Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-04 / 54. szám

nak a magyarság zömétől. A polgári megoldás még leg­tisztultabb wilsoni formájában is — úgy látszik nem teljes megoldás, csak a szocia­lista megoldás képes úgy a gazdasági, mint a nemzetiség kulturális követeléseket egyszerre megoldani. Wá«a3s©»S SlSásss®esS©i» a délwSsSékB s*3rájkolák.— Minden ScSveie'ásiíStet föntarfijláik. — B kassai pesotáSsok és a vorm­aegyes t*ir-sr8víse58k tovább sstí'áik©5ffaak. — BCore három népe H5» lakozik a frefcebeEcrSs eilßsi, * ak escSaeks'se!* wásssa heSS vonulniok PffizswgusftoéS T A Népszava legutóbbi számában, a délvidéki sztrájkról szóló tudósításunkban jeleztük, hogy a temesvári szerb parancsnokság tárgyalásba bocsátkozott a sztrájkoló munkásság képvise­lőivel. Mint temesvári tudósítónk kerülő úton jelenti, a tárgyalás a sztrájkolók­ következő követelései alapján indult meg: 1. Követeljük az egyesülés és gyülekezés jo­gának épségben tartását, politikai és gazda­sági szervezeteink szabad működését és sérthe­tetlenségét. . . , 2. A magyar népköztársaság kormánya részé­ről­ biztosított sajtószabadságot. 3. Munkaalkalmak azonnal való szerzését, a megszállott területeken lekötött nyersanyagok termelési célokra való feloldását és a szabad be- és kiviteli forgalmat a­ meg nem szállott terü­letekkel. 4. Követeljük a személy-, teher- és postafor­galom teljes helyreállítását a meg nem szál­lott területekkel. , 5. Követeljük az utazási és költözködési sza­badság tilalmának azonnal való visszavoná­sát, 6. Követeljük a hadiözvegyek, árvák és rok­­kantak legalább oly mérvben való segélyezé­sét, mint a magyar népköztársaság meg nem szállott területén. ,....., 7. Követeljük a munkanélküliek segélyezését. 8. Követeljük a megszállott területeken mű­ködő munkásbiztosító pénztárak szabad és autonóm működését és a budapesti Országos Pénztárral való korlátlan érintkezés szabadsá-­ gát. 9. Követeljük az összes egészségügyi és nép­jóléti intézmények tiszteletben tartását és azok zavartalan működésének biztosítását. 10. Követeljük a Munkásotthonok tisztelet­ben tartását és azok zavartalan működésének garantálását. Két napig tartó tárgyalás után a szerb had­osztályparancsnok a következő kijelentéseket tette: 1. A szerb királyi parancsnokság kijelenti, hogy a szakszervezetek működését nem korlá­tozza, a Munkástanács zavartalanul tovább mű­ködhet, politikai gyűlések megtartása azonban nincsen megengedve. 2. A sajtócenzúra megszüntetését nem telje­sítheti. 3. Munkaalkalmak teremtését és nyersanya­gok beszerzését a szerb királyi parancsnokság fokozott feladatának tekinti és iparkodni fog a magyar népkormánnyal olyan megállapodá­sokat kötni, hogy a csere- és áruforgalom le­hetővé tétessék. 4. A személy- és áruforgalom helyreállítása a magyar népkormánnyal kötendő megállapo­dások szerint lesz szabályozva. 5. Az utazási és­ költözködési szabadság kér­déseit, illetőleg a belgrádi h­adseregparancsnok­ság intézkedései mértékadók. 6. Egyelőre nem foglalható el álláspont. 7. A munkanélküliek pénzbelleg nem támo­gathatók, azonban munkaalkalmak szerzéséről gondoskodás fog történni. 8. A munkásbiztosító pénztárak szabad mű­ködése és a központi, szervekkel való korlátlan érintkezési joga biztosíttatik. 9. Az összes meglevő egészségügyi és népjó­léti intézmények érintetlenek maradnak. 10. A Munkásotthonok zavartalan fennállása és működése elismertetik. A munkásság megbízottai kijelentették, hogy a szerb parancsnokság kijelentéseit és ígéreteit a szervezett munkásság bizalmi tes­tületének tudomására fogják hozni, egyben azonban közlik a szerb parancsnokkal, hogy összes követeléseiket változatlanul föntartják és a szerb kormány képviseleteiben jelen volt és a tárgyalásokon résztvett Popovi­cs pénzügy­minisztert fölkérték, hogy követeléseiket azon­nal juttassa el a belgrádi kormányhoz. Elvtár­saink e kívánságát a szerb hadosztályparancs­nok teljesítette és katonai úton Belgrádba el­küldte. A Bánátban ezidő szerint tehát várakozó ál­­­láspontra helyezkedtek a sztrájkoló munkások, vasutasok és köztisztviselők és lehet, hogy pár nap múlva újból és fokozott erővel kitör a harc az idegen elnyomók ellen. Mitért lőttek a szerepek? Máriaradnáról írják nekünk. Szomorú eset­ről kell értesítenem a Népszavát. Szabó vesicai elvtárs, a bánáti kormánybiztos helyettese szombaton délután két társával át akart menni a radnai hídon. Már csaknem átjutott a túlsó oldalra, amikor a szerbek igazoltatás után, nem tudni, mi okból, rálőttek Szabó elvtársra. Hogy milyen sebet ütöttek rajta, nem tudhat­tam meg, de többen látták, hogy polgári embe­rek egy lippai kórházba, szállították. A komáromi munkásság tiltako­sa. Megírtuk, hogy a komáromi megszállt csa­patok parancsnoka plakátokat ragasztatott ki­, amelyekben rövid úton tudtára adja a lakos­ságnak, hogy a cseh kormány Komárom vár­megyét és Komárom városát a cseh-szlovák ál­lamba véglegesen bekebelezi. A komáromi munkásság az annexiós förmedvényre tilta­kozó iratban válaszolt, amelyet vasárnap adtak át a parancsnoknak. A tiltakozás a következő­ket mondja: Macaluso Egyed olasz ezredes úrhoz, —­ a csehszlovák megszálló csapatok parancsnok­ságának. Ezredes úr. A közelmúltban ezredes úr plakátok út­ján adta városunk népének tudtára, hogy a cseh-szlovák kormány a megszállott terüle­teket, így tehát a színmagyar Komárom vá­rost és megyét egyszerűen a cseh-szlovák államba véglegesen bekeberez­ettnek tekinti. Ez ellen a­ megállapítás ellen a komáromi szociáldemokrata párt határozott tiltakozá­sát fejezi ki. A magyarországi szociáldemokrata párt és így a komáromi szociáldemokrata párt­szervezet is a wilsoni elvek alapján a népek önrendelkező jogát vallja és ebből kifolyóan a megszállás tényét még nem tekinti"­ti olyannak, amely már az állami, hovatarto­zás kérdését is eldönthesse és mi csak a pá­risi konferenciának végleges döntésébe nyu­godhatunk bele. Ezen az elvi alapon nyugod­tunk bele abba is, hogy fölösleges vérontás elkerülése végett a városba a cseh csapatok békésen bevonuljanak, mint­ az antant-hatal­mak megszálló csapatai és belenyugodtunk az ideiglenes megszállásba azért is, mert­ már előre értesültünk, hogy a megszálló csa­patoknak olasz parancsnokaik vannak. Ha nem így lett volna,­­ ide a cseh-szlovák, csapatok csak élettelen testünkön­­ keresztül jöhettek volna. Kérjü­k e tiltakozásunkat a cseh-szlovák kormány és az antant-hatalmak tudomására hozni. Komárom, 1919 március 3. A komáromi szociáldemokrata pártszervezet vezetősége: Árvay, elnök. A cseheknek I­ozs­?nyijó: Ki kell voimlittott? Győrből jelentik: Pozsonyba távirat érkezett, amelyben az antant fölszólítja a­ cseheket, hogy Pozsonyt ürítsék ki és vonuljanak vissza az eredeti első demarkációs vonalra. A csehek a parancsot nem akarják tudomásul venni. A papírpénz lebélyegszése tovább folyik. A lakosság nagy része eldugja pénzkészletét és nem engedi lebélyegeztetni. Az utóbbi időben kétezer cseh­ hivatalnokot szállásoltak el Po­zsonyban családjukkal együtt. Barecca ezredes­sel a csehek nyilatkozatot akartak aláíratni, amely szerint őt a tüntető magyarok egyike sebesítette volna meg. Barecca azonban meg­tagadta a nyilatkozat aláírását. A lakosság körében a hangulat igen elkeseredett. Francia misszió Ipolyságon. Mint, Ipolyságról jelentik, március 2-á­n este a csehek végleg elzárták az Ipoly-hidat. Vasár­nap este francia százados parancsnoksága alatt francia misszó járt Ipolyságon, hogy a lakosság hangulatáról meggyőződjék. A fran­cia­ missziót küldöttsggel fogadta úgy a meg­szállott város, mint a meg nem szállott Újvá­ros lakossága és kijelentette, hogy a magyar államhoz akar tovább is tartozni és semmi kö­rülmények között sem veti alá magát a­ cseh imperiumnak. A francia misszió vezetője tu­domásul vette a tiltakozást és hangoztatta a küldöttség előtt, hogy ez az állapot nem végle­ges, várják be nyuszodtak­ a párisi békekonf"­I­reneia döntését. Egyben megígérte, h­ogy je­lentést tesz a békekonferenciának mindazok­ról az atrocitásokról, amelyekre figyelmét föl­hívták. A kassai postások satrafírja tovább tart. A cseh kormány, mint már röviden jeleztük, a kassai postahivatalokból kiszorított minden jobb javadalmazású tisztviselőt és tisztviselő­nőt és helyettük cseheket telepített a városba. Kassai tudósítónk jelenti, hogy a cseh kormány ez embertelen eljárására a kassai vasutas al­tisztek és szolgák méltóképen adták meg a vá­laszt. A nagy sztrájk befejezése után, amikor látták, hogy hivatalnok elvtársaikat a csehek nem veszik vissza, ők is abbahagyták a mun­kát. Ennek következtében a kassai postákon teljesen megszűnt a munka. Az állomási postán a kézbesítetlen levelek milliói hevernek, amelyekkel újabban a cseh alkalmazottak a kályhákat fűtik. De figyelembe veszik a csehek a közegészségügyi és egyéb szempontokat is. Eddig mintegy ötszáz élelmi­szerekkel és egyéb árukkal teli csomagokat tüntettek el a postáról. Azt tartják, hogy így legalább az élelmiszerek nem romlanak el, az egyéb árukat pedig nem eszi meg a moly. A vármegye tisztviselői is tovább folytatják a sztrájkot. Sőt még a szolgák sem vállalták a cseh-szlo­vá­k főispán alatt a munkát. A városban most nagy az izgatottság a bankjegyek lebélyegzése, illetve az ötven szá­zalék bevonása miatt. Mindenki túl akar adni a pénzen. A kereskedőket megrohanták, de azok nem akarnak árut kiszolgálni. A bankjegyek lebélyegzése dolgában a Munkástanács vezetősége fönt járt dr. Székács zsupánnál, aki előtt Drab elvtárs rámutatott, a rendelet sérelmes szakaszaira és arra kérte a zsupánt, hogy valamilyen minimumot állapít­sanak meg, amelyen alul az ötven százalékot nem vonják be. Erre a zsupán azt felelte, hogy a végrehajtás részleteit még ők sem ismerik. * Román agitáció Budapesten, írják nekünk. A románok nemcsak a meg­szállott területeken, hanem az ország fővárosá­ban, Budapesten is agitációt fejtenek ki, hogy a magyar munkásokat és tisztviselőket román szolgálatba csalják el. Erre vall dr. Romul Bolla román ügyvéd Budapesten nyomatott ro­m­ánnyelvű fölhívása is, amelyet a budapesti üzletvezetőség, posta és telefoniga­zgatóság te­rületén működő román nevű munkásoknak küldtek szét. A fölhívás a következő: Tekintettel arra, hogy a román állam­vasút, valamint az erdélyi telefon és posta, ugyancsak a bánáti és a kapcsolt magyar ré­szek szolgálatai új követeléseket támaszta­nak, minden alkalmazottat fölhívunk a volt osztrák-magyar monarchiából, hogy­ ajánlja föl szolgálatait a nagyszebeni kormánynak. Az igénylőt biztosítjuk arról, hogy a román kormány teljes mértékben gondoskodik róla, fölvételétől végleges alkalmazásáig legalább mostani fizetését­ megkapja, összes járandó­ságaival együtt, napidíjat kap, nyugdíjigénye biztosíttatik. A fölhíváshoz kérdőív van mel­lékelve, valamint egy dr. Erdélyi János ne­vére címzett boríték, amelynek segítségével a kérdőívet el kell juttatni Erdélyihez, aki azután továbbítja a nagyszebeni kormányzó­tanácshoz. Talán fölösleges megjegyeznem hogy a címzett román névű­ek mosolyogva félredobják ezt az írást, nem hajlandók a nagyszebeni ro­mán kormányzótanács szolgálatába lépni. Ro­mul Bolla ag­itációja csúfos kudarccal, fog vég­ződni: nem akad senki, aki a bojáruralom igá­jába kívánkoznék. NÉPSZAVA 1919 március 4. iM ray ©ras ©Faiság f9-a^3?03»sze gei E'tíKM VStMO» hadügyminiszter he-Fz/'de !• budapesti Munkástanács 1919 . február 21-iki viécén. — Ara 60 fillér. f Kapható a Népszava-könyvkereskedésben Budapest,VII . Erzsébet-körut 35 és az összes szervezeti könyvárusnál.

Next