Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-01 / 207. szám

XLVIII. évfolyam. Budapest, 1920 szeptember­­, szerda, 207. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: negyed évre 10 kor. egy hóra 13 kor. EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI­ UTCA 4 SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) eg­y évre cso kor, fél évre 140 kor. Huszonöt szótöbbség a botbü­ntetés mellett * * Újabb felszólalások a MOVE-ügyben. A nemzetgyűlés­­keddi ülésén elintézték a botbüntetés ügyét. Az általánosságban, való szavazásnál hatvanhatak­ a javaslat mellett, negyvenegyen pedig ellesne sza­vazta­k, huszon­öt szavazattöbbség tehát a botbüntetés beho­zatala mellett döntött. A részletes tárgyalás során az 1. §-nál az igazságügyminiszter be­jelentette ugyan a­z úgynevezett „enyhítő" mó­dosításokat, ez azonban mit sem változtat azon, hogy botbü­ntetés van és az ezzel járó kellemes megítéltetéseken sem enyhít az a körülmény, hogy csak ideiglenesen van. X X X X X xXxxxx X xxxxxx XXXXXX X xxxxxx xxxxxx X xxxxxx Rakovszky István elnök délelőtt húti órakor megnyitván az ülést, közülte, hogy a kormányzó a miniszterelnök betegségének idejére Rubinek kereskedelmi minisztert bízta meg a kormány vezetésével, továbbá, hogy Emich Gusztáv és Wagner Károly lemondottak mandátumaikról. Napirenden volt a botbüntetés javaslatának tárgyalá­sa. Az általános vita véget érvén­ Somogyi István előadó tartott záróbeszédet. A külfölddel ennél a kérdésnél nem kell törődni, mondotta, mert a kül­föld nem törődik azzal, ami itt történik. Nagy zajt és ellentmondást váltott ki a kisgazdák körében az a meg­állapítása, hogy a törvény nem a paraszt és nem a zsidó ellen irányul, hanem általában a fölsorolt bűnök elkövetői ellen. Nekirontott beszédében Csizmadia Sándornak, aki a „parasztság védőjének tolja föl magát, holott népbiztos korában nem törődött a parasztokkal..." (Csizmadia Sándor hangosan kiáltozva kérdezte: „Hol volton akkor?!" — Nagy zaj.) Hivatlan elemek tolakodnak föl a magyar nép védelmére ... (Állandó zagj.) Aki ezt a javaslatát leg-­­jobb meggyőződése ellenére sem szavazza meg, nem való ide... (Szterényi öklével veri a padot és igy kiáltja: „Maga nem való idei" — Mások viszont ezt kiabálják. ..Menjen onnan! Hagyja már abba! Fejezze be beszédét!" Bottliai alelnök, aki az ülés vezetését időközben átvette, kérte a szónokot, hogy tartózkodjék ilyen kijelentésektől.) Az előadó, személyeskedő érvekkel fejezte be beszédét, amelyet állandóan ellentmondások kísértek. Tomcsányi igazságügyminiszter és Rubinek, mint a mi­niszterelnök helyettese igyekeztek eloszlatni a javaslat ellenzőinek aggályait, majd Bottlik elnök 30 képviselő­­ké­résére névszerinti szavazást rendelt el. A szavazás alkal­mával a javaslat elfogadása mellett szavazott 66, ellene 41 képviselő. • A botbüntetés mellett szavaztak: Szabel János, Sallay János, Schissel Henrik, Scholz Ödön, Somogyi István, Szabó István sokorópátkai, Szabó József budapesti, Sza­bóky Jenő, Széchenyi Viktor gróf Sitailárd Béla, Taszler Béla, Thoman Ferenc, Tomcsányi Vilmos Pál, Turi Béla, Usetti Ferenc, Weisz Konrád, Takács Gyula, Áment Ferenc, Bárány Imre, Bozsik Pál, Budavári László, Czakó János, Dánér Béla, Dinich Viktor, Dömötör Mihály, Drexler János, Dvorcsák Győző, Eberhardt Antal, Ernszt Sándor,­ Fábián István, Fáy Gyula, Gunda Jenő, Gyömörey György, Haller István, Haller József, Hegedüs György, H­asonnay Tivadar, Hornyánszky Zoltán, Horti Jenő, Hu­ber János, Kenéz Béla, Kontra Aladár, Kovács Emil, Kovács József, Kuné P. András, Lingauer Albin, Lipták Pál, Maczky Emil, Magyar Kázmér, Mátéffy Viktor, Meskó Zoltán, Mikovényi Jenő, Orffy Imre, K. Pethes László, Prohászka Ottokár, Reischel Richárd, Beöck Iván, Róbert Emil, Bubinek Gyula, Supprecht Olivér, Szabó Balázs, Szabó István nagyatádi, Szádeczky Kardos Lajos, Szijj Bálint, Ferdinandy Gyula. Ellene szavaztak: Sándor Pál, Szalánczy József, Sziráki Pál, Szterényi József báró, Ugrón Gábor, Vetics Béla, Zöeke Antal, Apponyi Albert gróf, Berky Gyula, Bernáth Béla, Bernolák Nándor, Bodor György, Borbulya Pál, Bródy Ernő, Csizmadia Sándor, Drozdy Győző, Forgács Miklós, Giesswein, Sándor, Hadházy Zsigmond, Haypál István, Hentz Károly, Hentzer Izsó, Huszár Károly, Janka Károly, Kerekes Mihály, Kerese György, Könyves Lajos, Letenyei Pál, Milosevics János, Milotay István, Nagy Pál, Nyéki József, Orbók Attila, Vacsik Géza, Pákozdy András, Pásztor József, Pető Sándor, Rubinek István, Huppert Rezső, Szilágyi Lajos, Vasadi Balogh György, Bárczy István, Bencze Gábor, Gaál Endre, Grieger Miklós. Andrássy Gyula jelen volt az ülésen, de nem szavazott. A szavazás után szünet következett, majd Csizmadia Sándor személyes megtámadtatás cílén szólalt föl s visszautasí­totta az előadónak ellene intézett szavait. A javaslat részletes tárgyalása után a címnél Bródy Ernő (demokrata) kérte az igazságügyminisztert, hogy engedjen időt a képviselőknek a benyújtandó módosítá­sok alapos megvitatására és ne erőltesse a gyors tárgya­lást. — Hornyánszky Zoltán (Friedrich-csoport) a címből a „hatályosabb" szó kihagyását kérte.­­ Pásztor József (kormánypárt) arra hívta föl az igazságügyminiiszter figyelmét, hogy a járásbíróságok túl szigorú büntetésekkel sújtják a gazdákat. Végül is változatlanul fogadták el a javaslat címét. Az 1. szakasznál Tomcsányi igazságügyminiszter közölte, hogy a javaslat eredeti szövegében felsorolt bűncselek­mények helyett csak a következő bűncselekményekre kí­vánja alkalmazni a botbüntetést: szemérem elleni, az ember élete ellen elkövetett, a közegészségügy ellen el­követett büntettek, lopás, rablás, zsarolás, orgazdaság, gyújtogatás, csalárd bukás és vétkes bukás büntette miatt. — Bródy Ernő kérte, hogy a csalárd és vétkes bukás, valamint zsarolás bűncselekményeit hagyják ki a föl­sorolásból. Ekkor a vitát megszakították s elhatározták, hogy a legközelebbi ülést szerdán délelőtt tartják, amikor foly­tatják a javaslat részletes vitáját és esetleg megkezdik a numerus clausus tárgyalását. állott szakadást, a fegyelem hiányát aé­ minisz­teer nem cáfolta meg. A MOVE ne politizáljon, elnöke pedig vagy katona legyen, vagy polit­­ikus. Az egyesület ne foglalkozzék üzletekkel. A Károlyi-kormány alatt elrendelt nyugdíja­zások föntartása törvénytelen. A tiszteket ne presszionálják a MOVE kérdésében és Gömbös mellett a kormányzó nevével. Tenni kell az ellen, hogy az egyesület katonatanácsszerű in­tézmény legyen. Különben tudomásul vette a­ választ. Gömbös Gyula személyes kérdésben szólalva föl, Szilágyinak a MOVE elleni akciójából azt olvasta ki, hogy a keresztény nemzeti irány, vezetőit le akarják járatni. Ez a célj­a az ő meg­támad­tatásának is. Az egyesület bizalommal viseltetik iránta. Soós tábornokot nem tartotta alkalmasnak­ a honvédelmi miniszteri székbe. A tisztikarban az egyetértést iparkodott elő­m­ozdítani. Szilágyi fölszólalásai csak ártanak a MOVE-nek. A nemzetgyűlés végül is tudo­másul vette a miniszter válaszát. Az ülés déli­után 113 órakor ért véget. Interpellációs válasz és viszonválasz a MOVE-ügyben. Az ülés végén Sréter honvédelmi miniszter válaszolt Szilágyi Lajosnak a MOVE ügyében előterjesztett interpellációjára. Azzal kezdte a miniszter, hogy az interpel­láció személyes részével nem foglalkozik s ál­talában óvatosnak kell lenni a külföldre való tekintettel. A posztóügyre nézve megjegyezte, hogy a minisztérium a kifogásolt 4000 méter posztót a MOVE tagjainak utalta ki, nem a nyugdíjas tisztek szövetségének, akik hadi­rokkantak, hadiözvegyek vagy nyugdíjas tisz­­tek... (Ruppert Rezső: „250.000 koronást nyer­tek rajta!") A MOVE valóban magasabb ára­­kat kért a posztóért a tagoktól, de akikor a mi­nisztérium utasította, hogy ne kérjen maga­sabb árakat. A Nyugdíjas Katonatisztek­­ Or­szágos, Szövetsége tévedésből kapott oly érte­sítést, hogy a posztó a MOVE-nél rendelkezé­sére áll. Akkor a posztó már el volt adva Ami a tisztek fizetéseiből történt levonásokat illeti: ez a kormányzó rendeletére történt, a megszál­lott területen maradt tisztek hozzátartozói ja­vára. Ezeket a pénzeket az egyesület a minisz­térium ellenőrzésével, szabályosa­n kezelte. _ A vizsgálat megállapította, hogy nem történt hűtlen kezelés és a pénzeket nem politikai cé­lokra költötték el. A MOVE szabályszerűm választotta elnökké Gömböst, aki a kommün után újból elfoglalta tisztségét Igaz, hogy "az alapszabályok szerint csak tényleges vagy nyugdíjas tiszt lehet elnök, ámde külföldön rossz hatást tenne, ha tényleges katona lenne a MOVE élén. Az alapszabályokat megfelelően módosítani fogják. Kívánatos a MOVE-t auto­nómiával fölruházni... (Ruppert Rezső közbe­szól: „Az országot ruházzák föl autonómiá­val!"), a MOVE autonómiáját megbántani nem szabad! Gömböst nem távolíthatja el az elnöki székből,­­ ha az egyesület nincs vele megelégedve, bizalmatlanságot szavazhat neki. A MOVE most már nem avatkozik a hadsereg dolgaira. A múltban előfordult, hogy bizonyos elemek a MOV­E-vel kapcsolatban rendelkez­tek a hadsereggel; ez most már nem fordul elő. Az egyesületben változásnak kell beállani, nem lehet többé ellenforradalmi egyesülés, hanem hazafias elemek társadalmi egyesülése. Végül reményét fejezte ki, hogy az egyesület alap­szabályainak módosítása közmegnyugvást fog kelteni. Szilágyi Lajos a miniszter válaszával foglal­kozván, megállapította, hogy a MOVE túllépte hatáskörét, szembeszállott a kormánnyal és nemzetgyűléssel, aláássa a tiszti tekintélyt, veszedelmeztett­e a hadsereg egységét és üzletekkel foglalkozik. Gömbös beismerte a MOVE tagjainak kém­szolgálatra való alkalmazását, beismerte a ki­rályság kérdésében való politizálást és hogy a MOVE részt vett a választási küzdelemben. A posztóügyben fölolvasta a Nyugdíjas Katona­tisztek Országos Szövetségének jegyzőkönyvét, amely szerint a MOVE a kizáróan nyugdíjas tisztek számára kiutalt posztot méterenként 50 korona haszonnal eladta. Hogy a MOVE a le­vont tiszti fizetéseket politikai célokra költötte, azt Soós volt honvédelmi miniszter panaszolta a kormányzónak. Az egyesület tagjai a napok­ban értesítést kaptak, hogy a királykérdés akkor lesz időszerű a MOVE szempontjából, ha a régi határokat visszaszerezzük. Erre meg­jegyzi, hogy a királykérdés csak a nemzetgyű­lés számára lehet időszerű, mert a MOVE-nek nem szabad a királykérdés­sel foglalkoznia. Az egyesület lapja, a „Szózat" azt írta, hogy a királykérdésben a nemzetgyűlés és a kor­mányzó együtt fognak határozni Bármilyen tisztelettel is van a kormányzó iránt, a „Szózat"-nak ezt az állítását vissza­utasítja, mert a királykérdés dolgában egyedül a nemzetgyűlés dönthet. Lukadhidi hozzá inté­zett levelében is megállapítja, hogy Gömbös aláássa a tiszti fegyelmet. A tisztikarban be­ Tizennyolc milliárd korona bevételre számít a pénzügyminiszter­ a nagyvagyonadóról szóló törvény végrehaj­tása után. Korányi pénzügyminiszter­­tudva­lévően már egynéhányszor tett olyan nyilatko­zatot, hogy a nagy vagyonadó kivetése techni­kailag sem voln­a megoldható és egyébként sem várná tőle azt a hatást­, amit a vagyoni­leadásnak ettől a formájától általában várnak, úgy tetszik, hogy a szorongatott pénzügyi helyzet bírta rá a pénzügyminisztert arra, hogy mégis hozzányúljon a nagyivagyonok megadóztatásának ilyen módszereihez és amennyiben a pénzügyminiszter tizemnyaka milliárd bevételre számít, vannak­ már most sokan, akik a megadóztatásnak ilyen mértékét túlságos enyhének és vannak olyanok is, akik­ túlságosan radikálisnak tartják. A pénzügy­miniszter javaslata bizonyára fölvilágosítást fog adni ebben a tekintetben, mert indokolásá­ban alighanem ki kell mutatni azt is, hogy az adóztatásnak erre a céljára mekkora va­­gyonok álltak rendelkezésre. Egy bécsi lapban tett nyilatkozata szerint a pénzügyminiszter is nagyon súlyosnak látja az ország pénzügyi helyzetét. A pénzügyi bi­­zottság előadója úgy nyilatkozott a minap, hogy az idei költségvetésben körülbelül 10 milliárdnyi deficit jelentkezik. A pénzügym­nnisz­tor szerint ellenben a­ deficit 15 milliárd koro­­nára tehető s ehhez Korányi báró még hozzá­teszi: még nem tudjuk, hogy az ántant mennyit követel tőlünk! A pénzügyminiszter azt is mondja — a mostani helyzetben mást termé­szetesen nem is mondhat —, hogy az állam ki­adásainak a minimu­mra való lecsökkentését akarja. „Elsősorban az állami alkalmazottai­ ügyének rendezését forszírozom, mert ma a magyar állam szolgálatában 250.000 ember áll, akikhez hozzátartozóikat számítva, 750.000 em­bert kell eltartania az államnak. Hét és fél milliónyi lakosságunk ezt a rengeteg terhet nem bírja el." Valóban: a bürokráciának ekkora hadseregéét nem bírja el a szűkebb határok közé szorított Magyarország. Ha ez az adminisztrációs had­sereg megmarad, akkor a nagy vagy tvadés szempontjából is alighanem Magyarország fogja először bebizonyítani azt a legújabb pénzügyi tételt, hogy az államofő pénzügyi helyzetén már semmiféle és semmilyen­ mér­tékű adók sem segíthetnek... * ! WWWWVnA^/WWWVWWVWVWWVVWWWWWWMWWWIi Az első kilépés a kormánypártból a botbüäH tetés miatt megtörtént. Nagy Pál volt kis-t gazdapárti levelet irt a párt elnökéhez, amely« ben bejelenti, hogy a botbüntetés megszavaz zása következtében kilép a pártból. X X S X X X X X X X XXXXXX' X X X X X X X XXXXXX] X X X X X X X x x x x x x X X X X X X X xxxxxx X X X X X X X xxxxxx X X X X X X X xxxxxx X X X X X X X x x x x x x X X X X X X X X oX X X X 52 X X X X X X X xxxxxx X X X X X X X XXX ZS Népszava a munkásságért! ffl munkásság a Népszaváért!

Next