Népszava, 1920. október (48. évfolyam, 232–258. sz.)

1920-10-19 / 247. szám

8 A politika vasárnapja. A Kormányáé is nyilatkozott. Vasárnap ismét több politikai beszámoló hangzott el a vidéken, amelyek során a napi politika különböző aktuális kérdéseiről történ­tek nyilatkozatok. Horthy Miklós kormányzó Székesfehérvárott járt és ott szintén hossza­sabban nyilatkozott az ország helyzetéről és az ügyek vezetőinek feladatairól. A kormányzó s többi között a következőket mondotta: — Mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezettetni. Mindenki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egy csapásra megoldani. Sorrend nél­kül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéleménybe a legnagyobb problémá­kat, ami nem vezethet megoldásra és meg­nyugvásra, csak izgalmakra és az alig vissza­szerzett belbéke megrendítésére, még­­akkor is, ha ezek a törekvések különben jóhiszeműek és hazafiságból erednek. Egy jogállamban töme­gek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, amelyeknek vezeté­sét mindenki respektálni tartozik. Ezek a fóru­mok kell, hogy kibírjanak minden igazságos, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de­ nem en­gedhetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egyesek olyan mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lazításába csapjon át. Elha­tározott akaratom, hogy a magyar­­nép végle­ges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszerst mindenkorra elnémítsam. Ezután kitért a királykérdé­ire és kijelen­tette, hogy „újabban mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, amelyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Azok, akik ezt a kérdést idő előtt bolygatják, megakadályozzák a belső konszolidációt." Rá­mutatott arra, hogy vannak olyanok is, akik ebben a kérdésben „a rágalmak piszkos eszkö­zeivel dolgoznak" és hol jó­, hol rosszhiszeműen nem kímélik az ő személyét­­sem. — Holott mindenkinek tudnia kellene mondotta­n, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytar­tójául megválasztott kormányzója nem élhet vissza e hatalommal, nem nyúlhat a királ­yi hatalom, nem­ nyúlhat a királyi trón után. Rakovszky, a nemzetgyűlés elnöke, Veszprémben tartott beszámolót választói előtt. A beszéd során kijelentette, hogy „az államélet terén nagyobb takarékosságra volna szükség. A régi ország 63 megyéjének elég volt 9 mi­niszter, most 36 megyének 14 minisztere van. A minisztériumok egyéni ambíciók kielégítésére­­szolgáltak és semmire sincs elég pénz, csak po­litikai államtitkári állásokra és fölösleges mi­nisztériumokra. A parlamenti függetlenség szempontjából sem helyes, hogy a nemzetgyű­lésben 26—28 hivatalnok foglal helyet, akik­nek érdeke, hogy a­ kormány megmaradjon. Rettenetesen drága ez a parlament, holott he­lyes munkabeosztással ezen is segíteni le­hetne." . .­­ Rakovszky ezután szóvá tette a munkásker­dést is és erről azt mondta, hogy „a munkás­ság szervezkedését a kapitalizmus túlkapásai ellen nemcsak hogy nem ellenzi, hanem szíve­sen küzd velük karöltve. Azonban nem sza­bad tűrni olyan gazdasági szervezkedést, amely a jövőben politikai befolyást akar ér­vényesíteni és rá akar nehezedni a többi osz­tály nyakára." Rubinek kereskedelemügyi miniszter és­­Meskó államtitkár • a Paku­szövetség csongrádi alakuló ülését használták föl arra, hogy a politikai kérdésekről nyilatkozzanak. Rubinek beszéde közben kitért a „titkos rend­bontóikra" és a többi között ezt mondotta:­­ „Halálveszedelem fenyegeti a kormányt ma is. Vagy rendet tudunk csinálni vagy elpusztul ez az ország. Itt csak egy tekintély, csak egy kormány és csak egy nemzetgyűlés lehet Ha minden sarokban titkos társaság­ van, bármi­lyen tiszteletreméltó intenciókkal is, csak út­jában van az ország újjáépítésének. El va­gyunk szánva reá, hogy minden körülmények között kitartunk azok mellett akik rendet akarnak itt teremteni és ki akarnak vezetni bennünket ebből a rettenetes káoszból." Meskó Zoltán ugyane kérdéssel kapcsolatosan kije­lentette, hogy „aki most az uralmon levő ala­kulatok élére akar állani, annak jól a szemébe kell nézni, hogy nem gyorsforraló­ keresz­tény-e, mert ezekre nincs szükségük. Friedrich szabadkőműves volt és most ő akar keresz­tény vezér lenni! Az Ébredő Magyarok, bár használni akarnak az országnak sokkal több kárt okoznak, mint amennyit használni tud­nak." Törvényjavaslat készít a színházakról és a mozikról. Az egyik badapárti választókerület keresztény­szociáli­sainak­­vasárnapi gyűlésén megjelent és beszédet mondott Haller kultuszminiszter is. Beszéde során bejelentette a finiiniszt­er, hogy fölhatalmazást, kapott a minisztertanács­tól egy olyan törvényjavaslat benyújtására, amelynek segélyével a színházakat, mozikat és más szacrancozóhelye­ket­ a saját hatáskörébe vonja. iff SPSZAVA 1920 október 98. Az ausztriai választások: * A sz®e­áíiifem©kraták 5 mandátumot veszítettek. — A keresztény-szociálisok 13 mandátumot nyertek. Vasárnap folytak le az ausztriai képviselő­választások. Az eddigi eredmények szerint a megrakszt­ott 160 képviselő közül 77 keresz­tény-szociális, 61 szociáldemokrata, 18 tagja a nagynémet néppártnak, 5 tagja a polgári munikapártina­k. A keresztény-szociálisok nyer­nek 13, a szociáldemokraták veszítenek .5, a nagynémet nép­pártiak veszítenek 6 mandátu­mot. A hátralévő 15 mandátumot a maradék­szavazatelő metűolvasása után második szkruti­niumban fogják betölteni. Ugyanazok a lapok, amelyek nagyképűen jósolgatták, hogy a szo­ciáldemokratáik lejárták magukat és most el­fogják veszíteni mandátumaik ötven százalé­kát, most ujjongva számolnak be a keresztény­szociálisok döntő győzelméről, amely 13 újabb man­dátumot juttatott nekik. Bécsből jelenti a „M. T. L". Hozzávetőleges ges becslő szerint Bécsben közel egymillió választó adta le szavazatát. Ebből a szociál­demokratákra 435.000 szavazat esett ki( leg­utóbbi választáson 523.000), a keresztény­szociáli­sokra 279.000 (a legutóbbi választáson 230.000), a demokratákra 39.000, a nagynéme­tekre 88.000, a kommunistákra 14.000, a zsidó nacionalistákra 18.000 és a csehekre 37.000. A szociáldemokraták az 1919. évi februári válasz­tásokkal szemben egyedül Bécsben közel 100.1­00 szavazatot vesztettek. Bécsben a végle­ges eredmény a következő: a szociáldemokra­ták nyertek 28, a keresztény-szociálisok 16, a n­agy németek 8, a polszár­ munkapárt 1 man­dátumot. Maga a választás nyugodtan folyt le, leszámítva kisebb összetűzéseket, amelyek­nek nem voltak további következményei. Az osztrák parlament vezető politikusai közül a következőket választották meg: keresztény­szociálisok: dr. Weiskirehner, dr. Seipel, Heindl. Schönsteiner, dr. Mataji, Spalovszki, dr. Jorzabek, dr. Kun­seb­ak, dr. Reisch; szociál­demokraták: dr. Bauer Ottó. Leutner, dr­eit u­nfr. Schlesinger Teréz, Glieckl, Allina. dr. Seitz, dr. Ellenbogen, Eldersch, Freundlich Emma. dr. Adler Frigyes, Blueber, Forstner. dr.­ Deutsch Gyula, Sever, Skaret és Austerlitz fő­szerkesztő; polgári munkapárti: gróf Czernin Ottokár; nagynémetpárti: dr. Walter, dr. Frank, dr. Wan-iek; cionistáit és csehet valamint kom­munistát egyet sem választottak meg. (Linz, október 17.) Felsőausztriában a szo­ciáldemokratáknak 5 (koráibban­ 5), a keresz­tény-szociálisoknak 14 (korábban 11) s a nagy­németeknek 3 (korábban 6) mandátum jutott. A választás minden incidens nélkül folyt le. („M. T. I.") (Bécs, október 18.) VIII. választókerület (Felső Wienerwald-negyed—St. Pölten). Meg­választottak 3 Szociáldemokratát 5 keresztény­szociálist 1 nagynémetet. Változás nem tör­tént. (Bécs, október 17.) Bécsben az I—VII. vá­lasztókerületekben 28 szociáldemokratát 16 ke­resztény-szociálist, 10 nagynémetet és 3 pol­gári munkapártit (Czernin gróf) választottak meg. A szociáldemokraták 4 mandátumot vesz­tettek. A keresztény-szociálisok 5, a nagy­németek 1 mandátumot nyertek. A zsidó nacio­nalisták és a csehek 1—1 mandátumot vesztet­tek. A megválasztottak között vannak: Seitz elnök. Deutsch, Ellenbogen, Heul államtitká­rok. Glöckl, Reisch alállamtitkárok és Sever tartományi főnök. LM. T. I."­ IX. választókerület (Alsó Wienerwald­negyed—Wiener-Neustadt). Megválasztottak 7 szociáldemokratát, 4 keresztény-szociálist és 1 nagynémetet A szociáldemokraták 1 mandá­tumot vesztettek a keresztény-szociálisok ja­vára. XI. választókerület (Alsó Manhartsberg­negyed—Korneuburg). Megválasztottak 1 szo­­ci­áldemokratát, 6 keresztény-szociálist, 1 nagy­németet A szociáldemokraták 1 mandátumot vesztettek a keresztény-szociálisok javára. XIII. vála.­p attker­ület (Linz és környéke). Megválasztottak 2 szociáldemokratát 1 keresz­tény-szociálist és 1 nagynémetet. XIV. választókerület (Inn-negyed—Ried). Megválasztottak 3 keresztény-szociálist, 1 nagy­németet. A nagynémetek 1 mandátumot vesz­tettek a keresztény-szociálisok javára. XV. választókerület (Hausruck--negyed— Wels). Megválasztottak 4 keresztény-szociálist és 3 szociáldemokratát. XVI. választókerület (Trauen-negyed—Steyr). Megválasztottak 3 keresztény-szociálist 2 de­mokratát. A nagynémetek elvesztették mandá­tumukat a keresztény-szociálisok javára. XVII. választókerület (Mühl-negyed—Kreis­stadt). Megválasztottak 4 keresztény-szociálist A nagynémetek elvesztették mandátumukat a keresztény-szociálisok javára. XIX. választókerület (Salzburg). Valószínű eredmény. Bejön 2 szociáldemokrata, 4 keresz­tény-szociális és 1 nagynémet A nagynémetek 1 mandátumot vesztenek a keresztény-szociá­lisok javára. XX. választókerület (Graz és környéke).­ Be­­­­jön 3 szociáldemokrata, 2 keresztény-szociális és 1 nagynémet Változás nem történik. XXI. választókerület (Közép- és Alsósteier— Leibnitz). Bejön 1 szociáldemokrata, 4 k keresz­tény-szociális és­­1 parasztpárti. XXII. választókerület (Keletsteier és Feld­bach). Megválasztottak 5 keresztény-szociálist. A nagynémetek elvesztették mandátumukat a ke­resztény-szociálisok javért­'. XXVII. választókerület (Vorarlberg). Meg­választottak 1 Szociáldemokratát és 3 keresz­tény-szociálist. H siegaest­an exoeratista gyárt­ól MvätW­ ai 4Í079* iob&otiXal. A kasseli pártgyűlés, amint azt a vasárnap­ lapunkban megjelent rövid távir­ati tudósítás jelezte, szombaton befejeződött Az ugyanott megjelent béc -i távirat tévesen említi Braun Adolf beszédét a hallei kongresszuson elmon­dottak. Braun a kasseli kongresszuson vett rész­t, ott volt a programr­evízió kérdésének az előadója és ott mondotta el a gazdasági kérdésről szóló beszédét­­is. A hallei kongresz­szuson megtörtént, amit előre lehetett látni, hogy azok, akik a szociáldemokrata párt régi demokratikus fölfogásához, a politikai harc demokratikus módszerekkel vivéséhez ragasz­kodtak, kilépt­ek a pártból. A Vorwärts — amint egy berlini távirat je­lenti — a független szocialisták pártjának­ bomlását a legnagyobb fontosságú politikai eseménynek mondja. A lap kifejti, hogy a többségi szocialisták pártja mindazok előtt, akik vissza akarnak térni a valódi d­emokrá­ciához és a szocializmushoz, kitárja kapuit, azok számára azonban, akik a független szo­cialisták pártjában beállott szakadás követ­keztében­ elvesztették tevékenységük talaját, a többségi szocialisták pártjában nem lesz hely izgágálkodá­sra. A munkásmozgalom javára a lap a független szocialisták pártjának bomlá­sából gyógyulási folyamatot vár. Nem kétel­kedünk abban — írja a lap —, hogy a demo­krácia gondolata idővel győzni fog, mert emellett szól a reális fejlődés minden lehető­sége, mert emellett szól az igazi kult­ura és az emberiesség gondolata. A Freiheit így ír: A szociális forradalom német­ tömegpártja szét­forgácsolódik. A bolsevizmusra fekete nap virradt A párt fölbomlása Szovjetoroszország szerencsétlensége, mert Oroszország elvesztette ezzel nyugaton legerősebb támaszát („M. T. I.") A hallei pártgyűlésről a következő tudósítá­sok érkezte­k: (Halle, október 17. — Wolff.) A független szo­cialisták gyűlésének mai záróülésén a jobb­szárnyhoz tartozók elhatározták, hogy nyilat­kozatot tesznek közé, amelyben megindokolj­álki , a párt magatartását. A párt harcolni fog úgy a jobboldal opportunizmusa, mint a baloldal kommunizmusa ellen. A vita során több szó­nok élesen kikelt Linovjev ellen. Le doir pur de­magógnak nevezte. Breitscheidt annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy Németorszá­gon bolsevista hulláit fog átcsapni. Azt kí­vánta, hogy csatlakozzanak azokhoz a külföldi szocialistákhoz, akik a III. Internacionáléval szemben épp úgy állást foglaltak, mint a füg­getlen szocialisták. Elnö­ének Crispient és Le­debourt választották meg. („M. T. I.") (Halle, október 17.) Miután a független szo­cialisták Crispiein vezetésével eltávoztak a te­remből, Brass és Daunn­g kijelentették, hogy Ch­spien n­yilatkozat­ainak­­j­ogi érvény­ességét nem lehet f elismerni. Felszólalásuk kiegészíté­séül Sinovjev a­­kommunista­ Internacionálé végrehajtó bizottságénak nevében fölszólította a pártgyülést hogy válasszon képviselőt a­ végrehajtó bizottságba. A pártgyülés ezután megválasztotta a pártvezetőséget. („M. T. I.") A halledi pártgyüléssel függ össze az a Bé­csen át érkezett berlini híradás, hogy a német kormány Linovjevet és Losovszkyt, az orosz szakszervezetek kiküldöttjét kiutasította. Ezzel szem­ben a Vorwärts október 13-i számában azt­­közli, h­ogy Losovszkynak a tartózkodási engedélyét meghosszabbították, hogy megsze­rezhess® az Oroszországba szóló beutazási en­gedélyt. Úgy látszik, ez a meghosszabbítási határidő járt le s azért kellett Losovszkyia­k Németországból elutaznia. 1­0­assasSJÉtore megismerni az ésetet! Olvassatok jó könyveket! Zola Emil: A pénz. — 50.— K, kötve 70.— K Zola Emil: A Jó polgári koszt. — SO.— K, kötve 70— K Zola Emil: Nana. — — lift — K, kötve SO.— K Sola Emil: A patkányfogó. 2 köt. fiO.— K. kötve 80.— K Sola Emil: Az összeomlás. — (iO.— K, kötve SO.— K Zola Emil: Igazság. 60.— K, kötve 80.— K Zola Emil: A malom ostroma. — 4.— K, kötvo 10.— K Zola Emil: Olivier Becaillé halála. 5.—K, kötve 11—K Am­atolr France: Pártütő angya­lok. 40.- K, kötve 50— K Else Jerusalem: Szent Skara­baeus. , 50.— K, kötve 70.— K Vanczák János: Dolgos emberek világa. 100 K Kaphatók a Népszava könyvkereskedésben, Budapest, VII. Erzsébet­ körút. K. WlllJMWMIMN­SgMBalla^

Next