Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-19 / 17. szám

mán parasztot, a lap első hasábjain szólal meg és szerb-, oláh- meg csehgyűlöletében így ontja dühét a­­ magyar kormány ellen: ... Ráadásul a pacifista eszmék és a szélső radikális teóriák útvesztőjébe tévedt kormány folytatja botlásait, hibát hibáira halmoz, ha cse­lekszik vagy pedig olyan tehetetlenséget mutat, ami azt a gondolatot ébreszti, hogy szándékos­ság áll mögötte. Mert akarva sem lehetett volna tökéletesebben szétzülleszteni erőnket, mélyeb­ben sülyeszteni közállapotunkat. Olyan csekély erők szállották meg hazánkat, hogy félkézzel kiverhetnek. A kormány a túltengő szocialista befolyás alatt szándékosan lehetetlenné teszi a­­védekezést Bizalmi férfi rendszeres, fegyelem­nélküli katonaságot szervez, amelyet csak tün­tető fölvonulásokra használhat. Az első szó tehát, amit a magyar „irredenta" kifordít a száján, s a kormány ellen vádit, az ország érdem­­­ten való egyetlen lehetséges poli­tikára, a pacifizmusra köp és a h­óh­éri­egyetem alul szabadult köztársasági hadseregbe rúg. Elárulják magukat, mielőtt igazában megin­dultak volna, hogy magyar „irredenta" csak egy klerikális­ reakciós szervezkedés, amely honfibúval és pózolt kétségbeeséssel slágerozza a forradalom ellen való gyűlöletét. Csak ennyit egyelőre a magyar „irredenta"­ról, legközelebb bővebben szólunk róluk. * * Az amerikai politikai bizottság szombaton több küldöttséget fogadott. Ezek között: a Ma­gyarország területi épségét védő ligának Lóczy Lajos egyetemi tanár vezetésével megjelent kül­döttségét, a hazai németek néptanácsát, amelyet Bleyer Jakab egyetemi tanár, a magyarországi német­ néptanács küldöttségét, ammelyet Gündisch Guidó és Kalmár Henrik elvtárs vezettek, a nemzetek szövetségének magyarországi­­ cso­portja és a keresztény-szociális párt képvisele­­tében Giesswein Sándort és Bartos Jánost, Raf­fay Sándor püspök, Kovács István kormánybiz­tos, Boér Elek erdélyi református főgondnok és Józan Miklós unitárius püspökhelyettes vezeté­sével a magyarországi és erdélyi reformátusok küldöttségét. Fogadta még Coolidge professzor Berzeviczy Albertet, az Akadémia elnökét, Szabó Oreszt ruszka-krajnai minisztert, to­vábbá a tőzsde elnökét é­s másokat. Délután Dvorják Győző, a független tót köz­társaság korm­ányzótanácsosának vezetésével Liptay Lajos főesperes és dr. Bun­ssa Károly, a tót köztársaság budapesti követe jelent meg az amerikai bizottságnál. Vainak a bankigazgatók jelentek meg Coolidge professzornál, akikkel együttesen Hantos Elemér államtitkárt és Beck Lajost, az Osztrák-Magyar Bank kormány­zójé­t is fogadta és ak­ikkel mintegy két óra hosszat tanácskozott. Coolidge professzor, aki vasárnap Budapestről B­é­sbe utazik, vasárnap Apponyi Albertnél tesz látogatást. Szombaton Hodzsa Milánt látogatta meg. Magyarország svájci követe. Amint a kül­ügyminisztérium hivatalosan értesült, a svájci szövetségtanács Szilassy Gyula rendkívüli kö­vet és meghatalmazott miniszternek, mint a magyar kormány teljhatalmú képviselőjének kiküldetéséhez hozzájárult. Ezzel kapcsolatban a minisztertanács­­szombati ülésén Bédy-Schwimmer Rózsa , rendkívüli követ és megha­talmazott miniszternek, a magyar kormány eddigi svájci megbízottjának már régebben fölajánlott lemondását elfogadta. Szombaton este­­­9 órakor a Hungária­ út 99. szám alatt levő Béke-kávéházba betért öt tüzérőrmester. Már kissé ittasak voltak és egyikük, Szabó László, pálinkát kért, amit megtagadtak tőle. Szabó kiadta a pa­rancsot, hogy el kell oltani a lámpákat, amit társai meg is tettek és a katonák a sö­tétben lövöldözni kezdtek. A népőrség egy őrjárata haladt arra és rendet akart terem­teni, de kiszorították őket az utcára. Az utcán lövöldözni kezdtek egymásra. Egy golyó behatolt a közeli tüzérlaktanyába, mire onnan kijött az őrség és anélkül, hogy tudta volna, miről van szó, szintén lövöldö­zött. A fegyverek zajára sokan csődültek oda, civilek és katonák vegyest és csakha­mar­­a közönség köréből is minden ok nélkül revolverekkel lövöldöztek. Mire az általános lövöldözés, véget ért, öt halott és nyolc súlyos sebesült hevert vérében az utcán, többen pe­dig könnyebb sérülést, szenvedtek. A sebesül­teket a XVI. helyőrségi kórházba vitték. A halottak közül négynek személyazonosságát sikerült megállapítani. Ezek: Kretzner Ti­bor 22 éves tüzér, Grosz Oszkár 40 éves ka­tona, Latzkó Ede tü­zér, Zollner István népe­. Öt emberélet a páliokért. # Részetj Ikafottást lüvi­lírözáse* — Xaioná­ft íias'ca, a Hvngdfia-uton. Öt részeg katona valóságos kis ütközetet idézett elő a Hungária uton. A csatának, sajnos, öt halottja és több sebesültje van. Hogy a máskor sem szokatlan verekedés ilyen súlyos esetté nőtte ki magát, abban része van annak az oktalan és elég súlyosan el sem ítélhető szokásnak is, hogy csődületek alkalmával sokak, anélkül, hogy erre őket valami ve­szedelem kényszerítené, sőt sok­szor anélkül is, hogy tudnák tulajdonképen miről van szó, revolvert rántanak — amit most minden második em­ber a zsebében hord — é­s minden ok és cél nélkül lövöl­dözni kezdenek. Az eset, am­int azt a késő éjjel érkező zavaros és egymásnak ellent­mondó hírekből megállapítani lehet, a kö­vetkezőképen történt: 2 NÉPSZAVA 191. január 24. Királypárti ÉÉÉÍMS gyűlés• * Papsír a St.ex.iíifsasági ellen. — Pofonaft a Sas-folippen. A rendőrség szombaton köztársaság elleni mozgalmat leplezett le, amelynek élén —­ na­gyon jellemző — papok álltak. A királyság visszaállítását célzó titkos gyűlés egy résztve­vőjétől kapjuk a következő érdekes sorokat: Bizalmas uton, a legmesszebbmenő elővigyá­zattal a következő meghívókat küldték szét a múlt hét folyamán a fővárosban: Meghívó. Nemzetünk élete gyakran érezte hiányát olyan magyar faji szervezetnek, amely minden külső és belső ellenséges­ tényezővel szemben kellő sikerrel működik. A­ magyar, nemzet sor­sát tud. a budapesti zsidó bankok, részvénytár­saságok, börgé, sajtó, stb. vezetőiből és körüle sereglett kalandorokból álló gyülevész tábor irányítja, amely a német világuralomért folyt háborúra való uszításban a leggonoszabb mun­kát végezte. Ők nem véreztek, de itthon csa­lással, rablással milliárdokat szereztek. E zsi­dóság szolgálatában áll a mai kormányférfiak legnagyobb része. Már­pedig az ántánt addig velünk becsülettel nem­ tárgyalhat, bennünk nem bízhat, míg az 1'­s milliónyi zsidóságot az ország­ 19 milliónyi keresztény magyar állampolgársága a vezető hatalomból le nem taszítja. Mert a zsidóság a németségnek ma is titkos szövetségese. Ily körülmények között nekünk nemzetisé­geinkkel és az antant államaival megértéssel kell helyünket megáll­anunk. Mindentől pedig eltekintve, a magyar faj vezetésére alkalmas modern szervezetet kell teremtenünk, mely or­szágunk és hazánk egységét, jövőjét minden veszedelemmel szemben biztosíthatja. Fölkérjük ezért, hogy f. évi január 18-án, szombaton délután 8 órakor Pest vármegye dísz­termében tartandó bizalmas értekezletünkre megjelenni szíveskedjék. hazafias tisztelettel az intéző bizottság. E szigorúan bizalmas meghívó belépőjegyül szolgál A Népőrség és Katonatanács néhány elvtár­sat ellátva hasonló „meghívóval", elindulunk a jelzett helyre. Ami meglepő, hogy 40—50 főre tehető csoport fontoskodó arccal a bejáratnál áll és suttog. Hamarosan megsúgják nekünk is, hogy a gyűlés nem tartható meg a díszte­remben, mert Agorasztó alispán vonakodik a „keresztény testvérek'' részére a termet kiadni. Együtt szidja az alispánt és a többi „zsidót", a gyűlést másnapra határozták el. Ekkor érke­zett oda egy Kornai nevű csuhás, akinek aján­latára az egész társaság a Sas-Körbe indult. A terembe csak a „meghívó" fölmutatásával le­hetett bejutni. Az ülés kezdetén megállapíttatott a főváros keresztényeinek szomorú viselkedése, hogy csak ilyen kevesen jelentek meg ezen a fontos ülésen, ahol arról van szó: király legyen-e vagy zsidóuralom! Hangos és szokatlan tem­peramentuma gesztikulálással kísért „Éljen a király!", de a „zsidó köztársasággal" kiáltások hangzottak el. A csuhások elemükben voltak. miközben megtelt a terem az egyenként bejövő elvtársainkká" A gyűlés egybehívói látván, hogy a teremben sok katona és olyan ember van jelen, aki nem közzéjük való, átalakították a gyűlést „székeli gyűléssé", Kornai úr végigsúgta az egész csu­hás társaságot és az urak csakhamar a „s­e­kelyföld" megmentéséről társalogtak. Egyik elvtársunk szólásra emelkedett és alig mondott néhány őszinte szót, a csuhások az ajtó felé tartottak, amit azonban elvtársaink el­álltak és csak egyenként voltak hajlandók őket megfelelő pofonok kíséretében kibocsátani. Egy Csáder Ferenc nevű bölcsésztanhallgatót, aki a leghangosabb volt mindközött, a Népőr­sész tagjai átadták a rendőrségnek, ahol meg­indították ellene a vizsgálatot A felekezeti gyűlölködés itt csak lepel, cím az emberek összegyűjtésére. Csuhás úrék nem tudnak belenyugodni az új rendbe, figyelmükbe ajánljuk, hogy nem mindig fog „csak" pofonnal végződni az ilyen ellenforradalmi gyülekezet... TELEFONSZÁMAINK: Népszav­a-könyvkereskedés József 3—37. - zárttitkárság József 3—28. Népszava szerkesztősége József 3—29. Népszava szerkesztősége József 3—38. Népszava kiadóhivatala József 3—31. Népszava-expedíció (hajnali József 3—31. ' 1 óráió 1­6 óráig) József 3—31. Népszava kiadóhivatala József 3­3­. Szakszervezeti Tanács József »—65 V­ilágosság-nyomda József 9—«f1. Világosság-nyomda József 11—16. Budapest fürdőit — Budapest népénél!! * — írta Dr. Kernné Nyári Nária. — A köztisztaság a közegészség főtényezője, azért Budapest fürdőit, még pedig haladéktala­nul és azonnal hozzáférhetővé kell tenni Buda­pest népének. A lakosság széles és legszélesebb rétegeinek, mindenkinek, mert körülöttünk settenkedik a legvészesebb járvány, a kiütéses tífusz, mely­nek egyetlen preventívuma a tisztaság. A mai ,nehéz és rettenetes időkben, mikor minden rossz ellenünk látszik szövetkezni, nem helyén­való, hogy a város pénzügyi politikájának ál­dozatul hozná a lakosság veszélyeztetett köz­egészségét. A fürdők árát fölemelte a város nyolc (8) koronára. E horribilis összeg egy kis jövedelmű, sok tagú családnak, például lesze­relt tiszteknek valóságos katasztrófa, mikor nincsen se szenünk, sem fánk, nincs gázunk, nincs vizünk és hónapokig nem használhatjuk fürdőszobánkat, melyért pedig a háziuraink­nak csak meg kell fizetnünk a lakbért, a lak­bérnek a fürdőszoba helyiségére eső hányadát. Rövidlátó és helytelen gazdasági politika a fővárostól, hogy éppen a legnagyobb szükség idején emeli ennyire a fürdődíjakat, mikor semmi egyéb rezsije, a személyzet fizetésén kí­vül, nincsen, mert karbantartásról a régieknél szó sem lehet, annyira züllött állapotban van­nak, az ujak meg még teljesen kifogástalanok és ha nem is találná meg számláját, írja a für­dők okozta deficitplusszot a már meglévő X­ millió adósságához! Lepedőt hoz szívesen ma­gával mindenki, ez ne okozzon gondot. A kultúrembernek luxus nélkül is lehet igé­nye mindennapi fürdésre, de legalább heten­kint egyszeri tisztasági fürdő, már egy­enet­t­e egészségügyi létkérdés! Budapestet a­ termé­szet bőven megáldotta thermákkal, hévforrá­sokkal, amelyek már az Árpádok korában is­meretesek voltak. Szégyen volna, ha éppen víztisztálkodás hiányában befészkelné magát a kiütéses tífusz, amely már nem olyan rej­telmes és titokzatos fekete jövevény előttünk, mint amilyen a spanyol influenza volt, tehe­tetlenek voltak a tudósok, csupán hypothézi­sekkel küzdhettek ellene, a­ kiütéses tífusznak ismerik az elhárítási módját, a tisztaságot. Szappan nincs, gyógyító- és fertőtlenítősze­reket nem tudunk kapni, mit csinálunk, ha az enyhe időjárással reánk szakad a járvány? Felszerelés, kórházak, egészségügyi személy­zet és szállítóeszközök híján? De vizünk, me­leg vizünk van bőségesen, azt adott a kegyes természet, csak az uzsorás és kalmárkodó em­beri szellem veszi el tőlünk!

Next