Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-04 / 54. szám

k, Magyarorszáigot a Jövő heten folyjják m­eg a ^báiksSí® jsCeo­erasiaira. (Páris, március 3.) A jövő héten küldik meg Magyarországnak a meghívást, hogy megbízot­tait a párisi békekonferenciára megnevezze. A magyar megbízottakkal való tárgyalások eset­leg március utolsó hetében fognak megtör­ténni. Frasiciassffssag nem Németorsz£s ©6 és simozni, (Páris, március 3.) Franciaország ma­ hivata­losan bejelentette, hogy nem hajlandó Német­ország élelmezésében résztvenni és ez a kijelen­tés igen komoly helyzetet idézett elő a békeér­tekezleten. A franciák magatartása váratlan villámcsapásként hatott az angolokra és ameri­kaiakra, mert mindkét nemzet megbízottai azon a véleményen voltak, hogy Franciaország hozzájárult Németország élelmezésének tervé­hez. A francia megbízottak most kijelentik, hogy nem kötelezték magukat e kérdésben és tévedés volt, hallgatólagos beleegyezést fölté­telezni részükről. Bizalmasan mindamellett ki­jelentik, hogy azért lépnek föl Németország élelmezésének terve ellen, mert komoly belpoli­tikai következményektől tartanak, ha ismere­tessé válnék, hogy beleegyeztek a német va­gyonnak a kártérítési igények kielégítésén kí­vüli fölhasználásába. Csak az esetben egyez­­enek bele Németország élelmezésének tervébe, ha a szükséges pénzt a szövetségesek úgy te­remtik elő, hogy azzal azt a német vagyont, amelyre Franciaország igényt tart, nem érin­tik. Amerika és Anglia azonban nem hajlandó Németország élelmezésének egész feladatát és költségeit magára vállalni. Az amerikai meg­bízottak nem győzik eléggé hangoztatni, hogy Németország rendjének föntartása Franciaor­szágnak még nagyobb érdeke, mint Amerikáé. Sir Joh­n Seale angol élelmezési megbízott Né­metországból visszatérve kijelentette, hogy a világnak legnagyobb kötelessége most­­Német­ország élelmezése és az éhhaláltól való meg­mentése, ha azt akarják, hogy kötelezettségeit teljesíteni tudja. Az ezosz-jugoszláv ellentét. (Páris, március 3.) Olaszország és Jugoszlá­via még mindig úgy áll egymással szemben, mint két elkényeztetett buldogg, amely össze­­ awlsoni eVek mr1'' * Az etnik 65 a fe­stügyiBillis"tw a szék­ely katonák között. Belső politikai jelentősége mellett különösen külső politikai vonatkozásaiban nagyfontos­ságú az a látogatás, amelyet a köztársaság el­nöke Böhm elvtárs hadügyminiszter, a belügy­miniszter és mások társaságában tett vasárnap Szatasáron a székely katonák között Azóta, ho­­y a köztársaság a fegyverek letételével tett tanúságot a wilsoni elvek mellett, hogy az egész világ előtt demonstrálta: nem a fegy­verek erőszakával, hanem a jogra és igazságra támaszkodva a­karja, elintézni és elintéztetni a béke kérdéseit, a wilsoni elvek mellett való ki­tartásnak erélyesebb és férfiasabb hangozta­tása alig történt a szatmári beszédeknél. Azon­ban a fegyverletétel és a szatmári látogatás között sok minden történt a jog és az igazság, a béke lehetőségei, megkötött szerződések, ál­talában a wilsoni elvek sérelmére­. És éppen az, ami a két eset között történt, adott és adhatott erélyesebb lendületet és keményebb kicsen­gést a szatmári beszédeknek, amelyekben, ha szó is volt a fegyverekhez való visszatérés le­hetőségéről, csak olyan vonatkozásban lehe­tett szó, amely kényszerhelyzetek ultima ratio­jában egyedül a wilsoni elvek védelmében, a jog és igazság érdekéért, a népek önrendelke­zésének jogáért következhetne be. A párisi békekonferenciának meg kell hallania ezeket a nyilatkozatokat és tudomásul kell vennie, hogy­­ a magyar köztársaság nem készül— aminthogy­­ nem is készülhet — új háborúra, hanem a leg­­teljesebb mértékben elszánta magát azoknak az elveknek a védelmére, amelyeknek bősz ét­vágyú és igen ifjonti imperializmusok ellené­ben való megvédése éppen a békekonferenciá­nak volna, első kötelessége. A szatmári eset nem fegyvercsörtetés volt, hanem tüntetés a köztársaság továbbra is szilárdnak és határo­zottnak szánt becsületes pncisizmusa mellett. Helyes volna, ha a magyar hurrá-hazafiak sem értenék félre a szatmári kijelentéseket. Az úgynevezett „irredenta"-mozgalom és sok más kamorrás esztelenség ne gondolja, hogy Szat­máron neki tettek engedményeket. A kormány politikája marad, ami volt: az ország fegyvere továbbra is a jog és az igazság, mert egyedül ezek a fegyverek azok, amelyek eredményeket hozhatnak. Károlyi elnök és kíséretének különvonata vasárnap délelőtt érkezett meg Szatmárra, ahol nagy tömegek várták a vendégeket. A Pannó­nia-szálló előtt epített emelvényen foglalt helyet, kíséretével Károlyi, akit ezrekre menő tömegek jelenlétében sorra üdvözöltek az or­szágos pártok szatmári csoportjai nevében. Károlyi Mihály beszéde a pártok üdvözlő szavaira a következő volt: Boldog vagyok, hogy e gyűlésen együtt lá­tom a város és a falu népét, amint hogy itt az emelvényen egyesítve látom mindazokat, akik­nek szíve Magyarországért dobog. A legvakme­rőbb hazugság, amikor azt állítják, hogy a szo­ciáldemokraták nem éppen úgy akarják vissza­adni, mint minden más magyar, az­ önrendel­kező jog megcsúfolásával elrablott területeket, amelyeket militarista imo­rtalista és kapita­lista államok akarna tölünk- terő vakkal el­venni azért, hogy ott elnyomják a népet. Most itt a veszedelem kapuinknál. De ne­künk meggyötörten várnunk kel. Mert a ha­zát nemcsak bátorsággal, nemcsak lelkesedés­sel, hanem okossággal is kell szolgálni. Az elő­relátás, a józan ész és az okosság követd­ azt, hogy mi fegyverhez csak­ a végszükség eseté­ben nyúljunk. Semmiféle uszításba, semmiféle ugratásba nem megyünk bele. Bennem él a hit és 0, remény, hogy Európa aeropágja elől­ a jog alapján meg fogjuk menteni M« -,:­an­­got. Remélem is hiszem, hogy az a világ:! • :'A Jó igazságtalanság, amelyet rajtunk elkövettek, a versaillesi konferencián orvoslásra fog ta­lálni. Nem hihetem, hogy Wilson -/­iv.i­, aki hirdette azokat a nagy és világraszóló tanokat, amelyekkel sorompébe, állította a német, impe­rializmus ellen az egész világot, puszta­­szavak volnának és ő megengedné azt, hogy fölülke­rekedjenek az ántamm­ál az imperialis áramla­tok, amelyeknek áldozatául essék Magyaror­szág is. Meg vagyok győződve, hogy A.ni,s,vi­,si és az antant egész demokratikus m­­efáli­s, érzésű­ közvéleménye tiltakozni fog az ilyen amputáció ellen, amely lehetetlenné teszi, hogy ez az ország életképes legyen, amelybe mi soha­soha belenyugodni nem fogunk. (Nagy éljen­zés.) Hallja­ meg szavunkat és értse meg az egész világ: nem lehet egy nemzetet tönkretenni, nem lehet egy népből kiirtani az öniöntartí.­n ösztönt, amely vele azt mondatja hogy " m m­ ar, nem lehet elpusztítani egy országot, amelynek más célja nincs, mint polgárainak egyforma jogot, szociális tartalommal telített intézményeket biztosítani. De értse meg a vi­lág azt is, hogy ha pedig a párisi békekonfe­rencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkező joga és a megegyezéses béke ellen döntene, akkor mi a­­végszükség esetében még fegyver­rel is fölszabadítjuk ezt az országot. (Hosszan­tartó éljenzés, és taps.) Figyelmeztetés Páris felé. A köztársaság elnökének beszéde után "3"i.n Vilmos elvtárs hadügyminiszter mondotta a következőket: — Ha a nép előtt állok, ninc.­ "gy prresa, amelyben ne a gyűlöletet hirdetném azok el­len, akik ezt a háborút okozták és nt­t, ilyen,­szomorú helyzetbe döntötték. M-.­g aka­rom mondani, hogy hatszázezer mag­.,­ar em­bert gyilkoltak meg, háromszázezer testvérün­ket tették rokkanttá, százezreit az asszonyok­nak­­ özvegyekké, százezreit a gyermekeknek árvává. És most itt áll ez az ország ugy. 'név­területének nagy ré­se idegen imperialisták, kapitalisták és militaristák által van meg­szállva. Rólunk­, szociáldemokratákról azt mondjá­k, hogy hazafatlanok vagyunk, igenis, hazafiat­lanok voltunk, amíg ez az ország- n••; -ik egy pár­ tizezer holdasnak volt a hazája. .Met a-;-nhan, amikor szabaddá és függetlenné tet­­t­ük ezt az országot, amikor a demokratik m­int '•zir.és r»s egész sorával megcsináltuk a népuralm­a', ak­kor azt mondjuk, hogy ez az ország a­­.»i ha­zánk. (Hosszas éljenzés és taps) Váll vei-re küzdünk a többi pártokkal az idegen imperia­lizmus ellen, nem akarjuk román, tót és szerb testvéreinket ujabb elnyomatásba vinni, mi megvalósítjuk a népek­kprand­elkező jog.'. ., ú­gy hogy roméii, tót és szerb te.­.) v.-reink nem fog­nak elkívánkozni a bojár uralom alá a cseh kapitalisták és a délszláv militaristák uralma alá, odt, ahol a húszkoronás munkabérem­­­ négy koronára szálították le. Én felelősségem tudatában a következőket akarom kijelenteni: Szét akarják darabolni Magyarországrot, idegen imperialisták valm­i alá akarják hajtani, anélkül, hogy megkérdez­nék az itt lakó népeket Flag címeztetjük azo­kat akik Párisban a békéről tanácskanak, hogy ha Magyarországnak öntudatos, ere­zett népét egy új macedóniai tűzfészek köz­pontjává akarják tenni," vigyázzanak, m­ert ez a tűzfészek százszorosan veszedelmesebb lesz, mint az a macedóniai tű­zvészek, amely évtize­deken keresztül fenyegette Európa békéjét. Magyarország föl­darabolása azt­ jelenti, hogy elviszik szenünkét fánkat, vannnk­ról érce­n­­ket, vasul inkat, elveszik a rozsféliett­­ünket és akkor már nincs mit veszítenünk és uiés­csak az élet és hal­'l kérdése mar?­­ meg szá­munkra. (Hosszas éljenzés és fans.) Meg vagyok győződve, hogy c. mai n.­­•» összeforrasztotta Szatmár roi'Ttk­.'^Kérés. v gárságát a székely katonákkal. Éle.- .. -.•.•' kell vígyázni azokra akik okai.'mimká'd sza akar­ják á'litmni a réa-i Mr n-va rr -c-'v ot. (Kolostorba vetül ! — kiáltották k'.-be) K-­t a titkos törekvést, mér sokan ápolték. Én i. su­bán meg vagyok győződve, hem v ma~­,ir­­­öz­társaság­ot. a ma­ rvar demokrácia és a forrada­lom vivmá'r/'it meg focink védelmező« nem­csak e külső imperialisták és ka?-'t •l'c-h»k el­lent háncs,­ a belső el!inf­orm­ál fti márol ' -il szemben is ét. 'aj le:,-: azoknak, akik csel- ,* -'­serletakarnak *enki a mai rend megtörlé­sére. M'l'ió és millió kéz nuskávak ásóval, ka­pával, mimleiíllel, ˇ]e me" t'o -¡ ia v '««k­liv.orv. m vst az uj kr-/t ' 'ot, mert mi e- a k' ' " «-'-t,­ságn­al é'ynk és balunk és ha kell. h­e éle­lün­ket is föláldozzuk \ Imdügymíniszter u+á" Nony F/'.'t belü°-y­miniszter beszélt, majd Pogány elvtárs, a ka­ 1919 március 4. * # A bélseépteteezitef: ragiySrate. (Páris, március 3.) Ez a hét a békeértekezlet nagyhete. A tizes tanácsnak a mai naptól szom­batig­ terjedő munkája világtörténelmi jelentő­ségű lesz. A francia megbízottak acélos erővel készülnek a nagy munkára, mert Franciaország érzi, hogy a Németországgal kötendő béke fel­tételei az összes államok közül őt érintik leg­inkább. A francia megbízottak azt mondják, hogy a­ háború nekik három és félmillió em­berükbe háromszáz milliárd frankjukba került. Foch javaslata alapján ma foglalkoznak Né­metország szárazföldi és tengeri lefegyverzésé­vel. A német hajók elsülyesztésér­ől, amit An­glia javasol, még nem határoztak véglegesen. A tizes bizottságnak most az a terve, hogy ezer nagyobb kaliberű német ágyút elemzn­t. A szövetségesek valószínűen száz főnyi állandó bizottságot fognak kiküldeni az esseni és a többi gyár üzemének ellenőrzésére, nehogy ti­tokban lőszert készítsenek. Párisban nem fél­nek attól, hogy a szigorú rendelkezések esetleg Németországban a kormány bukását é­s a bol­sevizmus elterjedését fogják fölidézni. Pichon tegnapi bejelentése, hogy­­Scheidemann esetleg elhagyja helyét, a­ bizottságot hidegen hagyta. Mindazáltal a tizes bizottság érzi annak szük­ségességét, hogy a weimari kormánynak, ame­lyet­ Németország törvényes kép­viseletének te­kintenek, a­ helyzetét megszilárdítva azzal, hogy élelmiszert küldjenek Németországba. Több mint bizonyos, hogy egy rendelkezik­­, amelyet a bizottság javasol, kimarad az előzetes békeszer­ződésből: a kieli csatorna nemzetközivé tétele. MSJusEsam tweetLesz a bafee. (Páris, március 3.) A békeértekezlet V­alasvi­nnen április első napjaiban fogja teljes i­lé­seit megkezdeni, amelyeknek eredményeként már májusban meglesz a béke, amely Német­országot katonailag és teng­erészetileg tehetet­lenné fogja tenni. Wilson március 13-án vagy 14-én érkezik Párisba, közvetetlenül Brest­en át. Lloyd George a jövő hét közepe táján jön Párisba és március végéig itt marad. A béke minden részletét megvitatják, az­ elnök megér­keztétől Lloyd Georgenak Angliába leendő visszatértéig, ami azt jelenti, hogy márciusban tulajdonképen készen lesz a békeszerződés és a teljes üléseket meg lehet kezdeni, mihelyt a népszövetségi tervezet és a többi még fennma­radó kérdés elintézésre megérett. Lloyd­ George­nak Angliába való visszatérése után Wilson meg fogja látogatni Brüsszel és Belgium el­pusztított részeit, közben ped­ig a németeket meghívják és a békeértekezlet még április hó 10-ike előtt teljes ülést fog tartani. Közvetlenül a német békeszerződés teljes el­készülte után Ausztria, Magyarország és Bul­gária ügye kerül sorra, alkalmasint Lloyd Ge­orge és Wilson elnök távollétében­ veszett. Ma újabb hírek az olasz ,,frontról" nem érkeztek. A jugoszlávok továbbra is im­­periali­zm­uso­n­ vádolják az olaszokat, akik vi­szont rosszhiszeműséget vetnek a jugoszlávok szemére. (Páris március 2.) A szerbek Laibach körül 6000 embert mozgósítottak, akiket osztrák fegy­verrel láttak el. Az olasz—szerb front Laibach­tól nyugatra 12—15 kilométernyire vonul el. Az olaszok Adelsberg városa körül csoporto­sultak. A szerb csapatok között van a Drina hadosztály is. A jugoszláv c.­­apatokkal szem­ben hat olasz hadosztály áll Olasz repülők ál­landóan Laibach fölött keringenek. Város Harc? 5c GSaSletpai­», (Berlin, március 3.) Az általános sztrájkmoz­galom Középnémetországban még mindig ter­jed. Halle városában véres harcok voltak a kor­mány csapatai és a sztrájkolók között. A kor­m hiány•-•••vi­ttoknak -eddig nem sikerült a várost elfoglalni. A helyzet nem tisztázódott, sőt el­lenkezőleg rendkívül válságos. . .. ,„.... NÉPSZAVA ! wmm

Next