Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-02 / 2. szám

1919 Január 2/ NÉPSZAVA magukat az uralkodó nacionalista osztálynak, amellyel paktumot kötöttek Gyulafehérváron, ahol Erdél­ynek ahhoz a román királysághoz való csatolását határozták el, amelyben a bo­járok uralkodnak és minden erővel hátráltat­ják a munkásság felszabadítását A határozati javaslatot a kongresszus egy­hangúan elfogadta. Délután 3 órakor az elnök újra megnyitja a gyűlést, amelyben a tárgysorozat 1 pontját terjeszti elő. Strengár Demján Száva elvtárs hosszabb be­szédben kifejti, hogy a román internacionális szocialisták, mint szocialisták, lelkük mélyéig át vannak hatva a kommunista eszméktől, de a mai körülmények között a központi szocialista párt határozatai alapján állnak. Az eddigi küz­delmek eredmény­ét nem lehet kockára tenni egy meggondolatlan lépéssel, kivált ha számba­vesszük azt a kulturális nívót, amelyen a ro­mán nép él. Mint internacionális szocialisták, biztosan számíthatunk eredményre, holott ma a kommunista taktikával már előre is lehetet­lenné tesszük magunkat Migray József elvtárs a földmunkás szövet­ség megbízásából üdvözli a román elvtársak kongresszusát Beszédében rámutat arra, hogy a magyar szociáldemokrata párt sohasem tért el a nemzetközi kongresszusok határozatainak alapelveitől. Az Internacionálé mellett folyton kitartott És a forradalom kitörése után elfog­lalt álláspontja is lényegesen különbözik Fluerás és Jumaneáék álláspontjától, mert a magyar párt a népek önrendelkező joga alapján áll, míg ők odaálltak egy nacionalista, imperialista királyi kormány mellé, amely a munkásság számára egyáltalán semmi politikai szabadsá­got nem biztosít. A szocialista pártot a kommu­nistáktól nem alapelvi, hanem taktikai különb­ség választja el. A magyar szociáldemokrata párt meg fogja tenni abban a pillanatban is a kötelességét ha a proletárforradalom vihara átsivit Románián és az antant országain. Ad­dig is arra kéri a román elvtársakat hogy szer­vezzék meg a román földmivelők tömegeit a szocializmus számára. (Éljenzés.) Vincze Sándor elvtárs (Kolozsvár): Ameny­nyiben a nagyszebeni elvtárs szóba hozta, hogy Strengár és Avramescu elvtársak Kolozs­váron a magyarországi sovinisztákkal ölelkez­tek és Magyarország integritása mellett száll­tak volna síkra, kijelenti, hogy elvtársaink tisztán szocialista gyűlésen vettek részt és tiszta szocialista álláspontot foglaltak el. Strengár elvtárs fölolvassa a második hatá­rozati javaslatot amely így hangzik: A magyarországi internacionalista román szocialisták 1918 évi december hó 31-én és az 1919. é­vi január hó 1-én tartott gyűlése kijelenti, hogy az úgynevezett erdélyi román szocialisták magatartása nem felel meg a szo­cializmus és az internacionális munkásság ér­dekeinek. A kongresszus kötelességévé teszi az új internacionalista román szocialista vezető­ségnek, hogy ne távolodjék el a nemzetközi elvtől és hogy a jövő munkásságából és küz­delméből kizárva legyen bármi­fajta naciona­lista színezet, csak az internacionalizmus ér­dekeit tartsa szem előtt osztályküzdelmeiben. A kongresszus kijelenti, hogy legádázabb el­lensége a polgári elemeknek és a kapitalizmus­nak, legyen annak bármilyen színezete. A kongresszus kijelenti, hogy a nemzetközi szocializmusnak legközelebbi célja valamennyi termelőeszköznek a munkásnép javára való szocializálása: a kongresszustól megválasz­tandó választmányt fölhatalmazza, hogy ezen az úton kezdje meg a nemzetközi proletárság fölszabadítását. A kongresszus ismételten ki­jelenti, hogy a munkásosztály fölszabadítása csakis a nemzetközi munkásság műve lehet. A kommunista csoport ezzel szemben szintén határozati javaslatot nyújtott be, amelyre nem­csak a kommunista csoport szavazott, de a nagyszebeni nemzeti szocialisták képviselői is elfogadták. Ezzel érvénytelenített­ék gyula­fehérvári állásfoglalásukat. Szavazás után a kommunista csoport a hozzácsatlakozott, nacio­nalista csoporttal együtt eltávozott a kon­gresszusról. A kongresszus nemzetközi szocia­lista csoportja pedig egyhangúlag elfogadta Strengár elvtársi javaslatát. Ezután megválasztották a magyarországi és erdélyi nemzetközi román szocialista párt ve­zetőségét amelynek tagjai a következő elvtár­sak lettek: Creculescu J„ Auerbach Gusztáv, Avranescu György, Bajern György, Kornstein N., Dobrencu Vas­i­le, Dumitrescu J„ Sztroje Mihai, Karabás István, Széchi Alexander ”, még tizenkét tag a megszállott területről. A harmadik pontot (a sajtó) a megválasz­tott központi bizottsághoz utalta a kongresz­szus, azzal, hogy gondoskodjék egyelőre egy hetilap kiadásáról A kongresszus az Inter­nacionálé lelkes éljenzésével fejeződött be. A nemzeti szocialisták és a bolsevik­ek. Amint már említettük, a kongresszuson a Nagyszebenben székelő nemzeti szocialisták képviselői, akik annak idején a gyulafehérvári határozatot megszavazták, most Cagan H. kom­munista javaslata mellé álltak. Így Csiszér, Mihuc, Receanu, Ignat Renoi, Petrescu, Albani, az „Adeverul" szerkesztője, elhagyva eddigi nacionalista állásfoglalásukat, a kongresszuson a nemzetközi szocialista taktikával szemben a bolsevikiek taktikáját tették magukévá Ez a határozat annál érdekesebb, mert a következő indokolással hozták: A minden oldalról jövő számtalan árulással szemben, amit azok ellen elkövettek, akik sor­sukat Marx tanaira bízták és mert a győzelmes burzsoáziától vont határokon belül egy és ugyanaz az osztályuralom uralkodik, be kellett következnie az árulásnak a román munkásság mozgalmában is. Ezt bizonyítja teljes mérték­ben a Flueras— Jumanca-eset is. Ti ma hivatva vagytok bírálatot mondani és megbélyegezni ezeknek az uraknak piszkos és nemtelen viselkedését. „Pénzt vagy életet!" * A központi népe­­t élelmezése. Davos, december 21. (A Népszava kiküldött tudósítójától.) Amsterdami távirat szerint az argentínai kormány, amely Wilson megbízásából az euró­pai élelmiszerszállítást egész Amerika nevében vállalta, európai követei által kijelentette a központi országok forradalmi kormányainak, hogy „az argentínai köztársaság csak azzal a kifejezett kikötéssel állítja termékeit az új köztársaságok rendelkezésére, hogy azok fönn­tartják országukban a rendet. Föl fogja ellen­ben függeszteni a szállítást s megvonja az élelmiszereket abban az esetben, ha a bolseviz­musnak vagy a kommunista­ szocializmusnak legcsekélyebb nyoma is mutatkoznék". A kijelentés formája kétséget kelt ugyan a szöveg hitelességre iránt de a blokád föntar­tása s az élelmiszerszállításnak Argentinára való ruházása a tendencia felől nem hagyhat kétségben. A népek szabadon rendelkezhetnek sorsuk felől, — ígéri Wilson. De ha nem úgy rendel­keznek, amint az antant imperializmusának tetszik, akkor haljanak éhen, — üzeni Argen­tína, a köztársaság. Az Avantis, amelynek idevonatkozó cikke is annak a tanúsága, hogy az imperializmus nemzetközi diktatúrája az antant­ népekben is a nemzetközi proletár­szolidaritás érzésének ellenhatását váltja ki, azt írja erről az intézkedésről, hogy amidőn fölállítják a kérdést: vagy polgári rend vagy éhínség! — csak újabb változatban fejezi ki a burzsoázia­­ brigan­t- jelszót: pénzt vagy életet. Az önrendelkező „jog"-nak az élelmiszerszállí­tással való e „szabályozása" valóban nemcsak politikai természetű, hanem a szállító kapita­listák egyéni profitféltéséből is fakad. Nem sza­bad különben elfeledni, hogy sehol, semmiféle kötelező formában nem­ történt ígéret, még ke­vésbé intézkedés arra, hogy a nem-bolseviki és nem-szocialista, de katonailag levert államok népe kenyérhez jusson a nagylelkű győztesek részéről, akik addig ígérgettek jogot az „ellen­séges" népeknek, amíg azok ki nem vívták a most éhínséggel való fenyegetés révén vissza­csikarandó lehetőségét az önrendelkezésnek. (be) ­%p*tollytudatos munkás csak " munkáslapokat vesztolvas és ter*feszt mindenütt 5 Windischgrätz herceg s a burgonyaközpont négy milliója * A burgonyaközpont eltűnt négy mil­lióját szavaza(vafMfp/tfspa­ndnfM, — BUnvátíi eljár­ás Windischgrätz fierce a volt közélelmezési miniszter ellen• — Erdélyi Mór elvtárs kormánybiztos nyilatkozata• A kedden megtartott minisztertanács többek között egy nagyszabású bűnüggyel is foglalko­zott a burgonyaközpont egy­­20 milliós vállalko­zásával kapcsolatban. Arról van szó, hogy Windisch­gr­ätz Lajos herceg volt közélelmezési miniszter körülbelül négy millió korona összeget vett át a burgonya­központ hivatalos pénzeiből és a burgonyaköz­pont igazgatója ellen megindult vizsgálat olyan adatokat vetett fölszínre, amelyek igazolni lát­szanak azt a föltevést hogy ez az összeg tény­leg eltűnt. A minisztertanács elhatározta, hogy bűnvádi eljárást indít Windischgrätz ellen és felhatal­mazta az igazságügyminisztert hogy a buda­pesti királyi főügyészséget az eljárás azonnali megindítására és soron kívül való gyors lefoly­tatására utasítsa. Ezt az elhatározást hosszabb idő óta folyó vizsgálat előzte meg, amelyet a közélelmezési minisztérium részéről először Erdélyi Mór elv­társ kormánybiztos, majd Fass államtitkár folytatott a burgonyaközpont vezetősége ellen. A vizsgálat során egy 123 vagon burgonya­dara szállítására vonatkozó ügy került elő­térbe. Ezt a burgonyadarát a kormány Ausz­triának szállította és Windischgrätz annak idején a burgonyaközvetítő iroda vezérigaz­gatóját, Miklós Jenőt bízta meg a szállítás ösz­szes ügyeinek lebonyolításával. Az üzletből igen nagy nyereség maradt, mert az akkor néhány koronás darát 15 és 17 koronás átlag­árban szállították Ausztriának. A szállítási ügyletből körülbelül 20 millió ko­rona folyt be. Ebből elszámolt a vezetőség költ­ségekre 3.7 milliót jutalékokra 2.6 milliót de még mindig nem tudott számot adni 3.9 millió­ról, amely összeg a hivatali pénztárból hiány­zik és a könyvekben sem találják nyomát Az államtitkár vizsgálata során a burgonya­közvetítő Iroda vezérigazgatója, Miklós Jenő azt vallotta, hogy ő az egész összeget Windisch­grätz utasítása alapján átadta Marich Jenő­nek, a minisztérium elnöki osztálya vezetőjének és úgy tudja, hogy az összegből Marich 2 mil­lió koronát egy aktatáskában adott át a minisz­ternek, 1,9 millió koronát pedig Marich becso­magolva vitt el a miniszternek. Hogy Windischgrätz ezt az összeget mire használta, az a vallomásokból nem derült ki, de valószínűnek látszik az a föltevés, hogy a Wekerle-kormány politikai céljaira szánták és talán politikai propaganda céljaira föl is hasz­nálták. A kormány ezt a körülményt is tisztáztatni­ óhajtja és ezért választotta a büntetőbírói vizs­gálatot, amely hivatva lesz kideríteni, hogy a nagy összeg hova került? * Illetékes­ helyről a következőket közlik a „Po­litikai Híradó" útján: Az Országos Közélelmezési Hivatal már ré­gebben a hozzáérkezett jelentések alapján vizs­gálatot indított az Ausztriának szállított bur­gonyamennyiségek árának hovafordítása ügyében. Az előzetes vizsgálat, amelyet a köz­élelmezési miniszter sürgősen lefolytatott, meg­állapította, hogy a bevételi többletből tízmil­lió koronát a köztisztviselők jóléti alapja ja­vára fizettek be. A fönmaradó három millió kilencszázezer korona hovafordítása iránt meg­ejtett vizsgálat megállapította, hogy ez az ösz­szeg Windischgrätz Lajos, az akkori közélelme­zési miniszterhez fizettetett le, aki azt állítólag fontos politikai és nemzeti célokra fordította. Az ügy teljes tisztázása és a felelősségnek minden vonatkozásban való megállapítása ér­dekében a bűn fenyítő följelentés megtörtént A Népszava munkatársa megkérdezte ez ügyre vonatkozóan Erdélyi Mór elvtárs köz­élelmezési kormánybiztost aki a következőket mondta: — Még kormánybiztossá történt kinevezésem előtt egy elvtársam bizalmasan értesített erről az ügyről és erre fölkértem őt hogy hozzon ne­kem adatokat a dologra vonatkozóan. Hiva­­­­alba lépésemkor azonnal közöltem Nagy Fe­renc közélelmezési miniszterrel mindazt, amit az ügyrő­l tudtam. A miniszter megbízott en­gem azzal, hogy a vizsgálatot a legnagyobb szi­gorúsággal folytassam le és ha a vád igaznak bizonyul, akkor hozzam kíméletlenül nyilvá­nosságra. Később, mikor Vass János állam­titkár elfoglalta hivatalát közölte velem, hogy az ügyben ő folytatja a vizsgálatot, mire én az elvtársamtól kapott összes írásbeli adatokat neki átadtam. Az ügyben Nagy Ferenc minisz­ter má­r megtette a legszigorúbb intézkedé­seket Az egész üggyel egyébként külön cikkben foglalkozunk.

Next