Népszava, 1920. február (48. évfolyam, 28–52. sz.)

1920-02-21 / 45. szám

­ Akiknek tiszta homloka mindig a nap felé ragyog, az egész nagy proletártömeg lehajtott fejjel, szivében keserű gyásszá­ fill mártírhalottja teteme fölött. Ahol az országnak e szomorú, szegény napjaiban búgnak a munkagépek, ahol a lesújtó kalapácsok alatt­­szétvágódnak a tüzes szikrák és beledobbannak az anyaföklbe a csákányok, a munka, a teremtő élet dicsőséges területein — ott merednek egymásra a szívéncsapott férfiak, mert oda látogatott el a gyúlsz zord hangulata. Nézzetek végig a, megrendült tömegen s ahol a meg­döbbenés pillanataiban röpke percekre megtorpan a munka láza és elhalkul a zaj, értsetek e sokat beszélő, ordító csöndeségből: a magyarországi proletárság tudo­másul vette, hogy meghalt egy tiszta éretű­ harcosa és­­ tudja, hogyan halt meg ... Egy embernek a szörnyű tragédiá­ja és vele a­ meg­győződésnek, az embermilliókat mozgató világszemlélet­nek­ véresen durva térelme mint a száguldó orkán járja, de a világnak minden szegletét, ahol a prolétérok élnek/és az idő és tér távolságain keresztül egymásra talál minden megbántott proletárszív. A­­ránk szakadt gyász nem mar­adt meg a földnek azon a kis pontján, ahol mi éltink, megy, rohan tovább, mindenhová, ahol velünk egy sorsú embertestvér­eink élnek és nem jajgató sirámok, hanem lebocsátott férfikarok adják tovább, hogy meghalt valaki, a harcosok sorából kidöntöttek egy igaz embert. A fájdalom nem homályosítja el a szemünk látását, nem töri meg elménknek a fogékonyságát és nem tudjuk elfelejteni, hogyan­ halt meg Somogyi Béla és vele együtt az a másik derék harcostársunk, aki osztályosa lett szörnyű végzetének. Ez a hogyan mint fenyegető, véres figyelmeztetés emelkedik ki ebből a bestiális bűntényből , és úgy látjuk, hogy végigvert az egész magyar közvéle­ményen. A felszínről lesöpörte az apátia kérgét, nagy a zajlás a köz hangulatában és halljuk a hangokat a sajtó­ban és a nemzetgyűlésben egyaránt. Ből halljuk a han­gokat, onnan is, ahol tapétázott ajtók fogják ol nosság elől a megnyilatkozó véleményeket " a nyilván A sajtó orgánumai majdnem egyértelműen és majd­nem fentartás nélkül követelik a megtorlást. Erélyes, szigorú nyomozást é­s siker esetén statárián­s megtorlást helyezett kilátásba a miniszterelnök pénteki felszólalása is. A miniszterelnöknek a nemzetgyűlésben elmondott beszéde kísérlet volt arra, hogy végre megmentsék az ország becsületét, ami alatt a mi véleményünk szerint az új kurzus becsületének a megmentése is értendő. Elmond­,­hatnék ugyan, hogy miért csak most, miért csak e szörnyű bűntény után jött el a jogrend és a jogbiztonság helyreállításának ez az erélye, amikor erre már hónapok­kal ezelőtt­­szükség lett volna. De ha a felelőss­ég jelent­kezik és vállalja, a­­ráháruló tisztító feladatok elvégzését, ha őszintén vállalja és akadályokat nem ismerve akar végére járni a maga érdekében is való munkának, mi rekriamizációkkal nem zavarjuk a működését és csak azt a miniszterelnöki kijelentést szögezzük le, hogy "ezekkel a sötét hatalmakkal és sötét emberekkel föl­ kell venni a küzdelmet, bármibe kerüljön is • • •" • Aki" mondja és tudja, hogy „sötét hatalmak és sötét emberek" szörnyű kelevén­ye tapadt rá a társadalom testére, hogy a felszín mélye felelőtlenséggel és brávók vakmerő becstelenségével van aláaknázva, az bizonyára tudatában van mindennek a jelentőségével, a jelenre és a jövőre való kihatásával és éppen emiatt őszintén kell vállalnia a rendcsinálás munkáját. Mi nem hirdetjük a bosszút! Akik elmélyültek a szociáldemokrácia eszméiben, azok megszerezték a maguk számára az evangélium Valódi-lelkének nemességeit is. Kitárjuk lelkünket a világ felé, nem azért, hogy sebeinket mutogassuk,­hanem hangsúlyozni akarjuk és meg akarjuk érttetni végre, hogy a mi fegyvereink becsü­lete­.-, nyílt fegyverek és jogrendet és jogbiztosságot kö­vetelünk ahhoz, hogy ezekkel a fegyverekkel — a társa­dalom nagy többségének javára — élni is tudjunk. Mert azt látjuk, a közvélemény megdöbbenésének ezekben az óráiban is azt látjuk, hogy vannak konok­sá­gok és tudatos rosszhiszeműségek, amelyek minden képességükkel és minden romlottságukkal éppen most a vádaskodás alantas eszközeit állítják csatasorba. Kegyes keresztény lelki­k, amelyek a keresztény reneszánsz dél­utáni újságjában fejtik ki nagy pogány­ságukat, meg­dobálják a mi nemes, tiszta életű halottunk emlékét. A rovására akarják írni a diktatúra szemétjének a bűn­tetteit, annak az embernek a rovására, aki éppen a dik­tatúra alatt a szociáldemokráciához való ragaszkodása miatt volt félretolt és­­üldözött... A komolyságnak és a véres saeilű bb­szuállásnak a romlottsága azonban nem­,illetheti az ő nagy és tiszta emlékét. Embernek lenni, talpig férfinak lenni. — ez volt az ő életének nagy cselekedete. Haladt a maga utján, emberekért küzdve és embermilliókat mozgató eszmék tűzoszlopától vezéreltetve és most, hogy elhanyatlott, millió és millió ember hálája és tisztelete emel neki örök emléket. Nézzetek a prozártömegek gyászára, nézzetek túl az ország határain a gyász tovarohanó útján és akarjátok vagy nem akarjátok, tudomásul kell vennetek, hogy nemes, nagy értéket terítettek le a gyilkosok és aki meg­halt, az igaz ember volt, tiszta élettel, becsülettel és tör­hetetlen meggyőződéssel. XLVII. évfolyam. Budapest, 1920 február 21. szombat. 45. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: •Év évre .. fél évre.. • 160 kor. 80 kor. negyed évre... egy bóra 42 kor. 15 kor. EGYES SZÁM ÁRA SO FILLÉR A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3-31 és József 3-32)

Next