Népszava, 1920. július (48. évfolyam, 155–181. sz.)

1920-07-10 / 163. szám

I XLVIII. évfolyam. Budapest, 182© julius 10. szombat, 163. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 230 kor. fél évre 140 kor. negyed évre...... 70 kor. egy hóra 25 kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) * # A kssanasdapfis'ts a keresztény egyesülés és a dissziciensek egységes kormányzó pártot alakítanak. A" kormányválságban pénteken este döntő lépés történt: Bethlen Istvánnak, a dezignált miniszterelnöknek sikerült a többségi pár­tokkal megegyeznie és most már rövid idő kérdése, hogy a nagy kormányzó párt for­málisan is megalakuljon. Az erre vonatkozó megállapodás a többségi pártok megbízottai és a dezignált miniszterelnök között jött létre, az összeolvadást a kisgazdapárt és a keresztény egyesülés szombaton külön-kü­lön tartandó értekezleten mondják ki. Bethlen István, a deszignált miniszterelnök pénteken folytatta tárgyalásait a többségi pár­tok vezetőtérsaival. Délelőtt Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszterrel tárgyalt, aki tájé­koztatta a kisgazdapárt álláspontjáról, amely­nek honorálása mellett hajlandó Bethlen kül­detését támogatni. A kisgazdapárt követeli a kereszténypárttal egyetemben megállapított, hat pontból álló munkatervnek kormányzati programul való elfogadását, s a szabadságjogok­nak, elsősorban a sajtószabadságnak védelmét, a földreformnál nagyatádi Szabó terveinek el­fogadását, a hadsereg szerepének tisztázását s végül, hogy a belügyi, külügyi és földmivelés­ügyi tárcákat a kisgazdapárt tagjaival töltsék be. Bethlen és Rubinek tárgyalásai után dél­ben a kisgazdapárt értekezletet tartott, amely előtt Rubinek pártelnök úgy nyilatkozott, hogy a deszignált miniszterelnök változtatott ere­deti szándékán és most már fúziós alapon tár­gyal, a királyi szék betöltésének kérdését ki­kapcsolják egyelőre és iá kormányzónak kor­látlan házfeloszlatási jogot biztosítanak. A legsürgősebb feladat — mondotta — a föld­reform. Az értekezleten különben a párt köve­telései közé fölvették a munkáskérdés megol­dását is, (s a nemzetgyűlésen Kerekes Mihály fogja sürgetni az ipari munkások ügyeinek rendezését) és péntek estére közös tanácsko­zásra hívták meg a keresztény nemzeti egyesü­lésnek 5 és a disszidenseknek 2 tagját. A kis­gazdák erre a tanácskozásr­a Rubinokét, nagy­atádi Szabót, sokorópátkai Szabót, Meskó Zol­tánt, Gaál Gasztont, Kovács J. Istvánt és Pa­tacsi Dénest küldték ki. A keresztény egyesülés részéről Haller Ist­ván elnök, Beniczky Ödön, Turi Béla, Vass József, Rassay Károly és Hencz Károly péntek este 7 órakor megjelentek a kisgazdapártban, csatlakoztak hozzájuk a disszidens csoport képviselői, gróf Klebelsberg Kunó, Fáy Gyula és a kisgazdapárt megbízottaival tanácsko­zásra ültek össze. Ezen mindvégig­ jelen volt Bethlen István is. A többségi pártok­­kiküldöt­teinek értekezletén a dezignált miniszterelnök utalt azokra a nagyfontosságú b­ül- és belpoli­tikai­­körülményeikre, amelyek feltétlen szük­séggé teszi­k az egységes kormányzó párt meg­alakítását. Fejtegette, hogy szilárd és nyugodt kormányzásra van szükség, ami csak úgy tör­ténhet, ha a kormány mögött tömör többség áll. Bethlen szavaiból kiérzett az a figyelmez­tetés is, hogy ha a mostani kormányzó pártok ezt lehetetlenné tennék a mostani párti keretek­hez való mai kincs ragaszkodással,v­agy sor ke­rülhet arra, hogy a nemzetgyűlés helyét az ország lakosságának új képviselete foglalja el. Utá­na fölszólaltak újra a kisgazdapárti, mint a keresztény egyesülésbeli politikusok, mind­egyikük hangoztatván, hogy az új alakulás csak úgy jöhet létre, ha abban érvényesülni fog pártjaiknak programja. Kölcsönös kapaci­tálás indult me© és három óráig tartó eszme­csere után négy pontba foglalták össze a meg­állapodásokat, amelyeknek megvalósítása mel­lett a többségi pártok hajlandóknak nyilatkoz­tak az egységes kormányzó párt megalakí­tására. Elhatározták, hogy­ eze­ket a megállapodáso­kat haladéktalanul tudomására hozzák a kép­viselt pártoknak, amelyek még szombat dél­előtt értekezleten adják hozzájárulásuikat a bi­zottságban létrejött megállapodásokhoz és a plénum­ban is kimondják az egy párttá leendő egyesülést. A megbízottak értekezlete este 10 órakor ért véget s ekkor Rubinek Gyula a történtekről a következő felvilágosítást adta: — Megvan a megegyezés. Sikerült megterem­teni az önálló parlamenti többségi pártot, amely mintegy 180 főből fog állani. A létrejött megállapodásokat egy hattagú bizottság írásba fogja foglalni. Ehhez képest a kisgazdapártnak és a keresztény egyesülésnek úgy központi, mint vidéki szervezetei egységes vezetés alá kerülnek. Kétségtelen, hogy a megbízottak megállapodásait a pártok ratifikálni fogják, hiszen olyan nagy a külső nyomás... A kor­mányprogram tekintetében nincs baj. Ami az­ egyesülő pártok programjainak összeegyezteté­sét illeti: e tekintetben sincs nehézség. Az a­ legfőbb kérdés: akarnak-e a többségi pártok, egyáltalán egységes pártot. Ha igen, ami nem kétséges, akkor rendben van minden. Úgy gon­dolnám, hogy az új alakulásnak Egyesült Keresztény, Nemzeti Kisgazda- és Földmíves­párt volna a legmegfelelőbb címe. Ha ez túl­hosszú, idővel valamelyik jelző m­a­jd lekopik... Bethlen István az újságírók érdeklődését ezzel a fölvilágosítással elégítette ki:­­ Olyan megállapodás jött létre, hogy ha azt a pártok szombaton tartandó értekez­letei elfogadják, az egységes párt megala­kulása biztosítva van. Hasonlókép nyilatkozta­k a bizottságnak többi tagjai is és Bethlen Klebelsberg kíséreté­ben távozott a pártkörből. A többségi pártoknak szombati értekezletei után Bethlennek miniszterelnökké való kineve­zése valószínűen a hivat­a­los lap va­sárnapi szá­mában jelenik meg. Az új miniszterelnök va­sárnap lép érintkezésbe azokkal a politikusok­kal, akiket meg­­akar nyerni kabinetje szá­mára. Értesülésünk szerint a többségi pártok ki­küldötteinek megállapodásai magukban fog­­lalják a kisgazdapártnak és a keresztény egye­sülésnek a napokban megállapított, hét pont­ból álló közös munkatervét, kimondják a két pártnak föloszlását, előírják az egyesülés mó­dozta­tait, a központi vezetést és az egységes párttéletet A .*­m A tárgyalás negyedik napja. Pénteken folytatták a népbiztosok ügyének tárgyalását. Az elnök V. 10 órakor nyitotta meg a tárgyalást, utána dr. Brauner Mór védő be­jelenti, hogy­­az egyik délutáni lap azza­l vá­dolta meg, hogy első baszédéban olyan kijelen­tést­ tett, amely a proletárdiktatúra nyitr di­csőítése. A gyorsírói hiteles jegyzetek megcá­folják ezt a valótlanságot. A főtárgyalás el­nöke ügyel a tárgyalás rendjére; sem ő, sem a beszédre reflektáló ügyész nem látott ily ál­lásfoglalást a beszédben vagy bármi olyat, amely jogvédői hivatás teljesítésén túlterjedt volna. Kijelentette, hogy minden zaklatás, vagy esetleges támadás ellenére, a védelem szilárdan áll kötelességteljesítése mellett és háládatlan szerepét az ügyvédség történelmi tradícióihoz híven lelkiismeretesein, kötelesség­tudó­an fogja ellátni. A bejelentésre határozathozatalra szükség nem volt elnök hozzákezd Bokányi Dezső ki­hallgatásához. Bokányi Dezső vallomása. Bokányi részletesen ismertette a munkás­tanács ülésének lefolyását, amelyen annak ide­jén a hat­alom átverését elhatározták. A tanácsköztársaság külpolitikája. — Megütközve láttam — mondotta —, hogy Garami éa Buchinger ezen az ülésen nem jelentek meg. Úgy láttam akkor a helyzetet, hogy a kormányt Vyx alezredes, a szociáldemokrata pártot ped­ig Pogány tette lehetetlenné. Nemsokára megérkezett Kun Béla, aki azt mondotta, hogy sürgős a népbiztosok jelölése, mert a francia csapatok készen vannak, ha Vyx üzenetére nem tudnak kellő idő­ben válasit adni, akkor az országot megszállják. Én mindjárt azt kérdeztem Kun Bélától, hogy meddig tart a diktatúra. Kun Béla erre azt felelte, hogy ne aggodal­maskodjak, mert ebben az országban október óta úgyis diktatúra van, csak nem proletárdiktatúra. Egyébként megnyugtatott, hogy ez a helyzet csak az országos válasz­tásokig tart. A jelölésnél már kölcsönös bizalmatlanság nyilvánult meg egymással szemben. Ez abban nyilatkozott, hogy a fő hatalmi tárcákat olyanoknak juttatták, akik vagy kommunisták voltak, vagy újságcikkekben, vagy talán már megelőzően a kommunista párthoz kapcsolódtak. Én a kommunisták ellensúlyozására törekedtem. Ahol szociál­demokratát állítottak népbiztosul, mellé állítottak két kommunista népbiztoshelyettest. Én magam nem számítot­tam, hogy h­elyet foglalok a népbiztosok sorában. A vád fölhozza ellenem azt, hogy miért maradtam to­vábbra is — igaz, hogy csak április közepéig — népbiz­tos, amikor ilyen ellentétek merültek föl. Ez azért tör­tént, hogy a munkásság érdekében az angol Politika min­tájára olyan alkotásokat akartam megvalósítani a mun­kásbiztosítás terén, hogy a már meglévő ilyen irányú intézményeket egyesítve, minden ember érezze, hogy az államnak nemcsak büntető­jogi felelősséggel tartozik, ha­nem annak az egyebekre irányadó hathatós segítségét is érzi. Kun Béla lesiklott a plattformról. Én különben a Bogár­féle levelet nem láttam. A plattform azt mondja, hogy a szerbekkel, románokkal és a csehekkel való háború el­kerülendő. Ellenben a munkástanácsi ülésen előterjesztett és elfogadott plattform­ban az van, hogy legmesszebb­menő szövetség Oroszországgal az ántánt imperializmusa ellen és nem az, hogy a legmesszebbmenő szövetség Orosz­országgal a bar­zsus társadalom letörésére, hanem az, hogy az ántánt imperializmusa ellen. Én ebben elvi lesiklást láttam és e tekintetben közelebb jutott hozzám Kun Béla, aki hajlandó volt az antant el­len hadat üzenni. Azt mondotta ugyanis Kun Béla: Isenia van haza, a proletárság hazája. Azt mondják ezzel szem­ben, noha hangoztatta Kun Béla a hazát, de nem helyez­kedett a területi integritás alapjára. Kijelentem, hogy Kun Béla álláspontja még mindig különb volt, mint az ántántdiplomáciának velünk szemben elfoglalt állás­pontja. Én ismertem e tekintetben Kun Béla fölfogását, mert erről az oldalról szorongattam őt. Azt mondta Kun Béla: Az ántántdiplomáciával szemben nem áll a területi integritás alapján, mert akkor nem tud a megalkuvás te­rére lépni. Tudja — mondotta —, hogy a burzsoázia dip­lomáciájával szemben megengedett állami erkölcs a hazug­ság, tehát velük szemben hazudott. De ha nem is így fognám föl a dolgot, az az álláspont, amelyet Kun Béla képviselt, hogy a béke a népek meg­egyezésén alapuljon, sokkal igazságosabb, mint a párisi béke. Mi történt a stockholmi kongresszuson? Praktikus tényeket sorolok föl más lelkivilá­gom megértéséhez. Még­úrult a háború, amikor Hágával és Amsterdammal bizalmas levelezé­seket folytattam, mint a II. Internacionále vezető tagja, hogy fölébresszem az antant-álla­mok szocialistáit és rávegyem őket arra, hogy a német szoci­alistákkal kibéküljenek. Inten­zív manik­ámra és a sok szorongattatásra állott elő az emlékezetes stockholmi kongresszus. Én is kiutaztam Stockholmba, a különböző külügyi hiv­a­talok támogatásával lehetett útlevéllel ki­jutni. Stockholm­ban elértük azt a kedvező eredményt, hogy ott a munkáskiküldöttek a magyar szocialisták álláspontjával rokonszen­veztek, Branting, az la­ngol és framcnia, mind elfogadták az én álláspontomat, amely abban csúcsosodott ki: tengerek szabadsága, adriai kkötő, Magyarország területének megtartása és a belső autonómia biztosítása. Stockholm­ban még egy küldöttségünk járt későbben, de ezek tárgyalása sem vezet eredményre a né­metek álláspontja m­iatt. Erre a német szocia­lista többséget kezdtük szorongatni Bécsben folytattuk a tárgyalásokat. A németek részé­ről Ebert és Scheidemannn vettek rész­t a ta­nácskozáson. Ekkor jelent meg a kiáltvány a világ proletárjaihoz, amelyet a cseh delegátu­sok kivételével mindenki aláírt. Magyar részb­ről a­láírta Kanfi­ka én is. Ez nem vezetett eredményre. Elveszett a reményem a megegye­zésre. Szerepem azután nem volt többé más, minthogy Aradon tárgyaltam a románokkal. Az itteni szereplésemet nem­­a­karom méltatta. Méltatták azt az összes laipok vezércikkekban A legists agitációs a pftrisaiM£rt való agitáció!

Next