Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)

1920-03-03 / 54. szám

2 Egy hang (a­ kisgazdapárton): Ez hallatlan! Rakovszky István elnök: Itten Valami Osz­tenburg-különítményről beszélnek (Fölkiáltá­sok: Híres különítmény!), amely sajá­t szakál­lára intézkedett és ezzel megsértette a kép­vselők mentelmi jogát, a nemzetgyűlés sza­badságát és függetlenségét. Én ezt az eljárást a nemzetgyűlés elnöki szé­kéből a legerélyesebben visszautasítom és meg­bélyegzem. Kérem a kormányt, hogy Oszten­­burg urat va­gy akárkit, aki ezt elkövette, pél­dásan megbüntesse.­­A kisgazdapárt és a keresztény nemzeti párt éljenez; a képviselők fölállanak és tapsolnak az elnöknek.) Nagyon megtisztelve érzem magam, a képviselő urak elismerését köszönöm, de meg kell jegyeznem, hogy nem érdemlek köszönetet, mert én is csak kötelességemet teljesítem. (Hosszantartó elem­k éljenzés és szűnni nem akaró taps.) Vass József (keresztény nemzeti egyesülés): A hétfői esetekkel kapcsolatban van szeren­csém nekem is jelentést tennem, hogy hasonló körülmények között jutottam be a Házba. Fél 11 óra körül érkeztem ide és a Andrássy­szobor mögötti főbejáraton akartam belépni, amikor az Andrássy-szobor előtt katonák állot­ták el az utat és kijelentették, hogy arra be­járat nincs. Amikor igazoltam magamat, mint képviselő, elutasítottak és végül is más úton kellett bejutnom a l­ánba. Miután nem tudom, hogy vájjon ez is a szabad mozgásnak és a mentelmi jognak a m­egsértése-e . . . Fölkiáltások: Igen, a mentelmi jog megsér­tése. Vass József: ... amennyiben ez a mentelmi jog megsértése, van szerencsém a nemzetgyű­lésnek erről is jelentést tenni. Ernszt Sándor a keresztény nemzeti egyesü­lés pártjáról zárt ülést kérő ívet nyújt át az elnöknek. Közben azonban Huszár miniszter­elnök állott föl­szólásra. Huszár Károly miniszterelnök: A magam részéről a legkeményebben el kell, hogy ítél­jem a tegnapi eseményeket, amelyek mellett még az is megtörtént, hogy magába az ülésterembe fölfegyverzett tisztek jöttek be. Fölkiáltások: Kézigránátokkal! Huszár Károly miniszterelnök: Teljesen le­hetetlen és tűrhetetlen dolog ez, aminek semmi körülmények között nem szabad megtörténni. A kormány mindent el fog követni, hogy a nemzetgyűlésnek teljes elégtételt adjon és kö­telessége is, hogy azokkal szemben, akik ezt elkövették, a legerélyesebben eljárjon. A kor­mány a nemzetgyűlésnek a legteljesebb elég­tételt fogja megszerezni. Lukovich Aladár háznagy: Tisztelettel van szerencsém bejelenteni, hogy a háznagyi hiva­taltól a tisztek nem kértek­­ engedélyt arra, hogy a nemzetgyűlés folyosójára bejöhessenek. Az elnök úr őexcellenciája... (Rakovszky Ist­ván rácsönget.) Rakovszky István elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a nemzetgyűlés termében nem szokás a címeket megadni. (Helyeslés.) Egy hang (a keresztény nemzeti egyesülés pártján): Ez az igazi demokrácia! Lukovich Aladár háznagy: A nemzetgyűlés folyosóján mintegy 150 tiszt jelent meg a hét­fői ülés folyamán. Van szerencsém jelen­teni, hogy vasárnap 15 tiszt számára adtunk ki­ folyosój­egyet, akik a kormányzó úr közvet­len környezetéhez tartoznak. Arra azonban a háznagyi hivatal engedélyt nem adott, hogy körülbelül 150 katonatiszt lepje el a képviselő­ház folyosóját. Ez szintén a mentelmi jog meg­sértése. Usetty Ferenc (ker. nemz.): Fábián István abonyi képviselő mandátuma ellen kifogást emel. Fábián István nem volt választható, mert ellene a kecskeméti ügyészség eljárást tett fo­lyamatba. Ezért nem gyakorolhatta, volna vá­lasztójogát és nem lett volna választható. Rakovszky István elnök: Ki fogjuk sorsolni a bizottságot, amely ezt tárgyalni fogja. Tisz­telt, nemzetgyűlés! A bejelentett mentelmi sé­relmeket, báró Korányi Frigyes és Vass József kép­viselő mentelmi jogának megsértését a mentelmi bizottsághoz utasítjuk. Az ügy nagyon nagy fontosságára való te­kintettel fölkérem a mentelmi bizottságot, hogy ezt az ügyet minél előbb tárgyalja le és arról mihamarabb a nemzetgyűlésnek jelentést tenni szíveskedjék. Jelentem a nemzetgyűlés­nek, hogy 30 képviselő zárt ülést kért. Miután megállapították, hogy a zárt ülést kérő ir­ateurói valamennyien jelen vannak, az elnök elrendelte A kormányalakítás, illetve az új miniszter­elnök dezignálása és a kormány megalakítá­sával való megbízása dolgában a sok és kü­lönböző kombináción túl eddig az a pozití­vum, hogy a kormányzó rövidesen megkezdi a pártok vezetőinek és a pártokon kívül álló számottevő politikusoknak a meghallgatását. Úgy tudjuk, hogy Horthy kormányzóhoz valamennyi párt képviselői meghívást kap­nak. Csak e gyors egymásutánban lefolyta­tandó kihallgatások után fog határozni a kormányzó, hogy kit bízzon meg kormány­alakítással. Lapjelentések szerint Huszár nem szívesen vállalkozik erre és Rubi­nek sem ragaszkodik ahhoz, hogy ő legyen a mi­niszterelnök. Amennyiben azonban az új, parlamentáris kormány megalakulását fon­tos politikai érdekek siettetik, a politikai válság megoldása rövid napok alatt várható. Horthy Miklós kormányzó kedden délután kétórás kihallgatáson fogadta Rakovszky Istvánt, Huszár Károly miniszterelnökkel pedig másfél órán át tárgyalt. Értesülésünk szerint a kormányzó szerdán többek között Rubinek Gyulával és Haller Istvánnal fog tárgyalni. * * ifiú Nagy Börcsök mesternek az örömvölgy­ utcában van egy kis műhelye. Cipőt csinál. A táblá­jára finom, hosszúkás női cipő van rajzolva, alatta pedig az áll, hogy itt mértékszerinti rendelések is elfogadtatnak. A mesternek határozott népszerűsége van a környéken. Nem kis része van ebben annak, hogy nagyon barátságos ember s a cselédleányok­kal éppen olyan szívesen elbeszélget, mint a nagyságokkal. Ha valaki cipőt hoz javí­tásra, annak rendszerint valami jó tanácsot is ad. Fogfájás ellen éppen olyan jó szereket tud, mint a házmester gorombáskodása ellen. A szomszédok is nagyon szeretik és estén­ként, amikor kiülnek az utcára, ő, magya­rázza el a napi események jelentőségét. Börcsök mesternek a­ külső megjelenése is nagyon alkalmas az ilyen magyarázatokra, mert szép nagy feje van, jó hangja, hosszú bajusza, a beszédet széles mozdulatokkal kiséri s a másik kezében tartott hosszú pipa­szárral csinálja a kiegészítő mozdulatokat. A mesternek az a véleménye, hogy ez az egész világ bolond. Mert ha nem lenne az, akkor nem marakodna örökösen, nem gyű­lölné, nem rúgná egymást, hanem szép, nagy békességben élne, nagy bőségben és boldog­ságban, szeretetben. De az ember csak gyű­lölködni akar, ennélfogva nyomorog és kín­lódik. Ilyen formákat mondott, az emberek­nek és azok nagy figyelemmel hallgatták. — Igaz van — mondta az egyik szomszéd­asszony —, akkor bizonyosan a csarnokban is olcsóbb lenne minden. A mesternek volt egy serdülő leánya. A leány miatt sok vita folyt le az asszony meg az ember között. Az asszony azt akarta, hogy a leány művelt legyen. El is végez­tette vele a négy polgárit, meg­tanult gép­írást, gyorsírást és az apjának egy a házban lakó kundsaftja révén bekerült a bankba. Gizella kisasszony nagyon jól érezte magát a lesimított, oldalt fésült hajzatú bankfiuk között. Tetszett neki a szép, nagy terem, a zöld bársony bevonatú sok szék, a nagy teli világosság, amelyet a nap behajtott az ab­lakokon, a sok jövő-menő ember és az is, hogy mennyien várnak az ő munkájára. A leányok között ő volt a legüdébb arcbérű­. Leginkább elviselt, leromlott családok leány­gyermekei kerültek a bankba, közöttük úgy virágzott, pompázott mint a szépen kinyílt rózsa, az elhervadt szirmú virágok között. Szép, üde, piros arca, kellemes, arányok kö­vérsége nagyon tetszetőssé tette a fiatal emberek előtt s rövidesen akadt is egy Xá­nási nevű­ pompásan öltözködő ifjú, aki a lovagjául szegődött. Hazakísérte, de csak a körútig, mert Gizella nagyon félt az apjától. Amikor először a hivatalba ment, Börcsök mester enyhe szóval figyelmeztette a leá­nyát arra,, hogy letöri a derekát, ha valaki legyeskedni fog körülötte. A fiatal­ember megmagyarázta Gizellá­nak, hogy az életben csak egy boldogság van: ha két ember megérti egymást, d­e nincs nagyobb nyomorúság annál, mintha ugyanaz a két ember nem érti meg egymást. Azután drámákról beszélt, amelyeknek az a magja, hogy ha nem értik meg egymást az emberek, amiatt elpusztulnak. A leány nem értette egészen jól a dolgot, de az tetszett neki, hogy megértsék egymást az emberek. Ez szépen hangzott. Este elmondta az anyjá­nak, hogy legszebb dolog a világon, ha két ember megérti egymást. Az anyjának is tetszett. Az anyja elmondta másnap a csar­nokban a fehérn eműtisztítónőnek. Az a vál­lát vonta. — Fene ott egye meg, fő, hog­* az emész élhessen. Börcsöknek is elmondta. A mester föl­húzta a szemöldökét, egyet szippantott. — Megértse, hiszen, majd megértetném én — szólt és nagyon erélyes mozdulatot tett. — Eredj már — mondta Börcsökné mél­tatlankodva az urának s most az egyszer igazán haragudott a mesterre. A cipészműrhely mellett mi­ végtagkészítő gyár volt A gyár vezetője Jovanetz, barátságot tartott a mesterrel. Eleinte csak ugy futtában beszélgettek egymással, majd Jovanetz betért­ a mesterhez, leült mellé, nézte, mint veri 1)e az árat a talpba s hogy tömködi a lyukakba a faszegeket. Közben sört ittak és cigarettáztak. A sört a mester hozatta, a cigarettát Jovanetz adta. Jova­netz elmondta az élete történetét. Cseh­országi születésű ember volt, gyermekkora óta itt él és négyezer korona pénze van­­­• a zárt ülést és fölhívta a karzatok közönségét, hogy hagyja el a helyét. A zárt ülés délután­­i 2 óráig tartott. Közben 10 perc szü­nét, volt. Háromnegyed kettőkor az elnök újból megnyitotta az ü­lést, hi­tel­esítették a jegyzőkönyvnek azt a részét, amelyet a men­telmi bizottságnak adnak át, majd az elnök indítványára kimondotta a Ház, hogy legköze­lebbi ülését szerdán délelőtt tartja és annak napirendjére a kormányzó választásáról és eskü letételéről szóló törvényjavaslat tárgya­lá­sát tűzi ki. Ezzel az ülés véget ért. WWVWS/V.^ÍV.A.\"W/W/W ^AAAAAAAftAAA^^VWVk 1920 március 3. A nemzeti hadsereg térfoglalása a Tiszántúl. A­ lntáni­ bizottságok utaltak a kiürített területekre. Szegedről jelentik a „Magyar Távirati Iro­dáknak. A Tiszántúl kiürítéséről a szegedi ka­tonai körletparancsnokság a következő hiva­talos közleményt adta ki: Március 11ó 2-án kezdődik a tiszántúli terü­letnek a Kőrös torkolatától délre eső részének kiürítése- E célból március 1-én délután Buda­pestről Foster angol őrnagy vezetésével egy ottani ántáni­ bizottság érkezik Szegedre, amely a kiürítésnél közreműködik. Március 2-án reg­gel 5 óra ,10 perckor magyar­ csapatok indulnak Szeged-Rókus állomásáról vasúton Hódmező­vásárhelyre, ahová délelőtt 9 órakor a sz ántant missziójával együtt vonulnak be, hogy fel­váltsák az ott levő román csapatokat, amelyek azután keleti irányban elvonulnak. Március 2-án délután 1 órakor magyar csa­patok indulnak Szentesre. E csapatok egy különítménye kompon átkel a Tiszán és be­vonni Mindszent községbe.­­ Március 4-én más magyar csapatok indulnak Szegedről Hódmezővásárhelyre s ott is marad­nak. Kecskemétről szintén március 4-én külde­nek csapataikat Cegléden és Szolnokon á­t Szarvasra, ahol további intézkedésig maradnak. Az antant missziója néhány nap múlva Hód­mezővásárhelyről Szentesre utazik. Szarvastól, Hódmezővásárhelytől és Algyő­től keletre a további megszállás csak későbbi, időpontban, körülbelül március 5-én történik meg. Ezen az úton teszik közhírré, hogy a Tiszán át a közlekedés ezután is tilos marad, az átjárók zárva lesznek s az átjárást csak Csongrádnál, Mindszentnél, Algyőnél és Tápé­nál engedik, meg, külön igazolvánnyal, ame­lyet a csongrádi katonai vármegyei állomás­parancsn­okság, illetőleg a szegedi útlevél­osztály a rendőrség előzetes igazolványa alap­ján ad ki. Kisújszállásról táviratozzák a „Magyar Kurir"-nak. A Tiszántúl kiürítése az antant által megállapított módozatok szerint folyik tovább. Antant-tisztek kíséretében Horánsziky Már. igazgató vezetésével vasúti, bizottság érkezett különvonatom Kisújszállásra, amely az innen keletre eső vasutak átvételéről tár­gyal a románokkal. A románok visszavonulá­sával kapcsolatosan báró Lehár ezredes had-, osztályparancsnok egész vezérkarával együtt március 4-én Karcagra teszi át székhelyét. A románok a létrejött megállapodás értelmében március 3-án estig a Karcag—Kőrös vonalát kötelesek kiüríteni. „Az Est" közli: Az ántant intézkedése folytán hétfőn az ántant két budapesti katonai misz­sziója utazott el Budapestről a kiürítendő és a kiürített Tiszántúlra, hogy ellenőrizze a ro­mán csapatok mozdulatait. Az egyik misszió hétfőn reggel indult el a nyugati pályaudvar­ról Foster angol őrnagy vezetése alatt. A misz­szióna­k az angol őrnagyon kívül még figy

Next