Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)
1919-10-18 / 205. szám
2 gek, a déli és délutáni istenkáromlásokkal a legritkább, esetekben foglalkozunk, noha e lapok egyáltalában nem akarnak elfáradni a szociáldemokraták szidalmazásaiban. Mi ezen a szűk hat oldalon szociáldemokrata újságot akarunk adni és nem mérgesemberek stílusgyakorlatait boncolgatni. De azt végre mégis észre kell már vennünk, hogy egyik-másik ilyen fajmagyar papiros olyan szabadságot ad egyik-másik újságírójának, hogy az olyat írhasson, amilyet írtak ebben az újságban. Hogyan, a Népszava március 19-iki számából, amelyből bőséges idézetet közöl az a lap is, azt olvashatni ki, hogy az akkori szociáldemokrata párt a sorok között szinte már proklamálta a proletárdiktatúrát? Hiszen az a vezércikk éppen arról szól, hogy készülni kell az áprilisi választásokra! Alkotmányos úton, nemzetgyűlési választással akarta megszerezni a szociáldemokrata párt a politikai és gazdasági hatalmat, alkotmányos úton, parlamentárisam minden szavazó ember megkérdezésével Most is azt akarja minden párt! A „keresztény" pártok talán nem törekszenek most a politikai és gazdasági hatalom egészének a megszerzésére? A „keresztény" pártok talán most azon az állásponton vannak, hogy állandósítani fogják a puccsal, az ellenforradalommal, rendőrtisztek és katonatisztek fegyverének az erejével megszerzett hataimat? Nekik talán nem kellene a választások útján megszerezhető politikai hatalom egésze! Menjünk bele teljes komolysággal a bárgyúvád bővebb vitatásába? Idézzünk talán annak a vezércikkünk más részeiből, amelyből ez a lap nem mert idézni? Idézzünk a közvetetlenül a diktatúra előtt megjelent Népszavak cikkeiből? Mutassunk rá arra, hogy azon a napon, amikor ez a vezércikkünk megjelent, a Népszavában közel kéthasábnyi tudósítás és kommüniké volt a szociáldemokrata párt választási küzdelmeiről? Nem tesszük. Elég a jóhiszemű olvasót arra figyelmeztetni, hogy alig egy-két héttel e cikkünk megjelenése előtt, elvakított bolsevisták fegyveresen támadtak a Népszavára, hogy alig egy-két héttel e cikk megjelenése előtt a munkástanács és a szakszervezetek kiközösítették azokat a munkásvezetőket, akik a szakszervezetek egységét bolsevista jelszavakkal akarták megtéveszteni. A bolsevisták azt mondották akkor, hogy aszociáldemokrata párt elárulja a proletariátus ügyét, ha belemegy a választási küzdelembe. És a szociáldemokrata párt belement a választási küzdelembe! Az ellenforradalom márnyújtogatta a fejét , és a szociáldemokrata párt belement a választási küzdelembe, noha kétfelé kellett éles és erős harcot folytatnia. A szociáldemokrata párt világos, mindenre kiterjeszkedő kiáltvánnyal fordult ekkor az ország munkásságához és polgárságához. A kiáltványt sok százezernyi példányban terjesztették buzgó agitátoraink és a szociáldemokrata Népszava szerkesztősége a lap első két oldalán „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt üzenete Magyarország népéhez" címen közölte március 10-án, nyolc nappal a proletárdiktatúra kikiáltása előtt, a következőket is: ... a fekete és vörös ellenforradalom szervezkedik mi ellenünk — írtuk akkor —, akik ezt a vérevesztett országot talpra akarjuk állítani, virágzóvá és boldoggá akarjuk tenni. Megírtuk akkor, hogy kik a fekete ellenforradalmárok — nem feledkeztünk meg a keresztény-szociálisokról sem —, de megírtuk azt is, hogy miért óvjuk a munkásságot és az országot a vörös ellenforradalmároktól is. Ezt írtuk hat nappal a Népszava ama választási lagitációs cikke előtt, amelyre ez a „keresztény" fickonc most rá akarja fogni, hogy megszüljea diktatúrát. A vörös ellenforradalomnak még nem nagy a tábora. Idegen pénzzel hazajött politikai kalandorok és néhány félrevezetett politikai ábécés gyerek: ez a vezérkaruk. A seregük pedig egyrészt becsületes és jóhiszemű emberekből kerül ki, akiket a háború tönkretett és akik elhiszik, hogy amit veszítettek — és annál most sokkal többet is — bolsevista eszközökkel, rablással, gyilkolással vissza, lehet szerezni; másrészt abból a szerencsétlen csőcselékből, amelyet a régi rendszer nevelt kegyetlen elnyomással, sötét kulturátlansággal, tömjénnel és pálinkával (és amely mindig kész a legszörnyűbb gonoszságokra, mint a berlini példa mutatja). — Mi a célja a vörös ellensél rtPSSÄVÄ 1919 október 18. radalomnak? — Máról-holnapra, a legvadabb erőszakkal, tűznek és vérnek tengerén keresztül akarja megsemmisíteni a mai társadalmat, le akar dönteni, össze akar törni mindent, ami megvan és a romokon akar új csodavilágot teremteni, ha mindjárt milliók élete árán is, ha mindjárt az évszázados ,emberi munka gyümölcseinek pusztulása árán is. A mi meggyőződésünk szerint a mainál jobb világot a barbár vadság eszközeivel, gyilkolással és pusztítással megteremteni nem lehet. De ha lehetne is, nem kell, amíg meg nem próbáltuk a művelt emberhez méltó eszközöket. A bolsevistaüldözés ürügyén a szociáldemokratákat ütni: ez most kormányprogram és ezért nem csodálni való, ha a kormánynak egyik újságja odáig mer elmenni, hogy ferdít, a tényekkel homlokegyenest ellenkező állításokat merészel megkockáztatni. Ezt az alkalmat föl kellett használnunk arra, hogy emlékeztessük az országot: az Oroszországból ide menesztett bolsevisták aknamunkájának senki és semmi nem állt ellen olyan erővel, mint a Népszava, a magyar bolsevikiek pusztító munkája elé semmi és senki nem iparkodott olyan erős gátakat emelni, mint az akkori szociáldemokrata párt ... A „Virradat" szerkesztője pedig mársikor nézzen a körmére annak, akit ráereszt a hasábjaira ... Vámvonal az osztrák határon — harsogják nagy diadallal és nagyjelentőségű eredménynek értékelik, hogy végre vámokat szedünk az osztrák áruk után. A jelszavak tartalom nélkül való politikájának a tünete ez az intézkedés, mint az öröm, amelylyel azt egyesek üdvözlik. Hol van értelme a vámnak? Ahol a belföldi termelést akarják megvédeni a külföldi konkurrencia ellen. Magyarország súlyos helyzetében legnagyobb szerencsétlenség, hogy nincs termelésünk és így nincs mit védenünk. És külföldi konkurrencia nincs, amely ellen ezt a meg nem lévő termelést meg kellene védeni. A külföldi árubehozatal, különösen közszükségleti cikkekben messzi mögötte marad a szükségletnek, nemhogy még versenyt fejtene ki. Az állam bevételeinek gyarapítása a fogyasztó tömegek rovására, ez a nagy nemzeti vívmány egyedüli célja. A dolgozó néptömegek rovására szaporítják az állam jövedelmét, ez a mostani rendszer szociális szelleméből következik. A vámokkal megdrágítják a munkásság ruházati és egyéb szükségleteit. Úgy látszik, hogy még mindig túlságosan olcsónak találják a jelenlegi életkörülményeket. Kissé ügyetlenül, de annál vakmerőbben verik fejbe az igazságot a klerikális újságok. Egész csomó esetét írtuk meg annak, hogy hogyan terrorizálják a szociáldemokrata sajtót a reakció emberei, hogyan kobozzák el vasúti állomásokon, hogyan rakják máglyára. Hivatalos rendelkezést is idéztünk, amely egyenesen megtiltja a Népszava (meg néhány liberális polgári lap) továbbítását és terjesztését Erre kapja magát az egyik reakciós, kiragad a sok közül egy esetet és azt mondja: ahol n! nincs is terror, pláne fölülről való nincs, hiszen „egyszerűen csak egy újságcikk" az, ami a Népszava ellen ágál (egy kis egri fekete) és tulajdonképen nem történik itt semmi más, „csak a keresztény magyar közvélemény támadt öntudatra". Ejnye, ejnye, hát nincs az állomásokon lapelkobzás és autodafé? Nincs a „nem-keresztény" lapok ellen kiadott hivatalos rendelet?... Az igazságnak az az elferdítése, amit a reakciós sajtó művel, értelmes és tisztességes embereknél semmiesetre sem éri el a remélt hatást. — Ha mi az erőszak miatt vádat emelünk, a fekete terror apostolai a vörös terror viselt dolgaival takaródznak. Hát elitélni egy módszert és mégis utánozni: ez milyen logika? Vagy éppen ez a „keresztény" és „nemzeti" taktika? Mink, szociáldemokraták, a vörös, terrort elitéltük, a vörös terror alatt rettenetesen szenvedtünk, annak módszereit sohasem akartuk és a jövőben sem akarjuk alkalmazni. Nekik azonban jó a Kun Béla módszere, ha ők alkalmazhatják?... Helyes, de ez a módszer nekik sem fog jobb gyümölcsöket teremni, mint Kun Bélának. a Sirrus pártok blokja. A demokraták és kisgazsdák nem csatlakoznak Lovássyéknoz. A demokrata és liberális politikai pártoknak két nagy pártba való tömörülése azt a hitet keltette, hogy ez a bevezetése egy nagy pártvagy blokalakulatnak, amelyben majd valamennyi polgári alakulat, amely Priedrichék rendszerével szemben áll, egyesülni fog. Kiderül azonban, hogy ezt a most bekövetkezett pártalakulást nem átmenetnek, hanem kialakulásnak szánták Ennek a két pártnak a formájában rögződtek meg a különböző polgári pártok programjai és mint ilyenek, nem alkalmasak arra, hogy egymáshoz és még kevésbé alkalmasak arra, hogy a harmdik, nem rekciós polgári párthoz, a kisgazdákhoz közeledjenek. A liberális pártok blokja meghiúsult. Ezt kellett megállapítani azoknak a hosszadalmas tárgyalásoknak eredményéül, amelyek az utóbbi hetekben a polgári politikusokat foglalkoztatták. Az igaz, hogy ezt hamarább is megállapíthatták volna, különösen ha jobban szemügyre vették volna azokat az elemeket, amelyek a konjunktúrát kihasználva, az új alakulásban elhelyezkedni igyekeztek A bloktervek meghiúsulásáról az egyik vezető polgári politikustól a következő információt kaptuk: " Az Országos Demokrata Pártnak és az Országos Nemzeti Pártnak megalakulása mindeddig nem vitte előbbre az egységes tömörülés dolgát. Az eddigi egyesüléseknek csak az az előnyük, hogy kevesebb párt van, de, sajnos, ezek az egyesülések nem jártak egyúttal az ellenzékieknektekinthető pártok közötti ellentétek elsimulásával. Amikor a nemzeti és demokrata, pártok egymással érintkezésbe léptek a blokalakítás dolgában, kitűnt, hogy a két párt között olyan ellentétek vannak, amelyeket nem lehet egykönnyen áthidalni. Ellentétek forognak fönn továbbá a két polgári párt és a kisgazdák pártja között is. Kitűnt, hogy Lovászy fölfogása alaposan megváltozott a polgári pártoknak és a volt munkapárti képviselőknek csatlakozása árán és következtében. Kérdés azonban, megéri-e Lovászynak néhány volt munkapárti képviselőnek csatlakozása azt, hogy programjából engednie kellett? De még időt is veszített Lovászy, mert hiszen hetek tanácskozásaiba került, amíg öt-hat volt munkapárti képviselő rászánta magát a vele való egyesülésre. Úgy látszik, ez a csoport inkább csak halaszt. Időközben bizonyossá vált, hot mi a kisgazdapárt köreiben eddig az a nézet kerekedett fölül, hogy egyelőre nem lehet együttműködni Lovászyékkal, hanem a várakozás álláspontjára kell helyezkedni, Vázsonyi Vilmos pénteken hosszabb tárgyalásokat folytatott nagyatádi Szabó Istvánnal. Németországban csak koalíciós kormány lehetséges, Berlinből táviratozzák. A német nemzetgyűlés csütörtök délután tartott ülésén a parlamenti Vizsgáló bizottságnak az albizottságokra és egyebekre vonatkozó indítványát elfogadták. Ezután Arnstedt interpellációjának tárgyalása következett, aki törvénytkíván a mozicenzúráról és törvényes intézkedéseket a pornográf irodalom leküzdésére. Dr. Koch belügyminiszter bejelentette, hogy a moziszínházak cenzúrájáról novellát dolgoznak ki. Az új szocializálási törvény a községeknek megadja majd a módot arra, hogy a mozikat a népképzés szolgálatába állíthassák. Dr. Koch beügyminiszter a vita folyamán kijelentette, hogy e téren dől el a német nép sorsa. Ha azt mondják, hogy a polgári pártokat a kormányban csak megtűrik, úgy ezzel szemben személyes nézetét kell hangsúlyoznia, amely szerint sok éven keresztül Németországban sem munkások nélküli kormány, sem csak munkásokból alakított kormány nem lesz lehetséges. A demokraták azért léptek be a kormányba, hogy kötelességüket teljesítsék. A demokraták azon vannak, hogy a német nép e telet kibírja. Ebben látják a demokraták kötelességüknek teljesítését A miniszter arra kéria Házat, hogy támogassa őt.