Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)
1920-02-14 / 39. szám
XX.vm. évfolyam. Budapest, 1920 február 26. csütörtök. císza ;) 49. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ ISO kor. | negyedévre...... .a kor. fél évre 80 kor. | egy hóra is kor. EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA L SZ (Telefon: József 8-29 és József 8-30) KIADÓHIVATAL! VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Mi alkotja a nemzetet? A magyar kormány válaszjegyzéke, amelyet a mindenható ántantnak küldött, tartalmas, komoly munka. Ez a válaszjegyzék egy neves angol tudósnak, egy legelsőrendű tudományos társaságban tett következő kijelentésére hivatkozik: Sem a faji rokonság, sem a vallás, sem a történelem és a tradíció nem alkot nemzetet, hanem a földrajzi viszonyok által megszabott gazdasági életközösség. Erre a súlyos kijelentésre hivatkozva, kéri a magyar kormány Magyarország területi integritásának föntartását Mi örömmel látjuk, hogy a magyar kormány az angol tudományos megállapítást helyesnek és igaznak ismeri el, annyira, hogy azt jogos kívánságának egyik pilléréül használja. Mink is föntartás nélkül hozzájárulunk, hogy egy nemzet, egy állam legfőbb alkotó elemei nem a fajrokonság, nem is a vallás, sem a történelem és a tradíció, hanem a földrajzi és egyéb viszonyok által megszabott gazdasági életközösség. Számos példával lehetne ezt bizonyítani, de elég, ha hivatkozunk az Északamerikai Egyesült Államokra, Svájcra, Belgiumra és az ausztráliai államalakulatra. Hivatkozhatnánk olyan államokra is, amelyekben a földrajzi és gazdasági életközösség az idők folyamán megszüntette a vallási és nyelvi különbségeket, sőt eltüntette részben a faji különbségeket is. Viszont vannak más államok, amelyekben a földrajzi viszonyok és a gazdasági életközösség összetartó erejének hiányzása következtében — minden igyekezet ellenére is— éles vallási, nemzeti és faji ellentétek maradtak fönn és ezek vagy már szétbomlasztották az illető állam egységét vagy pedig még napjainkban is szakadatlanul dolgoznak annak szétbomlasztásán. „Levél a délvidékről." Ezen a címen Vaillant-Coutrier elvtárs cikket ír a VHumanité január 31-iki számában a francia parasztság hangulatáról. Cikkéből közöljük az alábbi részletet: Az agitátor szerepe nehéz a vidéken. Az ég és a föld ellene vannak. Fegyverei gyakran hiányosak. Nincsenek röpiratai és agitációs iratai és megtörténik néha, hogy ellenfeleinek gazdagsága mellett szegénysége kudarcot okoz. A háború egészen a választások befejezéséig tartott A háború igazságainak szabad útja nyílt egészen a félelem parlamentjének a megválasztásáig. A pártközi béke emberei a bolsevizmus ellen való gyűlöletet hirdették és minden eszközt fölhasználtak arra, hogy a parasztság tömegeit eltereljék a szocializmustól, itt éppen úgy, mint mindenütt. Pedig lám, eljöttek mégis okos mosolygással! Megvalósultak azok a jóslások, hogy az elmélet elhatol a kunyhókig. A Palais-Bourbonban olyan képviselőház ült össze, mely nagyon hasonlít a kapitalista koncentráció helyőrségéhez, és az első naptól kezdve arról beszél, hogy megkíméli a gazdagokat és lesújt a szegényekre. A Palais-Bourbonban összeült az a képviselőház, amelyet a militarizmus mint „A derűs látóhatár parlamentjét" üdvözölt és mihelyt letelepedtek, a nagy vasúttársaságok szolgálatába szegődött régi harcosok sietve árulták el ígéreteiket amelyeket tegnap tettek a háboruban megcsonkítottaknak! A kisgazda szorongva látja egy új háború lehetőségének az eljövetelét Jugoszláviában vagy másutt. Nyugtalankodva tudakozódik aziránt a papiros iránt, amelyet a Francia Banktól kap és amelyről tudja, hogy hamarosan nem fog többet érni a súlyánál. Figyelmesen olvasgatja azt az írást amely 1914 óta esedékes adóhátralékát követeli és meglepődik azon, hogy még mindig tartozik, bár vérével sokszorosan megfizette adósságát Azzal, hogy ingatlanát megtisztította az adósságtól, csak fölszabadult a bizonyos kötelezettségek alól és ha ma gazdagabb, mint tegnap volt, egyúttal szabadabb is. Az a nehézség, amellyel beszerzi takarmányát amelyet az uzsorás fölhalmozás nagyon drágán ad el, olyan valóság, amely mindjobban annak a szükségességét bizonyítja, hogy a mezőgazdasági szövetkezés felé forduljon. Az igavonó állatok nevelésének költsége vagy vételára arra készteti, hogy keresse a veszteségek ellen és az előnyökért való biztosítékot abban a szövetkezésben, amely valamennyi erőfeszítésének az egyesítésével tökéletesített mechanikájú munkaeszközökkel képes mindenkit ellátni. Lassanként rájön a csoportosulás szükségességére és azokra az előnyökre, amelyeket az egyéni birtok nyújt, ha a kollektivizmus segítségével kissé személyteleníti magát Erkölcsi kérdések vegyülnek anyagi kérdéseivel. A parasztság sokat látott a háború alatt. Tanult a lövészárokban a munkásokkal való érintkezésben és nem sikerült az a gyalázatos kísérlet amely abból állt, hogy az egyiket a másik ellen uszítsák. Némelyikük hadifogoly volt Németországban. Megismerte az orosz és a porosz paraszt törekvéseit Látta, sőt néha részt vett a német forradalom kitörésében és ha alegutóbbi választások alkalmából gyakran nem volt hajlandó támogatni ugyanazokat akik felé reményei és antimilitarista érzése vonzották, ez azért történt mert megundorodott a választási politikától és a nyugodt életbe való visszatérés elzsibbasztotta. Ma a választások kudarca fölrázta. Olyan, mint az elájult ember, akit ébresztgetnek és emlékezni kezd... Saint-Girons és Pamierahez hasonló városkákban, Arriégeben, Saint-Gaudensbero, Haute-Garroneben az emberek eljöttek a hegyek közül, messze távolból a téli estén, hogy meghallgassák az utazó agitátort Mindenütt apró csoportok alakulnak intelligens egykori katonák körül, akik újra megtalálják azt az igazságot amellyel a lövészárkokban találkoztak és amely csak a szocialista pártban nyilatkozik meg. A vidéken ma nagy a tanulásra és a megértésre való vágyakozás. Figyelmes agyak fogadják a szavaikat és a tömegek szeme a jövő felé mered, amelyet kitalál azok mögött, akik hozzá beszélnek. És amikor az eszme meggyökeredzett az agyakban, el nem távolodik onnét többé. Lassanként, biztosan, könyörtelenül a délvidék forradalmárrá válik éppen annak a kormánynak a bukása révén, amely már csak rájuk számít azoknak a szavára, akik kimondják azt, amit homályosan gondolnak. Az ideiglenes államfői méltóság és a nemzetgyűlési elnökség. Pénteken délelőtt Huszár miniszterelnök elnöklésével a keresztény blok pártjai értekezletet tartottak, amelyen a nemzetgyűlési házszabályokról és az ideiglenes államfő jogköréről szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. A blok pártjai részéről 66 nemzetgyűlési képviselő vett részt az értekezleten, amelyen — hír szerint — az tűnt ki, hogy mindkét jelentős kérdésben ellentétek vannak a kétpárt között. De nem egységes a blok a nemzetgyűlési elnökség ügyében sem. A keresztény egyesülés pártjában már régebben Rakovszky Istvánt jelölték erre a tisztségre, mígnem a kisgazdáik csütörtöki értekezletükön egyhangúan gróf Apponyi Albert elnökjelöltsége mellett döntöttek és alig hihető, hogy Apponyi jelöltségét a keresztény egyesülés kedvéért egykönnyen elejtik. A magyar kormány ajánlata Ausztriának. Renner dr. kancellár, amint már megírtuk, a hét elején nagyobb beszédet mondott Badenben, amelyben pesszimista hangon emlékezett meg Ausztriának Magyarországgal való viszonyáról. Gróf Somssich József külügyminiszter a „Pester Lloyd" pénteki számában válaszol az osztrák kancellár badeni beszédére. Az osztrák kormány hamarosan abba a helyzetbe fog kerülni — mondja Somssich —, hogy megvitathassa jövőbeli viszonyunk kérdését Mi néhány nap múlva ajánlattal fogunk az osztrák kormányhoz közeledni, amelyről azt hisszük, hogy alkalmas arra, hogy politikai és gazdasági téren tartós barátságot teremtsen meg. Ami minket illet nyugodtan mondhatom, hogy előterjesztéseinket olyan alapon állítottuk össze, amely a legmesszebbmenő barátságos jóindulatot fogja bizonyítani.