Népszava, 1919. szeptember (47. évfolyam, 188–189. sz.)
1919-09-28 / 188. szám
XLVII. évfolyam, 188. szám Budapest, 1919 szeptember 28. vasárnap CenEMPOXI R* @@fan. AZ ELŐFIZETÉS ARAt negyed évre. egy bóra . . . , 1 kor. , 15 kor. EGYES SZÁMARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefont József 8-29 és József 8-80) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefont József 8-81 és József 8-82) egy évre 18 kor, fél évre 88 kor. Itt az írás, olvassátok! újra és erősödjön meg felkértekben az a meggyőződés, hogy a szociáldemokráciát megölni, a benne forró magasztos eszmét a proletárlelkekből kiirtani nem lehet. Akarták és akarni fogják, de nem lehet "A bolseviki-scaland csúfos vége után ujjongtak a mi ősellenségeink: itt az ő idejük, itt az alkalom, hogy bolsevista-üldözés ürügye alatt kiirtsák a mi régi, becsületes, nagyszerű mozgalmunkat, hogy megsemmisítsék a szociáldemokráciát. Hajrá! meg Braduffki a vad hajsza, börtönbe hurcolták és megkínozták hűséges, becsületes elvtársaink ezreit és — ami régi vágya volt reakciós lelküknek— elnyomták a szociáldemokrata sajtót. De mi újra itt vagyunk. rÁNépszava megint kiáll a küzdőtérre, hogy folytassa nagyszerű küzdelmét a munkásosztály igazaiért és zászlónk legyen a nagyszerű cél felé haladtunk báh. Nem föltámadt, hanem folytatja életét és munkáját, hiszen a szociáldemokrácia eszméje nem halt meg, még csak tetszhalott sem volt egy pillanatig se. A munka halhatatlan, mert örök szükségesség© minden kultúrtársadalomnak, és ameddig a munka lesz a legfőbb társadalomföntartó tényező, addig a munkásság lesz a társadalom legfontosabb eleme és addig a munkásság óhajtásait, vágyait, akarásait megfojtani nem lehet. A munkásosztály pedig élili és fejlődni akar, a természetes fejlődés útján, rendszeres teremtő és építő munkával föl akarja építeni a szocialista társadalmat. Aki ezt a törekvést meg akarja fojtatni, annak a munkásosztályt kell megölnie és alkolnak ez sikerülne — ha ugyan egyáltalában sikerülhetne valakinek —, az ezzel megölné a kultúrtársadalmat. Ez matematikai bizonyosság. És ebben a bizonyosságban gyökerezik a mi sziklaerőnk. Nem lehet a munkásosztályon gázolni anélkül, hogy ebből halálos veszedelem ne származna az egész társadalomra. Amely társadalom a munkásosztály letörésének útjára lép, az öncsonkítás, sőt az öngyilkosság útjára lép. Ezért van az, hogy bármilyen veszett dühvel, bármilyen pusztító szándékkal támad is ránk valamely osztálynak a terrorja: a támadónak előbb-utóbb észre kell térnie és be kell látnia,hogy maga alatt vágja a fát. Minél később látja be, annál jajabb neki! De nemcsak ebben van a mi erőnk. Nem csak abban, hogy a munkásság a legfontosabb társadalomalkotó elem, hanem abban is, hogy nem hagyjuk magunkat, hogy a támadásokkal szembe szögezzük a magunk szervezett erejét, amely képessé tesz bennünket a védekezésre és amikor az idők úgy kívánják, a támadásrais. .. . A Népszava ma újra elindul útjára. Tudjuk, nagyon nehéz út lesz ez. De a Népszava az osztály tudatos munkásság akaratának a szava, tehát keresztül fog törni minden akadályon. a Lipsiss's mai ssám© . « A magyar társadalomhoz.* írta Rovessy Jordston, Közeledik az az idő, amikor nemzetünk ott fog állani a világ ítélőszéke előtt. Súlyos vádakkal terhelten kell ott megjelennünk, Sóval vádolnak, hogy egyik fő okozója voltunk a ms emberiségre zúdult szörnyű szerencsétlenségnek. A világháborúnak. "Azzal vádolnak, hogy elnyomtuk a velünk élő nemmagyar fajokat, sőt a magunk magyar fajtájának alsóbb rétegeit is, vagyis hogy ellenségei vagyunk a művelt világ mostani uralkodó eszméjének, a demokráciának. Mi történik akkor, ha nemzetünk az ítéletmondás nehéz napján a mostani zilált, belviszályoktól széttépett, gyűlölködéstől szétszaggatott, egységre, alkotásra és munkára képtelen állapotában jelenik meg. Az, hogy az eddigi súlyos vádakhoz egy még súlyosabb és még végzetesebb vád fog sorakozni, az, hogy a magyar nemzetből hiányzik az államalkotó öntudat és a nemzetföntartó erő. És mi akkor nem fogunk sem ezen, sem az előbbeni vádak ellen védekezhetni. És akkor szigorú biráink lelkében az a meggyőződés gyökeredzik meg, hogy ez a nemzet nem érdemli meg a nemzetként való életet. És akkor az ítélet nemcsak marasztaló, hanem egyenesen megsemmisítő lesz. Ezért fordulok komoly, kérő, esdeklő szóval a magyar társadalomhoz: tegyük most félre a belviszályt, a pártoskodást, a gyűlölködést, az izgatást, az egymás marcangolását, az osztály-, faj- és felekezeti harcokat; egyesüljünk újra nemzetté, mert máskülönben elvész a magyar .Legelsősorban keresztény testvéreimhez fordulok. Értem a fölháborodást, amely a bűnös, gyalázatos, keresztényüldöző bolseviki rossznak visszahatása gyanánt a keresztény lelkeket megragadja. Én megértem ezt a fölháborodást, de a nagy világ, a külföld, amelynek pedig kezében van a sorsunk, de amely távolról nézte az itteni, eseményeket és nem érezte közvetlenül a mi szenvedéseinket, nem érti meg és közönséges felekezeti türelmetlenséget lát benne, úgy, amint nemzetalkotó törekvéseinkben faji elnyomó törekvéseket látott. És nekünk nincs egyetlen barátunk, egyetlen szószólónk a világon, aki vállalkoznék arra, hogy az itteni lelkiállapotokat megmagyarázza, megvédje, kimentse. De különben is nagyon sokan nem veszik észre, hogy a fölháborodás olyan térre ragadja őket, amely a valódi kereszténység szellemével teljesen ellenkezik. A mi krisztusi vallásunknak alaptétele a szeretet, a szelídség, a megbocsátás. Krisztus még ellenségeinek is megbocsátott, mondván: bocsáss meg nekik atyám, mert nem tudják. *) Lovászynak ez a szózata — tendenciájánál fogva — általános érdeklődést és figyelembevételt érdemel. Ezen nem változtat az érdemes szerzőnek, a marxizmusról való téves fölfogása sem, hiszen elvtársaink bizonyára nem ezt, hanem csak a szándékot és a célt fogják tekinteni. A szerkesztő, mit cselekszene? Hogyan egyeztethető össze ezzel a krisztonili szellemmel ártatlanoknak felelőssé tétele csak azért, mert egy bizonyos felekezethez vagy fajhoz tartoznak? A kereszténységet, mint eszmét kell bevinni a politikába és meg kell mondani konkrét formábam, hogy mit értünk alatta. Ellentétben a aai ál-liberalizmussal, a „laiss,et faire, laiseer passen" elvével, a korlátlan Szabad verseny és Bisaibad kizsákmányolás rendszerével, a kereszténység eszméje a legnagyobb politikai szabadság, jogegyenlőség és demokrácia mellett a gyöngéknek és gyámoltalanoknak oltalmátjelenti az erősek, ravaszok és kíméletlenek ellen. Akkor követünk igazi keresztény politikát, ha ezeket az elveket érvényesítjük politikában, törvényhozásban és a társadalomban és én hiszem azt, hogy ezen a területen ennek a hazának minden jóakaró polgára, osztály-, faj- és felekezeti különbség nélkül találkozhatik. Ezen az alapon, a kölcsönös megértés és a jóakarat alapján oldható meg a nagy szociális kérdés, a munkáskérdés is. A lefolyt borzalmas események valóban szemléltető oktatást nyújtottak munkaadóknak és munkásoknak egyaránt arra, hogy egymásra vannak utalva és egymás nélkül meg nem élhetnek. Most van tehát az alkalmas állapota annak, hogy közeledés és tartós együttműködés jöjjön létre a két gazdasági tényező, sőt a két nagy osztály, a polgárság és munkásság között. Csak ne álljuk útját annak a folyamatnak, hogy a munkásság a marxizmus gyűlölködő tanaitól elfordulva, az evolucionális szociáldemokrácia területére lépjen át. Ezt a folyamatot azonban teljes bizonyossággal megakadályozza az, ha a magyar közélet megint a reakció vizeibe evez át. Más szóval, ha nem elégszünk meg a bolsevizmus letörésével és az annak nevében elkövetett szörnyű bűnök tetteseinek szigorú, de igazságos megbüntetésével,hanem föl akarjuk használni ezt az alkalmat a munkásosztály letörésére, akkor állandósítjuk a legkeserűbb osztályharcot és előkészítjük a talajt arra, hogy a bolsevizmus egy gonosz pillanatban visszatérhessen. A bolsevizmus megelőzésének legbiztosabb módja a tiszta demokrácia elveinek becsületes megvalósítása. Hazánk szerencsétlenségének, Magyarország tragikus elbukásának legfőbb okát én abban látom, hogy az ország demokratikus átalakulása idejekorán nem mehetett végbe. És tovább megyek: az újjáépítés munkája is azért nem tud megindulni, mert a demokratikus átalakulás még mindig nehézségekbe ütközik. Még mindig nem tudunk eljutni az alapkő letételéhez, az általános választójog alapján létrejött nemzeti képviselet megalkotásához. E nélkül nincs békekötés, sőt béketárgyalás sem, békekötés és béketárgyalás nélkül pediig nincs nyugalom, nincs munka, nincs megélhetés, ellenben van megszállás, nyomor, és gyilkos veszteglés a mostani holtponton. A kibontakozás mindezekből önként következik: legyen olyan kormánya az ország