Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)

1919-06-24 / 148. szám

4 NÉPSZAVA 1919 junius 24. ­ gyarország fejlődé­sét, mint valamikor a vér­szerződés. El akarjuk oszlatni azoknak az ag­godalmát is, akik azt hiszik, hogy az egyes nemzeteknek adott jogok, következtében a ma­gyarság nem fogja tudni magát föntartani. Ez hiábavaló aggodalom, mert­ inkább most jut csak a magyarság hivatásának tetőpontjára, miert a körülötte levő nemzetek tanítómeste­révé lesz. A nem magyarajkú nemzetek ta­gjjai örülnek, hogy magyarul beszélhetnek és örül­nek, hogy saját anyanyelvükön tolmácsolhat­ják nemzetük körében az alkotmány eszméit Örömmel üdvözlik azokat a jogokat amiket a Tanácsköztársaság a nemzeteknek ad és kéri, hogy juttassák kifejezésre azt, hogy ezek a jo­gok a Vas­ és Zala megyében lakó vendekre is vonatkoznak. (Fölkiáltások: Természetes!") Nyugtassák meg arra nézve is, hogy a vendek a 19. §-ban említett 150-es bizottságban szám­arányuknak megfelelően képviseltetni fognak. Hónai Zoltán előadó ki­fej­ti, hogy a kétely árnyéka sem férhet ahhoz, hogy a vendeknek is ugyanazok a jogok jutnak, mint a többi nemzetnek. A németek és ruszinok csak azért vannak külön kiemelve, mert ezek a nemzetek azokon­­ a területeken, amelyeket jelenleg a szövetségi Tanácsköztársaság kezében tart, a legnagyobb számban vannak, de természetes, hogy egyetlen egy nemzetet sem veszi ki a Tanácsköztársaság és a jogok a románokra épp úgy vonatkoznak, mint a ruszinokra, a szer­bekre épp úgy mint a horvátokra, a németekre épp úgy mint a vendekre és bármely egyéb nemzetre is, amely Magyarország területén van. " Geib­inger Zsigmond arra hivatkozik, hogy sokáig élt a­ vendek között és szükségesn­ek tartja azt a fölvilá­­gosítást megadni, hogy a Vas­ és Zala megy­ében lakó vendek körében annak­ idején, amikor az első népkormány alatt megindult egy bizonyos agitáció, hogy a vend népnek biztos és önálló joga és elis­mertetése legyen, maga a vend nép volt az, amely tiltakozott például az ellen, hogy az is­kolákból a magyar nyelv kiküszöbölt­ess­ék. (Fölkid­tácok: „Nem is kell!") Azt kivánta a vend nép, hogy az iskoláikban továbbra is ma­gyar nyelven tanítsanak. Annyira együtt érez a magyar néppel, hogy csak mesterséges és klerikális oldalról indult agitációnak eredmé­nye volt az, hogy némileg ellentétes irányzat a vend nép körében lábra kelt. Ez természete­sen nem változtat azon, hogy amennyiben va­lamikor a vend nézinek valami egyöntetű meg­nyilatkozása lesz és bizonyos kiván­­val fog a tanácskongresszus elé terjeszteni, nem vál­toztat azon, hogy azokat a tanácskongresszus ne honorálja.­ Most azonban a ved­d nép nem óhajt különálló kultúrát. Rónai Zoltsin előadó népbiztos hangsúlyozza, hogy egyetlen egy nemzetnek sem kell a taná­csok országos ülése elé kívánságokat terjesz­teni. Mindegyik saját maga határozza meg, hogy a nemzeti műveltségét mily módon akarja fejleszteni Nem gyámkodunk más­nyelvű nemzetek fölött Elismerjük a dolgozók teljes önrendelkező jogát Ha a vendek ma­gyarul akarnak tanítani iskoláikban, magya­rul fognak taní­tani, ha vendül akarnak, ven­dül fognak. Mi e kérdésbe egyáltalán nem avatkozunk be. (Taps.) A nemzeti műveltség minden egyes nemzetnek saját joga. Ami pe­dig a magyarokkal való együttérzést illeti, az kétségtelenül nem áll külön a vendekre nézve, hanem­ a Magyarországon lakó minden nem­zetbeli proletariátus együtt érez a magyar proletariátussal. A szakaszt ezután változatlanul elfogadták. A 85. §-nál Kajári Samu töröltetni kívánta azt a kifejezést hogy „a tan­ácsrendszer követ­kezményeként állapíttatik meg a nemzeteknek az a joga, h­ogy ők vezessék a helyi igazgatást azon a területen, ahol laknak." Rónai Zoltán előadó fejtegetésére, hogy igenis az összes nemzetek szeme elé akarják tárni azt hogy ezentúl semmi okuk bizalmatlankodásra, hogy igenis a tanácsrendszer következménye­ként szűnik meg minden elnyomatás, a Kajári visszavonta indítványát. A részletes vita további során fölszólaltak még Guttmann Henrik ós Schwartz Ferenc. A 89. — utolsó — szakasz elfogadása után Ágoston Péte elnök szólalt föl és konstatálta, hogy a proli-cár Magyarország alkotmánya im­már megvan. Az a nagy fogyaték úgymond, amely idáig közéletünket hátráltatta, azzal, hogy tisztán csak alapelvekre voltunk utalva, megszűnt. Az új alkotmány bizonyára sok félreértést fog eloszlatni és üdvös hatással lesz az új Magyarország fejlődésére. Kéri az elv­társakat hogy szorgalmasan tanulmányozzák magát az alkotmányt is, valamint a kinyom­tatott gyorsírói föl­jegyzéseket, hogy így a le­fektetett elvek valóban át is menjenek a gya­korlatba. Ezután a kiskunfélegyházai szocialista-kom­munista párt sürgönyét olvasták föl, majd rá­tértek az alkotmány által megkívánt központi intéző bizottság tagjainak meg­­ választására. A szavazatszedő bizottság Kovács Miksa el­nöklete alatt Obál Béla, Rabinovics József, Miklós Móric és Domsicz Ferenc elvtársakból alakult meg. Szavazás előtt Büchler József bejelentette, hogy a vidéki tagok némi változtatást kivon­nak a jelölőlistán, mert úgy látják, hogy a mostani lista mellett nincsenek eléggé képvi­selve az intéző bizottságban. Weltner Jakab ajánlotta, hogy a vidékiek javaslatához járuljanak hozzá, mert országos érdek, hogy a vidéki elvtársak a legteljesebb megelégedéssel mehessenek haza. Egyben be­jelentette, hogy a megválasztandó központi bizottság délután 4 órakor ülést tart. Ágoston Péter elnök ezután elrendelte a sza­vazást, amelynek tartamára az ülést felfüg­gesztette. A szavazatszedő bizottság Kovács Miksa elnöklete alatt megkezdte működését Szünet után Goldschmied Sári kért szót és terjesztette elő a magyarországi munkásnők kongresszusának határozati javaslatát, szociá­lis kívánságaik és a Tanácsköztársaságban való elhelyezkedésük tárgyában. Kifejtette ezenkívül, hogy a nők feltétlenül kívánják a rajonk­ozást, amelytől az ácsorgásnak, az el­lenforradalom e fellegvárának megszünteté­sét várják. A proletárasszony nemhogy nem ellenforradalmár, hanem ellenkezően élénk em­lékezetésben tartja az agráriusok vámpoliti­kájának idejét, amikor tele voltak a boltok élelmiszerrel és ruházati cikkekkel, ám nekik abból a nagy árak és az alacsony munkabérek következtében semmi sem jutott, ugy hogy vagy nyomorogáiok kellett vagy ki kellett vándorolniok. Az asszonyok a­ forradalom legelszántabb katonái é­s a defallizmus legádá­zabb ellenségei. (Tetszés és helyeslés.) Elnök indítványára a kongresszus a h­atáro­zat­i javaslatot a kormányzótanácshoz tette át Az interpellációkra áttérve, Czabán Ia­mu­a konkrét javaslatot kért az intéző bizottság­ részéről abban az irányban, hogy mi történjék a hadsereg pótlásának és az itthonmaradt asszonyok ellátásának biztosítá­sára. Utalt az intenzív vidéki propaganda szükségére és kérte, hogy a vidéken fogadják szeretettel azokat a menekült tanítókat aki­ket a közoktatásügyi népbiztosság ott elhe­lyez. Az interpellációt átutalták a hadügyi nép­biztossághoz. • Sugár Sándor a hadügyi és a közélelmezési népbiztossághoz intézett interpellációjában sürgette, hogy a 18. és 45. év közötti burzsoá­ka­t kényszerítsék fegyvernélküli népfölkelői segédszolgálatra; aki ez alól kivonná magát azt sújtsák pénzbüntetéssel; a nem szocializált üzemek és földbirtokok tulajdonosaira rója­nak ki adót amelynek jövedelme a Vörös Hadsereg ellátására szolgáljon. Kérte továbbá, hogy a burzsoák lakásán rendeljenek el alapos rekvirálást Az interpelláció megindokolásá­ban utalt arra, hogy nem szabad a burzsoá­ziát mentesíteni az áldozatok alól akkor, ami­kor a proletariátus olyan erőfeszítéseket kény­telen tenni. A burzsoák akik ellenforradalmi híreket terjesztenek ma éppen olyan jól él­nek mint azelőtt Külön nyilvántartást kel­lene vezetni a burzsoákról és rekvirálni kell nemcsak élelmiszerfölöslegeiket hanem ruha-és fehérnemű­készletüket is. A proletárok nagy megnyugtatására fog szolgálni, ha látni fog­ják, hogy a diktatúrát keményen alkalmazzák a burzsoáziával szemben. Könnyebben bele fognak tudni nyuszodni a koplalásba, a nélkü­lözésekbe, ha látják, hogy velük együtt szen­vednek és koplalnak a nem dolgozó burzsoák is. (Élénk helyeslés.) Nagy Gergely a széntermelés lehető fokozá­sát kívánja, mert ez elsőrendű fontosságú a Vörös Hadseregre és az egész proletariátusra nézve. Topa János segélyt kér azoknak a borsod­megyei községeknek, amelyek az otunai ütkö­zetek folytán sokat szenvedtek. Azt is kéri, hogy a vörös katonák a budapesti kórházaik­ban minél jobb ellátásban részesüljenek. Gutmann Henrik sürgeti, hogy a fizetésren­dezéseknél tegyenek különbséget családos és nem családos emberek között. Az egyes státu­sok rendezésénél hallgassák meg a népjóléti népbiztos véleményét Indítványozza továbbá, hogy appelláljanak az egész világhoz a ma­gyarországi hadifoglyok érdekében, akik a cseh-szlovák bandák és a kelet oroszországi és szibériai ellenforradalmár bandák fogságában­­sínylődnek. Tóti István azt kéri a földmivelésü­gyi nép­biztostól, hogy a balatoni halászat élére olyan szakembert állítson, ak­it­ az ottani halászok szívesen fogadnak. Sürgeti a házhelyek kiosz­tására vonatkozó terv megvalósítását Sürgeti továbbá, hogy a balatonvidéki fürdőzők szá­mára kellő élelmezésről gondoskodjanak. Vé­gül kéri, hogy Újpuszta és Töreki csatoltassa­nak Siófok határához. Bokányi Dezső elnök bejelentette, hogy a be­érkezett összes indítványokat és interpelláció­kat, minthogy ellenvélemény nem hangzott el, mint az országos kongresszus kívánságait teszik át az illetékes népbiztosokhoz. Kovács István a szavazatszedő­­küldöttség nevében bejelentette a választás eredményét Eszerint a Központi intéző bizottság tagjai lettek: Ágoston Péter Budapest, Alpári Gyula Bu­dapest, Apáthy Sándor Újpest, Aseher István Budapest Bajáki Ferenc Budapest, Bánó Jó­zsef Ung megye, Barna Jenő Budapest Bar­­dócz Béla Moson, Bartel Lőrinc Budapest Batta Gyula Budapest, F. Bedy László Szol­nok Berényi Pál Kecskemét Biermann Ist­­ván Budapest Biró Dezső Budapest, Bócz Kál­mán Budapest, Bogár Ignác Budapest, Boká­nyi Dezső Budapest Bolgár Elek Budapest Bór József Budapest, Biöhm Vilnos Budapest Braun Mór Budapest, Brandstein Illés Buda­pest Brunner József Budapest Czabán Samu Budapest, Csákány János Tatatóváros, Cser­venka Miklós Budapest, Csiki Imre Pest megye, Csorba Mária Budapest, Dovcsek Antal Buda­pest Dienes László Budapest. Drahovszk­y An­tal N. G. T., Dobor István Pest megye, Domo­kos Rókus Csongrád, Erdélyi Mór Budapest. Farkas István Budapest. Fáber Oszkár Buda­pest Fiedler Rezső Budapest Fischl László Sopron, Garbai Sándor Budapest. Gábor Mó­zes Budapest Goldschmied Sári Budapest, Guth­ Antal Budapest, Gogolya György Lenin­város, Gyetvay János Szolnokmegye, Gyula János Somogymegye, Hajdú Gyula Baranya­m­egye, Hamburger Sándor Budapest Haubrich Józs­ef Budapest, Hartstein Sándor Sátoraljaújhely, Havas Sándor Budapest,­­Herskovics Ignác Budapest Hevesi Gyula Bu­dapest, Hirossik János Budapest Horti Emil Budapest Holló János Zala, Horváth Já­os Székesfehérvár, Hubay János Budapest Illés Artúr Budapest, Jászai Samu Budapest, Jan­kovich Lajos Veszprém, Joanovics Sándor Pest megye, Kajári Samu Ipolyság, Kardics Kálmán Budapest Katz Béla Nagyvárad, Ka­zim­ir Károly Szabolcs megye, Kelen József Budapest, Ke­n­ler Sándor Budapest, Kenderes Pál Budapes. Kaszab János Budapest Király Albert Budape­t, Kis Lajos­ Budapest, Kottajka Lajos Budapest, Kiszel Antal Békés megye, Klein (Korvin) Ottó Budapest Knittelhoffer Ferenc Budapest, Kolozsi Sándor Budapest, Korbély Lőrinc Budapest, Kovács Miksa So­mogy, Kovács József Szombathely, Kövesi Gá­bor Budapest, Kalmár Henrik Budapest, Kun Béla Budapest Kunfi Zsigmond Budapest Lám­i István Nógrád, Landler Jenő Budapest, Lázár Gáspár Mezőkövesd, Latinka Sándor Somogy, Lengyel Gyula Budapest, Miarcits Ferenc Budapest, Müller Henrik Tolna, B. Molnár Imre Békés megye, Molnár Miklós Kassa, Mosolygó Antal Pest megye, Nagy Ist­ván Győr, Neumann József Bereg megye, Lé­ezer Lajos Sopron megye, Nagy Béla Budapest Nagy Lajos Debrecen, Noé János Baranya­megye, Nyisztor György Budapest, Obál Béla Budapest Pál­ff­y János Szolnok Pelyhe János Borsodmegye, Peyer Károly Budapest Pogány József Budapest Pintér István Budapest Poór Ernő Budapest Pósz Jenő Budapest, Preusz Mór Budapest Rabinovits József Budapest Rádi Sándor Budapest Reisinger Ferenc Bor­sod megye, Bástos Ferenc Budapest Rákosi Má­tyás Budapest Reichel János Budapest R°­bitsek Pál Budapest Rónai Zoltán Budapest Rudas László Budapest Sebők József Buda­­pest Seidler Ernő Budapest, Soltész György Szatmár, Sugár Sándor Budapest Sütő József Budapest, Simon József Pátka, Szabó Imre Budapest, Szakasics Árpád Budapest, Szamuely Tibor Budapest Szántó Béla Budapest, Schra­mek Alajos Tolna megye, Széll Menyhért Bu­dapest Schneider Ernő Zalaszentgrót, Schrö­­der Ferenc Budapest, Takács József Pest megye, Timár Szeréna Pest megye, Török Gábor Deb­recen, Vágó Béla Budapest Váli­i István He­ves, Vanczák János Budapest Vántus Károly Budapest Weltner Jakab Budapest Varga Jenő Budapest Werner Jenő Budapest, Stefán­ Ágoston Budapest, Gugu Mihály Biharmegye, Székely Sándor Biharmegye. A Kongresszus beterjesztése. Bokányi Dezső elnök közölte a kongresszus­sal, hogy az újonnan megválasztott intéze­t:„ottság nem az eredeti terv szerint hétfőn délután, h­anem kedden délelőtt 10 órakor fog a volt képviselőházi ülésteremben (Országház­tér) ülést tartani. Ezután visszapillantást vetett a tanácsok kongresszusának első ülésciklusára. A Tanács­köztársaság kiállotta a tűzpróbát, három hó­nap alatt többet alkotott, mint amennyit azelőtt századok végeztek. Megtorolta a háború bűneit, elzavarta a háború csinálóit a népek kizsákmányolóit A nép megkapta az egész országot, amelyért dolgozott, szenvedett és vér­zett. De vannak még kötelességeink, tovább is kell dolgoznunk a népért, a dolgozókért mindaddig, amíg el nem mondhatjuk, hogy ez az ország anyagi, erkölcsi, szellemi, tudomá­nyos javaiban, törvényhozó testületében és végrehajtó hatalmában teljesen a nép milliói­nak kezében van. A tőke hódító hadjáratának útját szegte az oroszok és magyarok Tanácsköztársasága De meg kell újhodnia az egész világnak. (Tetszés és taps.) Magunknak is lelki megifjodásra van szükségünk. Le kell szoknunk minden kicsi­nyeskedésről, mert meg kell tanulnunk, hogy nem egyes egyének csinálják az új kort hanem a társadalom fejlődése, amely semmi más, mint a társadalomban együttdolgozók műkö­désének eredménye. A történelem megköveteli, hogy ha fölismerjük az új kor elérkeztét, ne másokat keressünk magunk helyett, hanem­ magunk álljunk ki cselekvéssel és történelmi felelősséggel a küzdőtérre. (Élénk tetszés és taps.)

Next