Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)
1920-02-21 / 45. szám
Akiknek tiszta homloka mindig a nap felé ragyog, az egész nagy proletártömeg lehajtott fejjel, szivében keserű gyásszá fill mártírhalottja teteme fölött. Ahol az országnak e szomorú, szegény napjaiban búgnak a munkagépek, ahol a lesújtó kalapácsok alattszétvágódnak a tüzes szikrák és beledobbannak az anyaföklbe a csákányok, a munka, a teremtő élet dicsőséges területein — ott merednek egymásra a szívéncsapott férfiak, mert oda látogatott el a gyúlsz zord hangulata. Nézzetek végig a, megrendült tömegen s ahol a megdöbbenés pillanataiban röpke percekre megtorpan a munka láza és elhalkul a zaj, értsetek e sokat beszélő, ordító csöndeségből: a magyarországi proletárság tudomásul vette, hogy meghalt egy tiszta éretű harcosa és tudja, hogyan halt meg ... Egy embernek a szörnyű tragédiája és vele a meggyőződésnek, az embermilliókat mozgató világszemléletnek véresen durva térelme mint a száguldó orkán járja, de a világnak minden szegletét, ahol a prolétérok élnek/és az idő és tér távolságain keresztül egymásra talál minden megbántott proletárszív. Aránk szakadt gyász nem maradt meg a földnek azon a kis pontján, ahol mi éltink, megy, rohan tovább, mindenhová, ahol velünk egy sorsú embertestvéreink élnek és nem jajgató sirámok, hanem lebocsátott férfikarok adják tovább, hogy meghalt valaki, a harcosok sorából kidöntöttek egy igaz embert. A fájdalom nem homályosítja el a szemünk látását, nem töri meg elménknek a fogékonyságát és nem tudjuk elfelejteni, hogyan halt meg Somogyi Béla és vele együtt az a másik derék harcostársunk, aki osztályosa lett szörnyű végzetének. Ez a hogyan mint fenyegető, véres figyelmeztetés emelkedik ki ebből a bestiális bűntényből , és úgy látjuk, hogy végigvert az egész magyar közvéleményen. A felszínről lesöpörte az apátia kérgét, nagy a zajlás a köz hangulatában és halljuk a hangokat a sajtóban és a nemzetgyűlésben egyaránt. Ből halljuk a hangokat, onnan is, ahol tapétázott ajtók fogják ol nosság elől a megnyilatkozó véleményeket " a nyilván A sajtó orgánumai majdnem egyértelműen és majdnem fentartás nélkül követelik a megtorlást. Erélyes, szigorú nyomozást és siker esetén statáriáns megtorlást helyezett kilátásba a miniszterelnök pénteki felszólalása is. A miniszterelnöknek a nemzetgyűlésben elmondott beszéde kísérlet volt arra, hogy végre megmentsék az ország becsületét, ami alatt a mi véleményünk szerint az új kurzus becsületének a megmentése is értendő. Elmond,hatnék ugyan, hogy miért csak most, miért csak e szörnyű bűntény után jött el a jogrend és a jogbiztonság helyreállításának ez az erélye, amikor erre már hónapokkal ezelőttszükség lett volna. De ha a felelősség jelentkezik és vállalja, aráháruló tisztító feladatok elvégzését, ha őszintén vállalja és akadályokat nem ismerve akar végére járni a maga érdekében is való munkának, mi rekriamizációkkal nem zavarjuk a működését és csak azt a miniszterelnöki kijelentést szögezzük le, hogy "ezekkel a sötét hatalmakkal és sötét emberekkel föl kell venni a küzdelmet, bármibe kerüljön is • • •" • Aki" mondja és tudja, hogy „sötét hatalmak és sötét emberek" szörnyű kelevénye tapadt rá a társadalom testére, hogy a felszín mélye felelőtlenséggel és brávók vakmerő becstelenségével van aláaknázva, az bizonyára tudatában van mindennek a jelentőségével, a jelenre és a jövőre való kihatásával és éppen emiatt őszintén kell vállalnia a rendcsinálás munkáját. Mi nem hirdetjük a bosszút! Akik elmélyültek a szociáldemokrácia eszméiben, azok megszerezték a maguk számára az evangélium Valódi-lelkének nemességeit is. Kitárjuk lelkünket a világ felé, nem azért, hogy sebeinket mutogassuk,hanem hangsúlyozni akarjuk és meg akarjuk érttetni végre, hogy a mi fegyvereink becsülete.-, nyílt fegyverek és jogrendet és jogbiztosságot követelünk ahhoz, hogy ezekkel a fegyverekkel — a társadalom nagy többségének javára — élni is tudjunk. Mert azt látjuk, a közvélemény megdöbbenésének ezekben az óráiban is azt látjuk, hogy vannak konokságok és tudatos rosszhiszeműségek, amelyek minden képességükkel és minden romlottságukkal éppen most a vádaskodás alantas eszközeit állítják csatasorba. Kegyes keresztény lelkik, amelyek a keresztény reneszánsz délutáni újságjában fejtik ki nagy pogányságukat, megdobálják a mi nemes, tiszta életű halottunk emlékét. A rovására akarják írni a diktatúra szemétjének a bűntetteit, annak az embernek a rovására, aki éppen a diktatúra alatt a szociáldemokráciához való ragaszkodása miatt volt félretolt ésüldözött... A komolyságnak és a véres saeilű bbszuállásnak a romlottsága azonban nem,illetheti az ő nagy és tiszta emlékét. Embernek lenni, talpig férfinak lenni. — ez volt az ő életének nagy cselekedete. Haladt a maga utján, emberekért küzdve és embermilliókat mozgató eszmék tűzoszlopától vezéreltetve és most, hogy elhanyatlott, millió és millió ember hálája és tisztelete emel neki örök emléket. Nézzetek a prozártömegek gyászára, nézzetek túl az ország határain a gyász tovarohanó útján és akarjátok vagy nem akarjátok, tudomásul kell vennetek, hogy nemes, nagy értéket terítettek le a gyilkosok és aki meghalt, az igaz ember volt, tiszta élettel, becsülettel és törhetetlen meggyőződéssel. XLVII. évfolyam. Budapest, 1920 február 21. szombat. 45. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: •Év évre .. fél évre.. • 160 kor. 80 kor. negyed évre... egy bóra 42 kor. 15 kor. EGYES SZÁM ÁRA SO FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-31 és József 3-32)