Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)
1920-02-14 / 39. szám
. A magyar válaszjegyzék az ántant békeföltételeire, Apponyi Albert csütörtökön adta át. A válaszjegyzéte egyik példányát kü Iön futár vitte Londonba. A „Magyar Távirati Iroda" nouillyi szikratávirata szerint, a magyar békedelegáció elnökét, Apponyi Albert grófot, Práznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert és gróf Csáky Istvánt csütörtök délután Gallais kapitány bevezette Henry ezredeshez, aki La perche kapitány társaságában fogadta őket A magyar delegátusok két részletben adták át az ezredesnek Magyarország válaszát a békefeltételekre. Az egyik részt még az este külön kurír útján elküldik Londonba, ahol Millerand francia miniszterelnök jelenleg tartózkodik, a másik résszel Henry ezredes azonnal eltávozott, hogy a jegyzékeket a külügyminisztériumban átadja. A következő jegyzékeket adták át, egy kísérőjegyzéket, amelyben a magyar kormány általános válasza foglaltatik és amely utal azokra a jegyzékekre, amelyeiket a magyar delegáció ebből az alkalomból szintén átnyújtott. Átnyújtották a 21-es számú jegyzéket a népszövetségről; a 22-es számú jegyzéket a magyar határokról, tíz melléklettel; a 25-ös jegyzéket a hadifoglyokról, négy melléklettel; a 28-as számú jegyzéket a jóvátétel kérdéséről, különös tekintettel a műemlékekre, irattáraikra és múzeumokra, hat melléklettel; a 30-as számú jegyzéket, amelyben a katonai feltételekre válaszol a magyar kormány, egy melléklettel; a 32-es számú jegyzéket Magyarország vízrajzi egységéről, tizennégy melléklettel; a 33-as számú jegyzéket a mezőgazdasági kérdésekről, különös tekintettel az erdőgazdaságra, két melléklettel: a 34-es számú jegyzéket, amely a magyar kormány észrevételeit tartamazza ahhoz a fejezethez, amely a békeszerződés tervezetének kidolgozására vonatkozik Végül átnyújtottak egy rövid jegyzéket, amelyben haladékot kérnek arra, hogy a hiányzó jegyzékeidet részletekben nyújthassák át. A már átnyújtott jegyzékek felét teszik a jegyzékek összességének. A válaszjegyzék tartalmát a „Magyar Távirati Irodá"-nak ugyancsak neuillyi szikratávirata ismerteti, kivanatosan ugyan, de elég bő részletességgel. Ebből az ismertetésből közöljük az alábbiakat: A határokra vonatkozó jegyzék a többi között ezeket tartalmazza: A tartós és méltányos béke eszméje, amelyet a szövetséges és társult hatalmak államférfiúi oly gyakran hangoztattak, csak Magyarország ezeréves és természeti határainak föntartásával valósítható meg. Emellett szól a népek önrendelkező joga is, mert mi tudjuk, hogy a magyar földön élő nemzetiségi kisebbségek nem akarnak elszakíttatni Magyarországtól, valamint a nemzetiségi elv is, amennyiben a nemzetiségek nálunk több jogot élveztek, mint amennyit a most létrejött különböző békeszerződések számukra kikötnek és e jogok még jobban kiterjeszthetők, anélkül, hogy Magyarország természetes határait meg kellene bontani. A békekonferenciát határozataiban gyakran vezette a történelmi jogok elismerése is. Ebből a szempontból Magyarország földjén senki sem érvényesíthet jogot, amelynek földesvízrajzjogáak egységes területét több mint ezer éve birtokolja a magyar nép és így a legrégibb történelmi jogot szerezte meg hozzá. Éppen ezért a békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a legfelsőbb tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, amely célból a fegyverszüneti szerződés sérelmével ott tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok a visszavonandók és a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak és semleges országok csapatai által biztosítandó, a népszavazásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1918 november 3-án ott lakóhellyel bírók bocsáttassanak miután a megszálló csapatok egy esetleges népszavazásra való tekintettel ezernyi magyart üldöztek ki onnan és helyükbe faj testvéreiket telepítették be. Az egységes Magyarország helyébe helyez a békeszerződés egy Romániát, amelyben csak56,7 százalék a román, egy Csehországot, amelyben csak 45,9 százalék a cseh és egy Jugoszláviát, amelyben csak 38,7 százalék a szerb lakosság. Mindezt a lakosság megkérdezése nélkül, önkényesen, a történelmi jogok és a földrajzi és gazdasági szükségességek figyelembevétele nélkül teszi. Feltételeztük, hogy a békekonferencia megakadályozni és elsimítani igyekszik majd a Duna-medence népeinek nemzetiségi gyűlölködését és megszívleli Miss Newbiginnek, a Balkán néprajzi viszonyai alapos ismerőjének a Royal Geographical Society egy ülésén mondott szavait: „Sem a faji rokonság, sem a vallás, sem a történelem és tradíció nem alkot nemzetet, hanem a földrajzi viszonyok által megszabott gazdasági életközösség." A tényezők legfontosabbika egy sűrű népességű központi terület, amelyet mind kevesebb lakosnak megélhetést nyújtó zónák öveznek. A legkevesebb lakossal bíró legkülső öv képezi a terület természetes határát. Ebből a szempontból Magyarország a legtökéletesebb egység, amely minden részében a magyar történelem, kultúra, teremtő szellem bélyegét hordja. Felsőmagyarország éppen úgy, mint Erdély. A határok mentén 58.000 négyzetkilométer olyan terület szakíttatik el Magyarországtól, amelyen 3.825.000 színmagyar lakos él. E terület, jóllehet az országnak csak 20,5%-át teszi, az ország tengeri termésének 27,5%-át, tengeri, zab és rozs termésének 29,3%-át szolgáltatja, amely terület, ha elvész, Magyarországnak nem hogy gabonában, de marhában, disznóban, zsírban és szárnyasban sem marad kiviteli fölöslege. A cseh határ 16 magyar többségű várost és 20 magyar többségű járást szakít el az anyaországtól. Az új román határ 1,7 millió magyart, 28 magyar többségű várost és ugyanennyi járást ajándékoz Romániának; hasonló a helyzet Szerbával szemben. A békeszerződés a Duna és Ipoly vonalán 471.000 magyart kebelez be a cseh államba. Külön jegyzék foglalkozik Felsőmagyarországgal. A szerződés olyan iparágakat szakít el Magyarországtól, aminek Csehországban nagyban virágzanak, amikre tehát Csehországnak nincs szüksége. Kelet-Szlovákiának és a rutén földnek Csehországhoz való csatolása folytán a ruténeket a szerződés a cseh-orosz korridornak áldozza föl. A Romániának megítélt területen 53.2 százalék a román, ellenben 32.5 százalék a magyar és 10.6 százalék a német. E tgyes részeken összefüggő nagy tömegben 70—80 százalék többségben él a magyar. 158 szinmaarvar községben. Az elszakítandó Szatmárnémeti lakosságának 949 százaléka magyar, Nagyváradon 919 százalék. A Bánátból alig marad meg egy pár község Szeged közelében, ami Szeged gazdasági elsorvadását jelenti. Szabadka elszakításával megakadályozzák Keletmagyarország összeköttetését is Dunántúllal és az Adriával. A Bánát és Bácska elvétele megfosztja az országot gabonamedencéitől. Az új szerb határ teljesen mellőzi a természetes határvonalakat. Az elszakítandó másfél millió lakos,''-el csupán 39,4 százalék szerb vagy horvát. Fiumének természetes Hinterland-ja Magyarország. A város elszakítva az onszártól, elpusztul kikötőjével együtt. A Muraköz elszakítására nemzetiségi jogmint sincs. Nyugatmagyarországon a német csak bevándorló elem. Cukoripara magyar répát dolgoz föl. Az elszakítás esetén katasztrófa éri az ottani ggáripart. Annak idején Ausztria erre a területre népszavazást kért, de a legfelsőbb tanács enélkül ítélte neki a területet „Magyarország nem egyhet bele területének föloszlásába." A jegyzék végül utal arra, hosary Magyarország összes tervbe vett új határai az ország életének minden legcsekélyebb ismerete nélkül jelöltetők ki. Elvárja a községeket szántóföldjeiktől, a városokat gazdasági érdekszférájuktól, kettészeli a közlekedési vonalakat elvriasztja a zsilipeket és gátakat az árterületektől. A határszéli lakosságok érdekéé nincs tekintettel és amit eddig minden szerződés ijén megtett, nem intézkedik az ú.i magyar határokon élő lakosság kereskedési szabadságáról és az ezt biztosító 30—40 kilométernyi zónáról. Magyarország oly tökéletes földrajzi egység, hogy csak a nyers erőszak bonthatja meg. Lakóinak érdekét szem előtt tartva, a magyar állam sohasem egyezhet bele önszántából, hogy terűidét fölosszák s Magyarország természetes ezeréves határai helyreállítandók. Ha azonban a békekonferencia a lakosság erre sirányuló akaratában kételküdnek, rendelje el a népszavazást az összes, a határállamoknak ítélt területeken. A gazdasági egységet képező terület egész lakossága egyszerrekérdezte isék meg akarata felől, a területnek a megszálló csapatok által való kiürítése után, a nagyhatalmak c.és semleges államok ellenőrzése mellett, az 1918 november 3-án azon a területen lakott összes népesség részvételével. Az egyik skótországi választókerületben, Paislyben, a liberális Asquith mondotta az angol polgári pártok részéről legelsőnek a sokat jelentő és sokat tartalmazó szót: revíziót! A választási agitáció során többször is megismételte — és Anglia hangulatváltozását tekintve, többször is meg kellett ismételnie, hogy a békeszerződések revízióra szorulnak, módosításokra van szükség és különösen az új országhatárok állapítandók meg újra az igazság és a jog szempontjai szerint. A revíziós gondolat azóta mozgalommá szélesedett ki az angol polgári pártok körében és a minap már maga , Lloyd George jelentette ki az alsóház ülésén, hogy Versaillesben (ahol a német békét kötötték meg) nem végeztek tökéletes munkát és Anglia sohasem fog elzárkózni az elől, hogy a hibákat kijavítsák. Az angol munkáspárt egyik parlamenti képviselője ennél már tovább ment és érthetőbben beszélt: kijelentette, hogy az angol alsóház addig nem fogja ratifikálni a békeszerződéseket, amíg a helyzetet újból meg nem vizsgálták. Jelentős és a helyzetre jellemző, hogy az alsóház csütörtöki ülésén Curzon lord, a külügyi hivatal vezetője közeledett Asquith felfogásához és fentartás nélkül elismerte, hogy a versaillesi békeszerződések revízióra szorulnak. Azóta sok minden megváltozott, mondta. A háború folyamán olyan titkos szerződéseket kellett kötni, amelyek ma megnehezítik az igazságos kibontakozást. Ma azonban a helyzet más és ehhez alkalmazkodni kell. Ugyanezen az ülésen — amint egyébként jelentettük is — nagy tetszés mellett szólalt föl az angol munkáspárt egyik vezetője, Adamson és fentartás nélkül elismerte, hogy a német szerződést nem lehet végrehajtani, annyira szigorú és hogy az angol alsóház nem ratifikálhatja az osztrák, bolgár, török és magyar szerződést mindaddig, amíg a helyzetet újból alaposan meg nem vizsgálták. A kisgazdapártiak vannak többségben. A többségért folyó küzdelemben hirtelen jelentőségre tett szert a tolna megyei képviselők csoportjai — nyolcan vannak —, akik Örffy képviselő körül csoportosulnak és magukat keresztény nemzeti kisgazdáknak tituláltatják. Erről a csoportról az a hír terjedt el, hogy minden kisgazdavoltuk ellenére is a keresztény egyesüléshez csatlakoznak, annyira szívükön viselik a keresztény nemzeti irányt Pénteken este ezt a hírt megcáfolta Orffynek a kisgazdapártban való megjelenése és abbeli kijelentése, hogy nem csatlakoznak a keresztény egyesüléshez. Ez azért fontos, mert megerősíti a pártnak abbeli számítását, hogy 79 képviselője van, ez pedig többséget jelent a keresztény egyesüléssel szemben, amely 75 mandátumot mondhat magáénak A kisgazdapártiak különben, úgy halljuk, napirendre térnek azok fölött a sérelmek fölött amelyek a választási küzdelem során érték őket Az összeülő nemzetgyűlésen nem fognak panaszt emelni és még interpellációval se hánytorgatják az ügyet, Európát talpra kell állítani. Londonból jelentik: Chamberlain kincstári kancellár az alsóházban kijelentette, hogy a brit kormány, tekintettel a Középeurópának nyújtandó segély sürgősségére, kész arra, hogy a már megszavazott 12/5 millió font sterlingen fölül újabb összeget szavazzon meg, amely összeg azonban nem haladja meg az Egyesült Államok részéről nyújtandó összeg felét és nem tehet ki többet 10 millió fontnál. Chamberlain kijelentette továbbá, hogy a többi szövetségesek és a semleges kormányok is össze fognak állni, hogy Középeurópa kétségbeejtő ínséges helyzetén segítsenek. A megszavazott összegeket arra fogják fölhasználni, hogy a különböző európai államok árutermelését és egymással való áruforgalmát előmozdítsák és az államokat abba a helyzetbe juttassák, hogy maguk tartsák el önmagukat. („M. T. I.") Az amerikai képviselőház ellenzi a kötelező katonai kiképzést A „Berliner Tageblatt"-nak jelentik Newyorkscól. Wilson elnök tiltakozása ellenére a képviselőház tagjai a kötelező katonai kiképzés ellen nyilatkoztak. A javaslatot 160 szavazattal 70 szavazat ellenében elvetették. UM. T. I.") N&PS3SAVA 1920 február 14 reviziót!