Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-02 / 53. szám

tatta a küzdelmet. Az erős hit, a kemény kitartás hozta meg most a gyümölcsét. Az angol kormány új aranykorszakot ígért a választóknak, ötnegyed év előtt, a német fegyverletétel után és az új aranykorszak helyett csak az élet nehezedett meg egyre inkább 15 hónap óta, még Angliában is, amely pedig legalább gazdaságilag jóval kevesebbet szenvedett, mint a többi „győztes" európai hatalom. Az éles ellentét a hangzatos ígéretek és a keserves valóság között az egyik, de csak az egyik oka a munkáspárt rohamos megerősödésének. A cá talán ugyanolyan fontos oka: a gyors térfoglalásnak az, hogy az angol szakszervezeti mozgalom voltaképen csak a háború befejezése után lépett az öntudatos, következetes és energikus osztályharc mesgyéjére. Angolországban indult mag a XVIII. század vége felé az indusztriális forradalom, itt bontakozott ki először a nagyipar, itt alakult ki legelőbb az ipari munkásosztály, a szó mai értelmében, hiszen Anglia évtizedekkel megelőzte még a nyugateurópai országokat is az ipari fejlődés során. Természetes tehát, hogy a szakszervezeti mozgalomnak Angliában van a legnagyobb múltra és ma már több mint egy évszázadra tekint vissza. Azonban a múlt század harmincas éveinek chartista törekvései után az angol munkásosztály hosszú ideig beérte azzal, hogy gazdasági eszközökkel harcoljon gazdasági célokért, és politikailag sokáig nem szervezkedett, még akkor sem, amikor a kiszélesített választójog már módot adott volna arra, hogy az alsóházban a munkásság képviselői hirdessék a munkásosztály követeléseit. Három évtized előtt vezette át az angol munkásmozgalmat a tiszta gazdasági küzdelem területéről a politikai harc mezejére John Burns, aki 1892-ben helyet kapott az alsóházban, mint a munkásosztály képviselője. De éppen a nagy szakszervezetek egy része sokáig idegenkedett a politikai fegyverek használatától és a proletárság soraiban sem tudott nagy lelkesedést szerezni a munkáspárt, amely voltaképen csak a polgári liberalizmusnak volt a segédcsapata, így azután még az 1910. évi választásokon is csupán 40 kerületben vitte győzelemre 670 közül jelöltjeit a munkáspárt,amely egyébként támogatta Asquith kormányát, sőt Burns a párt képviseletében helyet foglalt a miniszterek között. Csak a független munkáspárt, Keir Bardie és Philip Snowden hívei és a Macdonald vezetése alatt a munkáspártból kivált szocialistákhelyezkedtek az osztályharc alapjára. Burns a hadüzenet napjaiban lemondott miniszteri tárcájáról és tiltakozott a háború megindítása ellen. De az angol szakszervezeti mozgalom vezére, Henderson elfogadta a miniszterséget és egy ideig helyet foglalt azöttagú hadikabinetben is. Csak 1917 második felében vált ki a kormányból Henderson, de Barnes, Clynes és a munkáspárt néhány mástagja nem mondtak le miniszteri tárcájukról. 1917 végén a munkáspárt kongresszusavégül állást foglalt a háború meghosszabbítása ellen, fölbontotta a fegyverbarátságot a liberális párttal és revideálta programját, amely most már gyakorlati részében alig tért fel a szocialista törekvésektől. Barnes és társai kiléptek a pártból és Barnes elfoglalta Henderson helyét a hadikabinetben, de a munkáspárt 1918-tól fogva egyre nyomatékosabban érvényesítette a proletárság nézőpontjait a kormány háborúspolitikájával és belpolitikai törekvéseivel szemben. • Az IIS decemberében lejátszódott válasz-írások csak 25 új kerületet adtak a munkáspártnak, de a teljes szakítás a polgári pártokkal és a munkásosztály követeléseinek egyre keményebb képviselete csakhamar meghozta eredményét, a pótválasztásoknál aratott győzelmekben. Lloyd George kormányát sorjában cserbenhagyták azok az angol munkásvezérek is, akik eleinte nem helyeselték a szakítást Előbb Barnes mondott le,azután Clynes, a gépészek szakszervezetének vezetője, aki egy ideig Anglia egyik delegátusa volt a párisi békekonferencián és végülRoberts, a közélelmezési miniszter. Ma már nincsen olyan tagja az angol kormánynak, aki a munkásmozgalomban nőtt nagyra; a munkáspárt egész vezérkara, a mnkásossztály egész tábora egységesen küzd az alsóháztöbbségének megszerzéséért és ma már eljutott a győzelem küszöbéig. f Még egy oka van annak, hogy az 1910 dec 1 . rí V n/ln stí. n ló n AIWO, hirtelen a munkáspárt javára billent a mérleg. A háború végefelé elfogadott új választási törvény 1í millió nőre is kiterjesztette a szavazójogot és ötnegyed év előtt a női választók nagy része még hitelt adott az imperialista jelszavaknak. De azóta a munkáspárt erélyesen organizálja a nőválasztókat és az elmúlt hónapok folyamán nem egy pótválasztáson éppen a női szavazatok hozták meg a döntést a munkáspárt javára. Az angol munkáspárt gyors és föltartóztathatatlan lépésekkel halad céljainak parlamentáris érvényesítése felé és egész Nyugat-Európa sorsa nagyot fog fordulni abban a ma már közeli órában, amikor a munkáskormány veszi át Anglia, ügyeinek intézését, a választók többségének meggyőzése után, a választók többségének akaratából. •mi •min ••nimmi • immii »N wmmi^ioi nmi Kormányzóválasztás. Horthy fővezért 131 szavazattal Kormányzóvá választotta i. * Ti nemzat&y&les litiSf&i Miése. — Xi lesz «« k/ ral»iten»£ZH5A?- 'Mx. u$ ftowmilay megalattitHse írja ti &érig£é$e* — Tiszvény tc &norm«lifyZ:eveZtgiszíetst*el* A nemzetgyűlés hétfői ülése Horthy Miklós fővezér személyében megválasztotta az ország kormányzóját s ezzel a ténnyel ideiglenes államfőt adott az országnak. A nemzetgyűlésnek erre az ünnepi aktusára nagyszámú ünneplő közönség töltötte meg az ülésterem karzatait, amelyeken a külföldi katonai missziók, követségek és konzulátusok képviselői is megjelentek. Nagyszámú kíváncsi gyűlt egybe az Országházi-teren is, ahol egyébként díszruhás rendőrcsapatok és tiszti őrjáratok ügyeltek a rendre. Rakovszky István elnök hali órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés ülését és a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bejelentette, hogy napirend szerint az ország kormányzójának titkos szavazással való megválasztása következik. Mintegy tíz percig tartott a szavazás, ezután a szavazatok összeszámlálása következett. A szavazatok összeszámolása után Rakovszky elnök kihirdette az eredményt, amely szerint a leadott 141 szavazat közül 131 szavazat Horthy Miklós fővezérre esett. (A képviselők fölállanak és percekig tapsolnak és éljeneznek.) Gróf Apponyi Albertre esett 7 szavazat, egy szavazólap üres volt és két szavazat megoszlott. Ennnek alapján, mondotta az elnök, Horthy Miklóst Magyarország kormányzójának jelentem ki. Ezután azt javasolta, hogy a nemzetgyűlés küldjön ki bizottságot, hogy a megválasztott kormányzót a törvényes eskü letételére fölkérje. A bizottság elnökévé Prohászka Ottokárt, tagjaivá pedig Gyömörey György, Patacsi Dénes, Szijj György és Ugron Gábor képviselőket ajánlotta az elnök. A Ház ehhez hozzájárult. Ekkor az elnök fölkérte a bizottságot, hogy a kormányzót hívják meg az ülésre. Majd fölhívta azokat a bizottsági tagokat, akik esküjüket még nem tették le, hogy a házszabályokban, előírt esküt tegyék le. Miután ez megtörtént, az elnök fölfüggesztette az ülést. Mintegy negyedóra múlva a kormányzó a bizottság kíséretében megjelent a Ház elnöki fogadótermében, ahol a kormány tagjaival rövid tanácskozást folytatott. Itt Huszár miniszterelnök üdvözölte a kormányzót, aki rövid beszédben mondott, köszönetet. Közben Rakovszky elnök újból megnyitotta az ülést. — Az ülést megnyitom, —• mondotta. — AkormányTn úr le fogja tenni az esküt. Pár perc multán a folyosóról éljenzés hangzott be. Horthy kormányzó jött a folyosón végig, majd a háznagy vezetésével bevonult az ülésterembe. A nemzetgyűlés tagjai és a karzatok közönsége fölállt, tapsolva és éljenezve fogadta a kormányzót, aki tengernagyi diszrahaban az ülésterem közepén az elnöki emelvénnyel szembefordulva állott meg. — Kormányzó vkr! — szólt az elnök. — Magyarország nemzetgyűlése Magyarország kormányzójává választotta meg. Kérdezem, el méltóztatik-e fogadni Magyarország kormányzói tisztét! A kormányzó igy válaszolt: — Magyarország kormányzói tisstét elfogadom. ' ^ A képviselők hangos éljenzésben törtek ki, majd az elnök az éljenzés végeztével igy szólott: — Ez alkalomból a magyar nemzetgyűlés legszívélyesebb üdvözletét tolmácsolom kormányzó úrnak és fölkérem, hogy tíz esküt letenni méltóztassék. A jegyző az előadói székből olvasta az eskümintát, amelynek szövegét a kormányzó esküre emelt kézzel mondatonként hangosan utána mondta. Rakovszky elnök: Az eskü letétetett. A képviselők ekkor ismét percekig tartó éljenzésben törtek ki, majd fölhangzott a Himnusz. A Himnusz eléneklése után Horthy Miklós kormányzó meghajolt az ülésterem előtt és kiment a teremből az egész Ház éljenzése közben. Ekkor az elnök az ülést öt percre fölfüggesztette, majd szünet után Huszár Károly miniszterelnök bejelentette a kormány lemondását. — Az ideiglenes kormány, mondotta, hivatását betöltötte. Van szerencsém a nemzetgyűlésnek bejelenteni hogy ezentúl egyetlenegy aktus van még hátra, amit el kell végeznünk: az imént lefolyt kormányzó választás törvénybe iktatása. Van szerencsém erre vonatkozóan beterjeszteni a törvényjavaslatot, kérem sürgős tárgyalás végett a közjogi bizottságho is utasítani. Egyúttal van szerencsém bejelenteni, hogy a minisztertanács elhatározta a kormány lemondását. A kormányzó az ügyek vitelével megbízta a kormányt. Mindaddig hivatalunkban fogunk mardni, amíg a politikai válság meg nem oldódik és a felelős kormány be nem mutatkozik. A miniszterelnök felszólalása után a Ház kimondotta, hogy a miniszterelnök által beterjesztett javaslatot sürgős letárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi bizottsághoz utasítja. A kormányzó megválasztásáról szóló törvényjavaslat a következő: A nemzetgyűlés méltányolván azokra a a nassrg érdemeket, amelyeket nagybányai Horthy Miklós úr, volt ce. és kir. altengernagy, a magyar nemzeti hadseresz fővezére, a IL osztályú katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Lipótrend és a vI. osztályú vaskoronarend lovagja, a HL osztályú katonai érdemkereszt, a bronz katonai érdemérem, a Károly-csapatkereszt és a sebesülési érem tulajdonosa, a háború nehéz küzdelmei között, a haza védelmében, majd a nemzeti hadsereg megszervezésével a belső rend és biztonság helyreállításában és föntartásában és így a pusztulás és végenyészet szélére jutott ország megmentésébe® szerzett , áthatva attól a bizalomtól, hogy a nemzetet súlyos megpróbáltatások között a nemzetgyűléssel egyetértésben a® alkotmányosság ösvényén megerősödés, fejlődés felé fogja vezetni, őt titkos szavalással 141 szavazatból III szavazattal Magyarország kormányzójává, választotta s miután Horthy Miklós úr a kormányzói esküt a nemzetgyűlés ünnepélyes ülésében 1920. évi március hót napján letette, a nemzetgyűlés őt a kormányzói tisztbe beiktatta. Ennélfogva a nemzetgyűlés a következőképen határozott: „ A nemzetgyűlés nagybányai Horthy Miklós urnak Magyarország kormányzójává történt megválasztását ezennel törvénybe iktatja. 2. A nemzetgyűlés a főméltóságú kormányzó úr részére évi 3 millió koromatiszteletdíjat állapit meg. 3. Ez a törvényhirdetésének napjain azonnal életbe lép. A jegyzőkönyv fölolvasása után az elnök az ülést berekesztette. — A nemzetgyűlés közjogi bizottsága hétfő délutáni ülésén a törvényjavaslatot elfogadta, a nemzetgyűlés pedig kedden délelőtt tárgyalja. Az új Kormány megalakításának kérdése. A kormányzó megválasztásával időszerűvé lett annak a régen tárgyalt kérdésnek a megoldása, hogy kikből álljon a kormány, amelyet most már a kormányzó fog kinevezni A két többségi párt nem tudott sem a miniszterelnöki állást, sem pedig a különböző tárcákat illetően megegyezni. Még a számarány kérdését sem tartják tisztázottnak. A keresztény nemzeti egyesülés pártjaiban utalnak arra, hogy a kisgazdapártból legutóbb történt kiválással ez a párt kisebbséggé lett. A többség kérdésének ez az elintézetlen mivolta hozta felszínre azt a kombinációt, hogy pártonkívüli politikust, például vagy gróf Teleki Pált, vagy Ráday Gedeorgy pedig gróf Andrássy Gyulát teszik meg miniszterelnöknek. Trgy látszik azonban, hogy ezt a korahipóeiót egyik párt sem fogadja el NÉPSZAVA 1920 március 2.