Népszava, 1920. március (48. évfolyam, 53–78. sz.)
1920-03-03 / 54. szám
2 Egy hang (a kisgazdapárton): Ez hallatlan! Rakovszky István elnök: Itten Valami Osztenburg-különítményről beszélnek (Fölkiáltások: Híres különítmény!), amely saját szakállára intézkedett és ezzel megsértette a képvselők mentelmi jogát, a nemzetgyűlés szabadságát és függetlenségét. Én ezt az eljárást a nemzetgyűlés elnöki székéből a legerélyesebben visszautasítom és megbélyegzem. Kérem a kormányt, hogy Osztenburg urat vagy akárkit, aki ezt elkövette, példásan megbüntesse.A kisgazdapárt és a keresztény nemzeti párt éljenez; a képviselők fölállanak és tapsolnak az elnöknek.) Nagyon megtisztelve érzem magam, a képviselő urak elismerését köszönöm, de meg kell jegyeznem, hogy nem érdemlek köszönetet, mert én is csak kötelességemet teljesítem. (Hosszantartó elemk éljenzés és szűnni nem akaró taps.) Vass József (keresztény nemzeti egyesülés): A hétfői esetekkel kapcsolatban van szerencsém nekem is jelentést tennem, hogy hasonló körülmények között jutottam be a Házba. Fél 11 óra körül érkeztem ide és a Andrássyszobor mögötti főbejáraton akartam belépni, amikor az Andrássy-szobor előtt katonák állották el az utat és kijelentették, hogy arra bejárat nincs. Amikor igazoltam magamat, mint képviselő, elutasítottak és végül is más úton kellett bejutnom a lánba. Miután nem tudom, hogy vájjon ez is a szabad mozgásnak és a mentelmi jognak a megsértése-e . . . Fölkiáltások: Igen, a mentelmi jog megsértése. Vass József: ... amennyiben ez a mentelmi jog megsértése, van szerencsém a nemzetgyűlésnek erről is jelentést tenni. Ernszt Sándor a keresztény nemzeti egyesülés pártjáról zárt ülést kérő ívet nyújt át az elnöknek. Közben azonban Huszár miniszterelnök állott fölszólásra. Huszár Károly miniszterelnök: A magam részéről a legkeményebben el kell, hogy ítéljem a tegnapi eseményeket, amelyek mellett még az is megtörtént, hogy magába az ülésterembe fölfegyverzett tisztek jöttek be. Fölkiáltások: Kézigránátokkal! Huszár Károly miniszterelnök: Teljesen lehetetlen és tűrhetetlen dolog ez, aminek semmi körülmények között nem szabad megtörténni. A kormány mindent el fog követni, hogy a nemzetgyűlésnek teljes elégtételt adjon és kötelessége is, hogy azokkal szemben, akik ezt elkövették, a legerélyesebben eljárjon. A kormány a nemzetgyűlésnek a legteljesebb elégtételt fogja megszerezni. Lukovich Aladár háznagy: Tisztelettel van szerencsém bejelenteni, hogy a háznagyi hivataltól a tisztek nem kértek engedélyt arra, hogy a nemzetgyűlés folyosójára bejöhessenek. Az elnök úr őexcellenciája... (Rakovszky István rácsönget.) Rakovszky István elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a nemzetgyűlés termében nem szokás a címeket megadni. (Helyeslés.) Egy hang (a keresztény nemzeti egyesülés pártján): Ez az igazi demokrácia! Lukovich Aladár háznagy: A nemzetgyűlés folyosóján mintegy 150 tiszt jelent meg a hétfői ülés folyamán. Van szerencsém jelenteni, hogy vasárnap 15 tiszt számára adtunk ki folyosójegyet, akik a kormányzó úr közvetlen környezetéhez tartoznak. Arra azonban a háznagyi hivatal engedélyt nem adott, hogy körülbelül 150 katonatiszt lepje el a képviselőház folyosóját. Ez szintén a mentelmi jog megsértése. Usetty Ferenc (ker. nemz.): Fábián István abonyi képviselő mandátuma ellen kifogást emel. Fábián István nem volt választható, mert ellene a kecskeméti ügyészség eljárást tett folyamatba. Ezért nem gyakorolhatta, volna választójogát és nem lett volna választható. Rakovszky István elnök: Ki fogjuk sorsolni a bizottságot, amely ezt tárgyalni fogja. Tisztelt, nemzetgyűlés! A bejelentett mentelmi sérelmeket, báró Korányi Frigyes és Vass József képviselő mentelmi jogának megsértését a mentelmi bizottsághoz utasítjuk. Az ügy nagyon nagy fontosságára való tekintettel fölkérem a mentelmi bizottságot, hogy ezt az ügyet minél előbb tárgyalja le és arról mihamarabb a nemzetgyűlésnek jelentést tenni szíveskedjék. Jelentem a nemzetgyűlésnek, hogy 30 képviselő zárt ülést kért. Miután megállapították, hogy a zárt ülést kérő irateurói valamennyien jelen vannak, az elnök elrendelte A kormányalakítás, illetve az új miniszterelnök dezignálása és a kormány megalakításával való megbízása dolgában a sok és különböző kombináción túl eddig az a pozitívum, hogy a kormányzó rövidesen megkezdi a pártok vezetőinek és a pártokon kívül álló számottevő politikusoknak a meghallgatását. Úgy tudjuk, hogy Horthy kormányzóhoz valamennyi párt képviselői meghívást kapnak. Csak e gyors egymásutánban lefolytatandó kihallgatások után fog határozni a kormányzó, hogy kit bízzon meg kormányalakítással. Lapjelentések szerint Huszár nem szívesen vállalkozik erre és Rubinek sem ragaszkodik ahhoz, hogy ő legyen a miniszterelnök. Amennyiben azonban az új, parlamentáris kormány megalakulását fontos politikai érdekek siettetik, a politikai válság megoldása rövid napok alatt várható. Horthy Miklós kormányzó kedden délután kétórás kihallgatáson fogadta Rakovszky Istvánt, Huszár Károly miniszterelnökkel pedig másfél órán át tárgyalt. Értesülésünk szerint a kormányzó szerdán többek között Rubinek Gyulával és Haller Istvánnal fog tárgyalni. * * ifiú Nagy Börcsök mesternek az örömvölgy utcában van egy kis műhelye. Cipőt csinál. A táblájára finom, hosszúkás női cipő van rajzolva, alatta pedig az áll, hogy itt mértékszerinti rendelések is elfogadtatnak. A mesternek határozott népszerűsége van a környéken. Nem kis része van ebben annak, hogy nagyon barátságos ember s a cselédleányokkal éppen olyan szívesen elbeszélget, mint a nagyságokkal. Ha valaki cipőt hoz javításra, annak rendszerint valami jó tanácsot is ad. Fogfájás ellen éppen olyan jó szereket tud, mint a házmester gorombáskodása ellen. A szomszédok is nagyon szeretik és esténként, amikor kiülnek az utcára, ő, magyarázza el a napi események jelentőségét. Börcsök mesternek a külső megjelenése is nagyon alkalmas az ilyen magyarázatokra, mert szép nagy feje van, jó hangja, hosszú bajusza, a beszédet széles mozdulatokkal kiséri s a másik kezében tartott hosszú pipaszárral csinálja a kiegészítő mozdulatokat. A mesternek az a véleménye, hogy ez az egész világ bolond. Mert ha nem lenne az, akkor nem marakodna örökösen, nem gyűlölné, nem rúgná egymást, hanem szép, nagy békességben élne, nagy bőségben és boldogságban, szeretetben. De az ember csak gyűlölködni akar, ennélfogva nyomorog és kínlódik. Ilyen formákat mondott, az embereknek és azok nagy figyelemmel hallgatták. — Igaz van — mondta az egyik szomszédasszony —, akkor bizonyosan a csarnokban is olcsóbb lenne minden. A mesternek volt egy serdülő leánya. A leány miatt sok vita folyt le az asszony meg az ember között. Az asszony azt akarta, hogy a leány művelt legyen. El is végeztette vele a négy polgárit, megtanult gépírást, gyorsírást és az apjának egy a házban lakó kundsaftja révén bekerült a bankba. Gizella kisasszony nagyon jól érezte magát a lesimított, oldalt fésült hajzatú bankfiuk között. Tetszett neki a szép, nagy terem, a zöld bársony bevonatú sok szék, a nagy teli világosság, amelyet a nap behajtott az ablakokon, a sok jövő-menő ember és az is, hogy mennyien várnak az ő munkájára. A leányok között ő volt a legüdébb arcbérű. Leginkább elviselt, leromlott családok leánygyermekei kerültek a bankba, közöttük úgy virágzott, pompázott mint a szépen kinyílt rózsa, az elhervadt szirmú virágok között. Szép, üde, piros arca, kellemes, arányok kövérsége nagyon tetszetőssé tette a fiatal emberek előtt s rövidesen akadt is egy Xánási nevű pompásan öltözködő ifjú, aki a lovagjául szegődött. Hazakísérte, de csak a körútig, mert Gizella nagyon félt az apjától. Amikor először a hivatalba ment, Börcsök mester enyhe szóval figyelmeztette a leányát arra,, hogy letöri a derekát, ha valaki legyeskedni fog körülötte. A fiatalember megmagyarázta Gizellának, hogy az életben csak egy boldogság van: ha két ember megérti egymást, de nincs nagyobb nyomorúság annál, mintha ugyanaz a két ember nem érti meg egymást. Azután drámákról beszélt, amelyeknek az a magja, hogy ha nem értik meg egymást az emberek, amiatt elpusztulnak. A leány nem értette egészen jól a dolgot, de az tetszett neki, hogy megértsék egymást az emberek. Ez szépen hangzott. Este elmondta az anyjának, hogy legszebb dolog a világon, ha két ember megérti egymást. Az anyjának is tetszett. Az anyja elmondta másnap a csarnokban a fehérn eműtisztítónőnek. Az a vállát vonta. — Fene ott egye meg, fő, hog* az emész élhessen. Börcsöknek is elmondta. A mester fölhúzta a szemöldökét, egyet szippantott. — Megértse, hiszen, majd megértetném én — szólt és nagyon erélyes mozdulatot tett. — Eredj már — mondta Börcsökné méltatlankodva az urának s most az egyszer igazán haragudott a mesterre. A cipészműrhely mellett mi végtagkészítő gyár volt A gyár vezetője Jovanetz, barátságot tartott a mesterrel. Eleinte csak ugy futtában beszélgettek egymással, majd Jovanetz betért a mesterhez, leült mellé, nézte, mint veri 1)e az árat a talpba s hogy tömködi a lyukakba a faszegeket. Közben sört ittak és cigarettáztak. A sört a mester hozatta, a cigarettát Jovanetz adta. Jovanetz elmondta az élete történetét. Csehországi születésű ember volt, gyermekkora óta itt él és négyezer korona pénze van• a zárt ülést és fölhívta a karzatok közönségét, hogy hagyja el a helyét. A zárt ülés délutáni 2 óráig tartott. Közben 10 perc szünét, volt. Háromnegyed kettőkor az elnök újból megnyitotta az ülést, hitelesítették a jegyzőkönyvnek azt a részét, amelyet a mentelmi bizottságnak adnak át, majd az elnök indítványára kimondotta a Ház, hogy legközelebbi ülését szerdán délelőtt tartja és annak napirendjére a kormányzó választásáról és eskü letételéről szóló törvényjavaslat tárgyalását tűzi ki. Ezzel az ülés véget ért. WWVWS/V.^ÍV.A.\"W/W/W ^AAAAAAAftAAA^^VWVk 1920 március 3. A nemzeti hadsereg térfoglalása a Tiszántúl. A lntáni bizottságok utaltak a kiürített területekre. Szegedről jelentik a „Magyar Távirati Irodáknak. A Tiszántúl kiürítéséről a szegedi katonai körletparancsnokság a következő hivatalos közleményt adta ki: Március 11ó 2-án kezdődik a tiszántúli területnek a Kőrös torkolatától délre eső részének kiürítése- E célból március 1-én délután Budapestről Foster angol őrnagy vezetésével egy ottani ántáni bizottság érkezik Szegedre, amely a kiürítésnél közreműködik. Március 2-án reggel 5 óra ,10 perckor magyar csapatok indulnak Szeged-Rókus állomásáról vasúton Hódmezővásárhelyre, ahová délelőtt 9 órakor a sz ántant missziójával együtt vonulnak be, hogy felváltsák az ott levő román csapatokat, amelyek azután keleti irányban elvonulnak. Március 2-án délután 1 órakor magyar csapatok indulnak Szentesre. E csapatok egy különítménye kompon átkel a Tiszán és bevonni Mindszent községbe. Március 4-én más magyar csapatok indulnak Szegedről Hódmezővásárhelyre s ott is maradnak. Kecskemétről szintén március 4-én küldenek csapataikat Cegléden és Szolnokon át Szarvasra, ahol további intézkedésig maradnak. Az antant missziója néhány nap múlva Hódmezővásárhelyről Szentesre utazik. Szarvastól, Hódmezővásárhelytől és Algyőtől keletre a további megszállás csak későbbi, időpontban, körülbelül március 5-én történik meg. Ezen az úton teszik közhírré, hogy a Tiszán át a közlekedés ezután is tilos marad, az átjárók zárva lesznek s az átjárást csak Csongrádnál, Mindszentnél, Algyőnél és Tápénál engedik, meg, külön igazolvánnyal, amelyet a csongrádi katonai vármegyei állomásparancsnokság, illetőleg a szegedi útlevélosztály a rendőrség előzetes igazolványa alapján ad ki. Kisújszállásról táviratozzák a „Magyar Kurir"-nak. A Tiszántúl kiürítése az antant által megállapított módozatok szerint folyik tovább. Antant-tisztek kíséretében Horánsziky Már. igazgató vezetésével vasúti, bizottság érkezett különvonatom Kisújszállásra, amely az innen keletre eső vasutak átvételéről tárgyal a románokkal. A románok visszavonulásával kapcsolatosan báró Lehár ezredes had-, osztályparancsnok egész vezérkarával együtt március 4-én Karcagra teszi át székhelyét. A románok a létrejött megállapodás értelmében március 3-án estig a Karcag—Kőrös vonalát kötelesek kiüríteni. „Az Est" közli: Az ántant intézkedése folytán hétfőn az ántant két budapesti katonai miszsziója utazott el Budapestről a kiürítendő és a kiürített Tiszántúlra, hogy ellenőrizze a román csapatok mozdulatait. Az egyik misszió hétfőn reggel indult el a nyugati pályaudvarról Foster angol őrnagy vezetése alatt. A miszsziónak az angol őrnagyon kívül még figy