Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)

1920-08-07 / 187. szám

XLVI­. évfolyam. Budapest, 1920 augusztus 7. szombat. 187. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 280 fél évre 140 kor. kor. negyed évre, egy hóra.... .... 70 kor. ,... as kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A szakszervezetek tevékenységéről. Sok' szó esik" mostanság a szakszervezetekről és bizony nem mindig az objektivitás hangján. Pedig a szakszervezetek szerepe, tevékeny­sége, hatása a gazdasági é­s társadalmi életre megérdemli az objektivitást, sőt mondhatnók nem is volna szabad a munkásság életét mélyen érintő ezt a kérdést máskép, mint a tárgyilagosság hangján érinteni. Megkíséreljük röviden összefoglalni azt a m­űködési kört, amelyet a szakszervezetek be­töltöttek s azokat az eredményeket, amelyek ennek a működésnek a nyomában jártak. A szakszervezetek alakulásának idejével egybeesik a magyar ipar fejlődésének a kez­dete és amilyen arányban gyarapodtak a szak­szervezetek, olyan arányban fejlődött a magyar ipar. Nyilvánvaló és tagadhatatlan itt a szak­szervezetek európai légkörének, modern munka­feltételeinek, munkamódszereinek, hatalmas el­méleti és gyakorlati nevelésének okozati össze­függése a magyar ipar fejlődésével. A szak­szervezetek ébresztették öntudatra a munkást és ez az öntudatt nemcsak a munkafeltételek javulásában, hanem a munka módszereinek fejlődésében is kifejezésre jutott, mert tudato­san dolgosai, a termelést tudatosan fejleszteni csak tudatos emberek képesek. A szakszerve­zetek nevelték azt a világszerte versenyképes munkástábort, amely minden ország büszke­sége volna A szakszervezetek nélkül a magyar ipar ma is céhkorszakbel gyermekéveit élné. Sokak szemében ennek nincsen jelentősége, de akik elismerik az ipar fejlődésének szükségét és hatása a kultúrára, el kell ismerniök a szakszervezetek eziránt való érdemeit is. A népnevelés terén ugyancsak széleskörű te­vékenységet fejtettek ki a szakszervezetek, lapjaik, kiadványaik, elméleti és gyakorlati tanfolyamaik, állandó érintkezésük a munká­sokkal, nagyot lendített a magyar kultúrán. Kritika illetheti a szakszervezetek ezirányú te­vékenységét, még többre, még jobbra lett volna szükség, ehhez azonban túl nagy volt az állam neveléspolitikai restanciája és túl kicsiny a szakszervezetek teljesítőképessége. Ide tartozik a magyar nyelv terjesztése is. A szakszerve­zetek csöndben, hangzatos program nélkül, a dolgok természetéből folyóan többet tettek a magyar nyelv terjesztése érdekében, mint va­lamennyi síppal-dobbal, szubvenciókkal operáló társadalmi egyesülés, túlnyomóan magyar­nyelvű irodalmukkal, lapjaikkal, gyűléseikkel, előadásaikkal, a testvéri együttérzés nagy át­hidaló erejével a legtávolabbi nemzetiségi te­rületeken is terjesztették, megkedveltették és meghonosították a magyar szót A népegészségügy és a szociális biztosítás terén kezdeményező és úttörő szerepet vállal­tak és töltöttek be a szakszervezetek. Hol volt még a hivatalos Magyarország a munkásbizto­sít­ás gondolatától, amikor a szervezett munká­sok már megcsinálták a maguk betegsegélyző pénztárait? Ezekből a mustármagvakból nőtt ki a mai magyar munkásbiztosítás egész rend­szere, a szakszervezetek gondos és szeretettel­jes ápolása növelte naggyá, tette jelentékennyé a magyar munkásbiztosítást X X X X X XXXXXX X xxxxxx xxxxxx x xxxxxx xxxxxx Hát a munkanélküliek, rokkantak, elaggot­tak, hátramaradottak támogatása? Az idevágó törvényes rendezés még mindig várat magára. A szakszervezetek ellenben már évtizedek óta kultiválják ezeket a biztosítási ágakat és mil­liókat költöttek erre a célra. A legsúlyosabb válságok idején, a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek a saját hibájukon kívül munkát­lanná vált szerencsétleneket megmenteni az ÓSIBD hálástól Szinte hallani véljük, hogy fognak vissza­dörögni erre a fejtegetésre: hát a bolsevizmus!? Ettől a kérdéstől sincs okuk meghátrálni a szakszervezeteknek. A bolsevizmus ellen a szak­szervezetek küzdöttek a elgerélyesebben és leg­bátrabban. Akik meg akarnak erről győződni, vegyék elő a szakszervezetek hivatalos közlö­nyeit az októberi forradalom alatti időkből. Hogy küzdelmük meddő maradt? hogy a be­özönlő szervezetlen százezrek tudatlanok és türelmetlenek voltak? Hogy a szervezett mun­kások 50 évig hiába küzdöttek politikai jo­gaikért s ez a hiábavalóság pillanatra megren­­­­dítette bennük a demokrácia iránt táplált hitet) és bizalmat — hogy az ár erősebb volt, mint ol gát —, hát tehetnek erről a szakszervezetek?! v v v ír v ír v v v v­­y ir ~ X XXXXX X XXXX^^v X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X xxxxxx X XXXXXXX Ezt nem fogják mindig és mindenhol a magyar szakszervezetek javára erénynek elismerni, de valóság ez, amit nem lehet letagadni. A szakszervezetek bátran állhatnak meg a közvélemény és a történelem ítélőszéke előtt Munkájuk hasz­nos, célszerű, az ország kultú­rájára fejlesztő hatású volt A szakszervezete­ket tehát nem kell bántani, ellenkezően: teljes cselekvési szabadságot kell részükre biztosí­tani, hogy kulturális, nevelő, fegyelmező és iparfejlesztő munkájukat az eddiginél még erő­teljesebben folytathassák. Hogy ezzel a mun­kások jóléte, életszínvonala­, igénye is emelke­dik — ez csak hasznára válik az országnak! P. S. otta a Lisz­tellátásról. A nemzetgyűlés pénteki ülése. A gabonaforgalmi rendelet módosítása dol­gában benyújtott indítványt tárgyal­ta pénteki ülésén a nemzetgyűlés. Ez alkalommal Gaál Gaszton és az egységes kormánypártnak volt kisgazdapárti tagjai tartottak erős, tisztára agrártermészetű beszédeket. Különösen Gaál Gaszton hangoztatta, hogy egyedül a gazdák végeznek termelő munkát és megfeledkezett a másik, hatalmas rétegről, amely szintén ter­melő munkát végez­ a munkásságról. A mun­kások is dolgoznak és dolog nélkül közülük csak az van, akinek nem jutott munka Az egyik termelő rétegnek, a földmivelők­nek meg kell érteniök, hogy az a másik ter­melő réteg, a munkásság nem maradhat ke­nyér és liszt nélkül. X XXXXXX xxxxxxx xxxxxx XXXXXX X xxxxxx X X X X Az egyik képviselő a minap Kun BélánErre Németországban történt szabadonbocsáttatásá­ról interpellált Az interpell­á­cióra most vá­laszolt a miniszterelnök. Ez történt az ülés vé­gén. Az elején bemutatták a M. O. V. E. fel­iratát amelyben kéri, hogy a nemzeti hadse­regben sem tiszt sem hivatalnok zsidó vallású egyén ne legyen. X X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX X X X X X * Részletes tudósításunk a következő: Az ülés elején Rakovszky elnök a beérkezett kérvények között bemutatta a „Magyar Orszá­gos Véderő Egyesület"-nek átiratát, amelyben arra kéri a nemzetgyűlést, hogy a nemzeti hadseregben se tiszt se hivatalnok zsidó val­lású ne lehessen. Napirend szerint a gabonarendelet módosítása ügyében Huszár Elemér indítványának tár­gyalása következett Kerekes Mihály (kormánypárti) szerint a bajt nem a termelőnél vagy fogyasztónál kell keresni, hanem a tőkénél. Kikelt azok ellen a szervezetek ellen, amelyek a termelők és a fo­gyasztók között közvetítő szerepet visznek. Miért kell Magyarország szegényein akár a Haditerménynek, akár a Hangyának, akár az Áruforgalminak keresni? Magyarországon mindenki áldozatot hozott csak a tőke nem hozott soha áldozatot az országnak. Határozati javaslatot nyújtott be, amely az iparcikkek maximálását és a búza árának a fogyasztónál 100 koronára való leszállítását célozza.. A búza ára maradjon meg a termelő­nél 500 korona, a különbözetet azonban a meg­adóztatott nagytőke fizesse. Henczer István (kormánypárti) csatlakozott Kerekes indítványához. Kérte, hogy a vidéki ellátatlanok részére a gabonát természetben adják le, és csak a fölösleget szállítsák be. Temesváry Imre (kormánypárti) az őrlési díjakról beszélt Gaál Gaszton (kormánypárti) azt fejtegette, hogy a gazdák már ismételten hoztak áldozatot az ország érdekében. Megállapította, hogy nem­csak a nyomornak, hanem a bolsevizmusnak is az az erőszakos rekvirálás volt az oka, amely itt éveken keresztül folyt és amellyel rászok­tatták a közönséget arra, hogy a tulajdont nem kell tisztelnie. Amit Kun Béla csinált, az csak folytatása volt a régi rekvirál­ásoknak. (Ellent­mondások a keresztény-szociálisok soraiban.) Önök is ezt csinálják! — A bolsevizmust a fő­városi munkások és az állami tisztviselők hoz­ták be, nem a gazdák. (Nagy zaj.) Hány per­centre a tisztviselőknek­­tartotta meg az állam­mal szemben esküjét.! (Folytonos zaj.) Beszélni kell a tisztviselők kötelességeiről is. Iia a kép­viselők végigjárják a hivatalokat láthatják, hogy kevés kivétellel nincsenek ott a tisztvi­selők. A tisztviselői kar nagyobb része órákkal később megy a hivatalba Általában a tisztvi­selők fegyelmetlensége és munkátlansága szinte példátlan. Ha a gazdaközönséget bántják, az lesz a következménye, hogy a gazdák beszüntetik a termelést és a gazda csak annyit vet, amennyire neki van szüksége. Poitikai következménykép pedig a gazda azt fog­ja mondani: „Budapestnek pe­dig semmit!" (Nagy zaj. Fölkiáltások: „Ezer­holdasok!") A gazdák nem hoztak az országra se vörös, se fehér bolsevizmust. Szabó képvise­lőnek, a keresztény-szociálisok vezérének is jó dominiuma van és a képviselőséget is annak az intenzív munkának köszönheti, amit a saját nyája körül kifejtett! (Zaj.) A már kibocsátott rendelet fölborítása zavarokra vezetne. Ha a rendeleten mégis változtatás történik, az összes politikai konzekvenciáikat levonja. A gabona begyűjtési költségeivel foglalkozván, megálla­pította, hogy ha olyan szerv venné át a be­gyűjtést amely 100 koronáért elvégezné a mun­kálatokat métermázsánként akkor 25%-kal ol­csóbban lehetne adni úgy a kenyérlisztet, mint a főzőlisztet. A begyűjtés körül most eljáró tisztviselők tékozolják a pénzt... (Sándor Pál: „Pedig mind keresztények, egy since közöttük zsidó!") Nem dolgoznak, hanem autóznak, isz­nak, kártyáznak... Kérte a kormányt törölje el a behozatali engedélyek rendszerét s intette a keresztény­szociálisokat ne reszkírozzák hangzatos jel­szavakért a társadalmi békét amely »ma még megvan." Kuna P. András (kormánypárt) azt bizonyí­totta, hogy a gazdatársadalom eddig is áldo­zatokat hozott a társadalmi béke érdekében. Az osztályok között keresztényi szerzetre van szükség. Őrgróf Pallavicini György (kormánypárt) rámutatott hogy a legilletékesebb szakemberek is elhibá­zottnak tartják a gabonarendeletet amellyel szemben tehát jogosult a kritika. A Haditerm­énnyel szemben, amely népszerűtlen volt, új szervezetet csináltak, de ez az új szerv, nehézkesebb és drágább, mint volt a „Hadi­termény" és célját sem éri el. A részleges szabadforgalom káros következményekkel jár­hat. Beszéde végén indítványt nyújtott be, hogy a nemzetgyűlés a gabonarendelet módosí­tása céljából kilenctagú bizottságot alakítson. Rubinek földmivelésügyi miniszter törvény­javaslatot terjesztett be a Folyam- és Tenger­hajózási Részvénytársasággal kötött szerző­désről Perlaky György (kormánypárt), a következő fölszólaló, védelmébe vette a tisztviselőkett Gaál fölszólalásával szemben. " Berky Gyula (kormánypárt) a társadalmi ellentétek kiélesítése ellen besült Nem sza­bad szembeállítani a falut és a várost. A bankóimád­ás nemcsak a városi hadimilliomno­soknál, hanem a falusi lakosság egy részénél is föltalálható. Elfogadta. Pallavicini indítvá­nyát a bizottság azt a szempontot vegye figye­lembe, hogy 6 évi szenvedés után szűnjön meg végre a fölforgatás és laktassunk jól­ min­denkit legalább kenyérrel. . . ) Szilágyi Lajos (kormánypárt) kikelt azok ellen a képviselők ellen,­ akik tortesbeszédeik- A szocialista két erős fegyvere: a tanulás és a tanutás.

Next