Népszava, 1920. augusztus (48. évfolyam, 182–206. sz.)
1920-08-07 / 187. szám
XLVI. évfolyam. Budapest, 1920 augusztus 7. szombat. 187. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 280 fél évre 140 kor. kor. negyed évre, egy hóra.... .... 70 kor. ,... as kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A szakszervezetek tevékenységéről. Sok' szó esik" mostanság a szakszervezetekről és bizony nem mindig az objektivitás hangján. Pedig a szakszervezetek szerepe, tevékenysége, hatása a gazdasági és társadalmi életre megérdemli az objektivitást, sőt mondhatnók nem is volna szabad a munkásság életét mélyen érintő ezt a kérdést máskép, mint a tárgyilagosság hangján érinteni. Megkíséreljük röviden összefoglalni azt a működési kört, amelyet a szakszervezetek betöltöttek s azokat az eredményeket, amelyek ennek a működésnek a nyomában jártak. A szakszervezetek alakulásának idejével egybeesik a magyar ipar fejlődésének a kezdete és amilyen arányban gyarapodtak a szakszervezetek, olyan arányban fejlődött a magyar ipar. Nyilvánvaló és tagadhatatlan itt a szakszervezetek európai légkörének, modern munkafeltételeinek, munkamódszereinek, hatalmas elméleti és gyakorlati nevelésének okozati összefüggése a magyar ipar fejlődésével. A szakszervezetek ébresztették öntudatra a munkást és ez az öntudatt nemcsak a munkafeltételek javulásában, hanem a munka módszereinek fejlődésében is kifejezésre jutott, mert tudatosan dolgosai, a termelést tudatosan fejleszteni csak tudatos emberek képesek. A szakszervezetek nevelték azt a világszerte versenyképes munkástábort, amely minden ország büszkesége volna A szakszervezetek nélkül a magyar ipar ma is céhkorszakbel gyermekéveit élné. Sokak szemében ennek nincsen jelentősége, de akik elismerik az ipar fejlődésének szükségét és hatása a kultúrára, el kell ismerniök a szakszervezetek eziránt való érdemeit is. A népnevelés terén ugyancsak széleskörű tevékenységet fejtettek ki a szakszervezetek, lapjaik, kiadványaik, elméleti és gyakorlati tanfolyamaik, állandó érintkezésük a munkásokkal, nagyot lendített a magyar kultúrán. Kritika illetheti a szakszervezetek ezirányú tevékenységét, még többre, még jobbra lett volna szükség, ehhez azonban túl nagy volt az állam neveléspolitikai restanciája és túl kicsiny a szakszervezetek teljesítőképessége. Ide tartozik a magyar nyelv terjesztése is. A szakszervezetek csöndben, hangzatos program nélkül, a dolgok természetéből folyóan többet tettek a magyar nyelv terjesztése érdekében, mint valamennyi síppal-dobbal, szubvenciókkal operáló társadalmi egyesülés, túlnyomóan magyarnyelvű irodalmukkal, lapjaikkal, gyűléseikkel, előadásaikkal, a testvéri együttérzés nagy áthidaló erejével a legtávolabbi nemzetiségi területeken is terjesztették, megkedveltették és meghonosították a magyar szót A népegészségügy és a szociális biztosítás terén kezdeményező és úttörő szerepet vállaltak és töltöttek be a szakszervezetek. Hol volt még a hivatalos Magyarország a munkásbiztosítás gondolatától, amikor a szervezett munkások már megcsinálták a maguk betegsegélyző pénztárait? Ezekből a mustármagvakból nőtt ki a mai magyar munkásbiztosítás egész rendszere, a szakszervezetek gondos és szeretetteljes ápolása növelte naggyá, tette jelentékennyé a magyar munkásbiztosítást X X X X X XXXXXX X xxxxxx xxxxxx x xxxxxx xxxxxx Hát a munkanélküliek, rokkantak, elaggottak, hátramaradottak támogatása? Az idevágó törvényes rendezés még mindig várat magára. A szakszervezetek ellenben már évtizedek óta kultiválják ezeket a biztosítási ágakat és milliókat költöttek erre a célra. A legsúlyosabb válságok idején, a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek a saját hibájukon kívül munkátlanná vált szerencsétleneket megmenteni az ÓSIBD hálástól Szinte hallani véljük, hogy fognak visszadörögni erre a fejtegetésre: hát a bolsevizmus!? Ettől a kérdéstől sincs okuk meghátrálni a szakszervezeteknek. A bolsevizmus ellen a szakszervezetek küzdöttek a elgerélyesebben és legbátrabban. Akik meg akarnak erről győződni, vegyék elő a szakszervezetek hivatalos közlönyeit az októberi forradalom alatti időkből. Hogy küzdelmük meddő maradt? hogy a beözönlő szervezetlen százezrek tudatlanok és türelmetlenek voltak? Hogy a szervezett munkások 50 évig hiába küzdöttek politikai jogaikért s ez a hiábavalóság pillanatra megrendítette bennük a demokrácia iránt táplált hitet) és bizalmat — hogy az ár erősebb volt, mint ol gát —, hát tehetnek erről a szakszervezetek?! v v v ír v ír v v v vy ir ~ X XXXXX X XXXX^^v X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X XXXXXX X XXXXX X xxxxxx X XXXXXXX Ezt nem fogják mindig és mindenhol a magyar szakszervezetek javára erénynek elismerni, de valóság ez, amit nem lehet letagadni. A szakszervezetek bátran állhatnak meg a közvélemény és a történelem ítélőszéke előtt Munkájuk hasznos, célszerű, az ország kultúrájára fejlesztő hatású volt A szakszervezeteket tehát nem kell bántani, ellenkezően: teljes cselekvési szabadságot kell részükre biztosítani, hogy kulturális, nevelő, fegyelmező és iparfejlesztő munkájukat az eddiginél még erőteljesebben folytathassák. Hogy ezzel a munkások jóléte, életszínvonala, igénye is emelkedik — ez csak hasznára válik az országnak! P. S. otta a Lisztellátásról. A nemzetgyűlés pénteki ülése. A gabonaforgalmi rendelet módosítása dolgában benyújtott indítványt tárgyalta pénteki ülésén a nemzetgyűlés. Ez alkalommal Gaál Gaszton és az egységes kormánypártnak volt kisgazdapárti tagjai tartottak erős, tisztára agrártermészetű beszédeket. Különösen Gaál Gaszton hangoztatta, hogy egyedül a gazdák végeznek termelő munkát és megfeledkezett a másik, hatalmas rétegről, amely szintén termelő munkát végez a munkásságról. A munkások is dolgoznak és dolog nélkül közülük csak az van, akinek nem jutott munka Az egyik termelő rétegnek, a földmivelőknek meg kell érteniök, hogy az a másik termelő réteg, a munkásság nem maradhat kenyér és liszt nélkül. X XXXXXX xxxxxxx xxxxxx XXXXXX X xxxxxx X X X X Az egyik képviselő a minap Kun BélánErre Németországban történt szabadonbocsáttatásáról interpellált Az interpellációra most válaszolt a miniszterelnök. Ez történt az ülés végén. Az elején bemutatták a M. O. V. E. feliratát amelyben kéri, hogy a nemzeti hadseregben sem tiszt sem hivatalnok zsidó vallású egyén ne legyen. X X XXXXXX XXXXXX X XXXXXX X X X X X * Részletes tudósításunk a következő: Az ülés elején Rakovszky elnök a beérkezett kérvények között bemutatta a „Magyar Országos Véderő Egyesület"-nek átiratát, amelyben arra kéri a nemzetgyűlést, hogy a nemzeti hadseregben se tiszt se hivatalnok zsidó vallású ne lehessen. Napirend szerint a gabonarendelet módosítása ügyében Huszár Elemér indítványának tárgyalása következett Kerekes Mihály (kormánypárti) szerint a bajt nem a termelőnél vagy fogyasztónál kell keresni, hanem a tőkénél. Kikelt azok ellen a szervezetek ellen, amelyek a termelők és a fogyasztók között közvetítő szerepet visznek. Miért kell Magyarország szegényein akár a Haditerménynek, akár a Hangyának, akár az Áruforgalminak keresni? Magyarországon mindenki áldozatot hozott csak a tőke nem hozott soha áldozatot az országnak. Határozati javaslatot nyújtott be, amely az iparcikkek maximálását és a búza árának a fogyasztónál 100 koronára való leszállítását célozza.. A búza ára maradjon meg a termelőnél 500 korona, a különbözetet azonban a megadóztatott nagytőke fizesse. Henczer István (kormánypárti) csatlakozott Kerekes indítványához. Kérte, hogy a vidéki ellátatlanok részére a gabonát természetben adják le, és csak a fölösleget szállítsák be. Temesváry Imre (kormánypárti) az őrlési díjakról beszélt Gaál Gaszton (kormánypárti) azt fejtegette, hogy a gazdák már ismételten hoztak áldozatot az ország érdekében. Megállapította, hogy nemcsak a nyomornak, hanem a bolsevizmusnak is az az erőszakos rekvirálás volt az oka, amely itt éveken keresztül folyt és amellyel rászoktatták a közönséget arra, hogy a tulajdont nem kell tisztelnie. Amit Kun Béla csinált, az csak folytatása volt a régi rekvirálásoknak. (Ellentmondások a keresztény-szociálisok soraiban.) Önök is ezt csinálják! — A bolsevizmust a fővárosi munkások és az állami tisztviselők hozták be, nem a gazdák. (Nagy zaj.) Hány percentre a tisztviselőknektartotta meg az állammal szemben esküjét.! (Folytonos zaj.) Beszélni kell a tisztviselők kötelességeiről is. Iia a képviselők végigjárják a hivatalokat láthatják, hogy kevés kivétellel nincsenek ott a tisztviselők. A tisztviselői kar nagyobb része órákkal később megy a hivatalba Általában a tisztviselők fegyelmetlensége és munkátlansága szinte példátlan. Ha a gazdaközönséget bántják, az lesz a következménye, hogy a gazdák beszüntetik a termelést és a gazda csak annyit vet, amennyire neki van szüksége. Poitikai következménykép pedig a gazda azt fogja mondani: „Budapestnek pedig semmit!" (Nagy zaj. Fölkiáltások: „Ezerholdasok!") A gazdák nem hoztak az országra se vörös, se fehér bolsevizmust. Szabó képviselőnek, a keresztény-szociálisok vezérének is jó dominiuma van és a képviselőséget is annak az intenzív munkának köszönheti, amit a saját nyája körül kifejtett! (Zaj.) A már kibocsátott rendelet fölborítása zavarokra vezetne. Ha a rendeleten mégis változtatás történik, az összes politikai konzekvenciáikat levonja. A gabona begyűjtési költségeivel foglalkozván, megállapította, hogy ha olyan szerv venné át a begyűjtést amely 100 koronáért elvégezné a munkálatokat métermázsánként akkor 25%-kal olcsóbban lehetne adni úgy a kenyérlisztet, mint a főzőlisztet. A begyűjtés körül most eljáró tisztviselők tékozolják a pénzt... (Sándor Pál: „Pedig mind keresztények, egy since közöttük zsidó!") Nem dolgoznak, hanem autóznak, isznak, kártyáznak... Kérte a kormányt törölje el a behozatali engedélyek rendszerét s intette a keresztényszociálisokat ne reszkírozzák hangzatos jelszavakért a társadalmi békét amely »ma még megvan." Kuna P. András (kormánypárt) azt bizonyította, hogy a gazdatársadalom eddig is áldozatokat hozott a társadalmi béke érdekében. Az osztályok között keresztényi szerzetre van szükség. Őrgróf Pallavicini György (kormánypárt) rámutatott hogy a legilletékesebb szakemberek is elhibázottnak tartják a gabonarendeletet amellyel szemben tehát jogosult a kritika. A Haditerménnyel szemben, amely népszerűtlen volt, új szervezetet csináltak, de ez az új szerv, nehézkesebb és drágább, mint volt a „Haditermény" és célját sem éri el. A részleges szabadforgalom káros következményekkel járhat. Beszéde végén indítványt nyújtott be, hogy a nemzetgyűlés a gabonarendelet módosítása céljából kilenctagú bizottságot alakítson. Rubinek földmivelésügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett be a Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződésről Perlaky György (kormánypárt), a következő fölszólaló, védelmébe vette a tisztviselőkett Gaál fölszólalásával szemben. " Berky Gyula (kormánypárt) a társadalmi ellentétek kiélesítése ellen besült Nem szabad szembeállítani a falut és a várost. A bankóimádás nemcsak a városi hadimilliomnosoknál, hanem a falusi lakosság egy részénél is föltalálható. Elfogadta. Pallavicini indítványát a bizottság azt a szempontot vegye figyelembe, hogy 6 évi szenvedés után szűnjön meg végre a fölforgatás és laktassunk jól mindenkit legalább kenyérrel. . . ) Szilágyi Lajos (kormánypárt) kikelt azok ellen a képviselők ellen, akik tortesbeszédeik- A szocialista két erős fegyvere: a tanulás és a tanutás.