Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-17 / 220. szám

XLVIII. év£ 220. száma Budapest, 1820 szeptember 17. péntek. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre SSO kor. I negyed évre 140 kor. fel évre 280 kor. | egy hóra SO kor. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. StOPOsia SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) sipa Miből? Elméleti megállapításokat már sokat olvas­tunk és sokat hallottunk. Próbálkozzunk egy­szer a konkrétumokkal. Az ország költségve­tése 10 milliárd deficitet mutat. Ezt a deficitet födözni kell. A kérdés az, hogy miből! Vagyonadó, kölcsön mind csak időleges ki­segítések. A kibontakozás lehetőségei között elsőrendű lehetőség: új jövedelemforrások nyitása. Ehhez természetesen nem elég az, hogy kigondoljunk új adókat, amelyekből pa­piroson nagyon kényelmesen ki lehet mindig hozni a kivont összeget, hanem olyan valódi jövedelemforrásokat kell megnyitni, amelyek­ből valóban be is folynak a szükséges össze­gek. A kiadásoknak a valóban nélkülözhetet­len összegre való csökkentését e mellett termé­szetesen magától értetődőnek tartjuk. Az új jövedelemforrásoknál jóra gondolunk semmi, valóban új dologra. Csak olyan dolgo­kat tartunk szem előtt, amik a közgazdaság dolgaiban reálisan gondolkodó emberek előtt szinte magától értetődőek, de amiket, sajnos, mostani viszony­aink mellett nem lehet elég sűrűn hangoztatni. Az országnak pénzre és javakra van szük­sége, hogy az egyes ember is megélhessen és a közszükségleteket is födözni lehessen. Miután nemcsak a mai Magyarország, de a világnak egyetlen állama sem tud olyan gazdálkodást folytatni, hogy minden szükségletét­­ a saját területén termelt javakból födözhetné, ennél­fogva a szükségletek födözésére kétféle lehető­ség van: vagy árukivitelünknek kell fölül­múlni behozatalunkat, vagy a külföldön elhe­lyezett tőkék jövedelmének kell a­­behozatali többletet ellensúlyozni és a hiányt fedezni. Azt nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország­­nak külföldi tőkejövedelme nincs, az is bizo­nyos, hogy mai termelési viszonyaink mellett a behozatalunk, illetve az a szükségletünk, amit behozatalból kell födezni, nagyobb, mint a ki­vitelünk. Kiviteli lehetőségeink eddig a mező­gazdasági termelésre voltak alapozva. A mos­tani terméseredményből tudjuk, hogy ez na­gyon ingatag alap. Tehát ennél biztosabb ala­pot kell keresnünk. És ilyen van, csak utána kell nyúlni. A foglalkozási statisztika adatai szer­int 115C-ben Magyarország népességének 62,4 szá­zaléka foglalkozott mezőgazdasággal (az el­tartottakkal együtt), 37,6 százalék pedig­­ az ipar, közlekedés, kereskedelem és közszolgála­tok körében talált foglalkozást. Ez az arány máig és a mostani Magyarország területén nem hisszük, hogy lény­e­gesen megváltozott. Ha az orszá­­ egész gazdasági szolgáltató­képességét a földművelésre alapozzuk, akkor abból annak kellene következnie, hogy az a 62,4 százalék annyi értéket termeljen, hogy annak eredményéből a 37,6 százalékot teljesen foglal­koztatni és eltartani bija. Ez — tudjuk — le­hetetlenség. Bármennyire lehet is még fokozni a földmivelés termelési eredményeit, annyi bi­zonyos, hogy az az ország egész ipari termelé­sét, közlekedési és kereskedelmi teljesítőképes­sé­­ét még jó ideig nem fogja teljesen igénybe venni. Maradna tehát még két lehetőség:­ munkát vagy munkaerőt exportálni. Nem tudjuk, van­nak-e olyanok, akik a második módszert tart­ják kívánatosnak. Mi csak arra akarunk itt rámutatni, hogy az eleven munkaerőnek az exportja az elképzelhető legpusztítóbb tőke­pazarlás volna. Marad tehát: a munkának az exportálása. Hozhatnánk föl példákat, h­ogy nemzetek hogyan lettek naggyá csupán csak azáltal, hogy másoknak munkát végeztek. Lé­nyegében a német birodalom szédü­letes föllen­dülése a háború előtt sem volt egyéb, mint a másoknak teljesített munka eredménye. Német­ország nem nyersanyagokat vitt ki, hanem kivitelének legfontosabb cikkei a földolgozó ipar termékei voltak, azonkívül pedig a hajó­zásból eredt külföldi jövedelmének leglénye­gesebb része. Ezt kell tennie Magyarországnak is. Soha nagyobb szüksége a munkára nem volt a vi­lágnak, mint most. A magyar gépgyárak tud­nak szállítani mindennemű vasszerkezeteket, munkagépeket, szerszámokat, még finom mű­szereket is. A magyar malmok a világ legfino­mabb lisztjét tudják előállítani, a magyar bútoripar a világ minden táján versenyképes. A magyar v­asutakra a­ szomszédos új orszá­gok rá vannak szorulva, ha a közlekedést ke­rülők nélkül akarják lebonyolítani és a dunai hajózásnál is juthat munka a magyar vállal­kozásnak. Ha ezeket a munkákat meg tudjuk szerezni, akkor az államnak is megnyílnak a jövedelemforrásai, a munkáskezek nem tétlen­kednek, a munkacsaládok nem nyomorognak, boldogul az egyes és az összesség. Ez azonban csak úgy lehetséges. Iva a politi­kában is meglátják a valóságokat. Ez a szem­, pont aztán olyan, hogy sokáig már nem lehet vele kukoricázni — se befelé, se kifelé. Igazi békét, hgazi megértést, a nemzetközi kapcsola­tok minél gyorsabb fölvételét követeli az or­szág újjáépítésének az érdeke. Sürszős a dolog, mert ha szomszédaink mind elkíkiltek már bennünket, ha mind másfelé kötötték le ma­gukat, akkor hiába állunk mi itt a legalkal­masabb berendezkedéseinkkel, mégis kikap­csolódtunk a világ­forgalomból és akkor­­ a nagyobbaknak és a hatalmasabbaknak vál­junk gyarmatává és rabszolgáivá? Naffikás. Éli Régi és uj problémák a Kormányzó pártban. * * Elfentétek a központi hitelszövetkezet kérdésében. — Költségvetés helyett Indemszitás. — H hol m­eg három havi Indemnitást kért. — Sürgőssé vált a földreform. — H nemzetgyűlés munkarendje. Az a csönd, amelyet az egységes kormányzó párt mutatott, minden jel szerint csak látszó­lagos volt. A pártfegyelem alatt a lelkek mé­lyében tovább viharzottak azok az ellentétek, amelyek a különböző, homlokegyenest ellen­kező gazdasági elhelyezkedésű és politikai hi­tet valló pártokból alakult egységes kor­mányzó pártban minden fúzió ellenére tovább éltek. Jellemző, hogy abban a pillanatban, amint valami olyan ügy merül föl a törvény­hozás előtt, mely lényegében túlterjed az üres jelszavakon, máris a legélesebb ellentétek je­lentkeznek, máris a leghevesebb ellentmondá­sok viharzanak ki az addig csöndes sokaság­ból és érvényre jutnak azok az ellentétek, amelyeket semmiféle pártközi megállapodás nem tud eltüntetni. A legvilágosabban tünt ez ki az egységes kormányzó párt csütörtök este tartott értekez­let­én, amelyen mindjárt a központi hitelszövetkezetről szóló törvényjavaslat körül merültek föl olyan ellentétek, amelyek arra kényszerítették a kormányzó pártot, hogy a javaslat tárgyalásé­t elodázza. A javaslat ugyanis lényegében azt akarja elérni, hogy ezentúl minden hitelszövet­kezet az Országos Központi Hitelszövetkezet­hez tartozzék, visszamenően pediglen minden szövetkezet fölött az O. K. H.-nak felügyeleti joga legyen. A kormányzó párt többsége azon­ban azon állásponton volt, hogy az O. K. H.-nak az ezután keletkező szövetkezetek fölött is csu­pán felügyeleti joga legyen, amivel a községi pénztárak létesítésének lehetőségét akarják megóvni. Mint aho­gy ebben a tárgyban a párt tagjai között nagy ellentéteik mutatkozta­k, a vitáit, a pénteki folytatólagos értekezletre halasztották. Szóba került még a költségvetés ügye. A Népszava, XXXXXXXXX X X X X X közölte, hogy a költségvetést a ko­rmány benyújtotta és adatokat sorolt föl belőle. Az értekezleten elhatározták, hogy a költségvetés helyett egyelőre 1­­21 január 1-ig terjedő három hónapi indemnitásról szóló törvényjavaslatot terjeszt a kormány a nemzetgyűlés elé Ezt azzal indokolják, hogy a fölmerülő sok teendő késleltetné a költség­vetés elfogadását, nehogy pedig az o­rszág ex­lexbe kerüljön, indemisitánsai helyettesítik a költségvetést. Foglalkoztak a földreformmal kapcsolatban a földtelenek igényeinek sürgős Melégíté­sével. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi mi­niszter és Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter hozzászólásai után abban áll-e..­­­ak meg, hogy a jövő héten a földmivelésügyi mi­niszter és az igazságü­gyminiszter kétszaka­szos törvényjavaslatot terjesztenek be a nem­zetgyűlésen. A kérdést tehát nem rendeleti úton, hanem törvényben fogják szabályozni. A törvényjavaslat értelmében az arra igény­jogosultak rövid idő alatt házhelyet és leg­alább egy holdnyi bérletet kapnak. A javaslat, hír szerint, már kedden a nemzetgyűlés elé kerül. Ennek a javaslatnak, valamint az indemni­tá­si javaslatnak letárgyalása után és a leg­sürgősebb ügyek elintézése után a nemzetgyű­lés 10—12 napos pihenőt tart, amely alatt azonban a parlamenti munka nem fog teljesen szünetelni, mert a bizottságok megvitatják a azonnal megkezdi a földreform tárgy­alását. X X X X X X X X X X X X X Svájc javaslatot tesz a valutanehézségek le­küzdésére. Amint a népszövetség titkársága közü­g Svájc a brüsszeli pénzügyi konferenciá­nak javaslatot tett a nemzetközi pénzügyi ne­hézségek nagyarányú megoldására. Eszerint svájci frankokra szóló nemzetközi kötvényeket kellene kiadni, am­i által a valutanehézségeket mindenütt ki lehetne küszöbölni. A tervezet szerint továbbá Svájcban nemzetközi bankot kellene létesíteni, amely a világ valamennyi államának hadi adósságait rendezné. Szakvélemény a világ gazdasági helyzetének javítá­sarai. Párisi laikratávirat jelenti: A gazdasági világ­kongresszusra a következő öt tudós véleményét kérték ki: Pigoa, cambridgei tanár; Pantaleoni, olasz tanár, a Giornele delli Oeconomisti igazgatója; továbbá Gide, francia tanár; Bruins, a rotterdami egyetem rektora és Cassel Gusztáv, stockholmi tanár. Az öt tudós egységes választ adott a föltett kérdésekre. Szerintük a viíá® gazdasági helyzetén főkép egy módon lehet segíteni: a munka re­produkció által, amely újból a munkát és re­produkciót segítené elő. Véleményük szerint a világ­­gazdaságnak három stádiumon kellene átmennie. Első­sorban mindenütt és minden eszközzel meg kellene szün­tetni a hitel- és papírpénzinflációt, a kormányoknak le kellene szállítaniuk az állami kiadásokat, a nélkülözhe­tetlen kiadásokat pedig főkép adókból kellene megsze­rezniük. Az adókat lehetőleg bankokba kellene gyűjteni, h­ogy ezáltal elérjék legalább azt az összeget, amely a piac tőkeszükségletének felel meg, hogy ennek következtében ne kelljen papírpénzt kibo­c.­­.Willi Végül a függő adósságokat mielőbb konszoli­ik­álni kellene. A második stádiuma a valuták megszilárdí­tása volna. E célból a kormányoknak külföldi függő adós­ságaikat konszolidálniok kellene, valamint meg kellene szü­ntetni a bankjegyeknek külföldre viteléből származó el­adósodásokat és azonkívül olyan gyorsan, amint csak le­hetséges, helyre kell állítani az országok között a rendes kereskedelmi valutaarányt. Harmadsorban a pénzügyi szakértők nemzetközi hitelek megnyitását ajánlják éspedig elsősorban a jobb pénzügyi viszonyok között levő országok javára. Ezeket a kölcsönöket csakis olyan gazdasági és szociális célokra kellene fordítani, amelyek azok rögtöni hasznosítását tennék lehetővé. Így például a munkások számára szükséges élelmiszerek szállítása. Azonkívül a kölcsönadó országoknak biztosítékot kellene nyújtani arra, hogy teljes erejükből közreműködnének a kölcsönvevő ország gazdaságának fellendítésében. A szabad kereskede­lemnek azokat az akadályait, amelyeket főként a gazda­sági nacionalizmus sugall, mielőbb meg kell szüntetni, mert a tőkések csek akkor fognak kölcsönt adni, ha a béke igazán helyreáll és a rendes gazdasági forgalmat a nemzetek újból fölveszik. („M. T. I.") X X X X X X X X X X X X X X X * X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

Next