Népszava, 1920. július (48. évfolyam, 155–181. sz.)
1920-07-10 / 163. szám
I XLVIII. évfolyam. Budapest, 182© julius 10. szombat, 163. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 230 kor. fél évre 140 kor. negyed évre...... 70 kor. egy hóra 25 kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) * # A kssanasdapfis'ts a keresztény egyesülés és a dissziciensek egységes kormányzó pártot alakítanak. A" kormányválságban pénteken este döntő lépés történt: Bethlen Istvánnak, a dezignált miniszterelnöknek sikerült a többségi pártokkal megegyeznie és most már rövid idő kérdése, hogy a nagy kormányzó párt formálisan is megalakuljon. Az erre vonatkozó megállapodás a többségi pártok megbízottai és a dezignált miniszterelnök között jött létre, az összeolvadást a kisgazdapárt és a keresztény egyesülés szombaton külön-külön tartandó értekezleten mondják ki. Bethlen István, a deszignált miniszterelnök pénteken folytatta tárgyalásait a többségi pártok vezetőtérsaival. Délelőtt Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszterrel tárgyalt, aki tájékoztatta a kisgazdapárt álláspontjáról, amelynek honorálása mellett hajlandó Bethlen küldetését támogatni. A kisgazdapárt követeli a kereszténypárttal egyetemben megállapított, hat pontból álló munkatervnek kormányzati programul való elfogadását, s a szabadságjogoknak, elsősorban a sajtószabadságnak védelmét, a földreformnál nagyatádi Szabó terveinek elfogadását, a hadsereg szerepének tisztázását s végül, hogy a belügyi, külügyi és földmivelésügyi tárcákat a kisgazdapárt tagjaival töltsék be. Bethlen és Rubinek tárgyalásai után délben a kisgazdapárt értekezletet tartott, amely előtt Rubinek pártelnök úgy nyilatkozott, hogy a deszignált miniszterelnök változtatott eredeti szándékán és most már fúziós alapon tárgyal, a királyi szék betöltésének kérdését kikapcsolják egyelőre és iá kormányzónak korlátlan házfeloszlatási jogot biztosítanak. A legsürgősebb feladat — mondotta — a földreform. Az értekezleten különben a párt követelései közé fölvették a munkáskérdés megoldását is, (s a nemzetgyűlésen Kerekes Mihály fogja sürgetni az ipari munkások ügyeinek rendezését) és péntek estére közös tanácskozásra hívták meg a keresztény nemzeti egyesülésnek 5 és a disszidenseknek 2 tagját. A kisgazdák erre a tanácskozásra Rubinokét, nagyatádi Szabót, sokorópátkai Szabót, Meskó Zoltánt, Gaál Gasztont, Kovács J. Istvánt és Patacsi Dénest küldték ki. A keresztény egyesülés részéről Haller István elnök, Beniczky Ödön, Turi Béla, Vass József, Rassay Károly és Hencz Károly péntek este 7 órakor megjelentek a kisgazdapártban, csatlakoztak hozzájuk a disszidens csoport képviselői, gróf Klebelsberg Kunó, Fáy Gyula és a kisgazdapárt megbízottaival tanácskozásra ültek össze. Ezen mindvégig jelen volt Bethlen István is. A többségi pártokkiküldötteinek értekezletén a dezignált miniszterelnök utalt azokra a nagyfontosságú bül- és belpolitikaikörülményeikre, amelyek feltétlen szükséggé teszik az egységes kormányzó párt megalakítását. Fejtegette, hogy szilárd és nyugodt kormányzásra van szükség, ami csak úgy történhet, ha a kormány mögött tömör többség áll. Bethlen szavaiból kiérzett az a figyelmeztetés is, hogy ha a mostani kormányzó pártok ezt lehetetlenné tennék a mostani párti keretekhez való mai kincs ragaszkodással,vagy sor kerülhet arra, hogy a nemzetgyűlés helyét az ország lakosságának új képviselete foglalja el. Utána fölszólaltak újra a kisgazdapárti, mint a keresztény egyesülésbeli politikusok, mindegyikük hangoztatván, hogy az új alakulás csak úgy jöhet létre, ha abban érvényesülni fog pártjaiknak programja. Kölcsönös kapacitálás indult me© és három óráig tartó eszmecsere után négy pontba foglalták össze a megállapodásokat, amelyeknek megvalósítása mellett a többségi pártok hajlandóknak nyilatkoztak az egységes kormányzó párt megalakítására. Elhatározták, hogy ezeket a megállapodásokat haladéktalanul tudomására hozzák a képviselt pártoknak, amelyek még szombat délelőtt értekezleten adják hozzájárulásuikat a bizottságban létrejött megállapodásokhoz és a plénumban is kimondják az egy párttá leendő egyesülést. A megbízottak értekezlete este 10 órakor ért véget s ekkor Rubinek Gyula a történtekről a következő felvilágosítást adta: — Megvan a megegyezés. Sikerült megteremteni az önálló parlamenti többségi pártot, amely mintegy 180 főből fog állani. A létrejött megállapodásokat egy hattagú bizottság írásba fogja foglalni. Ehhez képest a kisgazdapártnak és a keresztény egyesülésnek úgy központi, mint vidéki szervezetei egységes vezetés alá kerülnek. Kétségtelen, hogy a megbízottak megállapodásait a pártok ratifikálni fogják, hiszen olyan nagy a külső nyomás... A kormányprogram tekintetében nincs baj. Ami az egyesülő pártok programjainak összeegyeztetését illeti: e tekintetben sincs nehézség. Az a legfőbb kérdés: akarnak-e a többségi pártok, egyáltalán egységes pártot. Ha igen, ami nem kétséges, akkor rendben van minden. Úgy gondolnám, hogy az új alakulásnak Egyesült Keresztény, Nemzeti Kisgazda- és Földmívespárt volna a legmegfelelőbb címe. Ha ez túlhosszú, idővel valamelyik jelző majd lekopik... Bethlen István az újságírók érdeklődését ezzel a fölvilágosítással elégítette ki: Olyan megállapodás jött létre, hogy ha azt a pártok szombaton tartandó értekezletei elfogadják, az egységes párt megalakulása biztosítva van. Hasonlókép nyilatkoztak a bizottságnak többi tagjai is és Bethlen Klebelsberg kíséretében távozott a pártkörből. A többségi pártoknak szombati értekezletei után Bethlennek miniszterelnökké való kinevezése valószínűen a hivatalos lap vasárnapi számában jelenik meg. Az új miniszterelnök vasárnap lép érintkezésbe azokkal a politikusokkal, akiket megakar nyerni kabinetje számára. Értesülésünk szerint a többségi pártok kiküldötteinek megállapodásai magukban foglalják a kisgazdapártnak és a keresztény egyesülésnek a napokban megállapított, hét pontból álló közös munkatervét, kimondják a két pártnak föloszlását, előírják az egyesülés módoztatait, a központi vezetést és az egységes párttéletet A .*m A tárgyalás negyedik napja. Pénteken folytatták a népbiztosok ügyének tárgyalását. Az elnök V. 10 órakor nyitotta meg a tárgyalást, utána dr. Brauner Mór védő bejelenti, hogyaz egyik délutáni lap azzal vádolta meg, hogy első baszédéban olyan kijelentést tett, amely a proletárdiktatúra nyitr dicsőítése. A gyorsírói hiteles jegyzetek megcáfolják ezt a valótlanságot. A főtárgyalás elnöke ügyel a tárgyalás rendjére; sem ő, sem a beszédre reflektáló ügyész nem látott ily állásfoglalást a beszédben vagy bármi olyat, amely jogvédői hivatás teljesítésén túlterjedt volna. Kijelentette, hogy minden zaklatás, vagy esetleges támadás ellenére, a védelem szilárdan áll kötelességteljesítése mellett és háládatlan szerepét az ügyvédség történelmi tradícióihoz híven lelkiismeretesein, kötelességtudóan fogja ellátni. A bejelentésre határozathozatalra szükség nem volt elnök hozzákezd Bokányi Dezső kihallgatásához. Bokányi Dezső vallomása. Bokányi részletesen ismertette a munkástanács ülésének lefolyását, amelyen annak idején a hatalom átverését elhatározták. A tanácsköztársaság külpolitikája. — Megütközve láttam — mondotta —, hogy Garami éa Buchinger ezen az ülésen nem jelentek meg. Úgy láttam akkor a helyzetet, hogy a kormányt Vyx alezredes, a szociáldemokrata pártot pedig Pogány tette lehetetlenné. Nemsokára megérkezett Kun Béla, aki azt mondotta, hogy sürgős a népbiztosok jelölése, mert a francia csapatok készen vannak, ha Vyx üzenetére nem tudnak kellő időben válasit adni, akkor az országot megszállják. Én mindjárt azt kérdeztem Kun Bélától, hogy meddig tart a diktatúra. Kun Béla erre azt felelte, hogy ne aggodalmaskodjak, mert ebben az országban október óta úgyis diktatúra van, csak nem proletárdiktatúra. Egyébként megnyugtatott, hogy ez a helyzet csak az országos választásokig tart. A jelölésnél már kölcsönös bizalmatlanság nyilvánult meg egymással szemben. Ez abban nyilatkozott, hogy a fő hatalmi tárcákat olyanoknak juttatták, akik vagy kommunisták voltak, vagy újságcikkekben, vagy talán már megelőzően a kommunista párthoz kapcsolódtak. Én a kommunisták ellensúlyozására törekedtem. Ahol szociáldemokratát állítottak népbiztosul, mellé állítottak két kommunista népbiztoshelyettest. Én magam nem számítottam, hogy helyet foglalok a népbiztosok sorában. A vád fölhozza ellenem azt, hogy miért maradtam továbbra is — igaz, hogy csak április közepéig — népbiztos, amikor ilyen ellentétek merültek föl. Ez azért történt, hogy a munkásság érdekében az angol Politika mintájára olyan alkotásokat akartam megvalósítani a munkásbiztosítás terén, hogy a már meglévő ilyen irányú intézményeket egyesítve, minden ember érezze, hogy az államnak nemcsak büntetőjogi felelősséggel tartozik, hanem annak az egyebekre irányadó hathatós segítségét is érzi. Kun Béla lesiklott a plattformról. Én különben a Bogárféle levelet nem láttam. A plattform azt mondja, hogy a szerbekkel, románokkal és a csehekkel való háború elkerülendő. Ellenben a munkástanácsi ülésen előterjesztett és elfogadott plattformban az van, hogy legmesszebbmenő szövetség Oroszországgal az ántánt imperializmusa ellen és nem az, hogy a legmesszebbmenő szövetség Oroszországgal a barzsus társadalom letörésére, hanem az, hogy az ántánt imperializmusa ellen. Én ebben elvi lesiklást láttam és e tekintetben közelebb jutott hozzám Kun Béla, aki hajlandó volt az antant ellen hadat üzenni. Azt mondotta ugyanis Kun Béla: Isenia van haza, a proletárság hazája. Azt mondják ezzel szemben, noha hangoztatta Kun Béla a hazát, de nem helyezkedett a területi integritás alapjára. Kijelentem, hogy Kun Béla álláspontja még mindig különb volt, mint az ántántdiplomáciának velünk szemben elfoglalt álláspontja. Én ismertem e tekintetben Kun Béla fölfogását, mert erről az oldalról szorongattam őt. Azt mondta Kun Béla: Az ántántdiplomáciával szemben nem áll a területi integritás alapján, mert akkor nem tud a megalkuvás terére lépni. Tudja — mondotta —, hogy a burzsoázia diplomáciájával szemben megengedett állami erkölcs a hazugság, tehát velük szemben hazudott. De ha nem is így fognám föl a dolgot, az az álláspont, amelyet Kun Béla képviselt, hogy a béke a népek megegyezésén alapuljon, sokkal igazságosabb, mint a párisi béke. Mi történt a stockholmi kongresszuson? Praktikus tényeket sorolok föl más lelkivilágom megértéséhez. Mégúrult a háború, amikor Hágával és Amsterdammal bizalmas levelezéseket folytattam, mint a II. Internacionále vezető tagja, hogy fölébresszem az antant-államok szocialistáit és rávegyem őket arra, hogy a német szocialistákkal kibéküljenek. Intenzív manikámra és a sok szorongattatásra állott elő az emlékezetes stockholmi kongresszus. Én is kiutaztam Stockholmba, a különböző külügyi hivatalok támogatásával lehetett útlevéllel kijutni. Stockholmban elértük azt a kedvező eredményt, hogy ott a munkáskiküldöttek a magyar szocialisták álláspontjával rokonszenveztek, Branting, az langol és framcnia, mind elfogadták az én álláspontomat, amely abban csúcsosodott ki: tengerek szabadsága, adriai kkötő, Magyarország területének megtartása és a belső autonómia biztosítása. Stockholmban még egy küldöttségünk járt későbben, de ezek tárgyalása sem vezet eredményre a németek álláspontja miatt. Erre a német szocialista többséget kezdtük szorongatni Bécsben folytattuk a tárgyalásokat. A németek részéről Ebert és Scheidemannn vettek részt a tanácskozáson. Ekkor jelent meg a kiáltvány a világ proletárjaihoz, amelyet a cseh delegátusok kivételével mindenki aláírt. Magyar részbről aláírta Kanfika én is. Ez nem vezetett eredményre. Elveszett a reményem a megegyezésre. Szerepem azután nem volt többé más, minthogy Aradon tárgyaltam a románokkal. Az itteni szereplésemet nemakarom méltatta. Méltatták azt az összes laipok vezércikkekban A legists agitációs a pftrisaiM£rt való agitáció!