Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-27 / 75. szám

i. Illuzórius kívánság ez. Miért! Mert minden osztályt osztállyá nem egyedül csak gazdasági mivoltának azonossága tesz, hanem különösen az öntudat, ez a pszichológiai tényező, ez emeli föl a munkást arra a magaslatra, hogy meg­értse, hogy az ő jelentősége a termelés és fo­gyasztás nagy folyamatában ,nem arányos a jogokkal és az életnek neki jutó javaival, amelyek őt pedig megilletnék. Öntudat kell minden osztályba, minden osztály tagjaiba, hogy az az osztály megvédhesse saját érdekeit. (Úgy van! Úgy van!) Méltóztatnak tehát látni, hogy osztályöntudat nélkül nincs osztályharc és osztályharc nélkül nincs az illető osztály ér­dekeinek hathatós védelme. Hangsúlyozom azonban, hogy az osztály har­cában nem engedheti meg egyetlen egy állam sem, se kicsi, mint a mienk, sem nagy, mint az Egyesült Államoké, sem legyőzött, mint a mienk, sem győztes, mint az angol állam, nem engedheti meg azt, hogy bármely osztálynak osztályöntudata az illető osztály szu­ver­én­i­tásá­nak gondolatával telítődjék. (Úgy van! Úgy van­ a középen.) Szterényi József: Nagyon helyes! Vass József: Én a munkásosztálynak öntu­datát sürgetem, de a munkásosztályban azt az öntudatot, amely a munkásosztályt prédikálja az egész társadalom vezető osztályának, kár­hoztatom és letörni kívánom. (Helyeslés és tanú.) T. Nemzetgyűlés! Ezzel a néhány megjegy­zéssel a munkásosztály ügyében szolgálni kí­vántam­ azt a folyamatot, amely megindulni látszik. Úgy látszik tudniillik, hogy a szociál­demokrata módon szervezett munkásságnak egyes részei közeledni próbálnak az állami és politikai vagy gazdas­ági életnek struktúrájá­hoz. Szolgálni kívántam ezt a folyamatot, nem akarok ellene állni, mert aminő értéknek tar­tom a magyar munkásságot, bárminő módon van megszervezve, éppen olyan értéknek tar­tom az ő lélektani elhelyeződésében helyesen megképezett öntudatát és annyira tiszteletben kívánom tartani harcát és taktikáját mindama vonalakon, amelyeken jogos és méltányos ér­dekeiért küzd, még abban az esetben is, ha talán az illetékes, tényezők nem hajlandók sür­getésre, kérésre megadni azt, ami jár, helyes­lem a harcot, ha erősebb eszközökhöz nyúlnak, mindig annak a mondásnak tiszteletben tartá­sával, hogy: Salus rei publicae suprema lex esto („A köztársaság üdve a legfőbb törvény"), következőleg soha a közjót, a közérdeket nem szabad erőszakosan veszélyeztetni. A magyar békeszerződés. * Holland szociáldemokraták a magyar békeszerzőődés reviziójáért. (Hága, március 26. — A „Budapesti Tudósító" távirata.) Nitti legutóbbi beszédéről és a ma­gyar kérdésben való állásfoglalásáról szólva, a szociáldemokrata 11 et Volk a következőket je­lenti ki. A három millió magyart, akiket a békeszerződés tervezete Magyarországtól elsza­kítani akar, ismét hazájukhoz kell csatolni és pedig oly módon, hogy a­ magyarok által lakott, de ez idő szerint románok, szerbek és csehek ál­tal annektált területeket visszaadják a magyar anyaországnak. A lap végül teljesen lehetetlen­nek mondja, hogy az antant a béke kérdésében végleges döntést hozhasson a magyar kifogá­sok figyelembevétele nélkül. (Neuilly, március 26.) — A ,.Magyar Távirati Iroda" szikratávirata.) Az „Excelsior" jelen­tése szerint a nagykövetek értekezlete szerdai ülésén a magyar békeszerződés pénzügyi ha­tározmányaival foglalkozott. „Az Est" tudósítója jelenti Párisból, hogy Vajda-Vojvoda Sándor, a volt román minisz­terelnök legutolsó londoni és párisi tartózko­dása idején azt a hírt terjesztette, hogy Nitti olasz miniszterelnök táviratozott volna Scialo­jának, aki ezidő szerint Londonban időzik, hogy ne írja alá a neuillyi békeszerződést, ha azon a magyarok javára nem történnének számottevő módosítások. Nem vagyok abban a helyzetben, jegyzi meg a tudósító, hogy megállapítsam, vájjon Vajda-Vojvoda állítása megfelel-e a valóságnak vagy pedig csupán csak gyanúsí­tás, amelynek az a célja, hogy nyomást gyako­roljon az olasz kormányra abban az esetben, ha ennek tényleg az volna a szándéka, hogy ne írja alá a Magyarországra nézve oly gyászos szerződést. Franciaország 480.000 embert, tart fegyverben. A kü­­­­ügyi bizottság legutóbbi ülésén Barthou miniszter közölte, hogy a Rajna-mentén, a Saar-medencében, a népszavazás alá kerülő te­rületeken, Algírban, Tuniszban, Marokikóban, a Keleten és a gyarmatokon Franciaország ösz­szesen 12.970 lisztet és 12.818 legénységi katonát tart fegyverben. A legénységi állományban az európai­­katonák száma 163.000. A csapatok fen­tartásának költsége 1.685.000.000 frank. NÉPSZAVA X X X X X X X * # X XXXXXXXXXXX X X X X X X X X XXXXX xxxxxxx XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX xxxxxxx XXXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX X XXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX XXXXXX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X .X X X X állaánosságból­ elfogadták a » nemzetgyűlés pénteki ülése. — A pénz­ügyminiszter a postapénz lebélyegzése ellen. — Igazságos és szigorú adójavas­la­tokat ígér. A politikai viharok egyelőre elültek és a nemzetgyűlés csöndes hangulatban folytatta pénteki ülésén a fölülbélyegzésről szóló javas­lat vitáját. A javaslatról ugy­an kisgazdapárti, mint a kereszténypárti szónokok éles — bár nem éppen szakszerű — bírálatokat, mondanak. A pénteki ülés szónokai sorában Vass József és Giesswein Sándor beszédeiben akadtak figyelemre méltó és gondolkodásra késztető részletek. Az ülés végén Korányi pénzügymi­niszter igyekezett eloszlatni a javaslattal szem­ben táplált aggályokat. Elismerte, hogy a ja­vaslat hibákat is tartalmaz, de megjegyezte, hogy azokat lehetetlen volt elkerülni. Ismé­telte azt a korábbi kijelentését, hogy a posta­pénzt, a tisztviselőkre való tekintettel, nem fogják lebélyegeztetni és kényszerkölcsönnek ,nem vetik alá. Rámutatott arra a körülményre, hogy a kényszerkölcsön folytán máris javult a magyar pénz értéke külföldön és másik, ked­vező hatásnak az árak várható esését jó­solta be. Az ülést délelőtt f­ill órakor nyitotta m­eg Rakovszky elnök. A beérkezett irományok föl­olvasása után folytatták a bankjegyeik fölülbélyegzéséről szóló javaslat tárgyalását Fangler Béla (keresztény nemzeti egyesülés). Jobb lett volna, ha a javaslat hatásosabban vette volna igénybe a hadi nyerészkedők, a destruktív zsidóság vagyonát, amely könnyen jutott pénzhez s amely már viselkedésénél fogva is megérdemelné, hogy megkopassza az állam... (Sándor Pál: Maga sem hiszi, amit mond!) A javaslat rendelkezéseinek megsze­gőit botbüntetéss­el és vagyonelkobzással kell sújtani. Magyar Kázmér (kisgazda) szintén azt han­goztatta, hogy a törvény kijátszóit deressel, vagyonelkobzásal és akasztófával kell büntetni. Vass József (keresztény nemzeti egyesülés): A javaslat nyilvánosságra hoztala előtt a nép számára fölvilágosító propagandát kellett volna rendezni a felülbélyegzés kérdésében. Beavatott pénzügyi körök már március elején tudtak a­ bekövetkező felü­lbélyegzésről a túladtak kék­pénzüköm. Reméli, hogy a felülbélyegzés követ­keztében előkerülnek az elrejtett bankjegyek. A nemzetgyűlési képviselőknek, ugy a jobb, mint a baloldaliaknak föl kell hagyniok a pár­toskodással, mert ha tovább tart a széthúzás, nem tudjuk megvalósítani a keresztény kurzus nagy vezérelemeit. A nép lelkében kezd valami köd fölszálltani s viszont a népnek belénk helyezett bizalma kezd elhomályosulni. A tömeg, amely néhány hónappal ezelőtt orientált volt, el­veszíti orientáltságát és a tömeg tájékozattan jár tömegelkeseredéssé vál­tozik, a tömeglelkesedés nagyon könnyen tömegkirobbanássá válik, a tömeg­robbanás pe­dig mindig f­orr­adalom. A felül­eti feszültségek alatt egyébként marad minden a régi. Az élet, amely a fölület alatt van, a nyomorúságnak az állóvize, amelyben nyüzsögnek az élősdiek, sőt ezek erősen megszaporodtak, amíg a fölület úgy maradt, amint volt. A visszaélés, lánckeres­kedelem már teljesen népszerű gondolat és ki­fejezés, az uzsora, a megvesztegetethetőség, a panama, a balkán, román stílus elözönlött tel­jesen bennünket. Kereskedelmi életünkben egy­egy szirt még a tisztesség. De az életnek majd­nem minden vonala maradt a régiben. Nem ezt várta tőlünk a nemzet. Nem ezért küldött ide bennünket. (Úgy van­ minden oldalém­.) Ez után rátért a munkáskérdésre: beszédének erre vo­natkozó részét lapunk más helyén közöljük. Reisshl Richárd (keresztény nemzeti egyesü­lés) a háborús vagyonok szigorú megadóztatá­sát­ sürgette. Letenyei Pál (kisgazda): A j­avaslat súlyosan érinti a földmives népet. A mostani javaslattal egyidejűen le kellett volna szállítani az ipar­cikkek árát is. Giesswein Sándor (keresztény-r­zociális): Szo­ciális szempontból foglalkozott a javaslattal. Kérte a nemzetgyűlés tagjait, ne becsüljék le egymást a jövőben. A külföld szemében csak akkor van becsülete a magyarságnak, hs, a nemzet tagjai is megbecsülik egymást. A mos­tani javaslattól szociális igazságot vár. Ő sem ijedne meg attól, ha vele szemben szociáldemo­kraták ülnének. Akiket a választók bizalmuk­kal tisztelnek meg, azoknak itt van a helye. Rossz néven vették tőle, hogy valamikor a szo­ciáldemokratákkal tárgyalt, ezért azonban Vass József beszéde után nem tesz magának szemre­hányást. Fejtegetései során utal arra, hogy a kommunizmus csak ott tudja fölütni a fe­jét, ahol nincs kellő szociális gondolkodás. Ezért van az, hogy Oroszországban uralomra tudott vergődni. (Ekkor Rakovszky elnök kérte a szónokot, maradjon a tárgynál, mire Giess­wein a Ház engedelmét kérte, hogy reflektál­hasson az előtte szólók szavaira. A Ház ezt megengedte.) A társadalmi szolidaritás, foly­tatta, soha olyan gyönge lábon nem állott, mint ma. Az osztályharc ma nemcsak a munkások között van meg. A szociális igazságot nem ta­lálja meg a javaslatban. A milliomos könnyen ad­ja le millióinak felét, de az a szegény mun­kás, aki cipőre gyűjtötte a kékpénzét és a felét most ott kell hagynia kölcsönként, mezítláb járhat. A kis exieztenciákat nem szabad meg­fosztani attól, amire nélkülözhetetlen szüksége van. Ezzel a feltétellel járul hozzá a javaslat­hoz. Ezután a javaslat általános vitáját berekesz­tették, majd Korányi Frigyes pénzügyminiszter szólalt föl. Lehetetlen volt elkerülni, kezdte, hogy­ a ja­vaslat néhány igazságtalanságot tartalmaz­zon. A felülbélyegzés hatásaként Zürichben máris fölment a magyar pénz értéke. Az or­szágban másfél év óta senki sem dolgozik, már­pedig a­ valután csak az javít, ha megkezdődik a munka. A kormány nem csinált devalvációt a pénz magától devalválódott- A polgárság adózó erejét a legnagyobb mértékben igénybe kell, venni. Aki kötelességét nem teljesíti az ál­lammal szemben, az hazajáruló. Sokan helytele-­­ní­tik, hogy a postapénzt nem bélyegzi­k le. Nem­­ szabad elfelejteni, hogy a tisztviselőket posta­pénzzel fizették. Erre vonatkozóan ígéretet tet­­­tek, ezt be kell tartani. Hangsúlyozza, hogy a postapénzből nem fognak kényszerkölcsönt igénybe venni. A föl­ül­bélyegzés olyan óriási technikai munka, hogy lehetetlen volt a visszaéléseknek elejét venni. A postapénzhez nem szabad nyúlni azért se, mert a postapénz kiinduló pontja lesz az új magyar pénznemnek. A kény­szerkölcsönnel méltánylást érdemlő esetekben a kormány humánusan fog eljárni. A korai propaganda jóvátehetetlen árdrágítással járt volna, a mostani pillanatnyi árdrágítást még vissza lehet csinálni. Úgy a hadi-, mint a kény­szerkölcsön kamatait a legrövidebb idő alatt fizetni fogjuk és a kölcsönt is megtérítjük. A sajtó sok hibát követett el, mert a cenzúra da­cára­­ ártó cikkeket irt a felülbélyegzés ellen. Cikkeiket írták ilyen címmel: „Pénzünk lerom­lása." Képzelhető, hogy külföldön milyen ha­a­tást tett, ha a hazafias nemzeti sajtó... (Közbe­kiáltások balról: Az nem nemzeti sajtó! Zaj.) Korányi pénzügyminiszter (kezével int): Bo­csán­atot kérek .. Rubinek földmivelésügyi miniszter: A „Nem­zeti Újság" írta. (Mozgás.) Korányi pénzügyminiszter: A népet föl kell világosítani, hogy pénzét nem­ veszíti el a fölül­bélyegzéssel. Nem szabad hallgatni arra, hogy a pénzt ne bélyegezhessük le, mert a kormány úgy se meri kimondani a fölülbélyegezetlen­ pénz értékének elvesztését. Végül kérte a javaslat elfogadását. A nemzetgyűlés ezután általánosságban el­fogadta a javaslatot. Elhatározták még, hogy a legközelebbi ülés szombaton délelőtt 10 órakor lesz s azon foly­tatják a javaslat részletes tárgyalását és elő­terjesztik az interpellációkat. Az ülés délután 2 órakor végződött. Öthónappos indemnitás. A parlament pénz­ügyi bizottsága pénteken délután tartott ülésén úgy határozott, hogy az indemnitást nem úgy, mint eredetileg tervezve volt, két hónapra, ha­nem öt hónapra kívánja megszavazni és igy a beterjesztett törvényjavaslatnak megfelelő át­dolgozását mondotta ki. LM.­T. I.") 1920 március 2­7.

Next