Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)
1921-06-01 / 117. szám
nyolcórás munkaidő és az üzemi ellenőrzőrendszer ellen megfedizett támadóhadjáratát leszereljék. Éppen ezért a pártvezetőség már eleve is meglehetősen szűkreszabott, szinte negatív választói progrramaival indult a választásokba A szocialisták vaksági győzelme azonban egészen új helyzetet teremtett. A párt képviselőinek hatalmas tábora a kamarában nem elégedhetik meg a reakció leszerelésének politikájával l és fiean folytathatja többé kizáróan azt a taktikát sem, amely az egész polgári kormányzás rendszerének szabotulásában carcscsodofit 3d. IsTem is szólva» arról, hogy a programszerű szabotálás a tömeget fölfogása és az ország gazdasági helyzete szempontjából sem lehet a jelen körülmények között kivárna«tas, de indokolt is csupán addig volt, amíg a szociális forradalom közvetetten közelségében hinni lehetett. Ennek az íg helyzetnek a nyomai máris kétségkívül láthatók. Baratonoelvtárssal, folytatott vitája során Serrarci, az Avanti! főszerkesztője, a pártlap május 19-iki számában a következőket írja: „A jobbfelé való eltolódás nem a mi életünk és nem is Turati elvtárs találmánya, hanem a mai helyzet a történelmi tényre. A jobbfelé való eltolódás a legutóbbi években tapasztalható erős balrakanyarodásnak szinte természetszerű visszahatása és ezt a visszaható áramlatot valamennyien átérezzük, akár nyíltan bevalljuk ezt akár pedig szembehelyezkedünk' vele." Öt nappal a livornoi párt kissigiessíve után írja ezt Serrato, aki akkoriban erősen exponálta magát a kommunista program mellett. Hogy a jobbfelé való eltolódás mennyire átment a tömbegek öntudatába is, aa kétságkívülkitűnik abból hogy a mérsékelt pártfrakció ,vezéri valamennyien újra bekerültek a" kamarába s rajtuk kívül. a- -újonnan megválasztott szocialista képviselők között van a szocialista koncentráció eszméjének két előharcosa: Gino Baldesi és Piaveccini tanait. Az egészen balratolódott pártjelölteket a tömegek nem nagyon támogatták, a kommunisták közül pedig többnyire csupán a pártvezérek kerültek be a kamarába Nem a fascisták garázdálkodásainak hatását, hanem a munkásságnak saját erejében való bizakodását kell látsai abban, hogy a párt e választási győzelem után a pozitív, építő munkához akar hozzálátni. A pártnak a választások során tanúsított magatartását az elvtársak körében is sokszor kifogásolták, és lagymatagnak mondották, de ennek a minden erőszakkal szembehelyezkedő taktikának kedvező eredményei most fokozott mértékben érvényesülnek a tömegek előtt és kétségtelen tanüjeleit szolgáltatják annak is, hogy a pártvezetőség fegyelmezett munkástáborral rendelkezik. Ez nagy erőt ad majd a párt kamarai képviselőinek. Sissdoff Pál fecssétte & WMSségvetési viSeSssss« A nemzetgyűlés keddi ülésén ismét a költségvetés általánosvitáját folytatták. Az ülést 1?/10 órakor nyitotta, meg Rakovszky elnök, ekkor azonban még csak néhány képviselő volt a teremben, úgy, hogy tanácskozásképtelenség miatt szünetet kellettelrendelni. Szünet után, amikor már megfelelő számban összegyűltek a képviselők, Grieger Miklós (kereszténypárt!) szólalt föl. Hosszasabban foglalkozott a munkáskérdéssel is. Sehol sem félnek úgy a szociáldemokratáktól— mondotta —, mint nálunk és a szociáldemokratáknak nincs joguk konszolidációról, jogrendről beszélni. Keki'-'as a meggyőződése, hogy ha a munkásság ragaszkodik is a szociáldemokrata elvekhez, ezt a kérdést mégsem szabad kivételes intézkedésekkel, a rendőrséggel elintézni. A szociáldemokrácia ellen radikális szociálpolitika a lensobb segítség. Ő a vádlottak padján szeretné ráfolni a szociáldemokrata pártot, de melléje ültetné az elmúlt idők parlamentjeit is, amelyeknek nagy bűnük van a munkásosztállyal szemben és ezeket a bűnöket a táj kiépítését sürgeti és fölhívja a kormány figyelmét a munkanélküliség terjedésére. A kormánynak kényszerítetne kellene a tőkeerős vállalatokat a munka folytatásaira. Megengedi, hogy a munkásságnak köze van a Munkásbiztosítóhoz, de: „a munkásság n am azonos« a Conti utcával". Az amnesztia rendeletet csak nagyon kivételes esetekben hajtották végre és a f kérvények zömét elutasították, holott szerinte is, „a mostani rezsim van már olyan erős, hogy a megtévedetteknek megbocsásson". A kipőségvetést elfogadja. Hamnas István (kisgazda) a vidéken előforduló ,közigazgatási atrocításokkal foglalkozott és a földreform végrehajtását sürgette, mert szerinte a földreform elodázása az akadálya a konszolidációnak. Sánávr ?á! beszéde a ferraáslí?«? elözmészeksí. Az elnök ezutánszünetet rendelt el Szita et után Sándor Pál szólalt föL Saemibe szállt a kereszténypártnak azzal a megállapításával, hogy a háborút a zsidók vesztették el és a forradalmat is a zsidók csináíták.. A forradalom kivetésesménye volt a háboratik és a háborút elsősorban azértvesztettük el mert tehetetten tábornokaink voltak a hadseregben, mert az osztrák diplomácia elárulta Magyarorszár érdekeit és így cselekedtek szövetet i gepeink, a németek is. Miffie és millió easher tévének hiába kellett mualnia, mert azok, akika háborút veleti adták»,ittyrt a háborút nem kihat megnyerni. Ez a háttoras már 1911-ben el volt vesztve. A mérvadó nemeki és osztrák kérek ezt 1916-ban teljesbiafawisággal megállapították. Mégis tovább mutattták a vérpocsékost 1916-ban Windischernetz herceg a képviselőház egy gört ülésén beszédet mondott, amely ennek ellenére megjelent a lapokban és amelyben a herceg'ast snonnota, hogy jt háborúból visszatérő tömegek 'i mn fogják magukat alárendelni e-Sif ro-1 'vtáléró póUSfoátdk és alapjában, rotrJotFrendsiernek és el fognak kivétel nélkül imysmmf., vgylMkei so&iraF. iWtedna Sigra ets „beszédéből • is anes-áikapillasó SeMSt/fan» «égbe. A JÉÉÍK. Jellemző, hogy amikor néhány nappal az októberi forradalom előtt közölték Tiszával a románoknak és az ántantnak Nagyrománia határaira vonatkozó megegyezését, erről maga Tisza sem tudott akkor még semmit. Ez is bizonyítja hogy milyen tájékozatlanság uralkodott nálunk. Ludendrio már 1918 augusztus 8-án jelentette, hogy a háborút a központi hatalmak nem nyerhetik meg. (Dömötör Mihály: „Mégsem kötöttek békét! ) És mégis, augusztus 8-ától november 4-éig még rengeteg magyar vér folyt, szörnyű emberpazarlás történt a frontokon, holott legalább ezt már meg lehetett volna takarítani. Wiv.dischgraets naplójából imegdllavítható, hogy akkor már ön is tudott ezekről a dolgokról és mivel akkoribanminiszter aol, ezekért rála is felelősség hárul. Kérdi tehát, milyen arccal meri most Windischgraetz azt mondani, hogy a hadsereget fölizgatták, hogy az összeomlás csupán lelkiismeretlen izgatók munkája volt, amikor ő maga is jól tudja, hogy akkor az összeomlást már nem lehetett föltartóztatni. Andrássy Gyula még 1918 júniusában is hangoztatta a németországihoz való törhetetlen hűséget és azt, hogy ország a németekre van utal^., Németország pedig már október 12-én, minket megelőzve, a mi megkérdezésünk nélkül, fölajánlotta a különbékét. 1918 október 27-én Ausztriában a császár beleegyezésével nemzeti tanácsok működtek és az osztrák vezetőkörök megegyeztek a magyar kormánnyal abban, hogy őst Magyarországon eltitkolják Wlldisch@raetz maga bevallja, hogy két hétig ő gátolta r,i£!}\£ k inek akinek a közzétételét. Azonkívül volt egy hadparancs, amely a fronton politikát csinált és maga a hadvezetőségállapította meg, hogy ez bomlasztotta föl és szette harcképtelenné a hadsereget Ezután megkezdődött a csapatok hatraözönlése. Szakértők könyvében* egyetlen egy mondat sincs arról hogy a hadsereg szétzüllese, dafétista vagy szocialista akció következménye lett volna Windisengraett 1929 január 8-án .elkserétt amelybenazt 'félurtja,hogy 1918 október 26-án őjavaslatot tett Bécsnek és Budapestnek antant-csapatok által való megszállására Andrássy azonban ezt hazaárulásnak minősítette és azt mondotta, hogy erre nincs szükség, honért sem forradalom, sem lázadás nem fenyegeti a monarchia két országát Ezt mondotta Andrássy október 26-án, pedig ő valóban jól lehetett tájékozódva. Két órával később azosztrák Reichsratban már a republikánusok tanácskoztak. Ugyanakkor jelent meg Andrássy Bécsben, mint külügyminiszter, holott akkor a közös külügyminisztériumról már szó sem lehetett. Nem vonja kétségbe Andrássy jóhiszeműségét, de Andrássy mindezzel nagy hibát követett el. Andrássy családjában volt a forradalom legnagyobb embere ésköztudomású, hogy a politikusok, ha ellentétes állásponton vannak, egymássá érintkeznek és politikai né,zeteket váltanak, biztos tehát, hogy AndrássyItt informálva volt bizonyos dolgokról. A há-áború alatt végzetessé vált Andrássy és Tisza évtizedek óta tartó párviadala is. (Kerekes Mihály. ..Családi politika!'' — Rássay Károly: „Kaszinói szórakozás." — András»» Gyula: Kikérem magamnak ezt a gyanúsítást. Sohacsináltam családi politikát. Sándor Pál sem azért beszél, mert beléptem a keresztényóráig "fal is függeteztették.téletkor Sándor Tót folytatta beszédét. (A teremben alig 20 képviselő lézengett.) Ismertette Vályi külföldön élő magyar újságírónak a „Peter Lloyd"-ban megjelent cikkét, amely többek között az októberi forradalmat megelőző idő külügyminiszterének Czernennek magyarellenes szereplését tárgyalta A Windischgraetz által defétistáknak ,mondott magyar politikusoknak „pénzen való osztozkodásáról" W Windischgraetznek tudnia kellett, hát miért nem hozta, ezt az ügyet már előbb a nemzetgyűlés elé?! Ezért a mulasztásért Windischgraetzet felelősség terheli. Két egymás után következő hadiügyminiszter követelte Károlyi letartóztatását az ellenséggel való tárgyalás m miatt És éppen Andrássy járt közbe Károly volt királynál, hogy Károlyit, ne tartóztassák le. Károlyi eleinte csak a béke érdekében dolgozott és őt, ezért felelősség nem terheli. Tudvalevő volt, hogy Károlyira az elfogatás várt, de Andrássy óva intette a kormányt, hogy Károlyiból mártírt, csináljon. Az októberi események megértéséhez tudni kell, hogy az antant diplomáciája az ország ellen dolgozott és Magyarország el volt zárva a külvilágtól. A képviselőházban teljesen elmérgesedett a hangulat. Andrássy és Tisza rettenetes szóharcaikat vívták. (Egy hang: „Családi harc!") Akkor Andrássynak kellett volna átvennie a hatalmat. Vázolta az október 23-iki eseményeket. Fiuméban lefegyverezték a magyar katonákat, Debrecenben akkor játszódott le a Cotterhalte-botrány. A képviselőhíj ülései belenyúlt a késő estébe és az ellenzéki nátrtok az országházi kupolacsarnokban értekezletre jöttek össze. Itt vetődött föl a Nemzeti Tanács megalakításának terve és ezt a tervet még az este végre akarták hajtani a Károlyi-palotában. Károlyi este 9 órakor Andrássyhoz ment és a tanácskozás csak fill órakor kezdődött a Károlyi-palotában Károlyi kifejtette, hogy mindenütt van Nemzeti Tanács és miután a kormány lemondott és tehetetlen kitérni a közhangulat elől, át kell venni a kormányt, Károly király is zárkózik el ez elől. A kormányban parlamenten kívüli elemeknek is részt kell venni. A király óhaja az lenne hogy a külügyminiszterséget Andrássy vállalja Ezek ajánján megállapítja, hogy a Nemzeti Tanácsmányzást, hogy „bölcsessége" is uralja a helyzetet. Hisz’! Andrássynak az voti a fölfogása, hogy Károlyit nem "szabad egyedül hegynni a kormányzásban. Andrássynak itt kisHette volna maradnia, nem Bécsbe telepedni, közös külügyminiszternek. A szocialisták ellenezték, hogy közös külügyminiszter legyen, ők olyan „destruktívek" voltak, hogy Önálló magyar külügyminisztert akartak Wekerle élete is veszedelemben forgott, mégis Budapesten maradt. (Andrássy közbeszólt: «Jobban kockáztattam az életemet, mint ön a bankokban!") 1918 őszén az akkori események folytán szükség volt a Nemzeti Tanácsra. Az ország körül és bent az országban is fölfordulsz Vlt, kellett tehát egy szerv, amely az izgalmakat a normális mederbe terelje. A "forradalom fölidézői között szerepelnek a Siáború elvesztése, a front fölbomlása, a nyomozó és az antant diplomáciávászak ellenséges üzelmei. Hyen körülmények között, nem volt hazaámláa a forradalmi, kormányhoz való csatlakozás. "Azok kitett, akikre most ráfogták.-.Hogy az októb forradalom idején detétféta működést fejtettek, a legtöbben az orszíi... érdekében dolgoztak, hogy az összeomlásmegakadályozzák. Vannak most is sokan, akik buó&&t«i ken?»' telesek, holott a bolsevizmus idijjeve, a polgárkeresztény táborból eokun és aurva azt hajtogatják, hogy az októberi forradalom „fokhaigymasza"" volt. Annak illusztrálásának, hogy az októberi forradalomból a mai kurzus is tevékenyen kivette a részét, szemelvényeket olvasott föl kereszténypárti vezéreknak és publicistáknak az októberi forradalom, i.tején irott * cikkeiből és nyilatkozat&fix), a többek között Haller István, a forradalmi oívrmánsok mellett írt még akkor amikormár Batthyány Tivadar és Lovászy Márton "Miépte" volt a Károlyi Mihály kormányából (Derültség.) Túri Béla, jelenleg kereszténypárti képviselő, központi sajtó vállaltal főszerkesztő és legitimista, erősen forradalmi szellemű csilikekat irt az akkori keresztény-szociális néppárt hivatalos lapjába, aa .Alkotmány"'-iba. Azt igfca, hogy "csak a köztársasági forma mentítheti meg az országot az anarchiáitól", továbbá, hogy „az októberi forradalom a nemzeti érzés jegyében zajlott le". A keresetanyasociálisok f' íááltványban fogadkoztak, hogy „a. attaSfc nem h. aható visz-65ra"í. Teetí" cikkei, ezer aint ^proletarizsiádpi kellK; régionálits rizrousí monarchiái senki sem akarja vtefflaurozsji**; , focradakm-. vívmányok alapján áll"... Hasonlókép nyilitfeoatak a mostani ébredőveaszek. us. Szóló safetóat az októberi forradalom egy szükségees valami volt és elsőrendű érdek lett volna, ha a feket Andrássy vette Mona át M-j&rszá® tósa- 1521 június 1