Népszava, 1921. február (49. évfolyam, 25–47. sz.)

1921-02-24 / 44. szám

2X12£. évf. 44. szám. Budapest, 2921 február 24. csütörtök. korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 160 kor.­­ negyed évre 140 kor. fél évre 280 kor.­­ egy hóra 80 kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 Jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) 4 X X X X X X X xxxxxxxx k Nagy nyüzsgés tapasztalható a politikai életben a Polgárok és Munkások Szövetségének megalakulása nyo­mán. Az úgynevezett „konzervatív" tábor, mint a juhnyáj vihar idején, összébb húzódott. Ami „konzervatív" elem van eb­ben az ország­ban, igyekszik egymásra ta­lálni: Így került Andrássy is a keresztény pártba, miután meg­előzően igyekezett ezt a lépését a nemzetgyűlés­ben megindokolni. Nem nagyon sikerült neki l­egföljebb azok előtt, akiknek tetszenek a „meg­gazdagodott munkásvezérek", „elbolondított munkások" és az ezekhez hasonló komám­asszonyos kiszólások, amik veszedelmesen ha­sonlítanak azokhoz az „érvekhez", amelyekkel a múltban is igyekeztek a munkásmozgalom egységét megbontani. Meggazdagodott munkás­vezérek, ismerős hangok ezek, veszedelmesen hasonlítanak a Bokányi háromemeletes házai­ról költött meséhez és valóban —,nagyon illik úgynevezett európai politikusok fegyvertárába épülhet rajta, aki akar, a munkások pedig elég­tétellel vehetik tudomásul, hogy hatalmas arányú, történelmi jelentőségű mozgalmuk irányítóiról (mert a munkásmozgalomnak nin­csenek és nem is kellenek vezérek) még egy Andrássy is csak iyen érvekkel, a fölülről jövő demagógia rágalmaival tud hadakozni. De nemcsak a reakció neszelt föl a haladó társadalmi rétegek aktív megnyilatkozására. A későn jött „liberálisok" is elérkezettnek látják az időt a megmozdulásra A lekéséstől való szuttyongás azokat is megmozgatta, akiknek kevés a ma uralkodó kormányzati rendszer liberalizmusa, de viszont sokalják azt, amit a Polgárok és Munkások Szövetsége írt a zászló­jára. Beszélnek Apponyi és Hadik vezetésével a „konzervatív-liberális" blok című fáiból vas­karika megalakításáról. Ehhez az alakulathoz csatlakoznék a demokraták vezére, Vázsonyi is, aki szigorú intelmet küldött pártjához és óva inti őket a most megalakult liberális blokhoz való csatlakozástól. Úgy látszik, neki is „sok” a blok programja: végtére ő csak egyszerű demokrata, a Polgárok és Munkások Szövet­sége pedig szintén csak közszabadságokat, egye­sülési, gyülekezési és sajtószabadságot, a po­litikai, faji és felekezeti üldözések és zaklatá­sok megszüntetését követeli és ezért a köve­telésért száll síkra. Nem csoda, ha egy jól nevelt demokrata vezér sokalja ezt a progra­mot — aminél kevesebbet ma sehol az egész világon el sem tudnak képzelni A „bádeni bölcs" bizonyára nagyon megelégedett lenne, ha csupán az ő népszerűségének a demokrati­zál­ásáról volna szó. Apponyi egyelőre — föltételese®, cáfolja a középpárt felé való hajlandóságát: „Az én kí­vánságom az, hogy keresztény és nemzeti ala­pon szélesebb körű koncentráció jöjjön létre. Ez a törekvésem azonban a legcsekélyebb el­lentétben sincs azzal a politikával, amelyet Andrássy Gyula gróf a keresztény pártba való belépésével kifejezésre juttatott" — mondotta egy délutáni lap munkatársának. Elég óvatos és diplomatikus nyilatkozat, ami­ mindk­ét irányban nyitva hagyja az ajtót. Apponyi egyébként nagyon jól van infor­málva a külpolitika hozzánk való viszonyá­ról — úgy látszik, ezért tartja még mindig fönn rezerváltságát Azért a „konzervatív-liberális" blok valószínűen mégis létre fog jönni — ha ugyan nem fog egészen lekésni, mert a Polgárok és Munkások Szövetsége na­gyon örvendetesen és erőteljesen, fejlődik és mihamar maga köré fogja vonzani mindazokat az erőket, amelyek komolyan, őszintén és be­csültesen fogtak hozzá a dolgozó, a demokrati­kus Magyarország kiépítéséhez. Méraík rifcadireket ü­zössék. X X X­X­X­X * * A Bindermai­n-féle Nov.­sieri9d£c újra napirenden. — A nemzetgyűlési többség a teren­dést nem óha­tja megvizsgáltatni. — A sziléziai szénszállítás • . • X X X XXXXXXXX XXXXXXX * * A nemzetgyűlés szerdai Illése. Az interpellációs viharokat megelőzően lassan döcögött szerdán is az úgynevezett programvita. Ez az a vita, amely a régesrégi boldog időkre emlékeztet, amikor a nagy­türelmű­ és sokidejű törvényhozó urak öt-hat hónapig is elnyaggattak egy-egy költségvetést. Most is. A kormány már december elején be­mutatkozott, maholnap március elseje lesz és még mindig „döcög, döcög az árva konflis", döcög tovább a program vita- Ellenzéki bemutatkozás. Rassay Károly, a kedden megalakult függet­lenségi kisgazdapárt egyik vezetőembere, aki a vitában elsőnek szólalt föl, azzal kezdte, hogy példátlan eset az, amikor egy törvény­hozó testület olyan kormánynak a programja fölött folytat vitát, amelyik tulajdonképen már hét hónap óta — kivételes hatalmat gya­korol. — Kivételes hatalommal uralkodnak, diktá­torok vannak! — segített neki Ereki. — Ez a kormány mai­ születése alkalmával megtagadása volt a parl­amen­tarizmusnak — folytatta Rassay —, mert olyan politikusokat vett­ föl magába, akiknek semmi parlamenti gyökerük nincs. Nagyon érdekesen mutatott rá a továbbiakban, hogy a kormány egyáltalá­ban nem jelölte még meg, hogy voltaképen mi az álláspontja a választójog, a felsőházi és a vármegyei reform kérdésében és végül a királykérdésben. (Ereki Károly: „Ez nem is fontos, a kormánynak a kivételes hatalom a fontos!") Pest vármegye keddi közgyűlésének határozatát is szóba hozta Rassay. Egy kis vihar berzenkedett a színen, amikor fölemle­gette, hogy Pest megye közgyűlésén egynéhá­nyan azt állapították meg, hogy a nemzetgyű­lés nem alkotmányos tényező, erre a kijelentésre tö­bb oldalról is igy mél­tatlankodtak: — És a cenzúra? — Hallatlan, a cenzúra ezt nem törli —... A méltatlanko­dás a szónokot is magával ragadta s igy szólt: — És ma, amikor a cenzúra túlkapásairól van naponta szó, akad cenzúra, amely ennek a szégyenletes határozatnak a megjelenését tűri. — Bezzeg, az Ergon ügyeit törli a cenzura, ezt azonban nem! — szólt rejtélyesen Ereki. Rassay Károly: A király kérdéssel kapcsola­tosan fölolvasta az amerikai „Szabadság"­ cik­két amely megírja­, hogy B­orcsák Győző, tót képviselő tisztelegni ment Károly volt király­hoz Pranginsba, mielőtt Amerikába utazott volna. Olyan lapot — úgymond — lehet nálunk terjeszteni, amely hódolattal ír a királyról és azt is megírja, hogy IV. Károly júniu­s és de­cember hónapok között óhajtja elfoglalni Szent István trónját.­­Erre derültség támadt a kis­gazdapárton. Abból, hogy Budapesten ilyen lapot terjeszthetnek, azt kö­vetkezteti, hogy a kormány mindenben a legi­timisták álláspontját támogatja. Ez szerinte külpolitikai vonatkozásokban is rossz kihatá­sokkal van. Egy olasz lap például azt írta, hogy Magyarországon azok akarják a Habsburgo­kat akik az államhatalmat kezükben tartják. A kormánynak ezt meg kellett volna cáfolnia. Hogyan tudhat így a külügyminiszter jó kül­politikát csinálni és hogyan tudjon a pénzügy­miniszter valutát javítani, amikor itt háborús elszántság uralkodik bizonyos szándékok meg­­valósítása érdekében. Beszédét így fejezte be: — Azt hiszem, hogy a munkássásrnaik az államéletbe való bekapcsolása csak akkor le­hetséges, ha az elnézés politikáját folytatjuk. Nem érthetek egyet az amnesztiarendelettel, a­­elyet különben óvatosan a kormány vissza­tartott mindaddig, amíg a nemzetgyűlést el nem küldte vakációzni. A véleménynyilvánítás rendelkezésére állott volna a sajtó, de a cen­zúra minden, az amnesztiarendeletre és ennek kritikájára vonatkozó közleményt letiltott. Olyan kormány, amely életét csak a legerősebb cenzúrával tudja fön­tar­tani, oly gyöngeségről tesz tanúságot, hogy nem bízhatom rá az or­szág ügyét. Mit csinál a népjóléti miniszter? Utána Barla-Szabó József (kisgazda) szólalt föl, aki egyebek között a népjóléti miniszté­riumban uralkodó állapotokat is kritika tár­gyává tette. Mialatt a minisztériumban ezrével gyűlnek az elintézetlen akták, a miniszter a vidéken utazgat és a tehetségesek iskolájába keresi azokat a gyermekeket, akik koponya­dudoraikkal erre rátermettséget árulnak el. Kifogásolta, hogy a kormány az orvosok érde­kében nem tett semmit, majd a cenzúra keze­lése ellen kelt ki, a cenzúra eltörlését követel­vén. A csütörtöki ülés napirendjének megállapí­tása után a kereskedelemügyi miniszter vála­szolt Sándor Pál minapi interpellációjára, amelyet a Biedermann-féle Mátr. szállítási szerződés ügyében terjesztett elő. Az államvasutak szerződése. Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszter hosszú válaszában pontról-pontra foglalkozott Sándo­r Pál megállapításaival.. Noha a szerző­dést elődje kötötte, ő azt mindenben magáévá teszi, mert az hasznos és — mindeen ellenkező állítás ellenére — semmiben sem károsítja meg sem az államvasutakat, sem pedig a kincs­tárt. A Máv­ igazgatósága a szállítást fölaján­lotta a hazai iparnak. Az, hogy a hanai cégek olcsóbb ajánlatát nem vették volna figyelembe, az más árukra vonatkozik. Arra a kérdésre, hogy Lipták államtitkárnál tiltakozott volna a Vasgyárosok és Gépgyártá­sok Szövetsége, nem tud válaszolni, mert nem volt módjában velük beszélni. Ennél az üzletnél senki nem vágha­tott zsebre nagy közvetítési díjat. Sándor Pál

Next