Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-16 / 219. szám

XL­VIII. évf. 219. szám Budapest, 1920 szeptember 16. osfitsirtök. Ava 2 korona egy évre BSG kor. fél évre 280 kor. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: negyed évre .. egy hóra 140 kor. , SO kor. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) A költségvetés több mint 20 milliárd, pontosan 20.210,748.615 korona kiadással szemben 10­ 520.555.804 ko­rona bevételt irányoz elő, ami 9.690,192.811 korona fedezetlen terhet jelent az államház­tartás számára. Ha meggondoljuk, hogy az utolsó békeévben az érintetlen Magyarország egész évi költségvetése 2­0 milliárdra rúgott és hogy néhány százezer koronás deficit han­gos parlamenti csatáknak volt az okozója, az őszinte megdöbbenés érzete lesz úrrá rajtunk. A régi, nagy Magyarország 20 mil­lió lakossága mindössze 201 milliárddal já­rult hozzá az államháztartáshoz, amiben benne volt a közös hadsereg és honvédség s az uralkodóház reánk eső költsége, míg a csonka Magyarország 8 millió lakosa 20 milliárddal volna megterhelendő, részekre bontva és a lélekszámhoz arányosítva ez azt jelenti, hogy ezután még a csecsszopóra is 2500 ko­rona k­özteher nehezedik évente Magyaror­szágon. XXXXXXXXXXXXX X XXXXXXX Kisebb hiba a több oldalról kifogásolt az a hiányossága a költségvetésnek, hogy nélkülözi a részletes költségvetési előirányzatot és hozzávaló in­dokolást — noha normális viszonyok mellett el sem merték képzelni, hogy csak úgy „ol­vasatlanul" szavazzák meg a milliárdokat. A költségvetés mai dimenziói mellett eltör­pül ez a hiányosság: minden figyelmet, min­den gondolatszigurát maga a tény, a gigan­tikus számoszlopok és az elképzelés és le­hetőség határain messzire túlbarangoló vég­összegek követelik maguknak. A rezignáció persze itt nem segít, ettől nem lesz kevesebb a teher és a deficit. Ala­pos, reális, legfőképen pedig őszinte vizsgá­lódásra van szükség, azután­ a tanulságok komoly mérlegelésére. Miből tehát1 Erre a kérdésre már felelt a pénzügyminiszter a majdnem 50%-os deficit­tel: a felelet szerint a kiadások felére nines fedezet — tehát nincs honnan elővenni, X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X xxxxxxxxxx Más utat kell keresni, még­pedig olyat, amelynek a másik végén kijárata van, és amelyen az ország kivergődhet gazdasági nyomorúságából. Meg lehetne kezdeni ott, ahol Gaál Gasz­ton a minap egy kissé elnagyoltan ugyan, de mégis megjelölte: nem a bevételek fokozá­sát kellene tűzzel-vassal szorgalmazni, ha­nem a kiadásokat kell a minimumra szorí­tani. Van­ a költségvetésnek számtalan olyan tétele, amelyet — ha az nem is fényűzés —, de egy levert, legázolt, kifosztott, közgazda­ságilag beteg ország még­sem engedhet meg magának — legalább egyelőre nem. Ezzel horribilis megtakarításokat lehetne elérni és csökkenteni a deficitet Folytatni lehetne a pénzügyminiszter egyik megállapításának mérlegelésével. Azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy gazdasági ba­jai­atnak belső politikai okai vannak, nos, tessék olyan belső politikát inaugurálni, amely hozzájárul a gazdasági élet megszilár­dulásához. Tessék megszerezni a külföld­­i­X X X X X X X X x xxxxx További lépés volna az ipar és kereskede­lem felé megértőbb hangulatot teremteni s ezt a két gazdasági ágat ezzel fokozott tevé­kenységre serkenteni. Nem kíván senki sem­mit sem elvenni az agrár­érdekeltségtől, csak hasonló elbánást és figyelmet óhajt a mer­kantilizmus iránt, amelynek — akármennyire nem rokonszenves ez a gondolat —legalább annyi szerepe lehet az ország gazdasági hely­reállításában, mint a földművel­ésn­ek. A költségvetés hű tükre az ország mai helyzetének. Tételezzük föl, hogy csak torz­tükre s hogy más beállítással más képet kap­hatunk. Nézzenek bele ebbe a torztükörbe a politikus urak s a látványtól ugy eliszonyod­nak, mint mi: ők is be fogják látni, hogy erre a más beállításra sürgős szükség van. xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxx X XXXXXXXXXXXXX X XXXXXXXXXXXXX xxxxxxxxxxxxxx X zalmát és elősegíteni a külföldi kölcsön lehe­tőségét, a nyersanyagok behozatalát, ami ma egyszersmind a termelés megindulását, új javak létrehozását is jelenti s ezzel segíti és sietteti a gyógyulás folyamatát. X X XXXXXXXX X XXXXXXXX xxxxxxxxx X XXXXXXXX xxxxxxxxx xxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXX XXX X X X X X XXXXX X X X X X Szerda: a nemzetgyűlés Interpellációs napja! * * Minisitars wáüassoCt ős w5s=onswá?ass©Bs a „He:3ai-feCrc!£s"-S;en. Úgynevezett érdekes ülés, kis izgalmakra van kilátás, tehát telt ház. Nemcsak a karza­tokon, hanem lenn az ülésteremben is és nem­csak a Fangler-féle interpelláció miniszteri megválaszolása idején, hanem már délelőtt is, amikor „csak" az illetékemelő javaslatot tár­gyalták, szárazon és vontatottan. Igazán nagy önföláldozás! Az ülés megnyitása után, napirend előtt, Korányi pénzügyminiszternek van bejelen­tenivalója. Újra szóba hozza a keddi ülésen ál­tala fölolvasott és ennek nyomán erős vihart támasztott távirat dolgát (A táviratban, amint tudjuk, valamelyik nemzetgyűlési képviselő értesítette egyik kormánybiztos barátját, hogy újból p­irkidcserélés lesz, tehát süssen, nehogy károsodás érje...) A távirat felolvasásával, úgymond a miniszter, csak azt akarta mutatni, hogy egyes képviselők nem viselkednek eléggé óvatosan. A táviratozó képviselő még kedden jelentkezett nála, valamint a nemzetgyalás el­nökénél és igazolta, hogy a kifogásolt távirat­tal csupán adósát akarta megijeszteni és fize­tésre kényszeríteni!!... Ennek alapján kérte, hogy a nemzetgyűlés tekintsen el az illető képviselő nevének megemlítésétől. A nemzet­gyűlés hajlott a miniszteri kérelemre, az ötle­tes hazafi neve továbbra is homályban marad. Az illetékemelő javaslat részletes vitája so­rán a 44. §-ig jutottak el. Kisebb föl­szólal­ások az­ előző szakaszoknál is voltak, a 44-iknél volt mégis valami élénkség a vitában, ez ugyanis a tőzsde megadóztatásáról szól. Gaál Gaszton azt fejtegette, hogy a tőzsdéit, amely eddig jo­gosulatlan kedvezményt élvezett, igazságosan kell megadóztatni. A pénzügyminiszter által ajánlott adókulcs nem felel meg a viszonyok­nak. Módosítást adott be, hogy az adót 2 koro­náról 10 koronára emeljék föl. Sándor Pál a tőzsdei körök fölfogását tolmácsolván, figyel­meztette a nemzetgyűlést, hogy az adóemelés esetleg elterelné a tőzsdei forgalmat a kül­földi tőzsdékre anélkül, hogy ez „ártana a zsi­dóknak". Egyszázalékos tőzsdeadót indítványo­zott. Korányi pénzügyminiszter ellenezte az 1%-os tőzsdeadót, módosítást adott be, amely szerint a tőzsdeadó 0,3% legyen. A szavazásai­ál­­a többség a pénzügyminiszter módosítását fo­gadta el. Ekkor a vitát félbeszakították és megállapítván a legközelebbi ülés napirend­jét, áttértek az interpellációk tárgyalására. A „Kelai-ügy". Az interpellációk előterjesztését megelőzően két miniszteri válasz esedékes Fangler Fried­rich-csoportbeli interpellációjára — a „Heltai­ügy"-ben. Heltai Bécsbe szökése vagy szökte­tése ügyében... Először Sréter honvédelmi miniszter válaszolt — A megindított vizsgálat során a szálak végeredmény­ben dr. Ulain Ferenc és dr. Lengyel Zoltán ügyvédekhez vezettek — kezdte a miniszter —. Megállapítást nyert, hogy János And­or hírlapírót, akit a hadbíróság augusz­tus 13-án a Tisza-perben kihallgatott, augusztus 19-án izgatás miatt letartóztatták és az ügyészség börtönében helyezték el. Ezt a János Andort augusztus 28-án szabad­lábra helyezték és 29-én már Bécsben is volt. Hogy mi történt Jánossal az ügyészségi börtönben, ez az igazság­ügyminiszterre tartozik. Csak annyit kíván elmondani, hogy János Andor a börtönből üzenetet küldött Heltai feleségének, amelyben közölte, hogy megjelent nála a börtönben egy éjjel egy dr. Baksay nevű ügyvéd, aki dr. Polonyi Dezső irodatársa, azonkívül ott járt egy ügy­ész is, hogy ki, azt nem tudja és ez irak előtt János Andor kimerítő vallomást tett, amely vallomását ő írásban is hajlandó megismételni. Közben Jánost sza­badlábra helyezték és ő sietett Bécsbe szökni. Heltai, aki min­denáron szintén Bécsbe aka­rt menni, ahhoz a mód­szerhez folyamodott, hogy fölajánlkozott Lengyel és Ulain­ügyvéd uraknak, ho£ry ő utána megy Jánosnak Bécsbe és János Andor e vallomását írásba veszi és elhozza Testre. Az ügyvédek nem akartak rögtön belemenni h­eitai ajánlatába; hosszas tárgyalások után azonban, amelyen Sztupka hadbíró-őrnagy is résztvett, megegyez­tek, hogy Heitai egy hadnagy kíséretében Bécsbe megy, megszerzi Jánostól a vallomást és ezzel a vallomással hazajön Budapestre. Útiköltségre Heitai dr. Lengyel Zoltántól 2500 koronát kapott. — Mihelyt Heitai Bécsben volt, gondoskodott arról, hogy hadnagy kísérőjétől megszabaduljon. Elment „Az e­mber" cimű­ larhoz, ott megírt egy leleplező cikket, ugy hogy a hadnagy kénytelen volt nélküle, visszatérni. Az égész dolgot összefoglalva, annyit mondhatok, hogy az egész — bocsánat a kifejezésért — egy zsidógyerek trükkje volt, amelybe a katonai hatásán is jóhiszeműen beugrott. A történtek után ő, mint honvédelmi miniszter, levelet írt Polonyi Dezsőnek, amelyben fölszólította hogy mindazokat a szabálytalanságokat, amelyek az ő vélemé­nye szerint a hadbírósági tárgyaláson történtek, adja be nála irásban. Mihelyt ezt az irást megkapja, megindítja a vizsgálatot a hadbírósági tárgyalás első napjától kezdve. Anélkül, hogy „Az Ember" cirka lapot bizonyító eszköz­nek fogadná el, megindítja a vizsgálatot mindazon vádak tekintetében is, amelyeket „Az Ember" hozott föl és az eljárást mindazon katonai személyek ellen, akiket „Az Ember" megnevezett. Megbeszélte ezenkívül a kormányzó­val azt is, hogy ne történhessék meg a jövőben az, hogy arra illetéktelen egyének bárkinek is határátlépést enge­dni?" állítsanak ki. Nagyon jól tudja, hogy ez az inter­pelláció csak egyik láncszeme annak a sorozatos támadás­nak, amely az ő személye ellen indult meg. Ezt be is jelentették. (Ereki Károly: „Természetes dolog!") Legyen szerencsém, állok elébe! Amíg a vizsgálatot az egész vonalon le nem folytatta, hasonló tárgyú interpellációra érdemileg nem fog válaszolni. Ha a tett intézkedések, amelyeket most bejelentett, nem elégítik ki a nemzet­gyűlést, akkor fölveti a bizalmi kérdést. (A kormánypárti képviselők helyeikről fölállva élljenezték a minisztert.) Ha távoznia kell, akkor is talál majd szövetségeseket, akikkel együtt szembeszáll a személyi hajszákat indítók­kal. Fangler Béla megjegyezte, hogy majd az i­­az­ságügy­ miniszter válaszának meghallgatása után reflektál Sréter beszédére. Tomcsányi igazságü­gyminiszter a honvédelmi miniszter felvilágosításait a következő ada­tokkal egészítette ki: Kassán a múlt évben megjelent egy izgató röpirat és a szerzőség gyanúja János Andorra te­relődött, akit később letartóz­ta­tak, de az ügyészség bizo­nyítékok hiányában megszü­ntette ellene az eljárást. Az ügyész a megszüntető végzésre azt írta, hogy a vizsgálóbíró juttassa vissza hozzá az aktát. Itt történt az a mulasztás, hogy a vizsgálóbírótól az akta neki az előadó ügyészhez, hanem annak rendje és módja szerint a soros ügyészhez került, aki, látván az ügyészség megszüntető végzését, azonnal elrendelte János szabadlábra helyezését. Amikor másnap az előadó ügyész megtudta, azt telefonálta a fő­kapitányságra, hogy intézkedjenek János Andor újabb le­tartóztatása iránt, ekkor azonban János már túl volt árkon­bokron. Elismeri, hogy itt kis mulasztás vagy gondatlanság történt, am­i azonban emberileg érthető és megmagyaráz­ható. A vizsgálatot azonban ebben az irányban is meg­indította és ha valami szándékosság derülne ki, a szigorú megtorlás nem fog elmaradni. Paksi detektívre vonatko­zóan megjegyezte, hogy a detektív ellen hamis tanúzásra való felbujtás miatt van eljárás és ha szükségessé lesz, büntetőjogi szempontból le is tartóztatják. (Ereki Károly: „Mi lesz Urak­mal?") Ha annak szüksége merül föl, ellene is eljárást indítanak. (Helyeslés.) A támadó viszonválasz. Kangier Béla (Friedrich-csoport) viszon­válaszában meg­állapította, hogy Sréter és Tomcsányi válaszaikban „úgy kerülték Heltr­i nevét, mint macska a forró kását"... Heltairól mindenki tudja, hogy az őszirózsás forradalom városparrncsnoka volt. Mindenki bámult, ki az a Heltai? (Fölkiáltások: „A Fried­rich-plakáton is csodálkoztak!" A Károlyi-kormány rábízta a vörös tengerészek megszerve­zését. Ő az oka, hogy a Felvidék cseh kézre került. Heltai rabolt, zsarolt, ahol csak járt (Egy hara: „Ki volt akkor hadügyi államtitkári" „Ki volt a főnökei") A honvédelmi A munkásosztály szellemi fegyvere a Népszava. Tartsatok ki mellette!

Next