Népszava, 1919. február (47. évfolyam, 28–51. sz.)
1919-02-01 / 28. szám
2 tettük s hogy a könnyelmű huzavona csak katasztrofálisét teheti • válságos, kétségbeejtő, reménytelen helyzet Mint valóságos megváltást üdvözöltük a volt monarchiának október 4-én Wilson elnökhöz intézett ismeretes békejegyzéket azon reményben, hogy ezt a békelépést a legsürgősebben kisérni fogja a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésének híre. Hisz jegyzékünkben elfogadtuk Wilson összes békefeltételeit és ezzel a további céltalan embergyilkolás beszüntetésére az ellenséggel közös elvi alapot teremtettünk. Ezen reményben való csalatkozás csak fokozta a front elkeseredését és a lelkek forrongását, mely kapcsolatban Ausztria megbontásával, október 20-ika után nyílt fegyelemsértésben, az olasz front megnyitásába nyilvánult meg és a volt hadsereg teljes, fvomlására vezetett. A fegyverszüneti tárgyalások fölvétele csak több mint három hét után, október 28-án követte az október 4-iki békejegyzéket és ez alatt a legkritikusabb hosszú három hét alatt újabb újabb ezer és ezer emberünket gyilkoltattak le, juttattak fogságba. Ezt a hosszú három hetet még a megszállott területek kiürítésére sem használták föl, a raktárak tömve maradtak lel teljes készletükkel, sok milliárd értékben az ellenség kezére kerültek vagy elherdáltattak. Pedig a fronton már minden baka régen előre tudta, hogy október 24-én az olaszok offenzívát akarnak kezdeni, ezt tehát a vezetőségnek is tudni kellett, úgy amint tudni kellett, hogy a lerongyolt, kiéhezett, a minden áron már csak békét váró hadsereg többé nem ellelátáslóképes. És mégis beváratta az olasz támadást, amely a frontot áttörte! Pedig október 5-én az AOK csakugyan parancsot adott Weber gyalogsági tábornoknak, hogy sürgősen jelentkezzék Trientbe és az ott lévő hadseregparancsnokságnál, ahol az olaszokkal kötendő fegyverszünet tárgyában a részletes utasításokat megkapja. Weber október 5-én el is utazott Trientbe és ott várt, várta a sürgősnek jelzett részletes utasításokat, de hiába. Ezek az utasítások csak nem jöttek és Weber október 27-én a várost megunva, dolga végezetlenül visszatért a Hétközség fennsíkján levő állomáshelyére. Azonban alig hogy oda megérkezett, jött az ujabb távirati parancs a sürgős útbaindulásra. Október 26-án tehát útra is kelt és ezúttal Trientben csakugyan részletes parancsokat kapott a fegyverszüneti tárgyalások megindítására. Ez a száraz tényállás és ez jellemző az AOK fejetlenségére és állandó kapkodására. Egyben azonban gúlyás vétkét jelenti a volt monarchia közös vezetőségének és a régi Magyarország utolsó kormányának is, amelyeknek az AOK ezirányú kezdeményezéséről és a kísérlet abbanmaradásáról tudomással kellett bírni. Vétkes könnyelműségre, a felelősségérzés teljes hiányára vall ez a többhetes huzavona. Mert ezen háromhetes késlekedés következtében nemcsak sok ezer emberélet és több milliárdnyi anyag pusztult el, hanem egyben Magyarországot teljesen elszigetelték, úgy hogy azután a frontokról hazatérő fiait kirabolhatták, csapatait fölszerelésüktől, javaitól megfoszthatták és a külvilágot a magyar eseményekről félrevezethették, míg Ausztria ugyanezen három hetet uralkodójának kezdeményezésére arra használta föl, hogy az antanttal fegyverbarátságban és Magyarországgal szemben ellenségként álló államokra szakadjon. Hiába sietett az új Magyarország november elején föltétlen békeakaratának dokumentálásával, már lekésett! Nemcsak azAOK hiúsította meg a fegyverletételt az erre vonatkozó parancs továbbításának megtagadásával, de a rohanó események is illuzóriussá tettek minden fegyverletételi és leszerelési kísérletet, mert a front, népvándorláshoz hasonlóan, özönlött föltartóztathaatlanul és fenyegetően hazafelé. Linder Béla. fc—1—WWOWBTF I .'T—II II f II»' III III Klerikáns mocskolódások. Budapest kapitalista sajtója egészen nyiltan ellenforradalmi vizekre evezett át, de még a „Pesti Hirlap"-ék, „Pester Lloyd"-ék, „Alkotmány"-ék, „Budapesti Hirlap"-ék uszító és rágalmazó hadjárata is eltörpül a vidékre szánt keresztény-szociális és a vidéki klerikális sajtó mocskolódása és gyalázkodása mellett. Szinte hihetetlen, hogy a forradalom három hónapjának leteltével már ilyen nyíltan üvölthet és uszíthat az ellenforradalom, hogy a forradalmi tömegek jóakaratú és bűnös türelemmel tűrik ezt a példátlan és vakmerő hadjáratot. A keresztény-szociálisok hivatalos lapja, az „Igaz Szó", amelyet minden bizonnyal azért neveznek így, mert egyetlen igaz szó sincsen benne, természetesen vezet a pimaszkodásban. A szocialista közoktatási miniszter kinevezését így adja tudtul: „Szülők! Tudjátok, mit jelent ez? Gyermeketek hitét, jövő boldogságát fogják elrabolni!" A szennyesen antiszemita „ébredő magyarok" kabátlopásait és rakoncátlan kurjantásait pedig így hozza: „Ébredő magyarok! Hallgatásra kényszerítik őket, mert keresztények! Puska és kézigránát ellenük". Egy harmadik cikkében természetesen azt a hazug vádat állítja föl, hogy „a szociáldemokrácia a valláson és hazán kívül ellensége a családi életnek is. Ugyanis nemcsak a termelési eszközöket akarja közössé tenni, hanem a nőket is. A házasságot, mint idejét múltó intézményt meg akarja szüntetni és helyébe a szabad szerelmet akarja hozni." Egy negyedik cikkének a címe. ..Őrjöng a Népszava". Az ötödik cikke „Az államvasutak erkölcsi csődjééről beszél, mert a vasutasok most már szervezettek. A hatodik cikkében pedig így izgat: „Mi csak eddig alvó oroszlánok voltunk. Föl kell rugdalni bennünket, készüljünk a választásra, amikor az dől el, hogy keresztények fogják-e ezt az országot vezetni vagy pedig idegenekkel jól fölspékelt szociáldemokraták, akik szolgaságba fogják dönteni a keresztény népet. A most belénk fojtott szót majd akkor kiáltsák a fülükbe, tudom, hogy meg fogják akkor érteni, hogy ne bántsd a keresztény magyart!" Egészen nyíltan szólít föl mindenkit az ellenforradalomra: ,A két balkézzel dolgozó kormányférfiaknak tökéletesen végzett munkája anarchiába, csődbe kergeti az egész országot. Mi kétségbeesetten látjuk a rémek közeledését, de tenni ellene nem tudunk, mert belénk fojtják a szót azon a címen, hogy ellenforradalmárok vagyunk. Ezt a kétségbeejtő állapotot tűrni rettenetes sors, de tenni most nem tudunk, mint figyelmeztetünk és kérünk minden jó magyart arra, hogy álljon sorompóba, szervezkedjen és ha itt a mi óránk, tudjunk egyöntetűen cselekedni." Egy másik klerikális kis szennyes újság, a „Vasvármegye" méltó társa a budapesti klerikális lapocskának. Az ébredő magyarok gyűlésének szétzülléséről és Berinkey miniszterelnök nyilatkozatáról például így ír: »Az egynapos miniszterelnöktől talán kissé tulgnárdig volt ez a nyilatkozat- Mert mikor majd azok a magyarok csakugyan fölébrednek, Berinkey úr igen hamar visszamegy oda, ahonnan jött". Ez a derék vidéki klerikális ujságocska ime ilyen nyiltan vallja, akarja és hiszi az ellenforradalmat. Az ébredők kabátlopással kapcsolatos kávéházi tüntetéséről pedig cinikusan így ír: „Csak azt konstatálták, hogy a zsúfolt kávéházak publikumából mennyi a keresztény és mennyi az idegen nemzetiségű." A harmadik szennyes újságocska, a ..Szombathelyi Újság" ugyanilyen arcátlan és éretlen. Zokog a Parlaviciniék és Bangháék lapvásárlási kudarcán, fáj neki a ,.Pesti Hírlap"-on esett sérelem és azonosítja magát ennek az „egészséges" állásfoglalásával, amellyel a „naplopókat" elítéli, „akiknek egyedül dolgozik jóformán a bankóprés". És igy folytathatnók még hosszan a sort. A vidéki klerikális sajtó minden szennyes kis orgánuma a szocializmus ellen köpköd, a köztársasági kormány ellen tartajtékot, a proletárságot rágalmazza és többé-kevésbé nyiltan vagy sunyin a régi rendet áhitja vissza. Szégyennek és gyalusainak tartjuk, hogy ez lehetséges a forradalom harmadik hónapjában. Fölhívjuk ezekre a hitvány rágalmazókra a töme-1 gek figyelmét Ami ezekben az ujságocskában 1 i HI I I A csehek parancsot kaptak a visszavonulásra. Vissza kell vonulniok a megfillapocH vonalra. — Az erdélyii bányászok és vasutasok távirati értssH£st Etültek a berni kongresszusnak a román kegszat*ienkedésekről. — A bányamunkások nyilatkozatban feleltsik a román kivo! cáfolt kijelentéseire. Hir szerint pénteken megérkezett a megerősítése annak a jelentésnek, amelyet legutóbbi számunkban mi is közöltünk, hogy Párisból utasítást küldtek a cseheknek a megállapított vonal pontos betartására. Az ántánt parancsa, amelyet Párisból a csehszlovák kormányhoz intéztek, értesülésünk szerint úgy szól, hogy a csehszlovák kormány csapatait az ántanttól meghatározott vonalig haladéktalanul vonja vissza. Ez a vonal, mint annak idején közöltük, Pozsonytól a Duna mellett az Ipoly torkolatáig, innen az Ipoly mentén Rimaszombat mellett az Ung torkolatáig és az Ung vonala mellett az uzsoki szorosig húzódik. Ilyenformán az ántant intézkedésére ismét fölszabadul Balassagyarmat környéke (a várost magát magyar katonák már két nappal ezelőtt visszafoglalták), fölszabadul fenyegetett helyzetéből Salgótarján, fölszabadulnak a borsodmegyei vas- és bányatelepek és mentesül a cseh elözönlés alól Ungmegyének egy része. Csak örömmel fogadhatjuk az antantnak ezt az intézkedését, amely jóvátéteti a cseh túlkapások egy részét, természetes azonban, hogy nem tekinthetjük a megsértett wilsoni elvek teljes helyreállításának, mert a megállapított vonalon belül is egész sor olyan magyar város és terület van, amely a wilsoni elvek alapján csak magyar maradhat. Bízunk benne, hogy a békekonferenciám győzni fog a népek önrendelkező jogának eszméje és a Felvidék lakossága minden erőszaktól és fenyegetéstől mentes, szabad és tiszta népszavazással maga határozhatja majd meg, hogy hová akar tartozni. Legutóbbi számunkban közöltük, hogy dr. Erdélyi János román követ egyik esti lapban nyilatkozott az erdélyi eseményekről; nyilatkozatában egyebek között kategorikusan megcáfolta a románok Zsil-völgyi erőszakoskodásának hírét is. A Bányamunkás Szövetség titkársága a román követ cáfoló kijelentéseire a következő nyilatkozatban válaszol: Erdélyi János, a román kormány követe, a Népszava közleményével szemben kijelentette, hogy a Zsil-völgyben történt erőszakoskodásokról szóló hírek csak hangulatkeltő frázisok. Hajlandók vagyunk a követ urnák rendelkezésére bocsátani mindazon adatokat, amellyel bizonyítani tudjuk, hogy a Zsilvölgyben több száz bányamunkást véresre botoztak, hajlandók vagyunk bizonyítani, hogy Kosztin Jánost, a szövetség lupényi helyi csoportjának elnökét, tizenkétszer egymásután kergették meztelenül a Zsil-folyóba és kényszerítették, hogy a viz alá bukjék és amikor ezzel megvoltak, véresre verték meztelen testét. Ugyancsak megbotozták a lupényi, petrozsényi és a vulkáni állomás főnököt és több vasutas elvtársat. Ezt az aljas módszert" nem lehet egy egyszerű nyilatkozattal elintézni és a mai napon távirati értesítést küldtünk a berni kongresszuson lévő elvtársainknak, hogy ezt a barbárságot ott az egész világ tudomására juttassák. Bányamunkás Szövetség titkársága. A román kegyetlenkedésekről egyébként folyton újabb és újabb hírek érkeznek, amelyek szintén alaposan rácáfolnak Erdélyi János követ úr fölényes kijelentéseire. A letagadás módszere csütörtököt mond ebben a vérlázítóan botrányos ügyben, amelynek száz és száz kegyetlenül megszenvedett áldozata követel elégtételt. Hogy csak egyet ragadjunk ki az újabb jelentések közül: A „M. K." petrozsényi tudósítása szerint „a sztrájk alatt Pis- FŐVÁROSI OLVASÓINKHOZ! Ffitkériak elfifizetüsnket, hogy a lapkézbesítésre vonatkozó esetleges panaszai, kat nslrderikw plsflsorban a kiadóhivatallal Utir.i:'.ií!! (Telefon: Jú3!f,cí 3—31 »5» Jtoef 3- :... hajnali,i-3 Oi-.iíö! csak József 3—31 hívható), mert a miatt leadott palaszok csak elkésve, esetleg egyáltalában nem jutnak hozzánk. ClivAltszin esetin kérjüik mindig a rési lakelmet meladni. A kiadóhivatal. sfÉPSZAVA 1919 február 2. történik, az nem sajtószabadság, hanem visszaélés a sajtószabadsággal, hitvány élősködés a sajtószabadság szent eszméjének a testén.