Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)
1919-01-19 / 17. szám
mán parasztot, a lap első hasábjain szólal meg és szerb-, oláh- meg csehgyűlöletében így ontja dühét a magyar kormány ellen: ... Ráadásul a pacifista eszmék és a szélső radikális teóriák útvesztőjébe tévedt kormány folytatja botlásait, hibát hibáira halmoz, ha cselekszik vagy pedig olyan tehetetlenséget mutat, ami azt a gondolatot ébreszti, hogy szándékosság áll mögötte. Mert akarva sem lehetett volna tökéletesebben szétzülleszteni erőnket, mélyebben sülyeszteni közállapotunkat. Olyan csekély erők szállották meg hazánkat, hogy félkézzel kiverhetnek. A kormány a túltengő szocialista befolyás alatt szándékosan lehetetlenné teszi avédekezést Bizalmi férfi rendszeres, fegyelemnélküli katonaságot szervez, amelyet csak tüntető fölvonulásokra használhat. Az első szó tehát, amit a magyar „irredenta" kifordít a száján, s a kormány ellen vádit, az ország érdemten való egyetlen lehetséges politikára, a pacifizmusra köp és a hóhériegyetem alul szabadult köztársasági hadseregbe rúg. Elárulják magukat, mielőtt igazában megindultak volna, hogy magyar „irredenta" csak egy klerikális reakciós szervezkedés, amely honfibúval és pózolt kétségbeeséssel slágerozza a forradalom ellen való gyűlöletét. Csak ennyit egyelőre a magyar „irredenta"ról, legközelebb bővebben szólunk róluk. * * Az amerikai politikai bizottság szombaton több küldöttséget fogadott. Ezek között: a Magyarország területi épségét védő ligának Lóczy Lajos egyetemi tanár vezetésével megjelent küldöttségét, a hazai németek néptanácsát, amelyet Bleyer Jakab egyetemi tanár, a magyarországi német néptanács küldöttségét, ammelyet Gündisch Guidó és Kalmár Henrik elvtárs vezettek, a nemzetek szövetségének magyarországi csoportja és a keresztény-szociális párt képviseletében Giesswein Sándort és Bartos Jánost, Raffay Sándor püspök, Kovács István kormánybiztos, Boér Elek erdélyi református főgondnok és Józan Miklós unitárius püspökhelyettes vezetésével a magyarországi és erdélyi reformátusok küldöttségét. Fogadta még Coolidge professzor Berzeviczy Albertet, az Akadémia elnökét, Szabó Oreszt ruszka-krajnai minisztert, továbbá a tőzsde elnökét és másokat. Délután Dvorják Győző, a független tót köztársaság kormányzótanácsosának vezetésével Liptay Lajos főesperes és dr. Bunssa Károly, a tót köztársaság budapesti követe jelent meg az amerikai bizottságnál. Vainak a bankigazgatók jelentek meg Coolidge professzornál, akikkel együttesen Hantos Elemér államtitkárt és Beck Lajost, az Osztrák-Magyar Bank kormányzójét is fogadta és akikkel mintegy két óra hosszat tanácskozott. Coolidge professzor, aki vasárnap Budapestről Bésbe utazik, vasárnap Apponyi Albertnél tesz látogatást. Szombaton Hodzsa Milánt látogatta meg. Magyarország svájci követe. Amint a külügyminisztérium hivatalosan értesült, a svájci szövetségtanács Szilassy Gyula rendkívüli követ és meghatalmazott miniszternek, mint a magyar kormány teljhatalmú képviselőjének kiküldetéséhez hozzájárult. Ezzel kapcsolatban a minisztertanácsszombati ülésén Bédy-Schwimmer Rózsa , rendkívüli követ és meghatalmazott miniszternek, a magyar kormány eddigi svájci megbízottjának már régebben fölajánlott lemondását elfogadta. Szombaton este9 órakor a Hungária út 99. szám alatt levő Béke-kávéházba betért öt tüzérőrmester. Már kissé ittasak voltak és egyikük, Szabó László, pálinkát kért, amit megtagadtak tőle. Szabó kiadta a parancsot, hogy el kell oltani a lámpákat, amit társai meg is tettek és a katonák a sötétben lövöldözni kezdtek. A népőrség egy őrjárata haladt arra és rendet akart teremteni, de kiszorították őket az utcára. Az utcán lövöldözni kezdtek egymásra. Egy golyó behatolt a közeli tüzérlaktanyába, mire onnan kijött az őrség és anélkül, hogy tudta volna, miről van szó, szintén lövöldözött. A fegyverek zajára sokan csődültek oda, civilek és katonák vegyest és csakhamara közönség köréből is minden ok nélkül revolverekkel lövöldöztek. Mire az általános lövöldözés, véget ért, öt halott és nyolc súlyos sebesült hevert vérében az utcán, többen pedig könnyebb sérülést, szenvedtek. A sebesülteket a XVI. helyőrségi kórházba vitték. A halottak közül négynek személyazonosságát sikerült megállapítani. Ezek: Kretzner Tibor 22 éves tüzér, Grosz Oszkár 40 éves katona, Latzkó Ede tüzér, Zollner István népe. Öt emberélet a páliokért. # Részetj Ikafottást lüvilírözáse* — Xaionáft íias'ca, a Hvngdfia-uton. Öt részeg katona valóságos kis ütközetet idézett elő a Hungária uton. A csatának, sajnos, öt halottja és több sebesültje van. Hogy a máskor sem szokatlan verekedés ilyen súlyos esetté nőtte ki magát, abban része van annak az oktalan és elég súlyosan el sem ítélhető szokásnak is, hogy csődületek alkalmával sokak, anélkül, hogy erre őket valami veszedelem kényszerítené, sőt sokszor anélkül is, hogy tudnák tulajdonképen miről van szó, revolvert rántanak — amit most minden második ember a zsebében hord — és minden ok és cél nélkül lövöldözni kezdenek. Az eset, amint azt a késő éjjel érkező zavaros és egymásnak ellentmondó hírekből megállapítani lehet, a következőképen történt: 2 NÉPSZAVA 191. január 24. Királypárti ÉÉÉÍMS gyűlés• * Papsír a St.ex.iíifsasági ellen. — Pofonaft a Sas-folippen. A rendőrség szombaton köztársaság elleni mozgalmat leplezett le, amelynek élén — nagyon jellemző — papok álltak. A királyság visszaállítását célzó titkos gyűlés egy résztvevőjétől kapjuk a következő érdekes sorokat: Bizalmas uton, a legmesszebbmenő elővigyázattal a következő meghívókat küldték szét a múlt hét folyamán a fővárosban: Meghívó. Nemzetünk élete gyakran érezte hiányát olyan magyar faji szervezetnek, amely minden külső és belső ellenséges tényezővel szemben kellő sikerrel működik. A magyar, nemzet sorsát tud. a budapesti zsidó bankok, részvénytársaságok, börgé, sajtó, stb. vezetőiből és körüle sereglett kalandorokból álló gyülevész tábor irányítja, amely a német világuralomért folyt háborúra való uszításban a leggonoszabb munkát végezte. Ők nem véreztek, de itthon csalással, rablással milliárdokat szereztek. E zsidóság szolgálatában áll a mai kormányférfiak legnagyobb része. Márpedig az ántánt addig velünk becsülettel nem tárgyalhat, bennünk nem bízhat, míg az 1's milliónyi zsidóságot az ország 19 milliónyi keresztény magyar állampolgársága a vezető hatalomból le nem taszítja. Mert a zsidóság a németségnek ma is titkos szövetségese. Ily körülmények között nekünk nemzetiségeinkkel és az antant államaival megértéssel kell helyünket megállanunk. Mindentől pedig eltekintve, a magyar faj vezetésére alkalmas modern szervezetet kell teremtenünk, mely országunk és hazánk egységét, jövőjét minden veszedelemmel szemben biztosíthatja. Fölkérjük ezért, hogy f. évi január 18-án, szombaton délután 8 órakor Pest vármegye dísztermében tartandó bizalmas értekezletünkre megjelenni szíveskedjék. hazafias tisztelettel az intéző bizottság. E szigorúan bizalmas meghívó belépőjegyül szolgál A Népőrség és Katonatanács néhány elvtársat ellátva hasonló „meghívóval", elindulunk a jelzett helyre. Ami meglepő, hogy 40—50 főre tehető csoport fontoskodó arccal a bejáratnál áll és suttog. Hamarosan megsúgják nekünk is, hogy a gyűlés nem tartható meg a díszteremben, mert Agorasztó alispán vonakodik a „keresztény testvérek'' részére a termet kiadni. Együtt szidja az alispánt és a többi „zsidót", a gyűlést másnapra határozták el. Ekkor érkezett oda egy Kornai nevű csuhás, akinek ajánlatára az egész társaság a Sas-Körbe indult. A terembe csak a „meghívó" fölmutatásával lehetett bejutni. Az ülés kezdetén megállapíttatott a főváros keresztényeinek szomorú viselkedése, hogy csak ilyen kevesen jelentek meg ezen a fontos ülésen, ahol arról van szó: király legyen-e vagy zsidóuralom! Hangos és szokatlan temperamentuma gesztikulálással kísért „Éljen a király!", de a „zsidó köztársasággal" kiáltások hangzottak el. A csuhások elemükben voltak. miközben megtelt a terem az egyenként bejövő elvtársainkká" A gyűlés egybehívói látván, hogy a teremben sok katona és olyan ember van jelen, aki nem közzéjük való, átalakították a gyűlést „székeli gyűléssé", Kornai úr végigsúgta az egész csuhás társaságot és az urak csakhamar a „sekelyföld" megmentéséről társalogtak. Egyik elvtársunk szólásra emelkedett és alig mondott néhány őszinte szót, a csuhások az ajtó felé tartottak, amit azonban elvtársaink elálltak és csak egyenként voltak hajlandók őket megfelelő pofonok kíséretében kibocsátani. Egy Csáder Ferenc nevű bölcsésztanhallgatót, aki a leghangosabb volt mindközött, a Népőrsész tagjai átadták a rendőrségnek, ahol megindították ellene a vizsgálatot A felekezeti gyűlölködés itt csak lepel, cím az emberek összegyűjtésére. Csuhás úrék nem tudnak belenyugodni az új rendbe, figyelmükbe ajánljuk, hogy nem mindig fog „csak" pofonnal végződni az ilyen ellenforradalmi gyülekezet... TELEFONSZÁMAINK: Népszava-könyvkereskedés József 3—37. - zárttitkárság József 3—28. Népszava szerkesztősége József 3—29. Népszava szerkesztősége József 3—38. Népszava kiadóhivatala József 3—31. Népszava-expedíció (hajnali József 3—31. ' 1 óráió 16 óráig) József 3—31. Népszava kiadóhivatala József 33. Szakszervezeti Tanács József »—65 Világosság-nyomda József 9—«f1. Világosság-nyomda József 11—16. Budapest fürdőit — Budapest népénél!! * — írta Dr. Kernné Nyári Nária. — A köztisztaság a közegészség főtényezője, azért Budapest fürdőit, még pedig haladéktalanul és azonnal hozzáférhetővé kell tenni Budapest népének. A lakosság széles és legszélesebb rétegeinek, mindenkinek, mert körülöttünk settenkedik a legvészesebb járvány, a kiütéses tífusz, melynek egyetlen preventívuma a tisztaság. A mai ,nehéz és rettenetes időkben, mikor minden rossz ellenünk látszik szövetkezni, nem helyénvaló, hogy a város pénzügyi politikájának áldozatul hozná a lakosság veszélyeztetett közegészségét. A fürdők árát fölemelte a város nyolc (8) koronára. E horribilis összeg egy kis jövedelmű, sok tagú családnak, például leszerelt tiszteknek valóságos katasztrófa, mikor nincsen se szenünk, sem fánk, nincs gázunk, nincs vizünk és hónapokig nem használhatjuk fürdőszobánkat, melyért pedig a háziurainknak csak meg kell fizetnünk a lakbért, a lakbérnek a fürdőszoba helyiségére eső hányadát. Rövidlátó és helytelen gazdasági politika a fővárostól, hogy éppen a legnagyobb szükség idején emeli ennyire a fürdődíjakat, mikor semmi egyéb rezsije, a személyzet fizetésén kívül, nincsen, mert karbantartásról a régieknél szó sem lehet, annyira züllött állapotban vannak, az ujak meg még teljesen kifogástalanok és ha nem is találná meg számláját, írja a fürdők okozta deficitplusszot a már meglévő X millió adósságához! Lepedőt hoz szívesen magával mindenki, ez ne okozzon gondot. A kultúrembernek luxus nélkül is lehet igénye mindennapi fürdésre, de legalább hetenkint egyszeri tisztasági fürdő, már egyenette egészségügyi létkérdés! Budapestet a természet bőven megáldotta thermákkal, hévforrásokkal, amelyek már az Árpádok korában ismeretesek voltak. Szégyen volna, ha éppen víztisztálkodás hiányában befészkelné magát a kiütéses tífusz, amely már nem olyan rejtelmes és titokzatos fekete jövevény előttünk, mint amilyen a spanyol influenza volt, tehetetlenek voltak a tudósok, csupán hypothézisekkel küzdhettek ellene, a kiütéses tífusznak ismerik az elhárítási módját, a tisztaságot. Szappan nincs, gyógyító- és fertőtlenítőszereket nem tudunk kapni, mit csinálunk, ha az enyhe időjárással reánk szakad a járvány? Felszerelés, kórházak, egészségügyi személyzet és szállítóeszközök híján? De vizünk, meleg vizünk van bőségesen, azt adott a kegyes természet, csak az uzsorás és kalmárkodó emberi szellem veszi el tőlünk!