Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)
1921-01-26 / 20. szám
ILIX. évf. 20. szám. Budapest, 1821 január 26. szerda. Apa S korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: egy évre .100 kor. | negyed évre 140 kor. fel évre 200 kor. | egy hóra 60 kor. .Juigoszláviában egy szám ára S Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) fel akarunk adózni olvasóinknak és elvtársainknak türelmükért és megértésükért, amellyel tanújelét adják eszméink és lapunk iránti hűségüknek, az angol ipari forradalomról adunk itt egy kis ismertetést, amely 1760-tól 1810-ig folyt le Anglia közgazdasági életében és így messze esik mindattól, ami hazánkban ma van vagy történik. Reméljük, hogy olvasóink szívesen veszik arra irányuló törekvésünket, hogy olykor némi tanulságos olvasnivalóhoz is jussanak. Ipari forradalomnak nevezik azt az átalakulást, amely Angliában 1760-tól 1840-ig lefolyt, amelyet a gépek feltalálása és a kötött cél rendszerről a gazdasági szabadság rendszerére való áttérés idézett elő. Az átalakulás előtt Anglia városainak lakossága főleg kézművesekből állott, akik otthon, acsaládjukkal együtt dolgoztak az ipari cikkek előállításán, amelyeket azután a hét bizonyos napjain kihordták a piacra és ott árusították, éppúgy, mint ahogy ez nálunk is meg van még részben a mai napig is. Az így termelt ipari áruk mennyisége azonban nem volt elegendő a szükségletek födözésére. Ezért a városokban fölhalmozódott nagytőke már abban az időben megteremtette a gyáripari termelés csíráját azzal, hogy a nyersanyagokat összevásárolta, ezt az anyagot adta oda a kisiparosoknak földolgozásra, tőlük az árukat magához váltotta és ilyen módon a kézműveseket bérmunkásaivá tette. Ez az eredmény azonban nem elégítette ki a nagytőke profitéhségét, hanem folyton újabb érvényesülésre sarkalta. Távoli piacokat keresett fölhalmozott árui értékesítésére, ami gyöngítette a kézműipart a céhrendszer megkötöttségében. Ekkor lépett föl Smith Ádám angol közgazdász és tudományos alapon hirdette a gazdasági szabadság szükségességét Smith tudományos műve nagy hatással volt az akkori korra és az angol törvényhozás egymásután rombolta le az ipar szabadságát korlátozó intézményeket. 1769-ben Watt Jakab föltalálta a gőzgépet s ugyanezen évtől kezdve ötven éven át egymást követték az újabb és újabb találmányok és ezek tökéletesítése különösen a gyapotiparban. Az áruk előállítása tökéletesebb lett, olcsóbb is lett minden árunak az ára és ezáltal megnövekedett azok fogyasztása. A gépek rendkívül sok munkást tettek fölöslegessé, melléjük elegendő volt a sokkal olcsóbb női és gyermekmunkások beállítása. Az elégedetlen, munkanélküli munkásság nagy lázadásokban tört ki, összerombolta a gyárakat, gépeket, a hatóságok pedig ahelyett, hogy gondoskodtak volna róluk, halálbüntetést szabtak ki az éhező, lázadozó munkásokra. A vasút feltalálása is sok embert fosztott meg a keresetétől, akik a szállításnál voltak elfoglalva. Ezenkívül a vasút egészen új irányt szabott a forgalomnak is, egyes városok kiemelésével. Hogy a munkanélküliség milyen nagy volt, fogalmat nyerhetünk felőle, ha tudjuk, hogy Anglia lakossága 1760-tól 1818-ig 70%-kal emelkedett, amivel szemben a szegények segélyezésére fordított közpénzek összege 530 % -kal lett magasabb. A munkásvédelemnek nem volt meg még a hírmondója sem. A gyárakban 4—5 éves gyermekeket dolgoztattak éjjel - nappal, a felnőtt munkások is szünet nélkül dolgoztak a rossz levegőjű, zsúfolt gyárakban. A munkabérek oly alacsonyak voltak, hogy a munkások csak éppen a betevő falatot keresték meg, ruhára már nem tellett a keresményükből. A parlament évenként úgynevezett kékkönyvekben számolt be az ország ipari állapotáról, amely beszámolások a legnagyobb felháborodást váltották ki. Az állam jó későn, 1802 körül látta csak szükségesnek a közbelépését és a felgyülemlett országos keserűség hatása alatt korlátozni kezdte a kizsákmányolás szabadságát, a munkásokat védő szociálpolitikai törvények alkotásával. Ezen évtől kezdve fokozatosan épült ki a munkás vécé törvényi hozás és végül is véget vetettek a munkásság korláttalan kizsákmányolásának. 1824-ben megkapta az angol munkásság a szervezkedés szabadságát s most már fokról-fokra mind jelentékenyebb eredményeket ért el életstandardja emelkedésében. Közel 100 évi szervezkedés után Anglia munkásosztálya ma hazájában is, a nemzetközi munkástársadalomban is az első helyet biztosította magának, van politikai súlya, jekintélye és szabad útja a boldogabb jövő felé. Így folyt le a világ első iparállamának gazdasági forradalma közel két emberöltőn át, a nagy tömegek mérhetlen nyomorúsága és nélkülözése közepette, amíg lassan utat tört magának a belátás, a társadalmi megértés. A tőke visszahúzta csápjait a szervezkedő munkásság testéről. A szervezett uramkásság pedig lassan egyesítette a Trade-Tímionokban a gépromboló, öntudatlan tömegek leszármazottait, hogy ezek most már öntudatosan és a nemzetgazdaság tudományával vértezetten mint osztály érvényesíthessék jogaikat. X® 1 ', szep mese ez os %t\ tU & * áíss ftB«madäs®te ©rafis Sgßäiig^swBEissäE'äQP és a megpr tomfiF^reitämr elten* — Ausitria ragssskedií« a trianoni sserx&déshas. (Bécs, január 25.) A nemzetgyűlés mai üléséről a bécsi távirati iroda a következőket jelenti: A nemzeti tanács mai ülésének kezdetén dr. Weisker ebnerelnök felhatalmazást kért arra, hogy a német birodalom megalapításának félszázados évfordulója alkalmából a német birodalmi elnököt az osztrák nemzeti tanács nevében üdvözölhesse. Zeidler képviselő beterjeszti az alkotmánybizottság jelentését a Nyugatmagyarországról, mint a szövetségnek önálló és egyenjogú országának helyzetéről és ideiglenes berendezéséről szóló törvényjavaslatról. Dr. Gratz magyar külügyminiszter legutóbbi beszédével foglalkozva kijelenti, hogy Ausztriára csak a trianoni szerződés világos szavai mértékadók. Az osztrákok a magyar kisebbségekkel szemben bizonyára sokkal igazságosabbak lesznek, mint amennyire, sajnos, a magyarok a német kisebbségekkel szemben lenni szokták. Dr. Gratznak azt a fenyegetését, hogy ha mi hazafiainknál nem győzedelmeskedik a jobb belátás, szerencsétlen sors fog bennünket érni, zsarolásnak kell minősítetnie. Gratz kijelentéseit, mint arroganciát, határozottan visszautasítja és kijelenti, hogy nem lehetnek sem olyan szociáldemokraták, sem keresztény-szociális politikusok, akik a dr. Gratz-cal való beszélgetésben a népszavazást helyeselték volna. Az antánt, amely az utóbbi napokban folyton azt hangoztatja, hogy Ausztria visepes helyzetén segíteni csear, most behizonyíthatja, hogy ezt az ígéretét komolyan veszi-e. A szónok ezután a javaslat egyes rendelkezéseit fejtegeti és annak elfogadását kéri. Paricr (keresztény-szociális) rámutat a Nyugatmagyarország határszélein és belsejében uralkodó viszonyokra, ahol a legbrutálisabb önkénnyel, tiszti uralommal és teljes jogfosztottsággal találkozunk. Nyugatmagyarország népe nem képes fölfogni, hogy az átcsatolás miért húzódik oly sokáig. A szónok foglalkozik az erőszakkal való fenyegetéssel és azzal a propagandával, amelyet Nyugatmagyarországon az átcsatolás ellen kifejtenek és kijelenti, hogy Nyugatmagyarországot szabadon kell Ausztriának átadni. Ausztriának nem is áll jogában Nyugatmagyarországról lemondani, amely a békeszerződés egyetlen aktív tétele. Nyugatmagyarország mindig német terület volt. Mindkét fél érdekében áll, hogy a magyar és a német népesség barátságosan kezdje meg az újjáépítést. Nyugatmagyarország közigazgatásának élén olyan férfiak állanak, akik okos mérséklettel és jóindulattal fogják a lakosság sajátosságait figyelembe venni. Remélnünk lehet tehát, hogy a nyugatmagyarországi lakosok mint német testvérek fognak sorainkba lépni. A szónok fölemlíti azt at röpiratot, amelyet Nyugatmagyarország négy képviselője írt alá és amely Nyugatmagyarország átadása ellen tiltakozik. Kijelenti, hogy ezeknek nincs joguk, arra, hogy népképviselők gyanánt szerepeljenek, mert nem szabad választás útján, hanem katonai presszió alatt választották meg őket. Nagyon sajnálatos, hogy ezeket a röpiratokat osztrákok is terjesztik, de ha maga az „ördög". (Németül Teufel: célzás Teuffel képviselőre.)" állna is mögöttük, ő sem volna képes azon változtatni, hogy valamennyi ígéretük iránt bizalmatlansággal viseltessünk. Ha népszavazást láváimnak, ez magában véve még nem hazaárulás, de ennek előföltétele az, hogy a bekebelezést az ántánt hajtsa végre, hogy a szavazás teljesen szabadon és minden befolyástól menten történjék. Dr. Renner (szociáldemokrata) kijelenti, hogy a szociáldemokraták magatartása Nyugatmagyarország kérdésében nem változott és nem is fog változni. Nem a mi hibánk, hogy a saintgermaini szerződés a nemzetiségi elvet csak Nyugatmagyarország tekintetében valósította meg. Nem mondhatunk le arról, hogy ez az eU ott valósuljon meg, ahol a szerződésiben is érvényre jutott. A szociáldemokraták visszautasítanak mindenféle annexiót. Nem idegen területet csatolnak hozzánk és mi nem léptünk az erőszak útjára. Nyugatmagyarország kérdése nemcsak a önrendelkező jognak, hanem egyáltalán az európai demokráciának és a társadalmi fejlődésnek kérdésévé lett, mert Nyugatmagyarország az előtt a kérdés előtt áll, hogy vagy a demokrata köztársaság vagy a monarchia mellett foglaljon, állást, hogy azt a békeszerető államot válassza-e, amely a miltarizmust visszautasítja, vagy pedig a kard malmát, mely jelenleg Nyugatmagyarországtól garázdálkodik. Megvan az a választása, hogy olyan országhoz akar-e trtozni, amely a szociális kérdések terén nagy haladást nem uraz,utathat ugyan föl, de mégis elérte a szociális törvényhozás létminimumát. Szónok örszmonti X X X X X X X X X X X