Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-18 / 205. szám

2 gek, a déli és délutáni istenkáromlásokkal a legritkább, esetekben foglalkozunk, noha e lapok egyáltalában nem akarnak elfáradni a szociáldemokraták szidalmazásaiban. Mi ezen a szűk hat oldalon szociáldemokrata újságot akarunk adni és nem mérges­­emberek stílus­gyakorlatait boncolgatni. De azt végre mégis észre kell már vennünk, hogy egyik-másik ilyen fajmagyar papiros olyan szabadságot ad egyik-másik újságírójá­nak, hogy az olyat írhasson, amilyet írtak eb­ben az újságban. Hogyan, a Népszava március 19-iki számából, amelyből bőséges idézetet kö­zöl az a lap is, azt olvashatni­ ki, hogy az akkori szociáldemokrata párt a sorok között szinte már proklamálta a proletárdiktatúrát? Hiszen az a vezércikk éppen arról szól, hogy készülni kell az áprilisi választások­ra! Alkot­mányos úton, nemzetgyűlési választással akarta megszerezni a szociáldemokrata párt a politi­kai és gazdasági hatalmat, alkotmányos úton, parlamentárisam minden szavazó ember meg­kérdezésével Most is azt akarja minden párt! A „keresztény"­ pártok talán­ nem törekszenek most a politikai és gazdasági hatalom egés­zé­ne­k a megszerzésére? A „keresztény" pártok talán most azon az állásponton vanna­k, hogy állandósítani fogják a puccsal, az ellenforrada­lommal, rendőrtisztek és katonatisztek fegy­verének az erejével megszerzett hataimat? Ne­kik talán nem kellene a választások útján megszerezhető politikai hatalom egésze! Menjünk bele teljes komolysággal a bárgyú­­vád bővebb vitatásába? Idézzünk talán annak a vezércikkünk más részeiből, amelyből ez a lap nem mert idézni? Idézzünk a közvetet­lenül a diktatúra előtt megjelent Népszavak cikkeiből? Mutassunk rá arra, hogy azon a na­pon, amikor ez a vezércikkünk megjelent, a Népszavában közel kéthasábnyi tudósítás és kommüniké volt a szociáldemokrata párt vá­lasztási küzdelmeiről? Nem tesszük. Elég a jó­hiszemű olvasót arra figyelmeztetni, hogy alig egy-két héttel e cikkünk megjelenése előtt, el­vakított bolsevisták fegyveresen támadtak a­ Népszavára, hogy alig egy-két héttel e cikk megjelenése előtt a munkástanács és a szak­szervezetek kiközösítették azokat a munkásve­zetőket, akik a szakszervezetek egységét bolse­vista jelszavakkal akarták megtéveszteni. A bolsevisták azt mondották akkor, hogy a­­szo­ciáldemokrata párt elárulja a proletariátus ügyét, ha belemegy a választási küzdelembe. És a szociáldemokrata párt belement a válasz­tási küzdelembe! Az ellen­forradalom már­nyújtogatta a fejét , és a szociáldemokrata párt belement a választási küzdelembe, noha kétfelé kellett éles és erős harcot folytatnia. A szociáldemokrata párt világos, mindenre ki­terjeszkedő kiáltvánnyal fordult ekkor az or­szág munkásságához és polgárságához. A kiált­ványt sok százezernyi példányban terjesztet­ték buzgó agitátoraink és a szociáldemokrata Népszava szerkesztősége a lap első két oldalán „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt üze­nete Magyarország népéhez" címen közölte március 10-án, nyolc nappal a proletárdikta­túra kikiáltása előtt, a következőket is: ... a fekete és vörös ellenforradalom szer­vezkedik mi ellenünk — írtuk akkor —, akik ezt a vérevesztett országot talpra akarjuk ál­lítani, virágzóvá és boldoggá akarjuk tenni. Megírtuk akkor, hogy kik a fekete ellen­forradalmárok — nem feledkeztünk meg a ke­resztény-szociálisokról sem —, de megírtuk azt is, hogy miért óvjuk a munkásságot és az or­szágot a vörös ellenforradalmároktól is. Ezt írtuk hat nappal a Népszava ama választási lagitációs cikke előtt, amelyre ez a „keresztény" fickonc most rá akarja fogni, hogy megszülje­­a diktatúrát. A vörös ellenforradalomnak még nem nagy a tábora. Idegen pénzzel hazajött politikai ka­landorok és néhány félrevezetett politikai ábécés gyerek: ez a vezérkaruk. A seregük pe­dig­ e­gyrészt becsületes és jóhiszemű emberek­ből kerül ki, akiket a háború tönkretett és akik elhiszik, hogy amit veszítettek — és an­nál most sokkal többet is — bolsevista eszkö­zökkel, rablással, gyilkolással vissza, lehet sze­rezni; másrészt abból a szerencsétlen csőcse­lékből, amelyet a régi rendszer nevelt kegyet­len elnyomással, sötét kulturátlansággal, töm­jénnel és pálinkával (és amely mindig kész a legszörnyűbb gonoszságokra, mint a berlini példa mutatja). — Mi a célja a vörös ellensél­ rtPSSÄVÄ 1919 október 18. radalomnak? — Már­ól-holnapra, a legvadabb erőszakkal, tűznek és vérnek tengerén keresz­tül akarja megsemmisíteni a mai társadalmat, le akar dönteni, össze akar törni mindent, ami megvan és a romokon akar új csodavilágot te­remteni, ha mindjárt milliók élete árán is, ha mindjárt az évszázados ,emberi munka gyü­mölcseinek pusztulása árán is. A mi meggyőződésünk szerint a mainál jobb világot a barbár vadság eszközeivel, gyilkolás­sal és pusztítással megteremteni nem lehet. De ha lehetne is, nem kell, amíg meg nem próbál­tuk a művelt emberhez méltó eszközöket. A bolsevistaüldözés ürügyén a szociáldemo­kratákat ütni: ez most kormányprogram és ezért nem csodálni való, ha a kormánynak egyik újságja odáig mer elmenni, hogy fer­dít, a tényekkel homlokegyenest ellenkező ál­lításokat merészel megkockáztatni. Ezt az al­kalmat föl kellett használnunk arra, hogy emlé­keztessük az országot: az Oroszországból ide menesztett bolsevisták aknamunkájának senki és semmi nem állt ellen olyan erővel, mint a Népszava, a magyar bolsevikiek pusztító mun­kája elé semmi és senki nem iparkodott olyan erős gátakat emelni, mint az akkori szociál­demokrata párt ... A „Virradat" szerkesztője pedig mársikor nézzen a körmére annak, akit ráereszt a ha­sábjaira ... Vámvonal az osztrák határon — harsog­ják nagy diadallal és nagyjelentőségű ered­ménynek értékelik, hogy végre vámokat szedünk az osztrák áruk után. A jelszavak tartalom nélkül való politikájának a tünete ez az intézkedés, mint az öröm,­ amely­lyel azt egyesek üdvözlik. Hol van ér­telme a vámnak? Ahol a belföldi termelést akarják megvédeni a külföldi konkurrencia ellen. Magyarország súlyos helyzetében leg­nagyobb szerencsétlenség, hogy nincs ter­melésünk és így nincs mit védenünk. És külföldi konkurrencia nincs, amely ellen ezt a meg nem lévő termelést meg kellene vé­deni. A külföldi árubehozatal, különösen közszükségleti cikkekben messzi mögötte marad a szükségletnek, nemhogy még ver­senyt fejtene ki. Az állam bevételeinek gyarapítása a fogyasztó tömegek rovására, ez a nagy nemzeti vívmány egyedüli célja. A dolgozó néptömegek rovására szaporítják az állam jövedelmét, ez a mostani rendszer szociális szelleméből következik. A vámok­kal megdrágítják a munkásság r­uházati és egyéb szükségleteit. Úgy látszik, hogy még mindig túlságosan olcsónak találják a je­lenlegi életkörülményeket. Kissé ügyetlenül, de annál vakmerőbben verik fejbe az igazságot a klerikális újságok. Egész csomó esetét írtuk meg annak, hogy ho­gyan terrorizálják a szociáldemokrata sajtót a reakció emberei, hogyan kobozzák el vasúti állomásokon, hogyan rakják máglyára. Hiva­talos rendelkezést is idéztünk, amely egyenesen megtiltja a Népszava (meg néhány liberális polgári lap) továbbítását és terjesztését Erre kapja magát az egyik reakciós, kiragad a sok közül egy esetet és azt mondja: ahol n­! nincs is terror, pláne fölülről való nincs, hiszen „egyszerűen csak egy újságcikk" az, ami a Népszava ellen ágál (egy kis egri fekete) és tulajdon­képen nem történik itt semmi más, „csak a keresztény magyar közvélemény tá­madt öntudatra". Ejnye, ejnye, hát nincs az állomásokon lapelkobzás és autodafé? Nincs a „nem-keresztény" lapok ellen kiadott hivatalos rendelet?... Az igazságnak az az elferdítése, amit a reakciós sajtó művel, értelmes és tisz­tességes embereknél semmiesetre sem éri el a remélt hatást. — Ha mi az erőszak miatt vádat emelünk, a fekete terror apostolai a vörös ter­ror viselt dolgaival takaródznak. Hát elitélni egy módszert és mégis utánozni: ez milyen lo­gika? Vagy éppen ez a „keresztény" és „nem­zeti" taktika? Mink, szociáldemokraták, a vö­rös, terrort elitéltük, a vörös terror alatt rette­netesen szenvedtünk, annak módszereit soha­sem akartuk és a jöv­őben sem akarjuk alkal­mazni. Nekik azonban jó a Kun Béla módszere, ha ők alkalmazhatják?... Helyes, de ez a módszer nekik sem fog jobb gyümölcsöket te­remni, mint Kun Bélának. a Sirr­us pártok blokja.­­ A d­emokraták és kisgazsdák nem csat­­lakoznak Lovássyékn­oz. A demokrata és liberális politikai pártoknak két nagy pártba való tömörülése azt a hitet keltette, hogy ez a bevezetése­ egy nagy párt­vagy blokalakulatnak, amelyben majd vala­mennyi polgári alakulat, amely Priedrichék rendszerével szemben áll, egyesülni fog. Kide­rül azonban, hogy ezt a most bekövetkezett pártal­akulás­t nem átmenetnek, hanem kialaku­lásnak szánták Ennek a két pártnak a formá­jában rögződtek meg a különböző polgári pár­tok programjai és mint ilyenek, nem alkalma­sak arra, hogy egymáshoz és még kevésbé al­kalmasak arra, hogy a harmdik, nem rekciós polgári párthoz, a­ kisgazdákhoz közeledjenek. A liberális pártok blokja megh­iúsult. Ezt kellett megállapítani azoknak a hosszadalmas tárgyalásoknak eredményéül, amelyek az utóbbi hetekben a polgári politikusokat foglalkoztatták. Az igaz, hogy ezt hamarább is megállapíthat­ták volna, különösen ha jobban szemügyre vet­ték volna azokat az elemeket, amelyek a kon­junktúrát kihasználva, az új alakulásban el­helyezkedni igyekeztek A bloktervek meghiúsulásáról az egyik ve­zető polgári politikustól a következő infor­má­ciót kaptuk: " Az Országos Demokrata Pártnak és az Or­szágos Nemzeti Pártnak megalakulása mind­eddig nem vitte előbbre az egységes tömörülés dolgát. Az eddigi egyesüléseknek csak az az elő­nyük, hogy kevesebb párt van, de, sajnos, ezek az egyesülések nem jártak egyúttal az ellenzé­kieknek­­tekinthető pártok közötti ellentétek el­simulásával. Amikor a nemzeti és demokrata, pártok egymással érintkezésbe léptek a blok­alakítás dolgában, kitűnt, hogy a két párt kö­zött olyan ellentétek vannak, amelyeket nem lehet egykönnyen áthidalni. Ellentétek forog­nak fönn továbbá a két polgári párt és a kis­gazdák pártja között is. Kitűnt, hogy Lovászy fölfogása alaposan megváltozott a polgári pár­toknak és a volt munkapárti képviselőknek csatlakozása árán és következtében. Kérdés azonban, megéri-e Lovászynak néhány volt munkapárti képviselőnek csatlakozása azt, hogy programjából engednie kellett? De még időt is veszített Lovászy, mert hiszen hetek tanácskozásaiba került, amíg öt-hat volt mun­kapárti képviselő rászánta magát a vele való egyesülésre. Úgy látszik, ez a csoport inkább csak halaszt. Időközben bizonyossá vált, ho­t mi a kisgazdapárt köreiben eddig az a nézet ke­rekedett fölül, hogy egyelőre nem lehet együtt­működni Lovászyékkal, hanem a várakozás ál­láspontjára kell helyezkedni, Vázsonyi Vilmos pénteken hosszabb tárgya­lásokat folytatott nagyatádi Szabó Istvánnal. Németországban csak koalíciós kormány lehetséges, Berlinből táviratozzák. A német nemzetgyűlés csütörtök délután tartott ülésén a parlamenti Vizsgáló bizottságnak az albi­zottságokra és egyebekre vonatkozó indítvá­nyát elfogadták. Ezután Arnstedt interpellá­ciójának tárgyalása következett, aki törvényt­­kíván a mozicenzúráról és törvényes intézke­déseket a pornográf­ irodalom leküzdésére. Dr. Koch belügyminiszter bejelentette, hogy a moziszínházak cenzúrájáról novellát dolgoz­nak ki. Az új szocializálási törvény a közsé­geknek megadja majd a módot arra, hogy a mozikat a népképzés szolgálatába állíthassák. Dr. Koch beügyminiszter a vita folyamán kijelentette, hogy e téren dől el a német nép sorsa. Ha azt mondják, hogy a polgári párto­kat a kormányban csak megtűrik, úgy ezzel szemben személyes nézetét kell hangsúlyoznia, amely szerint sok éven keresztül Németor­szágban sem munkások nélküli kormány, sem csak munkásokból alakított kormány nem lesz lehetséges. A demokraták­­ azért léptek be a kormányba, hogy kötelességüket teljesítsék. A demokraták azon vannak, hogy a német nép e telet kibírja. Ebben látják a demokraták kö­telességüknek teljesítését A m­iniszter arra kéri­­a Házat, hogy támogassa ő­t.

Next