Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-01 / 207. szám

Ujabb sifs!3zl¥i)i az oroszok. * * Ifi orosz hadsereg ^/inek esik VivissU. hárai. — A szovjet kormiSiisr eMenwItimátumot küldott Angliának. — „Fegyveresen is ki tudja erőszakolni a békét." — Heves harcok Krest­i Litovsk és Minssk kSsSti, a Pripjet és a Bug mentén, valamint Lem­berg környékén. — Ragánsan folytatják a béketárgyalásokat. A „Neue Freie Pressernek jelentik Varsó­ból. A foglyok száma 110.000-re emelkedett. Lengyel területen nincsenek már szervezett orosz csapatok, de számolnak vele, hogy 80.000 vörös katona van még Lengyelországban és ezek kisebb csoportokban megkísérlik, hogy a lengyel csapatokkal és a lengyel néppel való érintkezés­­ elkerülésével rendetlen csoportok­ban elérjék a keletporosz határt vagy Minszkbe futhassanak. A Mlavánál bekerített vörös had­test felének nem sikerült idejében elmenekülni és is er nem tudott más orosz csapatokkal egye­sülni. Ai­időn ez a hadtest Oszoviechez köze­ledett magára maradt a lengyel hadsereggel szemben és gyorsan visszavonult. Azt hiszik, hogy megkísérli, hogy egyesüljön az új orosz hadsereggel, amely Minszk körül gyülekezik, ajiol Trocki terve szerint "új csatára készül­nek az oroszok. • Az „Ukrán Sajtóirodá"-nak ,jelentik Tarnov­ből. Az ukrán fölkelők, akik az egész edersoni kormányzóságot és Jekaterinoszlav és Nikola­jev városát megszállva tartják, augusztus ele­jén nagy erőkkel általános támadást kezdtek Odessza ellen. A vörös csapatokat rákényszerí­tették a Razdjelnaja—Odessza vasúti vonal fel­adására és arra,­ hogy a vasúti vonaltól néhány kilométernyire hátravonuljanak. Odessza há­rom hét óta el van vágva mindenféle élelmi­szerforgalomtól. A városban éhínség van, mert a készletek már elfogytak. A szovjet minden, erőlködése, hogy Odesszát szabaddá tegye, eredménytelen maradt. Londoniból táviratozzák: Kam­enev átadta az angol kormánynak a szovjet korm­ány újabb jegyzékét. Az ú­j jegyzéket elsőbben is az angol munkások végrehajtó bizottságának ter­jesztették elő és ennek­ a jóváhagyása után adták át a külügyminisztériumnak. Az orosz regusók bizonyos tekintetben' " ' • ellenultimátum Balfour jegyzékével szemben is a következő követeléseket állapítja meg: „ Az Oroszországgal való rögtöni és részle­ges békére vonatkozó valamennyi angol fél­istétel és követelés közzététele.. 2.. Angol nyomás a lengyel kormányra, hogy elfogadható békét kössön a szovjet kormánnyal. A jegyzék elmondja, hogy Oroszország­­ka­tonai helyzete a legutóbbi napokban lényege­sen javult és hogy a szovjet hadsereg nemcsak arra képes,­­hogy Lengyelországot megsemmi­sítse, hanem a front más részein is kezdhet támadást, hogy fegyveresen erőszakolja ki a rögtöni békét. Kaanenev angol hívei azzal a hírrel akarnak nyom­ást gya­korolni az angol kormányr­a, hogy az angol kormány elutasító vagy kitérő vá­lasza végleges szakítást idézne elő Anglia és Oroszország között. Berlini jelentés szerint a szovjet kormány moszkvai szikratáviratban a következőket je­lenti: . Az orosz hadsereg új állásaiban befejezte átcsoportosulását és újra megkezdte az offenzívát. Bialistok és Brest-Litovsk közelében néhány helységet már elértek. Galíciában az orosz­ukrán hadseregek szintén új sikereket értek el. Az Havas-ügynökségnek táviratozzák Varsó­ból. Brest-Litovsk és Minszk között két nap óta újabb harc folyik. A bolsevikok megerősí­téseket kaptak és helyenként ismét elfoglalták régi vonalaikat. Az oroszok szakadatlanul meg­ismétlik támadásaikat. Az angol lapok meg­erősítik, hogy a lengyel-orosz fronton fordulat állt be. Az oroszok több mint hét hadosztályt vontak össze Grodno és Brest-Litovsk területén. Az orosz tüzérség szombat óta folytatja a tüzér­ségi támadást Brest-Litovsk ellen. Másik je­lentés szerint a várost magát is megtámadták. A „Kurier Warsawski" jelenti, hogy Vol­hyniába is érkeztek megerősítő bolseviki csa­patok. A Pripjet és a Bug mentén megerősödött, az oroszok ellenlámása, a lengyelek előnyomulása pedig lassúbb lett. Pilsudszky marsall kijelen­tette, hogy a lengyeleknek elegendő tartalékuk van. Königsberg­-tudósítás szerint Lemberg kör­nyékén váltakozó eredménnyel folynak a har­cok. A bolsevikok ismét óriási tömegeket vetet­tek a harcba. Kovnoból ideérkezett utasok azt beszélik, hogy Bialistok csütörtök óta ismét az oroszok kezén van. Varsóból táviratozzák. Parlamenti körökben azt beszélik, hogy a lengyel békedelegáció javaslatot tesz a szovjet kormányna­k, hogy Lengyelország keleti határát ama határvonal alapján állapítsák meg, amelyet 1915 őszén északon a német csapatok, délen pedig az osztrák-magyar csapatok tartottak. Ez a ha­tárvonal 1918-ig változatlan maradt és Düna­burgtól keletre a Naroc-tóig vonul, onnan nyu­gatra Molodiesnóig és a Berezina-folyó men­tén a Pripjet területén Pinszkig. Minszkből Varsóba érkezett hírek szerint a szovjet dele­gátusai a békekonferencia legközelebbi ülése elé újabb békefeltételeket terjesztenek, ame­lyekben nagyobb engedményeket tesznek a lengyeleknek a keleti határra vonatkozóan. A lengyel békedelegáció tagjai hétfőn este 10 órakor Minszkből jövet Brest-Litovsk előtt 8 kilométernyire átlépték a frontot és 11 óra­kor Tiraspolba jutottak, ahol Sopiéba lengyel külügyminiszter fogadta őket A minszki tárgyalásokat megszakították. Az orosz delegáció Moszkvába utazott. Biz­tosra vehető, hogy a további tárgyalásokat valamely semleges helységben fogják foly­tatni. A „Daily Express" értesülése szerint az oroszok elfogadták azt a javaslatot, hogy a béketárgyalások színhelye Riga legyen. (Páris, augusztus 31. — A „Bnd. Tud." táv­irata.) Az Havas-ügynökség jelenti Rómából, hogy Olaszország számos városában a szocia­listák gyűléseket tartottak, amelyeken Szovjet­oroszország elismerését követelték. Firenzében összeütközésre került a sor, amelynél a rendőri kirendeltség fegyverét használta Egy rend­őr és hét polgári egyén meghalt, számosan meg­sebesültek. (1918.) írta IPafotás fénye. "A tenger halkan borzongott, mintha óriási kezek óriási szalmaszállal csiklandozták volna a bőrét Csöndes szél fuvolázott fölötte, szerel­mes susogását hintette szét, mint isteni gyö­nyöröktől mámorba szédült muzsikus. Alko­nyodott..., még nem tű­nt el a nap, de már ott ült szélén a kéklő-zö­ldelő víznek, és égő, ,vörös tűzsávokat hasított a testén. Tűzfolyók Tisztáik a tengeren és hol lilába, hol rikító sár­gába, majd izzó aranyba ömlöttek át a szé­lein, amiket a falánk hullámok darabokra tör­delve gyorsan fölzabá­ltak... Oldalt, az öböl szélein, mély árnyékot ejtve a vízbe, sürü lombjával erdők bordogáltak, amíg lent, egé­szen a parton, kopa­szfejü sziklák ágaskodtak, hol előre­­dőllve, hol meg nyúlva mint lesurkolt szörnyetegeik. Hátul, itt-ott a fák között ke­resztü­lcsillogott a város, a nap utolsó fölvilla­násaiban, mintegy égő, vörös ruhába öltözve... N­a egy volt a csönd, szinte úgy tetszett lerogyva, világrengető elemek most ájtatos imákat marnak tetemük zsámolya elé. Megbéklyózott csónakunk lágyan himbálód­zott a part előtt, ha fölemel­ődött, mint hatal­ma­s kendőt, sötét­ árnyékát dobta a vizre maga előtt, hogy játszva , mihamar ismét vissza­vonja. Ilyenkor csobbanó teste a hullámokra ütvén, mély karikákat barázdált azon, amik pir­lt inammal nyomultak beljebb, nőve egyre, amíg végre mérhetetlen arányokat öltve, a messzeségbe tűntek... Apró kavicsaink, amit unottan a tengerbe dobtunk, ugyanezt tették. .Végre is, halálra unva a játéknak ,ezt a csoda egyformaságát azt mondtam: , — Fink,­­unalmas így... Valamit csinálni kellene. — Ive velem tartott, de Jove legyintett — Ugyan! A hangja furcsán csöngött Az ő bang.n­"­a spindig .volt. valami küönös, lágy melankólia, ami szinte belénk szuggerálta a hallgatást, de most különösen mély volt szavainak a zenéje, halk és haldokló, mint szivenlőtt madár szár­nyainak utolsó meg-megvonaglása. . — Hisz olyan jó igy .-t- beszélt — hallgatni és belenézni a semmibe, önkénytelenül is végigsiklott szemem a víz pompás tárlatán. Valóban, volt valami külö­nös, varázslatos, megkapó a természetben." A szinevő tenger, a maga méltóságos némaságá­val ránk nehezült és mint nyári á­lom, olyan volt kint egészen, a szinözönbe szinte beleol­vadva két egymá­st követő hajó. Karcsú testük vonaglani látszott a finoman rezgő délibáb alatt... Vad, erős berregés hangzott most és fejünk fölött egy hidroplán pillangóteste úszott a nap felé... így folytatta: — Néha a semmibe kell nézni, hogy mindent lássunk, ezt­ az átfoghatatlan, nagy, nagy éle­tet és hogy megérthessünk némely dolgokat. Most­­már kérve­ kértük : — Te halász vagy Jocó, mesélj nekünk vala­mit ,a te életedből... Lásd:"" mi, idedobott levelei az életnek, am­it emlegettél, röghöz kötött fecskéi valami új magyar tavasznak, még any­nyit nem értünk!... Nézd, látom, itt a víz, már oly­ régóta nézem, a szemem is belefájdul, még sem értem!... Mondd el hát, mi is az a tenger? . Ive könnnyű nótába k­ezdett oldalt... Pattogó olasz akkordok szállongtak föl az ajkán. Néha, ahogyan megsik­amlott az ütem, mintha sza­pora kezek so­k-sok, finom csengőt ráztak volna. Majd hirtelen elhalt ajkán a bal és földobva testét balkezével, jobbjával a távolba mutatott: — A lányokat nézzétek amott. De már fölcsildott Jordán suttogó szava: — A tenger!... Lehunyta a szemét, mintha a gondolatait akarná rend­be szedni. Arca m­e­gvo­n­agl­ott, néh­a halványan, mint a­ki szenved valami titkost, nehéz­­fájdalom alatt. — A tenger, pajtás, az hatalmas úr, akit le­győzni még az ember sem tud. A tenger örök titok, jóságos olykor, máskor rettegni kell a hangját. Éltet és megöl és fölemel. Idegen éle­­tek birodalma, amiből mi még csak keveset is­merünk... Mi itt élünk, látod, de csak annyit tudunk: megérezzük, ha vihar készül, de imád­kozunk, ha ránk önti haragját... Fiú, máskor ne kérdezz ilyet... Kicsi szemrehányás is érzett a hangján. A nap mind vörösebb és izzóbb lett. A szél ereje nőtt, láthatatlan láncaikról mint dühödt ebek egymás után szabadultak el, hogy egybe­fonva­­ és sűrűn átrohanva a partok, vizek fö­lött ,csaholva, üldözzék titkos ellenségeiket... Fi­ei höcskcakkok úszkáltak az égen, a hunyó nap, felé tolongva, csókjait szomjazva talán és valóban, ah­ogy habtestük átizzott az élő csil­logástól, ugy tetszett, mintha mámorba szé­dülve, valami isteni orgia buja gyönyöreiben kiéjelegn­ánek. Be­lent a sziklák arca mind ko­molyabb ráncokba döbbent és távol az erdő ezer gyászfátylat vont már magáb­a, amiket a villongó szélkölykök sem rebbenthettek föl. A két hajó, mint két parányi gyufaszál, mi­előtt végleg a mélységibe zuhan, csillogott párat, azután eltűnt és nem maradt belőle más, mint az a gyürköző füst-Sáv, ami lebegve kereste útját az ég fel­é. — A lányokat nézzétek már! — hangzott Ive türelmetlen hangja­­, igen, lányok voltak, a­ víz partján, túl, szemben velünk. Ruháik színei, mint könnyű felhőfoltok, melegen suhantak a komor sziklák között, amikhez hozzái is értek talán, mert sok­szor úgy tetszett durva borzongás siklott át­ rajtuk, ahogy megborzad a halállal vivódó tu­dós is könyvei fölött, ha éjjeli pille szárnyacs­káinak a suhogása arcába legyint. Jobb könyökéről bal könyökére támaszkodott Ive, néha föl-fölemelte felsőtestét, hogy jobban láthassa őket. Szemein túláradt a­ nagy gyö­nyörűség, a szája megvonaglott az éhes kívá­nás alatt. Furcsa ée egeket döntő ösztönök dol­goztak benne, húszéves fiatalságának minden állati drrhe és ahogy hirtelen térdreállott olybá tűnt, mint fiatal tigris, aki frissen ömlött vért szagolván, véresre szaggatja ajkait a vak­k­láncokon, amik megbéklyózzák. — Nézzétek, ó, most nézzétek őket!. „ ! NÉPSZ­AVA 1920 szeptember 1 * * A szerbiai választások eredménye. Szabadká­ról jelentik a ,,N. S. I."-na­k: Szerbiában a közö­sségi választások eredményeként a következő városokban vették át a kommunisták a váro­sok vezetését: Belgrád, Nis, Valjevo, Leskovac, Usice, Kragujevac, Szkoplje, Rumanovo, Ljes­nice, Sabac, Jagodica, Pirot, Prilep, Velesz és Cutrovica. Belgrádban a kommunisták letet­ték az esküt és átvették a város fölötti ural­mat A többi helyeken a választások még foly­nak. Az összes pártok támogatják a kommu­nistákat. (A szerbiai kommunisták a bolsevis­táikkal ellentétben a demokrácia alapján áll­nak. ( A szerk.) A demokraták a bácskai ma­gyarságot, jogaik biztosítása érdekében csatla­kozásra szólították föl. A magyarok azonban kijelentették, hogy nem elégednek meg szám­arány szerint való joggal, hanem a régi jog alapjára helyezkedve, teljes jogot kérnek. Megint összeül a legfölsőbb tanács. London­ból jelentik. A legfölsőbb tanács valószínűen jövő hónap közepén ül ismét össze, hogy a keleteurópai helyzetet megbeszélje és­­megkísé­relje a német fizetési kötelezettségek kérdésé­ben megegyezést létrehozni, minthogy enélkül a brüsszeli pénzügyi konferencia teljesen a "levegőben lógna.- -Németország megtartja ugyan a spaai szénszerződés­­ kötelezettségeit, de a lefegyverzésre, ,, vonatkozó kötelezettségeivel szemben teljesen közönyös. JWun&t8$o& I napotok, a éváeStében agtteilpatott m­ímdlenfelé, ahol magfortiultott, K&votetfitmft mindenütt a nép szavát!

Next