Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-28 / 213. szám

Budapest, CSLVII. évfolyam, 215. szám désben lefektetett elveivel s Wilson eddigi magyarázataival nincsenek megelégedve. E­szerint ugyanis azz a helyzet, hogy a győző államok népei rendelkeznek a maguk hova­tartozása tekintetében, mint ahogyan azt Wilson az­­ íreknek hozzáintézett kérdésére kijelentette, de a legyőzött államok népeinek hovatartozását, a szerződésben megállapított kivételektől eltekintve, a versaillesi konferen­cia állapította meg. Ezt az álláspontot külö­nösen az angol-barát politikusok kifogásol­ják, mert ez Angliának nagyon hátrányos. Hogyha ugyanis az írek kimondják az Angliától való elszakadást, akkor a népek szövetsége nem adhat Angliának karhatal­mat az írek ellen, de ha a legyőzött államok népei a konferencia határozatával ellentét­ben más államhoz csatlakoznak, akkor kell, hogy hadsereget adjon ennek megakadályo­zására. A most folyton megújuló sztrájkokra való tekintettel ennél is nagyobb jelentőségű az az ellenszenv, amely a népek szövetsége kereté­ben létesítendő munkaügyi bizottság ellen mutatkozik. A munkások és munkáltatók közötti hely­zet ugyanis annyira kiéleződött, hogy kölcsö­nösen a legnagyobb­izalmatlansággal va­n­nak egymással szemben. A munkások ugyanis attól félnek, hogy ezt a népszövet­ségi munkaügyi bizottságot arra fogják az amerikai munkáltatók fölhasználni, hogy az amierakai munkások bérét leszorítsák, mun­ka-­­ feltételeit lerontsák. Ez az aggodalmuk a­bból táplálkozik, hogy a népek szövetségének ezt a bizottságát azért szervezik, hogy az egész világon egyenlővé tegyék a munkafel­téte­leket.­­ Ezzel szemben a munkáltatók azért fordul­nak most ez ellen a nemzetközi szervezet el­len, mivel attól féltnek, hogy a munkásoknak az egész­ világon taipei Szteibi­to hangulatára való tekintettel, a munkások ezt a nemzet­köz bizottságot nemzetközi szovjetté fogják tenni. Ebből a szovjetből fogják majd meg­kisérleni a kapitalista termelő rend megvál­toztatását. A népek szövetségén©!?, efenz® tehát egy­' részit egészen polgári szempontok alapján, részben állami szuverenitásini siaponi, nésiabesti­a népek önrendelkezési jogának ba­rátai, részben ellen­zői közül kerülnek­­. Be ellen­zői vammaik a tüskári kapátelfeta érdekeket védők között éppen, úgy, amint a munkásérde­­kek védelmezői között is. Ez a csoportosulás mutatja, azt a zavart­, amely ezt az intézményt körülveszi. S ennek az okait abban a körülményben leljük meg, hogy a népek szövetsége nem népszövetség, hanem a győző államok — még csak nem is a győző népek — szövetsége. Tökéletlen és ezért nem kell senkinek sem! Két nyilatkozat (I.) Az „TJj Barázda" című újszágnak ojkt 26-iki sziámiban a „Szociáldemo­krata párt bomlása" feliratú cikkben nevem­mel kapcsolatban megemlítettekre vonatkozó­lag a szervezett földmunkások százezrei nevé­ben kijelentem, hogy a közleménynek egyetlen szava sem igaz. Az értekezleten annál kevésbé tehettem ilyen .Vagy ehhez hasonló kijelentést, mert ott sem voltam. Kijelentem még a­­t is, hogy ilyen gye­rekes fogásokkal mean fog sikerülni ellenfeleink­nek, hogy a magyar szociáldemokrata munkás­ság harci egységét megbontsák. Budapest 1919 október hó 26-án. Csizmadia Sándor. (II.) Az „Uj Barázda" című újság ok­tóber hó 26-án megjelent számában: „A szociáldemokrata párt bomlása" cíim­ű közleménye rám vonatkozó részére ki kell sejk­entenim­, hogy a pártválasztmán­y hi­vatkozott ülésén én egyéni fölfogásomnak adtam kifejezést és nem beszéltem a vas­munkások nevében, ezt ott külön hangsú­lyoztam is. F­ölsz­ól­al­á­s­om iránya nem az volt, hogy a munkásságnak el kell hagynia szociáldemokrata álláspontját hanem az, hogy ne kösse­ le magát a szervezett mun­kásság tényleges erő- és befolyásnálküli pol­gári pártok törekvése mellé. Aki engem is­mer, nem tételezhet föl rólam­ olyan állás­foglalást mint amilyet nekem az „Uj Ba­rázda" imputál. Budapest, 1919 október 27. Vtynczák János, s. k. •ál " Itt említjük meg, hogy a vas- és fémmun­kás szövetség a mai napon történt központi vezetőségi ülésén egyhangúan tudomásul vette a p­ár­tvál­asztóm anyuék a politikai fiely­vonatkozó határozatát Friedrichék S (demokraták megnoranduma aa ántánt gs©S5itá&iffiá rfiegbíxeftSjáltESSE Ss mässzBoatsoss. ffl mai restdszer mellett nem képzelhetők el szabad választások. " Részt vesz­nek-e a demokraták friedrichh­ válasz­tásokon ? Friedrichék sajtóterrorizmusa "állandó rova­tot foglal le Alig van nap, hogy ne lennénk kénytelenek hírt adni egyrészt arról az üldö­­zésről, amellyel Friedrichék a Népszavát el­nyomni igyekeznek, másrészt arról a hallatla­nul durva és lelkiismeretlen uszításukról, amellyel a felekezeti villongásokat mind­inkább kiélezni s elvadítani igyekeznek. Amint­hogy ez már így szokott lenni, az üldözés nem szorítkozott a szocialista sajtóra, hanem át­terjedt minden ellenzéki sajtómegnyilvánu­lásra. Immár nemcsak a Népszavát, hanem a polgári lapoknak azt a részét, amely nem hó­dol föltétlenül Friedrichéknek és nem követi a pogrom uszítás rendszerét, szintén elégetik Friedrichék közegei. A Nemzeti Demokrata Polgárpárt memoran­dummal fordult Clark Georgehoz, az antant teljhatalmú politikai, megbízottjához és a misszióhoz, amelyben fölhívja ezek figyelmét Friedrichék tize­neire, kérve az antant-hatal­mak oltalmát ezek ellen. Fontos pontja a me­morandumnak az a kijelentése is, hogy a Friedrichék által teremtett helyzetben szabad választások el nem képzelhetők és hogy ezeken a Nemzeti­­Demokrata Polgárpártnak aligha lenne szabad részt vennie. A memorandum, amelyet a párt küldöttsége nyújtott át, a kö­vetkezőket tartalmazza: Habár a felekezeti alapon álló pártkormány elnöke az úgynevezett Nemzeti Függetlenségi Párt ülésén nyíltan megfenyegetett minden­kit, aki panaszt mer emelni a­z anszant­ hatal­maknál, hogy vele annak idején mint lázadó­val fog elbánni, mi, akik mindannyian a rend hívei és a fölforgatás ellenségei voltunk a múltban és vagyunk ma is, sa­jnálattal kény­telenek vagyuunk a magyar közszabadságok védelmére az antant­ hatalmak oltalmat kérni. Az ország dánántúli részében akadálytalanul jelennek meg az ott kiadott helyi lapok, ame­lyek telve vannak féktelen felekezeti izgatás­sal és az emberi jogok, valamint az állami alaptörvények által biztosított polgári jog­egyenlőség ellen intézett gyűlölködő támadá­sokkal. Ezenkívül akadálytalanul jelennek meg felekezeti gyűlöletre izgató durva és gyalázó hangú röpiratok. A magyar büntető törvénynek azt a szakaszát, amely tiltja a felekezet ellen való izgatást, a gyakorlatban nemcsak hatályon kívül helyezték, hanem a közhivatalokban csinálják a felekezeti párt­politikai szervezkedést A dunántúli helyi sajtó minden száma bizonyíték ezen állítá­sunkra és a kívánatra az ilyen gyalázkodó lapok és röpiratok egész sokaságát mutat­hatjuk be. Ezzel szemben a Budapesten megjelenő, román cenzúra alá vont lapok tekintetében a Dunántúl azt a katonai rendeletet adták ki, hogy megtiltották a kormánynak nem tetsző, a kormányt nem támogató összes napilapok terjesztését és elzárással büntetik azt, aki ennek ellenére ilyen lapokat terjesz­teni merészel. " Az erre vonatkozó ren­dlelet másolatát idecsatoljuk. Ez az üldözés olyan mértékű, hogy a vasutakon az utazó közön­ség kezéből veszik ki és kobozzák el a nem kormánypárti lapokat. A memorandum ezután kifejti, hogy a Nemzeti Demokrata Polgárpárt ellensége a bolsevizmusnak és így folytatja. De az nem tűrhető, hogy a bolsevizmus üldözésének ürügye alatt egyfelől szabad le­gyen a legdurvább felekezeti gyűlölködés és izgatás, másfelől pedig olyan sajtóorgánu­mok, amelyek hívei a rendnek, a polgári tár­sadalomnak, de ellenfelei a jelenlegi feleke­zeti alapon álló pártkormánynak, avagy va­lóságban nem is ellenfelei. Csak nem hajlan­dók azt szolgai módon szolgálni és támogatni, a szabad terjesztésben megakadályoztassa­nak. A terjesztésnek ezen megakadályozása kiterjed ártalmatlan polgári­­külföldi la­pokra is, amilyen például a „Neue Frede Presse", kiterjed még élclapokra is. Világos, hogy ez az eljárás sérti, a közszabadságot a polgárok egyenlő jogát megakadályozza va­lódi közvélemény alakulását és ellenkezik a politikai fai­rplais­­ szabályaival. Célzata­ a szabadelvű sajtó anyagi tönkretétel©. Ma ez a Dunántúl rendje, holnap ez lehet­ az ország többi részéé­­is. Ha felekezeti alapon álló párt­uralom ilyen módon elfojtja az ellenvéle­ményt és a fegyver hatalmát szegzi, szembe azzal az ellentáborral is, amely a polgári tár­sadalomi és rend alapján­ áll, ilyen módon szabad választások el nem k­épzelhetők és egy ilyen uralom alatt természetesen azt a kér­dést kell mérlegelnünk, v­ajtam egyáltalán szabad-e résztvennünk a választásokon és ilyen módon törvényesnek tüntetni föl azt, ami így nem lehet törvényes képviselete az ország akaratának, hanem épúgy c csak fegy­verre támaszkodó önkény, miként az volt Kun Béla szovjet választásainak a nagy tö­megek egyetértésére hivatkozó szovjetkép­viselete. A Nemzeti Demokrata Polgárpárt nevé­ben Bárczy István, Vázsonyi Vilmos, Ugrón Gábor, Varjassy Lajos, Sándor Pál és Bene­dek János írták alá és Vázsonyi, Bárczy és Varjassy nyújtották át clark teljhatalmú politikai megbízottnak, akinél hétfőn este 6 órakor tettek látogatást. A Clarkkal foly­tatott tárgyalásuknak az általános politikai helyzetről való fölfogásuk mellett, ez volt a legfőbb tárgya, Nyugatmagyarország osztrák megszállását követtelik. Az ausztriai német fvédőegyesület vasárnapi nagygyűlésén határozati javaslatot fogadtak el, amely fölszólítja a­­kormányt Nyugatmagyarország Ausztriára eső német­lakta vidékének haladéktalan megszállására. A határozat azt kívánja, hogy a liiencek-lakta vidéket egyelőre tekintsék egységes közigaz­gatási területnek s alkalmas időpontban maga a lakosság döntse el azt hogy önálló tarto­mány alakítását, vagy pedig Alsóausztriához és S­tájerország­hoz való csatlakozását tartja-e A határozat végrehajtását küldöttség kérte Renner kancellártól, aki kijelentette, hogy fontos­­külpolitikai okokból ezidő szerint nem lehet gondolni egy esetleges bemasírozásra Német-Nyugatmagyarorsztéigba. Megvan a le­hetőség arra, hogy diplomáciai utasa megsze­rezze­­ Nyugatm­agyarorsz­áig német földjét. Cunningham ezredes kijelentette a kancellár előtt hogy Magyarország e el fogja fogadni, mert el­­kell fogadnia az eléje terjesztett béke­szerződést amely az új m­agyar államtól elvá­lasztja Német-Nyugatmagyarországot és azt Ausztriához csatolja. A sokoróp­átkai kisgazdapártivá lett Novák János kerületében, Csurgón vasárn­ap tartott kisgazdagyű­lésen nagyatádi Szabó István is megjelent és ott olvasta rá No­vákra és ennek új párthiveire bűneiket. Többek között elmon­dotta, hogy Novák János a háború alatt jobban gazdálkodott imáit politizált mert a háborús f­onjunkturák közepett képviselőségét jól ki­használva, igen ma®y vagyont gyűjtött, viszont a kerülete érdekében semmit sem tett. Nagy­birtokos lett­— úgymond nagyatádi Szabó — és nekün­k hátat fordított. Nováknak ez a cse­lekedete nem lepett meg bennünket s mi öröm­mel kívántunk neki szerencsés utat mert sok­kal jobban ért a vagyonszerzéshez, mint a kis­gazdapolitikához. Ilyen támogatókból pedig nem kérünk! Éles szavak­kal ostorozta ezek után a kormány eljárását, amely az állam, tehát az adófizetők pénzén űz pártpropagandát. Ezt teszi — úgymond — a Hangya, tüte Országos Központi Hitelszövetkezet és a Magyar Mezőgazdák Szö­vetkezete is. Mi azonban megmutatjuk e válla­latoknak, hogy nem tűrjük azokat is amellett, hogy elszámolást kérünk tőlük, kiválunk az anyaintézetek kötelékéből s nem leszünk haj­landók a rozgálicért s ostornyélért csak azért fizetni többet hogy a több jövedelmet elpoliti­zálhassák. Nem tűrjük, hogy e vállalatok ve­zetői Budapesten úgy tüntessék föl a dolgot, mintha e szervezetek tagjai,­­akik politikailag hozzánk tartoznak, az ő maradi politikájukat vallaná. A gyűlés, amelyen negyvenhét község volt képviselve, 8—10.000 jelenlevővel, lelkese­déssel fogadta a beszédet és elfogadta azt a ha­tározati javaslatot amely a pártnak bizalmat nyilvánít, ellenben a legnagyobb mértékben elítéli Novák volt képviselő hűtlenségét.• Oly kormányt követel, amelyben minden osztály képviselve van és amelyet így az ántant elis­mer. Követeli a rend, nyugalom és társadalmi béke megszilárdítását 1919 október 30. csütörtök. dH@MZMP£lt: M» &@fem­m

Next