Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)
1919-01-02 / 2. szám
1919 Január 2/ NÉPSZAVA magukat az uralkodó nacionalista osztálynak, amellyel paktumot kötöttek Gyulafehérváron, ahol Erdélynek ahhoz a román királysághoz való csatolását határozták el, amelyben a bojárok uralkodnak és minden erővel hátráltatják a munkásság felszabadítását A határozati javaslatot a kongresszus egyhangúan elfogadta. Délután 3 órakor az elnök újra megnyitja a gyűlést, amelyben a tárgysorozat 1 pontját terjeszti elő. Strengár Demján Száva elvtárs hosszabb beszédben kifejti, hogy a román internacionális szocialisták, mint szocialisták, lelkük mélyéig át vannak hatva a kommunista eszméktől, de a mai körülmények között a központi szocialista párt határozatai alapján állnak. Az eddigi küzdelmek eredményét nem lehet kockára tenni egy meggondolatlan lépéssel, kivált ha számbavesszük azt a kulturális nívót, amelyen a román nép él. Mint internacionális szocialisták, biztosan számíthatunk eredményre, holott ma a kommunista taktikával már előre is lehetetlenné tesszük magunkat Migray József elvtárs a földmunkás szövetség megbízásából üdvözli a román elvtársak kongresszusát Beszédében rámutat arra, hogy a magyar szociáldemokrata párt sohasem tért el a nemzetközi kongresszusok határozatainak alapelveitől. Az Internacionálé mellett folyton kitartott És a forradalom kitörése után elfoglalt álláspontja is lényegesen különbözik Fluerás és Jumaneáék álláspontjától, mert a magyar párt a népek önrendelkező joga alapján áll, míg ők odaálltak egy nacionalista, imperialista királyi kormány mellé, amely a munkásság számára egyáltalán semmi politikai szabadságot nem biztosít. A szocialista pártot a kommunistáktól nem alapelvi, hanem taktikai különbség választja el. A magyar szociáldemokrata párt meg fogja tenni abban a pillanatban is a kötelességét ha a proletárforradalom vihara átsivit Románián és az antant országain. Addig is arra kéri a román elvtársakat hogy szervezzék meg a román földmivelők tömegeit a szocializmus számára. (Éljenzés.) Vincze Sándor elvtárs (Kolozsvár): Amenynyiben a nagyszebeni elvtárs szóba hozta, hogy Strengár és Avramescu elvtársak Kolozsváron a magyarországi sovinisztákkal ölelkeztek és Magyarország integritása mellett szálltak volna síkra, kijelenti, hogy elvtársaink tisztán szocialista gyűlésen vettek részt és tiszta szocialista álláspontot foglaltak el. Strengár elvtárs fölolvassa a második határozati javaslatot amely így hangzik: A magyarországi internacionalista román szocialisták 1918 évi december hó 31-én és az 1919. évi január hó 1-én tartott gyűlése kijelenti, hogy az úgynevezett erdélyi román szocialisták magatartása nem felel meg a szocializmus és az internacionális munkásság érdekeinek. A kongresszus kötelességévé teszi az új internacionalista román szocialista vezetőségnek, hogy ne távolodjék el a nemzetközi elvtől és hogy a jövő munkásságából és küzdelméből kizárva legyen bármifajta nacionalista színezet, csak az internacionalizmus érdekeit tartsa szem előtt osztályküzdelmeiben. A kongresszus kijelenti, hogy legádázabb ellensége a polgári elemeknek és a kapitalizmusnak, legyen annak bármilyen színezete. A kongresszus kijelenti, hogy a nemzetközi szocializmusnak legközelebbi célja valamennyi termelőeszköznek a munkásnép javára való szocializálása: a kongresszustól megválasztandó választmányt fölhatalmazza, hogy ezen az úton kezdje meg a nemzetközi proletárság fölszabadítását. A kongresszus ismételten kijelenti, hogy a munkásosztály fölszabadítása csakis a nemzetközi munkásság műve lehet. A kommunista csoport ezzel szemben szintén határozati javaslatot nyújtott be, amelyre nemcsak a kommunista csoport szavazott, de a nagyszebeni nemzeti szocialisták képviselői is elfogadták. Ezzel érvénytelenítették gyulafehérvári állásfoglalásukat. Szavazás után a kommunista csoport a hozzácsatlakozott, nacionalista csoporttal együtt eltávozott a kongresszusról. A kongresszus nemzetközi szocialista csoportja pedig egyhangúlag elfogadta Strengár elvtársi javaslatát. Ezután megválasztották a magyarországi és erdélyi nemzetközi román szocialista párt vezetőségét amelynek tagjai a következő elvtársak lettek: Creculescu J„ Auerbach Gusztáv, Avranescu György, Bajern György, Kornstein N., Dobrencu Vasile, Dumitrescu J„ Sztroje Mihai, Karabás István, Széchi Alexander ”, még tizenkét tag a megszállott területről. A harmadik pontot (a sajtó) a megválasztott központi bizottsághoz utalta a kongreszszus, azzal, hogy gondoskodjék egyelőre egy hetilap kiadásáról A kongresszus az Internacionálé lelkes éljenzésével fejeződött be. A nemzeti szocialisták és a bolsevikek. Amint már említettük, a kongresszuson a Nagyszebenben székelő nemzeti szocialisták képviselői, akik annak idején a gyulafehérvári határozatot megszavazták, most Cagan H. kommunista javaslata mellé álltak. Így Csiszér, Mihuc, Receanu, Ignat Renoi, Petrescu, Albani, az „Adeverul" szerkesztője, elhagyva eddigi nacionalista állásfoglalásukat, a kongresszuson a nemzetközi szocialista taktikával szemben a bolsevikiek taktikáját tették magukévá Ez a határozat annál érdekesebb, mert a következő indokolással hozták: A minden oldalról jövő számtalan árulással szemben, amit azok ellen elkövettek, akik sorsukat Marx tanaira bízták és mert a győzelmes burzsoáziától vont határokon belül egy és ugyanaz az osztályuralom uralkodik, be kellett következnie az árulásnak a román munkásság mozgalmában is. Ezt bizonyítja teljes mértékben a Flueras— Jumanca-eset is. Ti ma hivatva vagytok bírálatot mondani és megbélyegezni ezeknek az uraknak piszkos és nemtelen viselkedését. „Pénzt vagy életet!" * A központi népet élelmezése. Davos, december 21. (A Népszava kiküldött tudósítójától.) Amsterdami távirat szerint az argentínai kormány, amely Wilson megbízásából az európai élelmiszerszállítást egész Amerika nevében vállalta, európai követei által kijelentette a központi országok forradalmi kormányainak, hogy „az argentínai köztársaság csak azzal a kifejezett kikötéssel állítja termékeit az új köztársaságok rendelkezésére, hogy azok fönntartják országukban a rendet. Föl fogja ellenben függeszteni a szállítást s megvonja az élelmiszereket abban az esetben, ha a bolsevizmusnak vagy a kommunista szocializmusnak legcsekélyebb nyoma is mutatkoznék". A kijelentés formája kétséget kelt ugyan a szöveg hitelességre iránt de a blokád föntartása s az élelmiszerszállításnak Argentinára való ruházása a tendencia felől nem hagyhat kétségben. A népek szabadon rendelkezhetnek sorsuk felől, — ígéri Wilson. De ha nem úgy rendelkeznek, amint az antant imperializmusának tetszik, akkor haljanak éhen, — üzeni Argentína, a köztársaság. Az Avantis, amelynek idevonatkozó cikke is annak a tanúsága, hogy az imperializmus nemzetközi diktatúrája az antant népekben is a nemzetközi proletárszolidaritás érzésének ellenhatását váltja ki, azt írja erről az intézkedésről, hogy amidőn fölállítják a kérdést: vagy polgári rend vagy éhínség! — csak újabb változatban fejezi ki a burzsoázia brigant- jelszót: pénzt vagy életet. Az önrendelkező „jog"-nak az élelmiszerszállítással való e „szabályozása" valóban nemcsak politikai természetű, hanem a szállító kapitalisták egyéni profitféltéséből is fakad. Nem szabad különben elfeledni, hogy sehol, semmiféle kötelező formában nem történt ígéret, még kevésbé intézkedés arra, hogy a nem-bolseviki és nem-szocialista, de katonailag levert államok népe kenyérhez jusson a nagylelkű győztesek részéről, akik addig ígérgettek jogot az „ellenséges" népeknek, amíg azok ki nem vívták a most éhínséggel való fenyegetés révén visszacsikarandó lehetőségét az önrendelkezésnek. (be) %p*tollytudatos munkás csak " munkáslapokat vesztolvas és ter*feszt mindenütt 5 Windischgrätz herceg s a burgonyaközpont négy milliója * A burgonyaközpont eltűnt négy millióját szavaza(vafMfp/tfspandnfM, — BUnvátíi eljárás Windischgrätz fierce a volt közélelmezési miniszter ellen• — Erdélyi Mór elvtárs kormánybiztos nyilatkozata• A kedden megtartott minisztertanács többek között egy nagyszabású bűnüggyel is foglalkozott a burgonyaközpont egy20 milliós vállalkozásával kapcsolatban. Arról van szó, hogy Windischgrätz Lajos herceg volt közélelmezési miniszter körülbelül négy millió korona összeget vett át a burgonyaközpont hivatalos pénzeiből és a burgonyaközpont igazgatója ellen megindult vizsgálat olyan adatokat vetett fölszínre, amelyek igazolni látszanak azt a föltevést hogy ez az összeg tényleg eltűnt. A minisztertanács elhatározta, hogy bűnvádi eljárást indít Windischgrätz ellen és felhatalmazta az igazságügyminisztert hogy a budapesti királyi főügyészséget az eljárás azonnali megindítására és soron kívül való gyors lefolytatására utasítsa. Ezt az elhatározást hosszabb idő óta folyó vizsgálat előzte meg, amelyet a közélelmezési minisztérium részéről először Erdélyi Mór elvtárs kormánybiztos, majd Fass államtitkár folytatott a burgonyaközpont vezetősége ellen. A vizsgálat során egy 123 vagon burgonyadara szállítására vonatkozó ügy került előtérbe. Ezt a burgonyadarát a kormány Ausztriának szállította és Windischgrätz annak idején a burgonyaközvetítő iroda vezérigazgatóját, Miklós Jenőt bízta meg a szállítás öszszes ügyeinek lebonyolításával. Az üzletből igen nagy nyereség maradt, mert az akkor néhány koronás darát 15 és 17 koronás átlagárban szállították Ausztriának. A szállítási ügyletből körülbelül 20 millió korona folyt be. Ebből elszámolt a vezetőség költségekre 3.7 milliót jutalékokra 2.6 milliót de még mindig nem tudott számot adni 3.9 millióról, amely összeg a hivatali pénztárból hiányzik és a könyvekben sem találják nyomát Az államtitkár vizsgálata során a burgonyaközvetítő Iroda vezérigazgatója, Miklós Jenő azt vallotta, hogy ő az egész összeget Windischgrätz utasítása alapján átadta Marich Jenőnek, a minisztérium elnöki osztálya vezetőjének és úgy tudja, hogy az összegből Marich 2 millió koronát egy aktatáskában adott át a miniszternek, 1,9 millió koronát pedig Marich becsomagolva vitt el a miniszternek. Hogy Windischgrätz ezt az összeget mire használta, az a vallomásokból nem derült ki, de valószínűnek látszik az a föltevés, hogy a Wekerle-kormány politikai céljaira szánták és talán politikai propaganda céljaira föl is használták. A kormány ezt a körülményt is tisztáztatni óhajtja és ezért választotta a büntetőbírói vizsgálatot, amely hivatva lesz kideríteni, hogy a nagy összeg hova került? * Illetékes helyről a következőket közlik a „Politikai Híradó" útján: Az Országos Közélelmezési Hivatal már régebben a hozzáérkezett jelentések alapján vizsgálatot indított az Ausztriának szállított burgonyamennyiségek árának hovafordítása ügyében. Az előzetes vizsgálat, amelyet a közélelmezési miniszter sürgősen lefolytatott, megállapította, hogy a bevételi többletből tízmillió koronát a köztisztviselők jóléti alapja javára fizettek be. A fönmaradó három millió kilencszázezer korona hovafordítása iránt megejtett vizsgálat megállapította, hogy ez az öszszeg Windischgrätz Lajos, az akkori közélelmezési miniszterhez fizettetett le, aki azt állítólag fontos politikai és nemzeti célokra fordította. Az ügy teljes tisztázása és a felelősségnek minden vonatkozásban való megállapítása érdekében a bűn fenyítő följelentés megtörtént A Népszava munkatársa megkérdezte ez ügyre vonatkozóan Erdélyi Mór elvtárs közélelmezési kormánybiztost aki a következőket mondta: — Még kormánybiztossá történt kinevezésem előtt egy elvtársam bizalmasan értesített erről az ügyről és erre fölkértem őt hogy hozzon nekem adatokat a dologra vonatkozóan. Hivaalba lépésemkor azonnal közöltem Nagy Ferenc közélelmezési miniszterrel mindazt, amit az ügyről tudtam. A miniszter megbízott engem azzal, hogy a vizsgálatot a legnagyobb szigorúsággal folytassam le és ha a vád igaznak bizonyul, akkor hozzam kíméletlenül nyilvánosságra. Később, mikor Vass János államtitkár elfoglalta hivatalát közölte velem, hogy az ügyben ő folytatja a vizsgálatot, mire én az elvtársamtól kapott összes írásbeli adatokat neki átadtam. Az ügyben Nagy Ferenc miniszter már megtette a legszigorúbb intézkedéseket Az egész üggyel egyébként külön cikkben foglalkozunk.