Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-26 / 228. szám

XLVIII. évf. 225. szám Budapest, 1920 szeptember 23. csütörtök. Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ 560 kor. I negyed évre 180 kor. f­el évre 280 kor. | egy hóra 60 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Napfényes őszi napok váltották föl a hideg, sőt sont augusztus végi heteket A jó természet kegyes lett hozzánk. Halasztást adott a didergésből. De bármilyen fényesen sü­t is az őszi nap, bármilyen hosszúra nyúlik is az a kiméleti idő, amit a jóságos természet kegyelméből kaptunk és még kapunk, az bizonyos, hogy a szép őszi napok mégis csak egy-kettőre el fognak múlni és ránk szakad az igazi ősz, ránk szakad a tél — mindazzal, ami a téllel együtt a mi számunkra kijár. Ma még gon­datlanul sütkéreznek gyermekeink az őszi napon, még vígan viháncolhatnak mezít­láb, fölső ruha nélkül. Barátságosak a szo­báink is a nap melegétől, nem kell fagyos­kodva kuncorognunk s nem kell előverten sort állanunk az utcán. De az igazi ősz biztosan el fog jönni, egész biztosan elkövetkezik a téli fagyok ideje is. Enyhe lesz-e a tél, kíméletesen bá­nik-e majd velünk, nem tudjuk. De azt tud­juk, hogy a legenyhébb, legkíméletesebb tél elé is bizonyos fölkészültséggel kell menni és hogy ez a fölkészü­ltség milyen lesz s lesz-e általában, azt ismét nem tudjuk. A városházán — ott ahol e városnak minden ügyes-bajos dolgáról gondoskodni kell, most nagy előkészületek folynak. A városi tanács tagjainak a választására ké­szülnek, írnak és beszélnek sok mindenről ezzel a választással kapcsolatban, ami éppen nem a legideálisabbnak mutatja ezt a vá­lasztási készülődést. Mi ezzel nem foglalko­zunk, minket nem érdekel a tülekedés, most az sem érdekel, hogy személy szerint kit választanak meg. De érdekel az, hogy mi­kép fogják ennek a városnak az ügyeit in­tézni, hogyan fogják mindazt a sok munkát elvégezni, ami e város vezetőségére vár. Ezért kérdezzük: várjon gondoltak-e a vá­rosházán a most folyó nagyszerű választási előkészületek közepette arra, hogy tanács­nak és törvényhatósági bizottságnak egyéb célja is van annál, h •­­ os urakat és esetleg talán még b­oka­t is, bizonyos tisztségekre megvál Gondoltak-e arra, hogy ebben a ház esztendő alatt minden csak, pl.­ •• nemcsak új alkotások nem létesü­l , régi intézmé­nyek és berendezése­k : ' sára szüksé­ges teendők is elmar­i . Hogy világosan fe­d­i magunkat: gondoltak-e arra, hol •• a városnak a vízvezetéke már éve, ki bírja a szük­séges vízmennyiség i­­­tani. Hogy emiatt a város utc­a, tisztántartása már csak a régi emlékek közé tartozik, hogy a szél állandó,­ogi­ sz­t­árförgetegeket szór szét s a fertőzö­td­­ek milliárdjait igen üdvös módon , egész város­ban. Gondoltak-e az a főváros gáz­szolgáltatása már : • mindenre alkal­mas, csak éppen an­gy azzal vilá­gítsanak. Meg arra,­áros utcáinak nagy részében m­i közvilágítás, amely ezt a nevet i­s szállított igé­nyek mellett is meri.­­ "Gondoltak-e arra, utcák burko­lata is mindenütt - unja a javí­tást, a rendbehozást , hogy Buda­pest utcáin szertess " a szemét, a piszok és sok olyan b­log, amit az ember restell nyi megírni? És tudják-e a városház: • modern nagy­városi közigazgatás ihet ki abban, hogy a városi kos­ak ezeket a legelemibb dolgait :­za? A modern városi­­ásnak a céljai sokkal messzebbre Gondoskodás mindenről, ami a életküzdelmét könnyebbé, életét tartalmasabbá tenni hivatott. S tudják-e a városházán, hogy ebben a tekintetben is mennyi a tenni­való. Tudják-e, hogy milyen rettenetes itt a lakásnyomorúság, tudják-e, hogy ennek a „fürdővárosnak" nincs egyetlen közfürdője sem — se nyári, se téli — a lakosság nagy tömegei részére. Gondolkodtak-e már azon, hogy a télen hogyan fognak iskolába járni a gyermekek. Lesz-e cipőjük, lesz-e ruhá­juk, lesz-e ennivalójuk ? Gondolkoztak-e azon, hogy a termelő munka szünetel ebben a városban, hogy a munkások tízezrei munka nélkül vannak? Gondoltak-e arra, hogy ezt a munkanélküliséget — a testi és lelki nyavalyák e rettenetes kórokozóját — erősen csökkenteni lehetne, ha hozzáfogná­nak egy kicsit a város rendbehozásához. Gondoltak-e mindezekre — s mindarra, amit még az itt elsoroltakon kívül is tenni kel­lene —, amikor olyan erősen nekigyürkőz­tek a városiházán a választásoknak. Várjon gondoltak-e?... A „Némely illetékek... Az „Országos Törvénytár" legutóbbi számá­ban megjelent a „némely illeték, továbbá az értékpapírforgalmi adó és a játékkártyabélyeg fölemeléséről" szóló 1920. évi XXIV. törvény­cikk. A nemzetgyűléshez annak idején benyúj­tott indokolás szerint a törvény célja mind­azoknak a forrásoknak a lehető legteljesebb ki­használása, amelyek eddig is hivatva voltak az államháztartás rendes szükségleteinek elő­szolgáltatására. „Ezeknek a rendes bevételi for­rásoknak egyik lényegi, bőven bugyogó ága­­ volt — mondja az indokolás — a bélyeg- és ille­tékek néven nevezett közszolgáltatások cso­portja." Az új törvény első következménye a pöröskö­dés megdrágulása lesz. A törvénykezési illeté­keket az új törvény nagyon lényegesen föl­emeli. A fölemelés nagyon érzékenyen érinti a munkásságot, mert például ezentúl egy 2000 ko­ronás pörben csupán jegyzőkönyvi illeték fejé­b­en 12 koronát kell leróni, az ítéleti illeték 50 korona és a fellebbezés ugyancsak 50 korona lesz. Igaz ugyan, hogy a munkaügyi pörök 1000 koronán alul tovább is illetékmentesek marad­nak, de az újabb munkabérpöröknek nagyon csekély része az, amelyeknek értéke 1000 koro­nán alul van. Az illetékemelés tehát súlyosan nehezedik a munkásság vállaira. Az okirati illetékeknek ötszörösére való e­me­lése ugyancsak a munkásságot érinti a legjob­ban. Az új törvény szerint ezután minden olyan okirat vagy iromány után, amelyre az eddigi szabályok állandó összek­ben állapítják meg az illetéket, ennek az illetéknek ötszörösét kell le­róni. Azoknak a bizonyítványoknak illetéke, amelyeket a hatóságok állítanak ki, 2 koroná­ról 10 koronára emelkedik. A meghatalmazás illetéke 5 korona. Azok után a beadványok után, amelyeket közigaz­gtatási hatósághoz nyúj­tanak be a felek, az eddigi 1 korona helyett 5 koronát kell leróni. A törvénynek szociális szempontból csak két figyelemreméltó rendelkezése van. Az egyik a szolgálati híj eltörlése, a másik a nyugtabélye­gekre vonatkozó rendelkezése. A szolgálati díj abban állott, ho­­y a köztiszt­viselő kinevezése vagy előreléptetése után egy esztendeig a magasabb illetmények egyharmad­részét nem kapta meg. Az államra nézve ez nem volt lényeges bevétel, mert például az 1916. évben ezen a címen mindössze 1 millió ko­rona folyt be, az egyes tisztviselőkre azonban súlyos teher volt Ami a nyugtabélyegekre vonatkozó rendel­kezést­ illeti: a törvény kimondja, hogy a köz­tisztviselőknek és egyéb közszolgálatban al­kalmazottaknak — ideértve a nyugdíjasokat, továbbá a közszolgálatban alkalmazottak ellá­tást élvező hozzátartozóit, is — azok a nyug­tatványai, amelyeket valamely közpénztárból húzott illetményeikről állítanak ki, illetékmen­tesek. Nagyon helyes rendelkezés ez s csak az az elítélendő, ho­­y ezeket a nyugtatványi illeté­keket eddig is szedték a köztisztviselőktől. Azt hinné az ember azonban, hogy a törvény ezt az elvet a magántisztviselőkre is alkalmazza. Ezzel szemben a törvény azt mondja ki, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, társaságok és intézetek tartoznak szolgálatuk­ban álló hivatalnokoknak, altiszteknek és szolgáknak bármely elnevezés alatt adott já­randóságai után a nyugtatványi illetékeket készpénzben befizetni és erre a kötelezettségre nézve az a körülmény, vajj­on ezekről a já­randóságokról állítatnak-e ki nyugtatványt vagy sem, befolyással nincsen. Nem emelnénk szót ez ellen a rendelkezés ellen, ha a törvény azt is kimondaná hogy ezeket a magántisztvi­selői nyugtatványi illetékeket a munkáltató vi­seli, mert hisz az állami bevételek fokozása el­len nem nagyon lehet észrevételeket tenni. Ám­de a törvény nem azt teszi, hogy a munkáltatóra hárítja át a nyugatarányi illetékeket, hanem kifejezetten kimondja, hogy a vállalatoknak joguk van ezt az illetéket a járandóságokból levonni. Emellett az igazságtalanság mellett eltör­pül a többi igazságtalanság, amelyek közül legkirívóbb az, hogy egyes foglalkozási ága­kat különös kedvezményben részesít mások­kal szemben. Ez kitűnik a marhalevél-ille­tékeknél és a tőzsdeadónál. Ez azonban a munkásság­­ot alig érdekli, legföljebb csak annyiban, hogy egyes jövedelemforrások ki­használalanul hagyása folytán nagyobb teher szakad ama tömegek vállaira, amelyek közve­tett adók révén áldoznak erejükön fölül az államnak. A nemzetgyűlés. A kormánypárti többség pénteki értekezlete után, amelyen­­a párt ma­gáévá tette a miniszterelnöknek a parlamenti munkarendre vonatkozóan előterjesztett in­dítványát egy ideig előreláthatóan minden különösebb zaj nélkül fog dolgozni a nemzet­gyűlés. Talán az indemnitási vita lesz egy­ kissé élénkebb... A szombati ülés napirendjén pénzügyi ja­vaslatok és interpellációk szerepeltek. A költ­ségvetés javaslatára, úgyszintén az állam­számviteli törvény módosítását tartalmazó javaslatra , kimondták a sürgősséget A ház­helyekről és a kisbérletekről szóló javaslatot harmadszori olvasásban is elfogadták Általá­nosságban és részleteiben is megszavazták az adócsalásra vonatkozó javaslatot, majd meg­kezdték a vagyonátruházási illetékek­ről intéz­kedő javaslat tárgyalását. A javaslatot álta­lánosságban elfogadván, a részletes vita so­rán Szilágyi Lajosnak kételyei támadtak abban a tekintetben, hogy azok a kedvezmények, amelyeket a javaslat „az ország érdekében" vívott háborúkban elesettek hozzátartozóinak biztosít XXXXXXXXXXX X X vörös hadsereg elesettjeinek hozzátarto­zóira is. Korányi pénzügyminiszter sietett megnyugtatni, hogy ez a hadjárat nem volt „az ország érdekében" való, tehát a kedvezmé­nyek az elesett vörös katonák hozzátartozóira nem terjednek ki. Végül ezt a javaslatot is el­fogadták úgy általánosságban, mint részletei­ben. Elhatározták még, hogy hétfőn megkez­dik az indemnitási javaslat tárgyalását Az interpellációk során Karafbáth Jenő a köztisztviselői beszerzési csoportoknak a köz­tisztviselők fogyasztási szövetkezetébe való beolvasztása ügyében interpellált Budavári László pedig: fölhívta a kormányt hogy jut­tassa lakáshoz október 15-tő­ az összes vagon­lakókat. Erősen bírálta a Lakáshivatal műkö­dését. Talán akkor volna lakás Budapesten, mondotta, ha nem állították volna föl a La­káshivatalt. Fölemlítette azt a hírt, amely szerint csak pénzért lehet lakáshoz jutni. Han­goztatta, hogy a jövőben csak kereszténynek kell lakást adni a fővárosban. Az interpellá­ciót kiadták az igazságügyminiszternek. Egy­szóval: „csöndes, munkás ülés" volt szomba­ton. El is tartott délután V44-ig. (Itt a cenzúra egy 11 soros közleményt törölt.) A muzskássartő a zgalos a tete levegője. A Népszavát el ne hagydj

Next