Népszava, 1919. február (47. évfolyam, 28–51. sz.)

1919-02-01 / 28. szám

3X1TXI« évfolyam. Budapest, 101® február 1. szombat. 28. szám. AZ ELÖFIX­ETÉS ÁRA: eey é»r« 7».— kor. I n­gy«h­ évre 18.— kor. fél évre... kor.­­ egy hAro ».— kor. egy hétre J.H koront. EttYES SZÁM ÁRA a« FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételére­ minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIXI., C011TI-U70A 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm, CONTI-TITCA 4, SS. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Nyomatékosan figyelmeztettük elvtársainkat, fstegy az úgynevezett kommu­nisták háttért megtagadó esztelen mozgalmában ne vegyenek részt, mert a következményekért a­ felelősséget mi nem vállaljuk s az ilyen irányu ügyekben m­nden közbenjárást megtagadunk. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt szervezeti szabályzatának 40. §-a alapján, folyó évi február hó 9-ére, vasárnap délelőtt 9 órára, ezennel összehívják a rendkívüli pártgyűlést. A szervezeti szabályzat 37. §-a alapján a pártgyűlésen „minden szervezet, amelyben legalább 50 tag pártadót fizet, egy küldöttel, amelyben legalább 300 tag fizet pártadót, két küldöttel és minden további 500 tag u­tán egy-egy küldöttel képviseltetheti magát". A szervezetek küldötteinek számát, az idő rövidségére való tekintettel, a pártgyűlés igazoló bizottsága fogja megállapítani A befizetett pártadó megállapításánál az 1918. évben befolyt összeg lesz az irányadó. A szervezeteket fölkérjük, hogy a küldöt­tek névsorát szíveskedjenek a párttitkárság­gal haladéktalanul közölni Elvtársi üdvözlettel S Jaljarországi Szociáldemokrata Párt vizststégn­él piritál a sim­ást. k A párisi béketárgyalások újabb elhatározásai lényegesen elütnek attól az alaphangulattól, amelynek jegyében ültek össze a szövetséges hatalmak képviselői. Külö­nösen Franciaország képviselői voltak a szó­szólói azoknak a törekvéseknek, amelyek a győzelem mámorában a sovinizmus féktelen követeléseinek akarták kiszolgáltatni a legyő­zött központi hatalmakat. Franciaországnak ez a magatartása magyarázható: az ő testébe vágott legmélyebb éket a háború. Nagy terü­letein kő kövön nem maradt. Fiai százezrével pusztultak el a gyilkos pusztításban. De a világ­béke alapjait nem rakhatja le a bosszúvágy. A tárgyalások során mindegyre erősebben érvényesül Anglia és Amerika föl­fogása: a két országé, melyeknek döntő be­folyásuk volt az eseményekre s amelyek a ma­guk földjén nem érezték a háború átkát s igy mintegy a távolabb állók nyugalmával, átte­kintőbb koncepciójával építik a békét. Az egész béketárgyaláson végighúzódik, ameny­nyire ez a zavaros és gyakran ellentmondó hírekből­­kitűnik, a hódítani vágyó Francia­ország, Olaszország, az újonnan keletkezett és terjeszkedési vágyukban telhetetlen kis ál­lamok és különösen a még teljesen ép milita­rista szellemű Japán ellentéte a pacifista irányzatú angolszász államokkal szemben. Lassanként azonban az utóbbi irányzat hatá­rozottan kezd fölülkerekedni, az az irány, amely a szocializmus hagyományos külpoliti­kájának felel meg. A béketárgyalások fordulójának első jele az a hivatalos határozat volt, amely a meg­szállás tényét nem tekinti a birtoklás jog­alapjának. A második jel a tiltakozás volt a megszálló csapatok túlkapásai ellen. A béke­tárgyal­ásoknak ez a két megnyilat­kozása a szocialista álláspont igazolása volt. Mi mindig, az első perctől azt mondottuk, hogy a népek önrendelkező jogát legszélső következményeiben is elfogadva, bízunk a békekonferenciában s teljes nyomatékkal képviseltük a demagóg nacionalizmus szó­szátyár hősködőivel szemben azt az állás­pontot, hogy a megszálló csapatok minden­­ túlkapásával szemben az igazságos jog alap­jára helyezkedünk. A béketárgyalások menete igazolta ezt az állásfoglalást. De igazolja nemcsak Magyar­országra nézve. Amint a háborúnak az volt — ha nem is akarva és tudatosan, de a té­nyek fejlődésének sziyori következménye­képen m as eredménye­, hogy összedöntse s alapjaiban összetörje a kapitalista szellemű külpolitikát, úgy kerül a béketárgyalások során mindegyre szembetűnőbben napfényre, hogy békét, új életet ezen a rombadőlt vi­­sson csak azon elvek alapján lehet terem­te, amelyek a szocialista világ fölfogásban jut­nak kifejezésre. Mi hirdettük mindig, hogy a népek szö­vetsége csak igazságos alapon, minden nép belevonásával alkotható meg. Minden kizá­rás ebből a szövetségből új elkeseredések forrása és új háborúk csírája és most ennek a szocialista fölfogásnak győzelmét jelenti az a híradás, hogy Németországot a népek szövetségébe fölveszik. Annak a bosszútól sugall politikának, amely a múlt borzalmasságain hiszalódott, kezd nyoma veszni és a béke nagy művét megértő intézkedések foglalják el helyét Újabb hikrek szerint megszüntetik a bloká­dot a központi hatalmak ellen; a vasgyűrű, amely kiéheztetéssel fenyegette a volt köz­ponti hatalmakat, töredezőben és Amerika élelmiszert küld Ausztriába és Németor­szágba. Mi voltunk, akik minden alkalommal kö­veteltük a titkos diplomáciai szerződések megszüntetését. Mi követeltük a teljes nyil­vánosságot a népek egymás közti ügyeinek elintézésében, hogy ne legyenek országok népei egy kis töredék lelkiismeretlen ha­talmi törekvéseinek életre-halálra kiszolgál­tatva. A béketárgyalások híradósa arról ér­tesít, hogy a háború folyamán megkötött titkos szerződések semmisekké válnak. Ezt a tényt mi nem becsüljük túl. Nagyon jól tudjuk, hogy a­ titkos szerződések meg­semmisítésének ténye mögött az egész béke­konferencia legkényesebb ügye: a gyarmat­kérdés rendezése húzódik meg. A gyarma­tok igazgatásának olyan megoldása, mint amelyet­­ Wilson ajánl, amely szerint az egyes garmatokat egyes országok mint a népek «."vétségének megbízottai igazgatják, nagyon fontos hatalmi kérdéseket fejteget­nek. Ezeknek a kérdéseknek ilyen elintéződő — igaz — Japán ellen irányul, amelynek csendes - óceáni terjeszkedését fétékenyen nézik Anglia és Amerika. Mindez igaz s mi mégis a szocialista törek­vések győzelmét látjuk a béketárgyalások ezen ténykedéseiben is. Ezeknek az elhatáro­zásoknak egy ez úgy, mint minden emberi elhatározásnak, oly következményeik is vannak, amelyeket az elhatározó maga nem akart. A titkos szerződések megsemmisíté­sének a ténye egymagában is nagy jelentő­ségű, mert ha egyszer megbukott a titkos szerződések gyalázatos rendszere, az egyre erősödő demokratikus közszellem nem fogja megengedni, hogy bármely kormány újabb titkos szerződést kössön. A háború előtt a szocialista Internacionálé legutoljára Basel­ben hirdette világgá, hogy a kapitalista tár­sadalmi rend okvetlen háborúra vezet. Re­máljék­ volt a kapitalizmus utolsó hábo­rúja: reméljük, hogy a kapitalista termelő­rend méhében kialakulóban levő szocialista társadalmi rend ereje már elégsége® lesz ah­hoz, hogy újabb vérengzést meggátoljon. A­ népek szövetsége előfutárja a szocialista világszövetségnek. Lapunk mai e&állaa 8 old&L A fegyverletétel és a leszerelés tényét reak­ciós oldalról m­ég ma is rosszhiszeműen és el­ferdítve állítják be és ezzel folytatják a kát­raérgezést, a kedélyek nyugtal­anítását és me­s­ters­égesen gátolják az új, szociális rend békés kialakulását. A volt hadsereg erkölcsében már a piavei ju­niusi offenzíva csúfos kudarca után súlyosan megrendült mert ez a kudarc ország-világ előtt, különösen magában a hadsereg soraiban az osztrák vezetőség teljes tehetetlenségét bi­zonyította be és m­ert a céltalanul elpocsékolt drága embervérontásért az annyira megérde­melt megtorlás mégis elmaradt. Rövidesen rá Bulgária is kivált a szövetségből ás ezzel a résnyitással déli frontunk tarthatatlanná vált Mindez köztudat volt, tudta ezt minden ember a fronton is, ahol napról-napra égő szomjú­sággal, szorongó szívvel várták a­ volt mon­archia döntő béke­lépésének hírét. A front nyomott hangulata és kimerültsége nem lehetett titok a vezetőség előtt sem, hisz a szeptemberi lázongásokból jelentéseket ka­pott — magyar ezredek már akkor föllázadtak és el akarták állásaikat hagyni —, a volt monarchia belső politikai helyzete is kétségbe­ejtő volt, úgy hogy már szeptember végén a teljesen reménytelen katonai és politikai hely­zet nem engedett választást. A népek ki voltak zsarolva, el voltak csigázva és a hadseregben a fölbomlás szimptomatikus tünetei már akkor félreismerhetlenek voltak Tehát már október elején el kellett volna bármilyen föltételű fegyverszünetet fogadnunk. Már akkor min­denki előtt vilá­gos volt, hogy a háborút elvesz-

Next