Népszava, 1920. május (48. évfolyam, 105–129. sz.)
1920-05-30 / 129. szám
a Fegyverszünet Oroszország és Japán között Londonból táviratozzák, Oroszország és Japán között az ellenségeskedés május 25-ével megszűnt. A fegyverszüneti bizottság megkezdte tárgyalásait („M. T. I.") Németországnak fizetnie kell. A francia kamara szerdai ülésén Millerand miniszterelnök megállapította, hogy a szövetségeseknek minden eszközzel biztostani kell Németország lefegyverzését amely a világbékének első föltétele. (Élénk tetszés.) Nagy igazságtalanság volna, ha a világháború okozói teljes egészében nem űzetnék meg azokat az adósságokat, amelyek idegfizetésére kötelezték magukat. A francia nép ezért a tartozásért mintegy kezese a háború áldozatainak és Franciaországot még Németország pénzügyi összeomlása sem mentesítené kezességi kötelezettsége alól. A szerződésben különben nincs semmi olyan, ami ajóvátételi bizottságot eltiltaná attól, hogy már most megállapítsa Németország össztározását 1921 májusáig nem lehet várni, mert ez a halogatás zavarokra vezethetne. A miniszterelnök hangsúlyozza, hogy eddig még semmiféle számszerű összegeket nem állapítottak meg. A francia jóvátételi követeléseket 200—210 millvliárdra becsülik. A május 15-ig kiszámított összeg 70 millió aranymárka. („M. T. I.") D'Annunsio elfoglalta Susakot Párisból táviratozzák. A „Petit Párisien" jelenti, hogy D'Annunzio az ő rajongói élén elfoglalta Susakot A jugoszláv kormány tudatta az olaszokkal, hogy erőszakkal szegül eUen© minden olyan cselekménynek, amely a lakosság ellen irányul. („M. T. I.") önrendelkezés. A keresztény újságok szerkesztőségi tagjai elhatározták, hogy az úgynevezett hivatalos újságírótestületektől függetlenül szervezkednek, erre nézve pénteki értekezletükön el is fogadtak valami rezulációt és szombatra kelve valamennyien vezércikkekben jelentik be, hogy ők immár szabadok, teljessé lett az önrendelkező joguk. A felekezeti alapon való szervezkedés ugyan csöppet sem kilátásos dolos, de ha már erre szottyant kedvük, csinálják végig: korán tanul a magyar és tapasztalatok okosítják az embereket A végén — ha ugyan nem hamarább — majd azt is megtudják, hogy szervezkedésüknek felekezeti jellege sem biztosít nekik, újságíró-wmnscásoknak, szellemi és anyagi önrendelkezést legföljebb némi védelmet az újság-tette szellemi és anyagi önrendelkezés ellenében. De nem erről van szó, hanem arról, hogy határozatuk 2. pontjában a papírkérdésben is önállósítani akarják a keresztény lapvállalatokat, a 4. pontban pedig a cenzúra „mostani" kezelése ellenébens*kírtanak szükségesnek „némi tennivmókat". Mi ezt úgy értjük, hogy a cenzúra mostani kezelését csak a maguk számára akarják megváltoztatni, mert azt föltételezni sem merjük róluk, hogy a megszűnését óhajtanák. De ők már a „megváltozást" is olyan hallatlan sajtószabadságnak tartják, hogy jóelőre önállóvá szervezkednek az újságpapír kérdésében is, mert hát így e „sajtószabadság" csak ott élveződhetik — ahol papír is van. X X X X XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX XXXXXX X XX népszava 1520 május 30. Még egyszer a kommunista gyűlésekről. * A „Nemzeti Újság" szenzációja. A „Nemzeti Újság" című klerikális lap napok óta tervszerűen hangoztatja azt, hogy a Népszava expedíciós helyiségében és kiadóhivatalában állandóan kommunista gyűléseket tartanak és, hogy homályos hátterű „leleplezés"-einek a valószínűség látszatát adja, május 28-aik számában arról írt hogy május 3-án már vissza is akarták állítani a proletárdiktatúrát Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a szenzációs beállítás egyetlen komoly embert sem remegtetett meg, mert hiszen a forradalmakat , és forradalmi puccsokat nem expedíciós leányok és asszonyok, nem Kohn Manók és Széll Ilonkák „csinálják", sem munkanélküli Rákosi Viktorok, hanem történelmi átalakulások és fordulatok, megfelelő előfeltételek és előzmények után. A „Nemzeti Ujság"-ot ebben a kérdésben egyszerűen fölültették, amit azonban a cakk írója nem volt hajlandó tudomásul venni, mert neki a szenzáció volt a fontos és nem a való tényállás. Helyette majd mi mutatunk rá erre. A „Nemzeti Újság" cikkében közölt nevek közül két főszereplő válik ki Az egyik Kecskésné, letartóztatott falmunkásnnak a felesége, aki úgy vélte kiszabadítani az urát hogy hadácsszolgálatra ajánlotta föl magát Ez az asszony elment a vasmunkások munkanélkülijei közé, ott azt mondotta, hogy ő most jött Bécsből, üzenetet hozott az ottani kommunistáktól, akik azt üzenték, hogy csináljanak már új kommunista mozgalmat, pénz lesz elég. A vasmunkások munka nélkül levő tagjai között ősmunkanélküli volt Radics József, aki természeténél fogva kapva kapott minden alkalmon, amely pénzszerzésre nyújtott kilátást. Ez a Radics állt szóba Kecskésével, ez irt össze neveket és lakáscilmeket és vitte azután „munkája eredményét" Kecskiésnéhez. Kecskésné pedig fölszerelte Radicsot a Bécsibe szóló ajánlólevéllel és gondoskodott róla, hogy Radicsot és a többi beugrasztott embert a pályaudvaron lefogják és náluk a kompromittáló leveleket megtalálják Kohn Manó és Széll Hana egykor a Népszava Madóhivatalában dolgoztak, de még a múlt évben elbocsátották őket. Nem lehetetlen, hogy ezek régi munkahelyükre, ismerőseikhez néha ellátogattak idó gyűlés, értekezletenekben , helyiségeikben már csak azért sem volt tartható, "mert 1919 december 7-től 1920 május hól-ig a Népszava nyomdája és összes hivatalai állandó rendőri őrizet alatt állottak. Minden ajtóban posztok vigyáztak a be- és kimenő személyekre. Radicsot pedig, éppen mert a munkanélküliek közöttt állandóan békétlenséget szított, a vasmunkásszövetség vezetősége 1920 április hó 13-án tartott ülésében kizárta tagjai sorából. Ennyiből áll ez az egész nagy szenzáció, amellyel félrevezették a hatóságokat és félrevezetik az olvasó közönséget, fontosságot tulajdonítva naiv, spekuláló asszonyok és éhező munkanélküliak üres ábrándozásainak Az igaz, hogy ez is folytathatná a maga mesterségét ha a szürszabóság érne egy fapitykét, de nem ér. Itt van továbbá Gábor bácsi, akinek valamikor a vasúti kocsi kereke nyisszantotta el a lábát. A községházánál söpröget porolgat és nagy üveg vizeket állit az urak elé pedig azok ki nem állhatják. Nem Gábor bácsit. Szóval megél valahogyan. Föl kell említenünk Pétert is, aki koldulásból tengődik és akinek négy darab végtagja közül csak kettő maradt meg: egy keze, egy lába, mert a többit a doktorok apránként lefürésszelgették. Ennyi hiányossággal még pesti koldusnak is beválnék, de nem szereti a fővárosi zajos életet. Itt van — De minek elősorolni! Szóval, nem egyedül Bálint az a szerencsétlen, akinek valamije hiányzik, de Bálint ám az a szánalomra méltó teremtés, akinek a klátbora nemcsak az egyik lábát vitte el, hanem a feleségét is. Ez már baj. Lába kettő volt tehát maradt még egy. Felesége csak egy volt tehát nem maradt egy sem. Még az a szerencse, hogy gyereket nem hagyott a nyakán. Csak a cókmókját vitte el, amikor meghallotta, hogy Bálintot a csatában baj érte, a kórházban fekszik és ha fölépül is, nyomorék marad. Hová ment? Másik emberhez, akinekkeze-lába megvolt. Hogy melyiket sajnálta Bálint jobban, a lábát-e vagy az asszonyát azt már ő tudja. De ha lábat már szerzett olyat, amilyet hát csak asszonyt is tudtán kaparintani? Hűen szerencsétlen ember házánál nagyon elkél az asszony. A kocsmában is úgy hányták-vetették meg a dolgot, hogy ugyan bolond lenne Bálint ha azt várná, hogy a levágott lába magától kinő, és azt lesné, hogy a megszökött asszony visszatér. Csak maradjon ott ahol van. Egy kicsit megtört ember lett Bálint is megviselte a nagy hadjárat de azért még ő sem bújik elevenen a sírba, hanem él az elevenekkel, örül az örvendezőkkel és sir a siránkozókkal. A két kese jó. A csizmadiamesterséget fiatal korában Mi van a Márthával? 71 háztartási alfóclutazottakelyzete. A lapok hírül adták, hogy a háztartási alkalmazottak érdekeinek védelmével és elhelyezésével foglalkozó Mártha-egyesület csődbe került. Amint köztudomású, ez a jótékonysági egyesület azért alakult, hogy a háztartásbeli nők anyagi és erkölcsi érdekeivel törődjék. A Mártha-egyesület annak ellenére, hogy újra a kormány, mint az összes hatóságok és társadalmi egyesületek hathatós támogatásban részesítették, mégsem tudott — a vezetőség sajt bevallása szerint — eredményes működést kifejteni. Az ügyről nyilatkozik a Mártha-egyesület elnöke is, aki megcáfolja az egyesület gazdasági csődbekerülésének a hírét. Szerinte az egyesület anyagilag jobban áll, mint valaha és a bevételek többszörösen fölülmúlják az előbbi években elért bevételeket. Ellenben az erkölcsi csőd fenyegeti az egyesületet. Ennek — szerinte — különböző oka van. Panaszkodik az elnök arról, hogy a háztartási munkásnők nagyon fegyelmezetlenek, azonkívül e bajokhoz hozzájárul még az is, hogy a régi anyag, amiből a háztartási nők legnagyobb része eddig kikerült, a falvak leányai, nem jönnek Pestre szolgálni. Azokkal pedig, akik ma rendelkezésre állanak, nagyon sok baj van Legnagyobb részük nem áll be a helyére és ha elfoglalja is az állását vagy ő megy el rövid idő multán, vagy alkalmatlanság miatt el kell bocsátani. Most az egyesület vezetősége úgy véli megakadályozni a baj továbbterjedését, hogy különféle rendszabályokat léptet életbe, azonkívül a rendőrség segítségét is igénybe veszi. Már többször kifejtettük, hogy a háztartási alkalmazottak munkásnők, akiknek ügyét elsősorban szociális kérdésként kell kezelni. Ehelyett azonban azt láttuk, hogy a háztartási munkásnők ügyét minden fórum rendőri ügynek tekintette. Az anyagi kérdések megoldása, a nagyfontosságú továbbképzés és a munkaviszonyok rendezése, mind elintézetlen maradt. A vezetőség pedig az ő kicsinyes látószögéből mindent rendőri vagy legföljebb jótékonysági ügynek tekintett, hiába volt előtte a sok külföldi példa. A szociális kérdéseket erkölcsi prédikációkkal, a továbbképzést pedig önképzőköri előadásokkal akarta elintézni. Így azután nem csoda, ha az egyesület erkölcsi csődbe került Nemrégen írtunk a németi ausztriai háztartási munkásnők védelme érdekében alkotott új törvényről. Ez a törvényrendelkezik a háztartási alkalmazottak munkaidejéről, megállapítja a napi pihenőt azonkívül gondoskodik a betegség esetén való gyógykezeltetésről. Meghatározza a kölcsönös fölmondási idő tartamát és eltörölvén a cselédkönyv rendszerét, helyette a szolgálati jegyet léptette életbe. Fontos rendelkezése továbbá a törvénynek, hogy a háztartási alkalmazottak ügyét kivette a rendőrség kezéből és átutalta a rendes bíróságokhoz. Ilyen szellemben kellene nálunk is a háztartási munkásnők ügyét rendezni. J TÁRCA * * # Bálint várópépe* írta Bujdosó Péter. Bálint meglehetős szomorúsággal érkezett Vissza közénk a faluba Nem is kellett szegénynek a szomorúságát olyan nagyon magyarázgatni, csak rá kellett nézni. A háború megvéníttette, aztán az egyik lábát valahol az Isonzónál hagyta. Vaskampós lábbal bicegett haza. A hóna alatt hozott bőrből és rugókból csináltvégtagot de mintha nem is az ő műlába lett volna, bevágta a sarokba.Pán még össze is szidta. Hát nem is a legjobb mesterség az, amikor az embernek a negyvenedik éve betöltése után újra kell tanulni a járást, amikor még megkell, kenni a térdekalácsa srófjait hogy ne nyikorogjanak minden lépésnél. Lefekvésnél lecsatolni, fölkelésnél fölcsatolni. Nem paraszti embernek való az ilyen mulatság. Eke után nem ballaghat, jószág után nem szaladhat. Mit csináljon! No, még a kocsmában el-eltéblábolhat vele. Odáig menni, egyik asztaltól a másikhoz ülni és durakozni még a műláb is megjárja. Csak az van benne, hogy ebből a mesterségből nem igen él meg az ember. Ami a®t illeti, a falusban Bálinton kívül akad még nyomorék ember,más is. (A sánta harangozó nem is számit , ugy született, aztán meg a kezével rángatja a kötelet, nem a lábával.) Hanem itt van például a szűrszabó iVancga, akinek megvan ugyan mind a két lárba, Jnlég sem sok hasznát veszd, mert a köszvény annyira megviselte őket hogy akár otthon hagyhatná mind a kettőt amikor a szomszédba jóást, mert így táp hamarább oda csúsznék, tanulgatta. Nem vitte tökéletességre, nem tanulta ki minden fortélyát, de a toldozó-foldozó részét érti. Mostanában ez is elég az üdvösségre, mert megfizetik a faluban ezzel-azzal Csak az legyen, aki a keresményt megbecsüli, főz, süt, mos és el-elbeszélget otthon az emberrel. Minden szóbeszéd kedvéért nem érdemes most a kocsmába szaladgálni, mert drága az ital. Itt volna Paradicsom Vera Nem csúnya, nem is öreg. Az első ura meghalt mielőtt elvette volna. A gyerek igyekvősebbvolt, mint az apja: világra jött a lakodalom előtt és most Pesten iiaskodik. De kinek mi köze hozzá? Szóbeszédre ne adjon az ember, ha egyszer komolyan házasodni akar. Mindenkiről vagy többet, vagy kevesebbet tudnak a falusi népek. Csak az igazat nem tudják. Hát Vera ellen nincs is kifogás. Számításba lehet venni özvegy Saroglyánét is. Az igaz, hogy egy kicsit nyelves, meg az italnál csak a legényeket szereti jobban, de Bálint mellett megcserélődhetik a természete, ami nem úgy értendő, hogy majd a legényeknél is jobban szereti az italt hanem úgy, hogy megbecsüli magát. Sára ángya sem volna rossz, de addig nem akar senkivel sem összeszövetkezni, amíg a szibériai hadifoglyok haza nem kerülnek, mert azok között két vőlegénye is van és nem szeretné, ha a visszatérők csapodársággal vádolnák. Kajtár Rozi vén lány, az Igaz, de éppen ezért több esze van, mint a fiatalnak és már csak azért is megbecsüli a maga emberét mert ilyesmire ebben az életben még nem volt alkalma. Hát választhat Bálint, van benne módja-Sokáig nem kell gondolkozni. A válópert majd elvégzi a fiskális, az már az ő gondja. Annak a végére nem lehet most várni. Addig is élni kell. Ha beválik azaz asszony, lehet lakodalmazni akkor is. De hát melyiket próbálja ki Bálint?