Népszava, 1920. október (48. évfolyam, 232–258. sz.)
1920-10-19 / 247. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre, 160 kor. | negyed évre 140 kor. fél évre 260 kor. | egy hóra 50 kor. Jugoszláviában egy szám ára 1 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Az ausztriai választások eredménye még csak nagyjából ismeretes, de már ebből is megállapítható a végső eredmény: a keresztényszociálisok nyertek, a szociáldemokraták vesztettek néhány mandátumot, a polgári pártok birtokállománya kevés változást szenvedett, döntő többségre azonban, olyanra, amely egyedül kormányzásra lehetőséget biztosít, egyik párt sem tett szert.. A polgári és a keresztény sajtó természetesen a szociáldemokraták nagy vereségéről beszél, noha ez az eredmény előrelátható volt és épp úgy nem vereség a szociáldemokratáknak, mint ahogy nem győzelem a keresztény-szociálisoknak. Egyszerű eltolódás, szavazatfluktuáció, ami ma a szociáldemokrata pártot érte, de érhetett volna bármely más pártot is. Valószínű, hogy legközelebb a keresztény-szociálisokat fogja szerencséltetni megjelenésével. A szociáldemokrata mandátumok mérsékelt apadása egyrészt természetes következménye annak, hogy a szociáldemokrata párt Ausztria legválságosabb korszakában, közvetetlenül a katasztrófaszerű összeomlás után vállalkozott arra, hogy a kormányzás túlnyomó részét ellássa. Nem egyedül kormányzott, így hát nem is egyedül felelős az eseményekért és azokért a nélkülözésekért, amelyek nem a jó vagy rossz kormányzás következményei voltak, hanem a háborúvesztés eredményeként jelentkeztek, mégis, a kormányzásban szintén részes keresztényszociálisok taktikusan kihasználták a szociáldemokraták többségét és magukról minden felelősséget elhárítván, minden bajért és keserűségért a szociáldemokrata pártot tették felelőssé. Másrészről: a szociáldemokrata pártnak jobbról is, balról is hatalmas ellenagitációval kellett megküzdenie, olyannal, amely hellyel-közzel egészen a rágalmazás és hazudozás határáig ment el. A reakciós szélsőjobb és az álmodozó szélsőbal, mintha csak közös eredményt akartak volna elérni vagy közös célért küzdöttek volna, egyértelműen a szociáldemokrata párt ellen vonultatták föl a rendelkezésükre álló „erőket". A szociáldemokrata párt azzal, hogy a legsúlyosabb időkben a vergődő ország kormányrúdjához ugrott és erőinek teljes megfeszítésével végezte el a mentési munkálatok legveszedelmesebb részét, soha el nem évülő érdemeket szerzett az új állam talpraállítása terén, ámde önmagának —pillanatnyilag — ártott. Nem tudta beváltani a keresztény-szociálisok túlzott ígéreteit, „csupán" a békét, a lábadozáshoz szükséges nyugalmat tudta biztosítani és a megszilárdulás alapjait volt képes megteremteni — ezért most néhány mandátumot vesztett, de megnyerte a lehetőségét annak, hogy most a sokat igérő másik párt munkájának lehessen az ellenőre. Ez mindenesetre kényelmesebb és hálásabb feladat, mint egy háborúvesztett, letiport, kizsákmányolt ország évek óta koplaló és rongyoskodó népét gazdaságilag kielégíteni. Ezeken a könnyen érthető okokon kívül hozzájárult még a mandátumok csökkenéséhez Európa többi országaiban — főleg a háborúvesztés és a forradalmak tüzén átment országokban — tapasztalt az a körülmény, hogy a háború után való első választás mohó eredményei a második választáson természetesebb, az erőviszonyoknak inkább megfelelő keretek közé húzódtak vissza. A Mitleuferek serege, amely színes illúziókat, gazdasági képtelenségeket remél minden újonnan föltörekvő párttól, rendszerint leválik az első ciklus után, amidőn indokolatlan igényeiben kielégülést nem talált. Főleg ezek az okok hozták létre az ausztriai szociáldemokrata párt mandátumveszteségét, ami azonban egyáltalában nem katasztrófája a pártnak, sőt, bizonyos mértékben e pillanatban szerencséjének mondható: Ausztria gazdasági élete még mindig zilált, a különböző társadalmi rétegek szociális igényei még nagyon sokáig nem lesznek teljesen kielégítőek, ennek természetes következménye a folytonos mozgolódás és követelődzés, aminek mértéken túl eső része eddig mindig a szociáldemokrata párt vezetőibe ütközött, míg a másik kormányzó párt vezetőemberei állandóan és hangosan fokozták az igényeket. Nos, ez a szerep most fölcserélődik, legföljebb azzal a különbséggel, hogy a más szerephez jutott szociáldemokrata párt komolyabb és felelősségteljesebb lesz és nem fogja lehetetlen követelésekre tüzelni az elkeseredett tömegeket. Egyébként Ausztria belső és külső politikájában aligha fog lényeges változást okozni a parlament új erőmegoszlása. Döntő többségre egyik párt sem tudott szert tenni, így kézenfekvő a további koalíciós kormányzat, ha ugyan a szociáldemokraták hajlandók lesznek az illojális másik párttal Világos látás gazdasági ügyekben sohasem volt szükségesebb, mint manapság. A társadalmi élet megszokott rendjét sehol sem találjuk, minden átváltozásban van, mindenütt újraalakulást, ki nem alakult forrongást szemlélhetünk. Ez a kavarodás az emberek ezreit verte ki megszokott életmódjából és kényszerítette új életlehetőségekhez való alkalmazkodásra. Az ilyen időkben egy megbízható útmutató, amely az okokat és okozatokat, valamint a tennivalókat objektív vizsgálódás alapján állapítja meg, a legnagyobb szolgálatot teszi a nyugalmát kereső és meg nem találó társadalomnak. . Adolf Braun, a szakszervezeti mozgalom jól ismert teoretikusa, még a háború alatt irt egy kis füzetet, amely címe szerint ugyan csak a szakszervezeteknek a háború utáni teendőiről való értekezésnek ígérkezik, tartalma szerint azonban valósággal olyan útmutatónak mondható, amely alkalmas arra, hogy a mai zavaros, forrongó időkben irányító gyanánt szolgáljon. Ezt a füzetet adta most ki a Munkáskönyvtár sorozatában magyar fordításban a Népszava könyvkereskedés.*) A füzet írója kiterjeszkedik a szakszervezeti tevékenység egész területére és így természetes, hogya közgazdasági élet egészét érintő kérdések hosszú sorát vizsgálja és magyarázza. És e vizsgálatok során világosan állítja elénk a háború utáni helyzetet és ebből következtetve a teendőket. Amikor ezt a füzetet írta a szerzője, még nem tudta hogy a háború hogy fog eldőlni, melyik fél mahida győztes, de azért már megállapíthatta, hogy nagyon sok függ attól, hogy miként lehet a leszerelést végrehajtani. ..A legfontosabb közgazdasági, a legnagyobb jelentőségű munkásproblémák és a népjóléti, szociálpolitikai kérdések egész serege van összefüggésben a leszerelés szerencsés megoldásával." A háború után gazdasági helyzetet vizsgálva, megállapítja, hogy „jó lesz, ha a pillanatnyi kedvező konjunktúrából nem vonunk le messzemenő, tartós hatású konjunktúrának megfelelő következtetéseket." Fölsorolja a gazdasági élet helyreállításának akadályait. Megállapítja, hogy „ott, ahol a normális gazdasági tevékenység később következik el, súlyos károsodással és nyugtalansággal jár az illető területre. Ezért az egész gazdasági tevékenységen a bizonytalanság, az óvatosság és a •) A szakszervezeti harc a háború után. Komoly szó, komoly időben. Irta Braun Adolf, fordította Ács Tamás. Ara 10 közetta, újból osztozni a kormányzás felelősségében. Közös kormányzás esetén csak nagyon kevés eltérés lehetséges az eddigi radikális és demokrata politikától, ha pedig a közös kormányzás lehetetlen volna, a számszerűen, legnagyobb pártnak, a keresztényszociálisoknak kell vállalkozniok a kormányzásra — ez esetben olyan mennyiségű és minőségű ellenzéket kapnak, amely lehetetlenné teszi a reakciós vagy akár a konzervatív irányba való átevezést. Ausztriai elvtársaink meg lehetnek elégedve a választások eredményével. A mandátumok száma megfelel az erőviszonyoknak: a szociáldemokrata mandátumok mögött sorakozó szavazatok szociáldemokraták. Tiszta, egységes párttá szilárdult az ausztriai munkások pártja, amely hízeleghet magának azzal, hogy önfeláldozó készségével megmentette az új Ausztriát és a továbbiakban, akár mint a kormányzásban részes kormányzópárt, akár mint alkotó ellenzék, mindenképen erőteljes szószólója és képviselője lesz Ausztria dolgozó népének és egyik derektúsan harcoló hadserege a világ demokráciájának, visszaeséstől való félelem uralkodik majd." Mintha nem is 1918-ban, hanem 1920-ban készült volna ez a kis könyv! Ismerteti azután a versenynek, az áraknak és béreknek a kérdését, fölsorakoztatja előttünk azokata változásokat, amelyeken a termelés belső rendje átment a háború alatt és amelyekről visszatérni nem akar. Ilyenek a női és tanulatlan férfi munkaerők alkalmazása, a termelés specializálódása, a nagyüzem erősbödése. A gazdasági életnek a háború alatt végbement változása és a háború után várható — és nagyrészt már eddig meg is történt — alakulásai alapján állapítja meg a szakszervezetek és a munkásmozgalom feladatait. » „Minden kísérlet, amely arra irányul, hogy számszerűen kimutassa és bebizonyítsa, hogy mit köszönhetnek a munkások és munkásnők a szakszervezeteknek, messze mögötte marad a valóságnak." Ezekkel a szavakkal kezdi a szakszervezetek jelentőségének az ismertetését. És ettől a fölfogástól vezéreltetve, az egész füzeten az a törekvés vonul végig, hogy a munkások megismerjék a szakszervezetek értékét és mindenekfölött törekedjenek a szakszervezeti egység és fegyelem föntartására. Elénk tárja végig a szakszervezetekre váró feladatokat és megmutatja, hogy milyen sors várna a munkásokra, ha megbontanák a szakszervezeti egységet és ezzel a szakszervezeteket működésükben megbénítanák. „A munkásoknak és a munkásnőknek a jövőben rájuk váró súlyos időkben higgadtsággal csak a gazdasági viszonyok ismeretéből fakadó elhatározásokra szabad jutni. A hangulat által megszabott politikába) való visszaesés egyben visszaesést jelent a munkásmozgalomban már régen elmúlt korszakba is." Ezeknek a tanításoknak az igazolása és bizonyítása a könyv végig. Nagyon jó lett volna, ha sokan elolvasták volna már 1918-ban. De a nagy tömegek — úgy látszik, ez az emberiség sorsa — csak akkor hajlanak a logikai úton való tanulásra, amikor a károsról, az ártalmasról már szemléltető módon meggyőződtek. De az ilyen szemléltető oktatás után újra csak szükséges a logikai úton való meggyőződés megszerzése, mert különben az elkeseredés, a fásultság, a mindenben való megnyugvás vesz erőt az embereken. Ez a könyv nagyon alkalmas arra, hogy erőt, kitartást, a jövőben való bizalmat merítsen belőle mindenki, aki nem zárkózik el a dolgok helyes fölismerésétől és a teendők következetes megállapításától. Ezért azt kívánnánk, hogy minden szervezett munkás szerezze meg magának és olvassa el mindaddig, amíg tanulságait magáévá nem tette. ÁlcSozatkészség és kötelességtulásS Áflat a Népszava mellé.