metlenebb osztálykiváltságok hazája volt. Az az ország, ahol csak névleges volt az ural­kodó osztályok adózási ki': dlezetttt'-ge, a kor­rupt adókatreszter mellett a kisbirtok adók­kal túlterhelt. Hatalmas fogyasztási adók nehezednek a munkásosztagra. A­ nagybir­tok csaknem adómentes. A harmadik pro­bléma: a nemzetiségi kérdés. Az a Magyar­ország, amelyik a latifitudiu­moknak és az adópan­gm­áknak az o­szága amelyik a :ati­ -h1* ''niá* <?« i i *Íi>11"1 tp-nfif ntf alsó-osztály oL Ic^ .ije-ei -íytyjö^sn tiíjáit tudta föntartani, ez az ország az alsó nép­osztályok elnyomását, a lehetetlen választó­jogot a nemzetiségi elnyomással indokolta. Mi nem tű­rht­jük, hogy a magyar földre­form ne pusztítsa el a nagybirtok uralmát. Mi nem tűrhetjük, hogy a jövő adórendszere ne szüntesse meg a n­agyvagyon ha­talmas kiváltságait. Mi nem engedhetjük, hogy nem­zetiségi politikánk Európa leguszítóbb, leg­gy­ű­­löltebb nemzetiségi politikája legyen. Már most is a legnagyobb türelmetlenséggel nézzük, hogy még azoknak a nemzeti kérdé­seknek, amely nemzeti kérdések különösebb túlkövetelések nélkül könnyen megoldhatók lesnnének, a német és a rutén nemzeti kérdés­nek a megoldása, indokolatlanul késik.­Aki a földkérdés, az adókérdés és a nemzetiségi kérdés radikális megoldásától fázik, aki az óvatos és lassan haladó politika híve Ma­gyarországon, az legelső­sorban szembe fogja magával találni azt a pártot, amelyet igazán nem licitált még túl Magyarországon egy polgári párt sem radikalizmus tekintetében: a magyarországi szociáldemokrata pártot. Igazán nem félünk attól, hogy Magyaror­szág uralkodó osztályai, amint ezt ma az óvatos haladók hangoztatni szeretik, kül­földre fognak vándorolni. Már láttunk irtó­zatos kivándorlást a múltban, a nincsetlenek nagy megmozdulását, igen sok igazi ma­gyarnak távozását olyan országokba, ame­lyekből sohasem tértek vissza. Magyaror­szág uralkodó osztályai eléggé hűvösen néz­ték ezt, a vérveszteséget, sőt üzleteket kö­töttek azokkal a hajóstársaságokkal, ame­lyek vitték kifelé Magyarország magyar­jait. Mi nem hisszük, hogy a Cunarddal va­lami jó üzletet kötne az, aki a magyar nagy­birtokosok vagy nagy lökések kivándorlása dolgában szerződést kötne. Hová mennének a nagybirtokos urak? Talán Franciaor­szágba, a kisbirtok országába? Vagy An­gliába, amelynek miniszterelnöke Lloyd George,­ a polgári radikális úgy beszél az angol jegybirtokosokról, hogy attól a hang­tól az égnek áll a hajaszála minden maagyar nagybirtokosnak? Nem félünk a nagytőké­seik menekülésétől sem. Tudjuk, hogy a vi­l­­ágháborút követő adópolitika az európai demokrácia egy országában sem lesz ked­vező a nagytőkére nézve. Talán Angliába mennek azok az urak, akik a magyar adó­politikától félnek, abba az Angliába, ahol a forradalmi korszak előtt, a békekötés előtt, a hadinyereség nyolcvan százalékát vették el adó fejében?, Vagy arra gondolnak talán, hogy a régi magyar nemzetiségi politikát folytathatják valamely külföldi országban? A korlátlan osztályuralomnak az ideje már minden­ országban lejárt és nem tudják, mi az a külföldi demokrácia azok, akik a ma­gyar­ polgári radikálisok demokráciáját va­lami irtózt­­tve sötétbe való ugrásnak képze­lik el. Mi mindenkinek, aki nem akar a Tiszák és Wekerlék sorsára jutni, aki nem akar kon­zervativizmusával újabb forradalmat elő­idézni, ingyen ajánljuk: térjen a minél gyor­sabb haladás álláspontjára. A forradalom­nak egyetlen ellenszere van: alapos társa­dalmi reform. Mi Magyarország népét mun­kára szólítjuk föl, mert Magyarországnak a munkára ma igen nagy szüksége van. De munkára és dologra hívjuk föl Magyarország politikusait, Magyarország uralkodó osztá­lyának képviselőit is. Igen nagy, igen alapos munkára van szükség itt abból a célból, hogy a lelkekből kitisztítsuk a konzervativizmus rozsdáját és hogy minden porcikájában át­alakítsuk a maradiság Magyarországát a de­mokratikus haladás Magyarországává. Lapunk mai száma 10 oldal. Fehér gárda.­­ Az alább következő nyilatkozatot és cikket kaptuk az aktív tisztek politikai szerepéről. A tényleges tiszteknek (akik a Magyar Or­szágos Véderő Egyesületben tömörülnek) és a hivatásos altiszteknek küldöttsége Zsiros István alezredes és Sárkány József őrmester vezetésé­vel kereste föl hétfőn este a szerkesztőségün­ket. A küldöttség tagjai előadták, hogy a Nép­szava vasárnapi számának Ellenforradalom című cikke, amelyben megírtuk, hogy aktív tisztek ellenforradalmi mozgalmakkal kísérle­teznek, alkalmas arra, hogy a tényleges tiszte­ket olyan színben tüntesse föl, mintha vala­mennyien ellenforradalmi irányzatot követné­nek. A küldöttség tagjai kijelentették, hogy a MOVE-ben tömörült valamennyi aktív tiszt ne­vében, hogy a szervezet és tagjai távol állanak minden ellenforradalmi és monarchista, mozga­lomtól és arról, hogy aktív tisztek között ilyen mozgalmak volnának, nincs tudomásuk, ők egytől-egyig a köztársaság és a népkormány hívei, amelyet életükkel is hajlandók megvé­deni , de meg akarják védeni a polgárságot is a fosztogatásoktól. Ez a meggondolás vezette őket arra, hogy szolgálataikat a kormánynak

Next