Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-27 / 75. szám

XLVIII. évfolyam. * Budapest, 1820 március 27. szombat. .^ilfe^ ' 1 .1 I I I i iiii' III III I.'M/III V . / AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. fél évre.. ... ICO kor. | negyed évre 42 kor. ... SO kor. | egy hóra is kor. EGYES SZÁM­ARA 60 FILLÉR A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) 75. szám. A politika titkai. A háború nagyon is hozzászoktatott ahhoz, hogy ne kíváncsiskodjunk a politika s még inkább a diplomácia berkeibe, mert ott amúgy is csak homályt vagy a legjobb eset­ben hamis délibábképeket lát a kívülről be­tekintő. Shaw írja: A háború lényegéhez tar­tozik, hogy igazi okai és céljai sohasem felel­nek meg annak, amit háborús oknak nyilvá­nítanak. Az angol közönség hozzászokott a Poreigne Office (külügyi hivatal, külügy­minisztérium) titokzatosságához és nem is nagyon kíváncsi a külügyi vezetőség intéz­kedéseire. Hallottunk­ a háborús célok között: az el­nyomott testvérek fölszabadításáról, az el­rabolt területek visszahódításáról; harcoltak a demokrácia uralmáért és a militarizmus letöréséért és háborúskodtak — a tartós béke kivívásáért A hirdetett cél sohasem az igaz­ság maga volt, hanem — ahogy Oppenheimer mondaná — az igazság mimikrije. Egyik minapi számunkban írtunk arról a­­változásról, amely az antant viselkedésében végbement egyrészt Szovjetoroszországgal, másrészt a volt ellenségekkel szemben. Láttuk, hogy a békülékenység szellemét Anglia képviselte, Talási tisztán meggyőző­désből? Tekintsünk be egy pillanatra a diplomácia boszorkánykonyhájába. Anglia még egy esz­tendővel ezelőtt Oroszországgal szem­beni a kérlel­hetetlen letörés politikáját vallotta el, ime, most Anglia hirdeti legelőször és leg­erősebben az Oroszországgal való kereskede­lem újrafölvételének szükségét. Mi e hirte­­len változásnak az oka? Az, hogy az utolsó esztendőben Németország mind erősebben és sikeresebben gravitál Oroszország irányá­ban, Angliát a vetélytársra való féltékeny­ség sarkalja. A világháborúban sikerült Németországot a gyarmatbirodalmakból ki­szorítani és ez eredmény elhalványulna, ha most a német szervező erő Oroszország zilált állapotait rendbehozná, ha az elsőrendű német ipar Oroszország hatalmas, fölhaszná­latlan nyersanyagkészletét földolgozná és az angol áruknál jóval olcsóbb áruival elözön­lené a világpiacot. Így a bolsevisták ellen élet-halálharcot hirdető Anglia is kénytelen összeköttetést keresni az orosz kereskedelmi körökkel, mert Anglia mindig úgy cselek­szik, hogy a bal keze sohasem fogja meg­tudni, amit a jobb tesz. Anglia, egyelőre csak távirati úton, már meg is kezdte a tárgyalásokat, az orosz kooperatívákkal: autókat mozdonyokat, vagonokat, géprészeket helyezett kilátásba bizonyos nyersanyagokért... Németország fölsegítését is először Anglia javasolta. Amilyen vetélytársat jelentett számára Oloszországban a német kereskede­lem, éppen olyan mértékben féltékeny Ame­rika befolyására Németországban. Az Egyesült Államok és a német biroda­lom között már folynak a tárgyalások egy nagy, nyersanyagok beszerzésére fordítandó kölcsön fölvételéről. Amerika és Németor­szág elszigetelt tárgyalása Lloyd George-ban­ azt a meggyőződést érlelte meg, hogy mindenáron meg kell akadályozni a két ál­lam gazdasági összeköttetését, mert ez előbb-utóbb közeledést hozna létre közöttük politikai téren — Anglia háta mögött is angol javaslatra határozta el a békekon­ferencia, hogy a szövetségesek együttesen fognak kölcsönt adni Németországnak és közösen segítik reorganizáló munkájában... Most pedig vessünk egy pillantást egy, Európára nézve az előbbieknél sokkal kisebb jelentőségű, de ránk nézve annál értékesebb jelenség felé. Ez pedig Nitti, olasz miniszter­elnök váratlan föllépése Magyarország igaza érdekében. Hírek érkeztek arról, hogy az olasz miniszterelnök illetékes helyen óvást emelt több millió magyarnak hazájától való elszakítása ellen. Tiltakozott a wilsoni elvek értelmében, amelyekhez a mindenható elnök Fiume kérdésében oly erősen ragaszkodott. Akkor Wilson nem engedte meg a szerbek bekebelezését Olaszországba és akarata mel­lett erősen ki is tartott. Nitti mostani tilta­kozó szavai oldalvágás az amerikai elnök felé. De egyúttal a kis szövetségeseket a szerbeket és románokat is bosszantja és föl­lépésének olyan a színezete, mintha a ma­gyarokat jobb barátoknak tekintené, mint a balkániakat. A diplomácia párnázott ajtói gondosan el­rejtik a politikai határozatok, intézkedések okát és keletkezésük módját. És bizony az ember nem is sejtheti, hogy a legideálisabb­nak, önzetlen belátásból fakadtnak vélt po­litikai lépések mögött közönséges kereske­delmi érdek fátyolozza el magát és hogy országok sorsának elintézésébe milyen kicsi­ségek is közbejátszanak. osztályb­a fisstet is essiS MyStar«. * Nemzetgyűlési beszédi arról, hogy az osztályharcról való lemondást nem lehet követelni. — Megjegyzések a munkáról meg a tőkéről. A bankjegyek fölülbélyegzéséről szóló javas­lat tárgyalása során, a nemzetgyűlés pénteki ülésén, fölszólalt dr. Vass József egyetemi ta­nár, a keresztény nemzeti egyesülés tagja is. Beszéde során kitért a munkáskérdésre is. Ki­emeljük beszédének ezt a részét hogy itt külön vehessük­ szemügyre és hogy egyben alkal­munk legyen annak­ konstatál­ására is, hogy ez az első beszéd a nemzetgyűlésen, amely igyek­szik objektíven megvizsgálni a munkásmozga­lom hajtóerőit, egyben megérti azokat a szük­ségszerűségeket, amelyek e mozgalom számára módszereket és eszközöket teremtettek. Vass József a maga megállapításaiban nem alkal­mazta a társadalomszemlélet tudományának szocialista jelzett stílusa egy kissé papos, de az egyházi prédikátorok modorának szóorna­menseiből le lehet hámozni és tisztán meg le­het érteni azt­­a megállapítását, hogy az osztály­öntudat és a társadalmi osztályok szervezett­sége szükséges dolgok és sem a szociáldemo­kratáktól sem a keresztény-szociálisoktól nem lehet azt kivánni, hogy mondjanak le az osz­tályharcról. Vass dr. beszédét végighallgatván, az a be­nyomásunk, hogy szavait nem a szociáldemo­kratáikhoz intézte. Voltaképen Ernszt képvi­selőtársával vitatkozott a kapitalizmus lénye­géről és neki is, meg az egész nemzetgyűlésnek is azt igyekezett megmagyarázni, hogy a kapi­talizmus, mint a gazdasági termelőmód m­ai formája nem olyan egyszerű dolog, amit félre lehet tolni és csak úgy könnyedén valami ideá­lisan jó rendszerrel lehet helyettesíteni. A maga módján és a maga szavaival meg tudta magyarázni — nem tudjuk, megtudta-e érttetni is — azt a marxi tételt hogy amig a termelés új formáinak a feltételei a régiben meg nem erősödtek, amig a régi forma, kereteit nem repesztik és át nem törik, addig a régi meg­marad, — voltaképen tehát illuzórius dolog a kapitalizmusnak Ernszt-féle revíziójáról be­szélni. Ismételjük, nem hozzán­k beszélt Vass József, hanem azokhoz, akik még ma sem tud­ják, hogy mi az a kapitalizmus és mi ezzel szemben a munkásosztályra hárult nagy gaz­dasági és társadalmi szükségszerűség, az osz­tályharc. Akik azt hiszik, hogy az osztályharc, általában a munkásság társadalmi és gazda­sági küzdelmeinek több módszere afféle mondvacsinált valami, amelyről nagyon könnyű dolog lemondani, azoknak kellett ebből a beszédből megérteniök, hogy az osztályharc­ról való lemondás követelése — ahogy a szónok mondotta —, illuzórius... Tulaj­donképen beszéde végéin mutatott rá arra, miért tért ki ilyen módon a munkáskér­désre? Szolgálni­­kívánta, úgymond, azt a fo­lyamatot, amellyel „a szociáldemokrata módon szervezett munkásság egyes részei" az állami és gazdasági élet struktúrájához közeledni pró­bálnak A szónok formulázásában is tisztán je­lentkezett az a megállapítás és aki akarta, meg is érthette, hogy az osztályharc és az osztályok szervezkedése törvényszerűség és aki az erről való lemondást kívánja, az a munka és a tőke harcában — a munkát teljesen védtelenné akarja tenni. Valóban, bizonyos eszmecserék során, amelyek a közelmúltban folytak le, szo­ciáldemokrata részről azt kellett tapasztalni, hogy némely tényezőik nincsenek annyira tisz­tában a társadalmi és gazdasági harcok lénye­gével, mint Vass József tanár úr. Nem volt te­hát haszontalan dolog, hogy e kérdéseket éppen arról az oldalról magyarázták meg, ahonnan és ahogy — azt hisszük — a legkevésbé várták. Így talán jobban tisztázódnak majd a dolgok. Csak egy kis őszinteség és jóhiszeműség szük­séges a megértéshez. Legalább» i«­ annyi, amennyi a megértetésben volt és van még ma is. Vass József dr. beszédének jelzett részletét az alábbiakban közöljük: Egészen külön fejezet igen, tisztelt nemzet­gyűlés a munkáskérdés, amelyről ezekről a padokról már egynéhány alkalommal megjegyzés esett. Megvallom őszin­tén, nem tudok teljesen belesimulni Ernszt igen tisztelt képviselőtársam ama kijelenté­sébe, hogy a kapitalizmust valami módon le kell törni, hogy a kapitalizmust valami más formá­val kellene helyettesíteni. Akármennyire érté­kelem is az ő fejtegetéseit a kapitalizmus kinö­véseiről, meg kell mégis állapítanom azt hogy, a kapitalizmus nem egy ad hoc forma, a kapi­talizmus a gazdasági életnek fejlődéséből szü­letett életforma. Az életformát nem lehet le­vetni addig, amíg a fejlődés a föltételeket meg nem teremtette. Ha a fejlődés titokzatos méhe ki akar sürgetni egy másik életformát ki fogja majd annak idején sürgetni. Mi azonban erő­szakosan, bárminő népnek vagy népek szövet­ségének hatalmával nem vagyunk elég erősek arra, hogy a kapitalisztikus életformát lesimít"­­unik, leszedjük a nagy gazdasági életről, hogy másik formát adjunk rá. Megpróbálta a szociáldemokrácia szélsőséges iránya a kommunizmust, mint új életformát Oroszországban is, nálunk is rákényszeríteni a g­azdasági életre. És mi történt! A gazdasági élet tehát a test, amely ezt az erőszakos új ruhát kapta, elsorvadt eme Nessus-ingnek ége­tése alatt és Szovjetoroszország gazdasági élete ugyanúgy el fog sorvadni, amint annak a majdnem határtalan országnak kincsei elfogy­nak, föléleznek, mert hiszen erőszakos életfor­mával termelő munkára serkenteni magát az életet nem lehet Azonb­an külön hangsúlyozni kivárnom és itt nem ismerek különbséget keresztény-szociális vagy szociáldemokrata módon megszervezett munkásságg között — hangsúlyozni kívánom azt, hogy a tőke túlkapásaival szemben a munka tel­jesen védtelen marad és semmiféle állla­m törvényhozás, semmiféle társadalmi akció nem tudja a munka jogait az élet minden vonalán érvényesíteni, ha csak a­ munkával nem párosul ugyan­annak a gazdasági osztálynak a szerve­zettsége ... Szterényi József: Ez így van! Vass József... és a szervezettségnek nem­ alapja az egész nemzet helyesen megkoncipiált nagy egységébe beleillesztett osztályöntudat. Következőleg illuzórius dolog azt kivánni a szociáldemokratáiktól vagy keresztényszociá­lisoktól, hogy az ő szervezettségükben és har­caikban mondjanak le először az osztályöntudat té­nyezői, másodszor mondjanak le a harcnak, tehát az osztályharcnak tényéről.

Next