Népszava, 1920. október (48. évfolyam, 232–258. sz.)

1920-10-19 / 247. szám

1920 október 19. Vi £s £ & £; 3» v £ Hétfőn beszüntették elf* lést Oroszország és Lengyelorszá gi komait* * * ÉreStje lép az orizo lensze! fegyverszönet. — A vilnai bonyodalom. — Az e­trosz-fant» békeiszenődés. — Középü Svíilia köztársaság, Rigából jelentik. A lengyel-orosz szerződ­és értelmében az ellenségeskedéseket hétfőn be­szüntetik. A lengyeleknek a jövőben tartózkod­niuk kell attól, hogy a bolsevista kormány el­lenségeit támogassák. A „Times" varsói levelezője szerint a lengyel sajtóban és közvéleményben viharos felhábo­rodá­st keltettek Angliának, azok a kísérletei, hogy a lengyeleket eltérítse Vilna okku­pálá­sának szándékától. A lengyel tudósítók a rigai orosz delegáción angol befolyást vélnek ész­lelni. A legyelek meg vannak győződve, h­ogy az angol politika arra törekszik, hogy a len­gyel keleteurópai törekvéseket keresztezze. Senki sem kételkedik, hogy a danzigi, felső­sziléziai és keletgaliciai kérdésben az angol be­folyás mindig szemben áll a lengyel érdekek­kel. Anglia a bolsevistákkal kereskedelmi ügyekről tárgyalt akkor, amikor Lengyel­ország hadban állott Szovjetoroszországgal. Ha Anglia politikáját a lengyelekkel szemben meg nem változtatja, akkor Lengyelország föl fogja ismerni, milyen kétkulacsos az angol politika. A „Chicago Tribune" jelentése szerint az Egyesült Államok nem fogják elismerni a lengyel-orosz szerződést, mert orosz területről az érdekelt lakosság beleegyezése nélkül ren­delkeztek. („M. T. I.") Parisból jelentik: Az előzetes szerződés, amely Finnország és Oroszország között a napokban létrejött, abból az alapelvből indul ki, hogy Oroszország elismeri Finnország füg­getlenségét és szuverenitását. Finnország köte­lezte magát, hogy a partvidéken és a Jeges­tengeren semmiféle tengeri hajóbázist nem épít és nem­ tart nagyobb hajóhadat 15 hajó­nál. Ezenkívü­l lemondott arról, hogy tenger­alattjárókat és repülőgépeket szerezzen be. A Finn-öböl szigeteit semlegesítik, éppen úgy Hollandot is, mégpedig nemzetközi garanciák mellett, Sisterback és Inuli között a parton 20 kilométeren belül semmiféle erőd nem emelhető. Mielőtt a bolsevista küldöttség alá­írta volna a szerződést, előbb a következő ki­jelentéseket tette: A menekülteknek amnesztia adandó. A finn csapatok kiürítik Repolát és Parajavroit. Olonec és Archangel kormányzó­ságokban a finnek lakta területek a föderatív orosz állam keretében autonómiát kapnak. A pétervári kormányzóság finn lakói biztosítékot nyernek, hogy nemzeti jogaikat szabadon gya­korolhatják. A lengyel-orosz békéről és az ezzel kapcso­latos litván­ kérdésről szólnak következő táv­irataink: (London, október 18.) Zeligovszki tábornok kikiáltotta Középlitvánia önálló köztü­lirsia Jäh­got. („M. T. I.") Danyantu * , # Es^mSSUó báttyamarkás sztrájke­. A munk­át, amint a­­ londoniból érkezett tu­dontások jelentik — már az egész vonalon be­szüntették­, a sztrájk teljes. Lloyd George el­lenállásra ad ki fölszólítást. A szállítóm­unká­so­k azonb­en a bányászok mellé állnak. Távirataink a következők: Läoj-sS ©aergs ie akarja t&g-ni a sscSráfkot. (Páris, október 17. — Havas.) Londonból je­lentik: A­ bányamunkások sztrájkja teljes egé­szében folyik és egymillió bányamunkást ölel föl. Lloyd George miniszterelnök a­ nemzethez kiáltványt intézett azzal a fölszólítá­­ssal, hogy a bányamunkások erőszakos eljárására ellen­­állással feleljenek, amely az ország minden erejét egyesítse. Nincs kétsége, hogy a sztrájk össze fog omlani. A sztrájk következményei már kezdenek érezhetővé vá­lni. Számos gyár­nak meg­ kellett szüntetnie­­ üzemét, különösen Leets és Y­errow ipari körüliekben.­­Tói érte­süti körök, optioniszti­kusa­k, annál inkább, m­ert a­­szilájk a nik körében nagyon is népszerűt­len. („M. T. I")­­ (Páris, október 17. — Havas.­ Londonból je­lentik. A szállítómunkások tagnap esti gyűlé­sükön határozatot hoztak, amellyel 4 font és 7 chiring hetibért követelnek. A határozat sze­rint a szálllitómun­kások készek szolidaritást vállalni a szénmunkásokkal. („M. T. I.") X X X X X X X X X X X X X X X X -í -K, X X X X X X X X N X X X X X. V il X X X X X X X X X X X X X X X X xv X X X X X X X X X X X X X X X X X X X "V . V X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X ^ X X X X X X X X X X X X A X X X X X X X x x X Frajics n­ázassága­, A tenni polgármes­ez és a m«?»Siv*n5S» ? lidé­zlései Franciaországi pártlapunk, a VHumanité most érkezett szárny közli a Toursban októ­ber 11-én keltezett Tudósítást, amely Anatole Francé házasságáról szól. A tudósítás a követ­kező: Ma délelőtt 11 órakor kötött polgári házas­ságot nagynevű elvtársunk, Anatole Franci Laprévotte Emma kisasszonnyal. Az illusztris író tanúi voltak: Cahnann és Leopold Khan, a menyasszony tanúi pedig Michel Corday regényíró és dr. Couchoud. A polgármester egyszerű és mégis szén­s­­­vakkal fejezte ki a város büszkeségét afölött, hogy a nagy írót vendégei közé szám­íthatja. — Bárcsak egyszerű földmívesek vagyunk — mondotta — és bár nincs sok ráérő időnk, ame­lyet olvasásnak szentelhetnénk, mégis mind­annyian azon voltunk, hogy az ön szép műveit megismerjük. Majd azzal folytatta, hogy ennek a házasságkötésnek az aktusát hivatali pályája legkiemelkedőbb mozzanatának tekinti. Ezt a mai napot — úgymond — „fehér kő"-vel jelzem majd. * Anatole France mélyen meghatva válaszolt a polgármester szép bos/*0*" Ezután a toursi szocialista, nők nevében . Margueritte Bordes elvtársunk a következő beszédet intézte az uj házasokhoz: — Asszonyom, kedves Mesteri A szociáldek­okrata párt női csoportja átérzi azt a nagy tiszteletet, ami-iglet­­i a­siét azzal részesítették, hogy házasságkör­ük szertársé­­hoz meghívtak és erre mindenkor büszkék lesznek. Kedves Mester! Mi, m­unkásasszonyok távol vagyunk az ön tudá­sától, de mondhatom, ho­gy valamennyien teljes szívvel önnel vagyunk és valamennyiünket a legmelegebb rokon­érzés fog el ama nagyszerű gondolatok olvasására, ame­lyekkel ön a világot gazdagította. Az időszürke ellen-.­re, amelyet a kapitalista tá­raalom ránk kényszerít, nincs közöttünk egy sem, aki ne olvasna mű­veit és nem osz­toznék na ön fölháborodá­sában és gyűlöletében, amikor borzalmát és gyűlöletét fejezi ki a háború és ennek elő­idézői el­len. Nincs közöttünk egy sem, akit nem önbiza­lom fogna el amaz erőfeszítés láttára, amelyet ön, kedves Mester, a művészet határai között a meggyötört nép föl­szabadítása érdekében kifejt. Ha szerény jókívánságaink hasznára lehetnek önöknek a jövő napjaiban, úgy kife­jezzük ama hő óhajunkat, hogy az önök élete olyan hol­d­og leg­yen, amennyi jót ön, kedves .Wiester, a vagyonta­lan oszály érdekében tett és begy fi­c ho hazu löttyen az élete ahhoz, hogy megérje eza bt­eszü­­lő eszméinek győ­zelmét és a­­szociális átalakulást, a­melyet halhatatlan műveiben hirdetett. Asszonyom, Ke­lvi­n Mester, a mi mélységes szeretetünk érzései kisérik önöket minden út­jukban. Anatole France meginti arva fejezte ki, hogy mennyire meghalják őt a rokon­szen­v­e. jelei és a boldogság, hogy a szocialista eszmék ilyen szépen fejlődnek a nők körében. H­WWViVWWUWWlfWmWWVVVWWVWWWtMAWUVWUWWWIM A Károlyi-kormány vád alá helyezéséről és a háború bűnöseiről beszélt gróf Batthyány Tivadar a Terézvárosi Polgári Kör vasárnapi gyűlésén. — Ha a Károlyi-kormány volt tagsait való­ban vád alá akarnák helyezni, mondotta, egy ilyen per világnyilvánossága előtt nem igen fog sor kerülni a védekezésre, hanem ez a per inkább vádolni fog, föltárva a múltnak esemé­nyeit, bűneit, mulasztásait. Ekkor ki fog tűnni, hogy ő (Batthyány), Lovászy és mindazok, akik őket a háború előtt, valamint a háború alatt és az összeomlás idején is követték, min­dent elkövettek, hogy mások hibáit megakadá­lyozzák és az elkövetett­ hibákat jóvátegyék. Követelem azonban, hogy kezdjék elején a számonkérést. Velem együtt állítsák bírák elé azokat, akik az országot a német világhatalmi hóbort szolgálatába állították és így elsősor­ban okozták az ország vesztét. Állítják bíróság elé tehát annak a kérdését," hogy ki a hibás a háború kitöréséért és hogy nem lehetett-e a háborút, elkerülni. JÉCél­em egyben — végezte Batthyány — mindazokat a politikai előkelő­ségeket, akik akár mint a Nemzeti Tanács föl­esküd? tagjai, akár politikai bizalmi állások­ban támogatták az i."­ezepml­is idején kineve­zett kormányt és most hatalmas oszlopai az úgynevezett keresztény kurzusnak, álljanak ők is mellém­ és magyarázzák meg a közvélemény­nek, hogy miért támogatták oly melegen és hangosan a „destruktívnak" nevez:-'tt rezsimet. " ­TMé*. s egyszer „Az eszményi állam törvénykönyve." * d­r. Pályi Ede ur levelet küldött szerkesztősé­günknek, amelyben legutóbb megjelent könyvéről írott bírálatunkra válaszol. Ez egy egészen új szo­kás ugyan, azonban, ha Pályi dr. ur mindenképen eredetiségre, törekszik, mi nem állunk útjába. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a bíráló cikk írójá­nak a könyv­­szerzőjével szemben nincs semmi bi­zonyítani valója. A cikkíró ezt, megtette és nent rajta múlott, hogy a bizonyítás helyén üres sorok jelentek meg. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy c­ikkü­nk nem vádolta meg a könyv szerzőjét plá­giummal. Csak azt írtuk, hogy Pályi könyvében nincs sok új dolog, mert hiszen több, ott részlete­sen kidolgozott gondolatot. P. már régebben újság­cikkekben is népszerűsített. Az pedig, hogy Pályi dr. úr nem tanulmányozta eléggé a marxizmust és amennyiben érdekelte ez a rengeteg tudományos terület, ott több kérdést alaposan félreértett, — az, azt hisszük, szintén nem új dolog. Pályi úr levelét­ — nem ide tartozó részletek kihagyásával — azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy az érintett kérdésekben mi nem érezzük magunk mellett a vita teljes szabadságának a lehetőségeit. — A szerkesztőség. -Igen tisztelt Szerkesztőség! ,,Az eszményi állam törvénykönyve" című könyvemről p hó 13-án szívesek voltak írni, kérném, hogy válaszomnak helyet adni szíveskednének. A bírálónak éppen úgy kötelessége bizonyítani állítá­sait mint az írónak. Az én — egyébként jóakaratú — bi­rotlom kijelentéseket tesz rólam bizonyítás nélkül és egyes mondatokat kiszakít könyvemből az összefüggések m­eg­ér­tése nélkül. Például id­ézi, amit én a mozgásról írok, holott én azért okoskodom úgy a mozgásról, hogy bizo­nyítsam: minő önellentmondásokkal teljes a mi gondolko­dásunk és rámutatva ez önellentmondások forrására, arra, hogy mindent a maga ellentétjével szembeállítva tudunk csak megérteni (jobbal, lent-font, alany-állítmány-­... lélek­terj. sb.), így ha a filozófiát ki akarjuk vezetnsta Bátyú­ból, akkor elmélettel kell rekonstruálni, ters helyen azt veti szememre bírálóm, hogy könyvem a magángazdas­­got akarja föntartani és ,,azt nem kutatja, hogy magán­gazdasági termelési mód-e az, amely bérmunkásokkal dol­gozik." E vád ellen csak azt hozom föl, hogy könyvem­ egész gazdasági berendezkedésének vezérfonala a magán­gazdálkodásban is beszüntetni a bérmunkát. Azt sem mon­dom én, hogy a magángazdasági termelési mód a leg­gazdaságosabb, hanem azt mondom, hogy a­­mai ember számára, a mai "társadalomban, a magángazdaság a leg­termelékenyebb módszer, tehát az ma föntartandó, csak a jövedelemelotszlés változtatandó meg. Bírálóm idéz­hette volna köny,«mnek» ama mondatát, hogy „senpittí­tisztikus termelési mód mellett szocialisztikus jövedelem­elosztást keresek". Most megjelent magyar könyvem filozófiai alapon egy általános világnézetet fejt ki, amelynek folyománya egy olyan társadalmi rendszer, amelyben megszűnik az osz­tályharc. Elérni vélem ezt mindenekelőtt az emberek ne­velésével és azután a megfelelő társadalmi intézmények­kel. A gazdasági rendben alapelvem a termelésnél az, hogy a leggazdaságosabb, legproduktívabb termelési mó­dot kell alkalmazni és ez ma­i­ m­agángazd­ás-ígi tem­e­lési mód. A gazdálkodás célja az embereknek minél na­gyobb jólétet teremteni, szocializálni tehát én nem akarok ott, ahol ezáltal kisebb lesz a termelési eredmény és így kevesebb elosztani való jut az emberek számára. Ellenben a jövedelemelosztásra azt az alapelvet fogadom el, hogy magángazdasági rendben a tőkés, a vállalkozó és a mun­kás egyaránt azt kapják meg, amit az ő hozzájárulásuk a termelésben eredményezett. E célra az állami gazdasági kataszteri hivatalt ajánlom, amely a megszüntetett bér­munka helyett megállapítja a munkás részesedését is a termelés eredményében. E kataszterre a bekövetkezendő nagy adóztatás okából úgyis okvetetlen szüksége lesz az államnak. A munkára képtelen gyermekek, betegek és öregek létminimumban részesítendők. Minden gyermek így képes és köteles 18 éves koráig tanulni, am­ikor is min­denki — fiú és leánya —,­mint kész mester lép ki az ételbe, házasodhatnak. A prostitúció is megszűnik. Bírálóm kifogásolhatja gondolataimat, de ha­ azt m­ondja, hogy azokban sok­ újdonság nincs, akkor kemény feladat elé állítanám, ha kérném: mutassa ki, hol olvassa ő ezeket a gondolatokat? Nem, tisztelt Bírálóm, én ver­senylova­­ntat voltam kénytelen eladni, hogy a könyvemet megírhassam és kiadhassam. Valóban nem lett volna érdemes ezt tenn­em, sem a magam, sem embertársaim szempontjából, ha könyvemnek akár egész világnézetét, akár egyes ideáit más könyvekből írtam volna öss­ze. Eszméim lehetnek helyesek vagy hely­zetenek, de a fele­lősség értük az enyém, mert a gondolatok az enyéimek. Ezt tudják és elismerik Németországban, ahol pedig isme­rik a világirodalmat. Remélem azonban, hogy ezek az eszmék nemsokára többi embertársaim eszméi is lesznek. Ezt kívánja az emberek jobb boldogulása és a társadalom békéje. Teljes tisztelettel dr­ .Pályi Ede. ­ A földbírtokreform­ tárgyalását hétfőn foly­tatta a nemzetgyűlés együttes bizottsága. A törvényjavaslatnak az elővásárlási jogról szóló szakaszainál nagyobb vita fejlődött ki akörül, hogy csak két pénzintézetnek adják-e meg az elővásárlás jogát, amint ezt a pézügyminisz­ter, a bizottságokhoz intézett átiratában kí­vánta. A bizottság úgy határozott, hogy kellő ellenőrzés mellett más pénzintézetek is meg­kaphatják az elővásárlási jogot, viszont ki­mondották, hogy az állam az elővásárlási jog­tól visszalép. A 22. szakasz első részét érthe­tőbb megfogalmazás végett visszaküldték a kodifikáló bizottságnak, de elvileg elfogadták az elővásárlási jognak a törvényjavaslatban megállapított tárgyalási módozatait és itt kü­lönösen az Origo kívánságait vették figye­lembe.

Next