Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)

1919-01-19 / 17. szám

1919 január 10. fffePSZAVA A németországi események. * Tüntetések és sztrájkok Lipcsében. (Bécs, január 18.) A „Neues Wiener Tagblatt"­nak jelentik Berlinből. A radikálisok Lipcsé­ben is tüntettek Liebknecht és Luxemburg Róza halálának hírére. Megtámadták a polgári pártok helyiségeit, az utcára szórták a hivatali helyiségekben talált választási felhívásokat és egyéb nyomtatványokat, amelyekből máglyát raktak. A spartacusok kézrekerítették és eléget­ték a „Leipziger Tageblatt", a „Leipziger Zei­tung" és a „Leipziger Allgemeine Zeitung" esti kiadását is. A „Leipziger Neueste Nachrichten" szerkesztőségét délelőtt nagyobb csapat sparta­cus megtámadta. Délután megismételték a tá­madást és nagy pusztításokat vittek véghez a házban. A gépeket nem pusztították el, a szedő­teremben azonban mindent fölforgattak. Sok értékes szedést szétszórtak. Az irodai helyisé­gekben is pusztítottak és Lenbach két értékes festményét darabokra vagdalták. A közúti vasút alkalmazottai délelőtt sztrájkba léptek és most teljesen szünetel Lipcsében a közúti forgalom. A városi vízművek munkásai is sztrájkolnak, a város nagy részében tehát víz sincs. Engelsberg külvárosban a vasúti munkások készülődnek ei sztrájkra. A függetlenek holnap délelőttre újabb tüntető fölvonulásokat terveznek. (Lipcse, január 19.) A munkás- és katonata­nács a párthoz fölhívást intézett, amelyben egyebek között ezeket mondja: A lipcsei munkás- és katonatanács szűkebb bizottsága tüntetésre hívott föl benneteket, hog­y Liebknecht és Luxemburg meggyilkolása miatt tüntető sztrájkot kezdjetek. Egész Németország­ban ezt fogják tenni a munkások. Az újság­üzemeknek is részt kell venniök a tüntető sztrájkban. Szükséges azonban, hogy ezekben a politikailag jelentős időkben és éppen a nem­zetgyűlési választások előtti napon a vasárnap reggeli újságok, ha kisebb terjedelemben is, de föltétlenül megjelenjenek. Ezért minden újság nyomdájának lehetővé kell tenni, hogy vasár­nap reggeli számát, szombat éjszaka elkészít­hesse. Mindenkinek föltétlen kötelessége, hogy e­ tekintetben minden beavatkozástól tartózkod­jék és a szűkebb tanács utasításainak föltétle­nül engedelmeskedjék. Az egész mozgalomnak és az újságolvasók egész táborának érdekében áll, hogy a bel- és külföldi legfontosabb politi­kai eseményekről és a sztrájk méreteiről érte­e­süljenek. A munkás- és katonatanácsnak e közleménye folytán az itteni lapok ma délben, úgyszintén este megjelentek. A közúti forgalom ellenben m­­i is szünetelt. Tegnap éjszaka tartott ülésen a társaság javaslatait ismét elvetették. A Vorwärts Liebknecht és Luxemburg hátaidról. (Berlin, január 16.) A Vorwärts Nagyberlin munkásságához intézett kiáltványt közöl, amely ezeket tartalmazza: Minden becsületes ember mél­yen sajnálja Liebknecht és Luxemburg Róza K­aaiseu.­ halálát és leginkább mi, az ő el­lenfelei. Kettőjük tragikus végét a­ függetlenek és a spartacusok ki fogják használni a szociál­demokrácia és a birodalmi kormány rágalma­zására. Követelik a sztrájkot és a tüneteseket. A lap rámutat a legutóbbi hetek­­ borzalmas eseményeire és sajnálattal emlékezik meg ar­ról, hogy milyen következményekkel jár a munkássá­g egyenetlensége. Netre sikerült a tiltak­ozó sztrájk. (Berlin, január 18.) A független szociálde­mokratáktól követelt tiltakozó sztrájk kezdő stádiumában megszűnt. Tegnap délelőtt a­ párt­vezetőség fölhívásának egyes üzemekben enge­delmeskedtek, ma reggel azonban a munkások ezekben és minden m­ás fontos üzemben teljes számban ismét munkába állottak. Új berlini munkástanácsok új végre­hat­ó bizottsága. (Berlin, január 18.) Nagyberlin munkástaná­csainak tegnap tartott ülésén új végrehajtó ta­nácsot választottak, összesen 795 szavazatot ad­tak le. Ebből 317 a németországi szociáldemo­krata pártra jutott, 331 a független szociál­demokrata pártra és 117 a szabad demokrata frakcióra. A végrehajtó tanácsban tehát hét többségi szocialista, hét független és két demo­krata van együtt. A Sereillii két tanútanács határozatai. (Berlin, január 18.) A katonatanács tegnapi ülésén órákhosszat tartó vita után, amelyet különböző incidensek zavartak meg, végül ha­tározati javaslatot fogadtak el, amely szerint a fegyvert viselő csapatok, beleértve a köztársa­sági katonai őrséget is, valamennyien kötelezik magukat, hog­y a köz érdekében közreműköd­nek a rend és a nyugalom helyreállításában, támogatják a kormánycsapatokat a kétes ele­meknek és az egész polgári lakosságnak lefegy­verzésében és bizt­osítjása a nemzetgyűlési vá­lasztásokat. Berlin minden csapatának köteles­sége ennek a határozatnak engedelmeskedni. Hogy Berlin munkásai és katonái jogosult kí­vánságainak is eleget tegyenek, az ülés hatá­rozottan követelte, hogy a választások után vonják vissza a Berlinbe dirigált hadosztályo­kat, továbbá, hogy a polgári és tiszti őrségeket kivétel nélkül azonnal oszlassák föl az új német alkotmány, (Berlin, jal­uár 18.) Az új birodalmi alkot­mány tervezete négy részből áll. Az első rész fontosabb pontjai a következők: Minden ál­lamhatalom a német nép kezében van. A biro­dalom elismeri az érvényben levő népjogot mint saját állam jogának alkotórészét. A biro­dalmi jog fölötte áll az egyes jogának. A második rész megállapítja, hogy a tör­vény előtt minden német egyenlő és hogy a­ születési, a társadalmi állásból, a hivatásból vagy felekezetből folyó minden előny ée hát­rány megszűnik. Biztosítják továbbá a teljes felekezeti és lelkiismereti szabadságot, a val­lási meggyőződés szabadságát és a vallás sza­bad gyakorlását. Az utolsó szakasz a következőket állapítja meg:„ A birodalom elnökét az egész nép vá­lasztja. Választható mindenki, aki 35-ik élet­évét betöltötte és legalább tíz év óta német ál­lampolgár. Az angol és a német kormány jegyzék­váltása. (Berlin, január 18.) A Wolff-Iroda jelenti: Az angol kormány a német kormánynak jegyzéket adatott át, amelyben felszólítja a német kor­mányt, hogy a jövőben tartózkodjék a Kelet-és Nyu­gatporoszországban, valamint Sziléziá­ban lakó lengyelek­ ellen irányuló kihívó ma­gaviselettől. Rámutat továbbá arra, hogy a né­met keleti határ megállapítása a béli­­konferen­cia döntésétől függ és hogy a hatalmakat a kér­dés megítélésénél szükségképen befolyásolja az, hogy a németek mennyire képesek a lengyel lakosságú területek igazgatására. Erre a birodalmi kormány jegyzékben vála­szolt, amelyben mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a német kormány egyetért az angollal ab­ban, hogy a német keleti határ alakulása a békekonferencia döntésitől függ. Ezután a né­met kormány legnagyobb megütközését­ fejezi ki azon, hogy követelik tőle, tűrje el kelet- és nyugatporoszországi, poseni és sziléziai lengyel lakosság minden provokációját,­ ami csak arra vezethető vissza, hogy az angol kormány a ke­leti határ eseményeiről ugávan nincs eléggé tájékozva. A POLITIKA HITEL­E # * Megalakult az új Kormány. & Négy szociáldemokrata miniszter. — Berin­ey a miniszterel­ölt. — Az új Kormány tagjai vasármn tessik le a fogsidalmat a köztársasági elnöks kezébe. # A függetlenségi párt válsága. A Munkástanács pénteki határozata után s e határozatnak megfelelően ,a szombati nap­­foly­a után megtörtént a válság megoldása. Ennek első­ aktusa az­ volt, hogy Károlyi Mihály elnök Berinkey Dénes igazságügy­minisztert, aki a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával volt megbízva, minisz­terelnökké dezignálta és kormányalakítás­sal bízta meg. A lemondott­ kormány tagjai szombaton délután minisztertanácsot tartot­tak, amelynek Berinkey miniszterelnök be­mutatta az új kormány névsorát. Az új kor­mány, amelyben Bestetich gróf és Nagy Fe­renc nem vesznek részt, az eddigi megálla­podások szerint a­ következőkből alakul: Miniszterelnök: Berinkey Dénes. Belügy: Nagy Vince. Földmivelésügy: Búza Barna. Kereskedelemügy: Garami Ernő elvtárs. Hadügy: Böhm Vilmos elvtárs. Közérelmezésügy: Baloghy Ernő. Népjóléti miniszter: Peidl Gyula elvtárs. Pénzügy: Szende Pál. Ruszkakrajnai miniszter: Szabó Or­esztesz. Tárcanélküli miniszterek: Kunfl Zsigmond elvtárs, Vass János, Szabó István. A „Politikai Híradó" jelenti, hogy a val­lás- és közoktatásügyi tárcát, kettéválaszt­ják. Közoktatásügyi miniszter Kunfl Zsig­mond elvtárs, vallásügyi miniszter Vass János lesz. A különválasztás módozatait a legközelebbi minisztertanács állapítja meg. Az igazságügyi tárcát egyelőre nem töl­tötték be s mindaddg, míg a minisztérium új vezetőt kap. Berinkey miniszterelnök ma­rad a minisztérium élén. Részt vesz a kor­mányzásban a kisgazdapárt is, amelynek elnöke, Szabó István, mint tárcanélküli mi­niszter lépett be a kormányba. Az új kor­mány tagjai vasárnap délben teszik le a fo­gadalmat Károlyi köztársasági elnök, ke­zébe, azután miniszteri értekezetre ülnek össze, amelyen esetleg az államtitkári kine­vezéseket intézik el és döntés történik a kül­ügyminisztérium és a feloszlatandó nemze­tiségi minisztérium­ még elintézésre váró ügyeinek vezetéséről is. A megegyezések szerint a belügyminiszteri államtitkárságot szociáldemokratával fogják betölteni. Új ál­lamtitkár kerül a hadügyminisztériumba is, még­pedig Friedrich István helyére, akinek a minisztériumból való távozása már elnté­zett ü­gy. Az új államtitkárok kinevezésénél természetesen az az elv az irányadó, hogy az államtitkárok őszintén és egyenesen szolgál­ják a kormány politikáját s hogy ne követ­kezhessen be az a mostani eset, hogy némely államtitkár s rendőrködéssel zavarta a kor­mányzás harmóniáját. A függetlenségi párt válsága — a pártban hangoskodó reakciós elemek fölfogása sze­rint — a kormány megalakítása után nem­hogy enyhülne, hanem inkább mind élesebbé válik. Viszont a párt­ régi vezetőinek, Ká­rolyi őszinte híveinek, határozottsága kö­vetkeztében rövidesen megoldható lesz, még­pedig úgy, hogy ezek a fölfogások néhány nap után már a párton kívül csinálhatják a zajt, mindaddig, miig hallgatásra nekn­ kényszerülnek. Ezek az elemek, amint hall­juk, az új kormánnyal szemben egyelőre (!) a várakozás álláspontján vannak és az új kormánytól mindenekelőtt a rend föntartá­sá­t várják,­­­isszont a legkomolyabban el­határozták, hogy az új kormányban nem vesznek részt!... A párt ügyeinek rendezése a jövő héten várható. A párt választmánya szerdán ülést tart, amelyen két határozatot fog hozni. Az egyik kimondja a párt fölosz­lását, a­ másik pedig direktóriumot jelöl ki, amely a párt ü­gyeit vezetni fogja, addig is, míg a­ pártban végbemegy a tisztulási fo­lyamat. A „M­­g" írja, hogy az ügyek meg­oldásának egyik módja az lenne, hogy a párt jelenlegi szervezete teljesen föloszlik s a párt újjáalakul. Ennél az újjáalakulásnál a párt vezetésében a döntő szerep azoké lenne, akik a forradalom előtt is tagjai vol­tak a Károlyi-pártnak. De úgy is tervezik a párt válságának megoldását, hogy a párt­nak­n­ak a választmánya oszlik föl és a párt új választmánya is a régi Károlyi-pártiak­ból alakul és ennek a választmánynak mód­jában lesz kellő irányban revízió alá venni az eddigi tagfölvételeket. Érte már azért is föltétlenül szükség van, írja az idézett lap, mert a párt megszaporodott olyan elemek­kel, akik politikai érettség nélkül akartak részt venni a pártm­ozgalm­akban és ebből aztán mindenféle bajok származnak. Ezek­től akar megszabadulni a párt és az egész­séges szelekció, amit az új választmány vé­gezne, hozzájárulna a párt egészséges meg­alapozásához. # & „Magyar irredenta" címen új politikai lap jelent meg Budapesten, amely a „magyar irredentisták hivatalos lapja" és amely tehát azt jelentené, hogy a ma­gyar irredenta mozgalom már meg is indult volna. Egyelőre csak a lapot látjuk, csak cik­keit és fölhívásait olvashatjuk, de már most a legerélyesebb és leghatározottabb tiltakozás szükséges minden olyasmi ell­en, ami ezen a címen egy lépést is akarna el.'/­e tenni az or­szágban. Ha a hírhedt csallóközi „honvédelmi bizottmány" kimúlása azt mutatja, hogy fegy­veres erővel nem lehet győzelemre juttatni az ország igazságát és jogait, még inkább kudarc, csúnya sikertelenség, szerencsétlenség és vad reakció a kilátása az olyan eszközök alkalma­zásának, amelyeket az irredentisták lapjának „Elérkezett a tettek ideje" című cikke je­lent be. ...Azt hisszük, a dolgok jelen stádiumában már fölösleges, haszontalan és céltalan minden beszéd, tiltakozás és sopánkodás. Elérkezett a tettek ideje! Cselekedni irredenta módon és ir­redenta eszközökkel. Nem ötletszerűen, egyéni­leg, hanem tervszerűen és szervezetten. .-A ma­gyar Principek sokan vannak, sokkal többen, mint ahányra szükség van, hogy újból vérten­gerbe és lángba borítsák az egész világot. Az elvakult elmék, a petrolőr- és karboná­rt jelöltek jól vigyázzanak, mielőtt felelőtlenül, krisztusi fájdalmakat és kétségbeesést pótolva, az egyéni terror és holmi „közvetlen akció" esz­közeiről abajgatnak, mert lapjuknak ebből az első számából is jól meglátszik, kik ők és miről van szó voltaképen. Urmánczy Nándor úr, aki büntető expedícióban lövetett le egy esomó ro- *

Next