Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)

1920-02-14 / 39. szám

. A magyar válaszjegyzék az ántant békeföltételeire,­­ Apponyi Albert csütörtökön adta át. A válaszjegyzéte egyik példányát kü­ Iön futár vitte Londonba. A „Magyar Távirati Iroda" nouillyi szikratávirata szerint, a m­agyar békedele­gáció elnökét, Apponyi Albert grófot, Práz­novszky Iván rendkívüli követ és meghatal­mazott minisztert és gróf Csáky Istvánt csü­törtök délután Gallais kapitány bevezette Henry ezredeshez, aki La per­che kapitány társaságában fogadta őket A magyar dele­gátusok két részletben adták át az ezredes­nek Magyarország válaszát a békefeltéte­lekre. Az egyik részt még az este külön kurír útján elküldik Londonba, ahol Mille­rand francia miniszterelnök jelenleg tartóz­kodik, a másik résszel Henry ezredes azon­nal eltávozott, hogy a jegyzékeket a külügy­minisztériumban átadja. A következő jegyzékeket adták át, egy kísérőjegyzéket, amelyben a magyar kormány általános válasza foglaltatik és amely utal azokra a jegyzékekre, amelyeiket a magyar delegáció ebből az alkalomból szintén átnyújtott. Átnyújtották a 21-es számú jegyzéket a népszövetségről; a 22-es számú jegyzéket a magyar határok­ról, tíz melléklettel; a 25-ös jegyzéket a hadifoglyokról, négy melléklettel; a 28-as szám­ú jegyzéket a jóvátétel kérdé­séről, különös tekintettel a műemlékekre, irattáraikra és múzeumokra, hat melléklettel; a 30-as számú jegyzéket, amelyben a kato­nai feltételekre válaszol a magyar kormány, egy melléklettel; a 32-es számú jegyzéket Magyarország víz­rajzi egységéről, tizennégy melléklettel; a 33-as számú jegyzéket a mezőgazdasági kérdésekről, különös tekintettel az erdőgazda­ságra, két melléklettel: a 34-es számú jegyzéket, amely a magyar kormány észrevételeit tartamazza ahhoz a fejezethez, amely a békeszerződés tervezeté­nek kidolgozására vonatkozik Végül átnyújtottak egy rövid jegyzéket, amelyben haladékot kérnek arra, hogy a hiányzó jegyzékeidet részletekben nyújt­hassák át. A már átnyújtott jegyzékek felét teszik a jegyzékek összességének. A válaszjegyzék tartalmát a „Magyar Távirati Irodá"-nak ugyancsak neuillyi szikratávirata ismer­teti, kivan­atosan ugyan, de elég bő részletes­séggel. Ebből az ismertetésből közöljük az alábbiakat: A határokra vonatkozó jegyzék a többi között ezeket tar­talmazza: A tartós és méltányos béke eszméje, amelyet a szövetséges és társult hatalmak államférfiúi oly gyakran hangoztattak, csak Magyarország ezeréves és természeti határainak föntartásá­val valósítható meg. Emellett szól a népek önrendelkező joga is, mert mi tudjuk, hogy a magyar földön élő nemzetiségi kisebbségek nem akarnak elszakíttatni Magyarországtól, valamint a nemzetiségi elv is, amennyiben a nemzetiségek nálunk több jogot élveztek, mint amennyit a most létrejött különböző békeszer­ződések számukra kikötnek és e jogok még jobban kiterjeszthetők, anélkül, hogy Magyar­ország természetes határait meg kellene bon­tani. A békekonferenciát határozataiban gyak­ran vezette a történelmi jogok elismerése is. Ebből a szempontból Magyarország földjén senki sem érvényesíthet jogot, amelynek föld­es­­vízrajzjogáak egységes területét több mint ezer éve birtokolja a magyar nép és így a leg­régibb történelmi jogot szerezte meg hozzá. Ép­pen ezért a békebizottság azt a kérést terjeszti elő, hogy a legfelsőbb tanács az elszakítandó területeken rendelje el a népszavazást, amely célból a fegyverszüneti szerződés sérelmével ott tar­tózkodó csap­atok és közigazgatási hatóságok a visszavonandók és a népszavazás tisztasága a nagyhatalmak és semleges országok csapa­tai által biztosítandó, a népszavazásra azonban ne a mai lakosság, hanem az 1918 november 3-án ott lakóhellyel bírók bocsáttassanak miután a megszálló csa­patok egy esetleges népszavazásra való tekin­tettel­ ezernyi magyart üldöztek ki onnan és helyükbe faj testvéreiket telepítették be. Az egységes Magyarország­ helyébe helyez a béke­szerződés egy Romániát, amelyben csak­­56,7 százalék a román, egy Csehországot, amelyben csak 45,9 százalék a cseh és egy Jugoszláviát, amely­ben csak 38,7 százalék a szerb lakosság. Mindezt a lakosság megkérdezése nélkül, ön­kényesen, a történelmi jogok és a földrajzi és gazdasági szükségességek figyelembevétele nél­kül teszi. Feltételeztük, hogy a békekonferencia meg­akadályozni és elsimítani igyekszik majd a Duna-medence népeinek nemzetiségi gyűlölkö­dését és megszívleli Miss Newbiginnek, a Bal­kán néprajzi viszonyai alapos ismerőjének a Royal Geographical Society egy ülésén mon­dott szavait: „Sem a faji rokonság, sem a vallás, sem a történelem és tradíció nem alkot nemzetet, hanem a földrajzi viszonyok által megsza­bott gazdasági életközösség." A tényezők legfontosabbika egy sűrű népes­ségű központi terület, amelyet mind kevesebb lakosnak megélhetést ny­újtó zónák öveznek. A legkevesebb lakossal bíró legkülső öv ké­pezi a terület természetes határát. Ebből a szempontból Magyarország a legtökéletesebb egység, amely minden részében a magyar tör­ténelem, kultúra, teremtő szellem bélyegét hord­ja. Felsőmagyarország éppen úgy, mint Erdély. A határok mentén 58.000 négyzetkilo­méter olyan terület szakíttatik el Magyaror­szágtól, amelyen 3.825.000 színmagyar lakos él. E terület, jóllehet az országnak csak 20,5%-át teszi, az ország tengeri termésének 27,5%-át­, tengeri, zab és rozs termésének 29,3%-át szol­gáltatja, amely terület, ha elvész, Magyaror­szágnak nem hogy gabonában, de marhában, disznóban, zsírban és szárnyasban sem marad kiviteli fölöslege. A cseh határ 16 magyar többségű várost és 20 m­agyar többségű járást szakít el az­ anya­országtól. Az új román határ 1,7 millió ma­gyart, 28 magyar többségű­ várost és ugyan­ennyi járást ajándékoz Romániának; hasonló a helyzet Szerb­ával szemben. A békeszerződés a Duna és Ipoly vonalán 471.000 magyart kebe­lez be a cseh államba. Külön jegyzék foglalko­zik Felsőmagya­rországgal. A szerződés olyan iparágakat szakít el Magyarországtól, aminek Csehországban nagyban virágzanak, amikre tehát Csehországnak nincs szüksége. Kelet-Szlovákiának és a rutén földnek Csehországhoz való csatolása folytán a ruténeket a szerződés a cseh-orosz korridornak áldozza föl. A Romá­niának megítélt területen 53.2 száza­lék a ro­mán, ellenben 32.5 százalék a magyar és 10.6 százalék a német. E tgy­es részeken összefüggő nagy tömegben 70—80 százalék többségben él a magyar. 158 szinmaarvar községben. Az elsza­kítandó Szatmárnémeti lakosságának 949 szá­zalék­a magyar, Nagyváradon 919 százalék. A Bánátból alig marad meg egy pár község Sze­ged közelében, ami Szeged gazdasági elsorva­dását jelenti. Szabadka elszakításával meg­akadályozzák Keletmagyarország összekötteté­sét is Dunántúllal és az Adriával. A Bánát és Bácska elvétele megfosztja az országot gabona­medencéitől. Az új szerb határ teljesen mellőzi a természetes határvonalakat. Az elszakítandó másfél millió lakos,''-el csupán 39,4 százalék szerb vagy horvát. Fiumének természetes Hin­­terland-j­a Magyarország. A város elszakítva az onszá­rtól, elpusztul kikötőjével együtt. A Muraköz elszakítására nemzetiségi jogmint sincs. Nyugatmagyarországon a német csak bevándorló elem. Cukoripara magyar répát dolgoz föl. Az elszakítás esetén katasztrófa éri az ottani ggáripart. Annak idején Ausztria erre a területre népszavazást kért, de a­ leg­felsőbb tanács enélkül ítélte neki a területet „Magyarország nem egyhet bele terü­letének föloszl­ásába." A jegyzék végül utal arra, hosary Magyar­ország összes tervbe vett új határai az ország életének minden legcsekélyebb ismerete nélkül jelöltetők ki. Elvárja a községeket szántó­földjeiktől, a városokat gazdasági érdekszfé­rájuktól, kettészeli a közlekedési vonalakat elvriasztja a zsilipeket és gátakat az árterü­letektől. A határszéli lakosságok érdekéé nincs tekintettel és amit eddig minden szerző­dés ijén megtett, nem intézkedik az ú.i magyar határokon élő lakosság kereskedési szabadsá­gáról és az ezt biztosító 30—40 kilométernyi zónáról. Magyarország oly tökéletes földrajzi egység, hogy csak a nyers erősza­k bonthatja meg. Lakóinak érdekét szem előtt tartva, a ma­gyar állam sohasem­ egyezhet bele önszántá­ból, hogy terűidét fölosszák s Magyarország természetes ezeréves határai helyreállí­tan­dók. Ha azonban a békekonferencia a lakosság erre s­irányuló akaratában kételküdnek, ren­delje el a népszavazást­ az összes, a határálla­moknak ítélt területeken. A­ gazdasági egysé­get képező terület egész lakossága egys­zerre­­kérdezte­­ isék meg akarata felől, a területnek a megszálló csapatok által való kiürítése után, a nagyhatalmak c.és semleges államok ellenőr­zése mellett, az 1918 november 3-án azon a te­rületen lakott összes népesség részvételével. Az egyik skótországi választókerületben, Paislyben, a liberális Asquith mondotta az angol polgári pártok részéről legelsőnek a so­kat jelentő és sokat tartalmazó szót: revíziót! A választási agitáció során többször is megis­mételte — és Anglia hangulatváltozását te­kintve, többször is meg kellett ismételnie, hogy a békeszerződések revízióra szorulnak, módosí­tásokra van szükség és különösen az új or­szághatárok állapítandók meg újra az igazság és a jog szempontjai szerint. A revíziós gondo­lat azóta mozgalommá szélesedett ki az angol polgári pártok körében és a minap már maga , Lloyd George jelentette ki az alsóház ülésén, hogy Versaillesben (ahol a német békét kötöt­ték meg) nem végeztek tökéletes munkát és Anglia sohasem fog elzárkózni az elől, hogy a hibákat kijavítsák. Az angol munkáspárt egyik parlamenti képviselője ennél már tovább ment és érthetőbben beszélt: kijelentette, hogy az angol alsóház addig nem fogja ratifikálni a békeszerződéseket, amíg a helyzetet újból meg nem vizsgálták. Jelentős és a helyzetre jellemző, hogy az alsóház csütörtöki ülésén Curzon lord, a kül­ügyi hivatal vezetője közeledett Asquith fel­fogásához és fentartás nélkül elismerte, hogy a versaillesi békeszerződések revízióra szorul­nak. Azóta sok minden megváltozott, mondta. A háború folyamán olyan titkos szerződéseket kellett kötni, amelyek ma megnehezítik az igazságos kibontakozást. Ma azonban a hely­zet más és ehhez alkalmazkodni kell. Ugyan­ezen az ü­lésen — amint egyébként jelentettük is — nagy tetszés mellett szólalt föl az angol mun­káspárt egyik vezetője, Adam­son és fen­tartás nélkül elismerte, hogy a német szerző­dést nem lehet végrehajtani, annyira szigorú és hogy az angol alsóház nem ratifikálhatja az osztrák, bolgár, török és magyar szerződést mindaddig, amíg a helyzetet újból alaposan meg nem vizsgálták. A kisgazdapártiak vannak többségben. A többségért folyó küzdelemben hirtelen jelentő­ségre tett szert a tolna megyei képviselők cso­portjai — nyolcan vannak —, akik Örffy kép­viselő körül csoportosulnak és magukat ke­­resztény nemzeti kisgazdáknak tituláltatják. Erről a csoportról az a hír terjedt el, hogy minden kisgazdavoltuk ellenére is a keresz­tény egyesüléshez csatlakoznak, annyira szívü­kön viselik a keresztény nemzeti irányt Pén­teken este ezt a hírt megcáfolta Orffynek a kisgazdapártban való megjelenése és abbeli ki­jelentése, hogy nem csatlakoznak a keresztény egyesüléshez. Ez azért fontos, mert megerősíti a pártnak abbeli számítását, hogy 79 képvise­lője van, ez pedig többséget jelent a keresztény egyesüléssel szemben, amely 75 mandátumot mondhat magáénak A kisgazdapártiak külön­ben, úgy halljuk, napirendre térnek azok fölött a sérelmek fölött amelyek a választási küzde­lem során érték őket Az összeülő nemzetgyűlésen nem fognak panaszt emelni és még interpellációval se hánytorgat­ják az ügyet, Európát talpra kell állítani. Londonból je­lentik: Chamberlain kincstári kancellár az alsóházban kijelentette, hogy a brit kormány, tekintettel a­ Középeurópána­k nyújtandó se­gély sürgősségére, kész arra, hogy a már meg­szavazott 12­/5 millió font sterlingen fölül újabb összeget szavazzon meg, amely összeg azonban nem haladja meg az Egyesült Álla­mok részéről nyújtandó összeg felét és nem te­het ki többet 10 millió fontnál. Chamberlain kijelentette továbbá, hogy a többi szövetsége­sek és a semleges kormányok is össze fognak állni, hogy Középeurópa kétségbeejtő ínséges helyzetén segítsenek. A megszavazott összege­ket arra fogják fölhasználni, hogy a külön­böző európai államok árutermelését és egy­mással való áruforgalmát előmozdítsák és az államokat abba a helyzetbe juttassák, hogy maguk tartsák el önmagukat. („M. T. I.") Az amerikai képviselőház ellenzi a kötelező katonai kiképzést A „Berliner Tageblatt"-nak jelentik Newyorkscól. Wilson elnök tiltakozása ellenére a képviselőház tagjai a kötelező ka­tonai kiképzés ellen nyilatkoztak. A javaslatot 160 szavazattal 70 szavazat ellenében elvetet­ték. UM. T. I.") N&PS3SAVA 1920 február 14 reviziót!

Next