Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)

1921-06-01 / 117. szám

1921 június 1. télyével irányítsa az alkor szélsőséeges útra terelődött erőket. (Zaj a keresztélypárton.) Ez után a külfiókitikéról beszélt. Az utóbbi két esztendőben az ország csak ujabb ellenségekre tett szert, jóbarátokra nem. És ez a hibás külpolitika következménye... (Meskó Zoltán: „Csak Prangins felé néznek!") A kis ántánt ellenünk irányuló szövetsége nagy veszedelmet rejt magában. A kis antant még fog akadályozni minden jelentősebb határkiigazítást. Baranya esete azt mutatja, hogy a nagy ántánt tehetetlen a kis ántánttal szamiben. Helytelen volt Parisba grófokat meg hercegi diplomatákat küldeni, hiszen ott szocialisták s szabadkőművesek a diplomaták.* Rátermett, szaktudással bíró férfiak kellenek a diplomáciai szolgálatra, nem feudális mágnások. Itt sincs helye protekciós osztályrendszernek. A kisántant tervét, a korridort, ha sor kerül rá, a teljes földarabolás követné. Körülöttünk Jugoszláviában, Romániában demokrácia van. A románok a szocializmus felé hajlanak, Csehországban is szocialista uralom van. (Zaj a kereszténypárton.) Hasonló a helyzet Ausztriában. Erős a szocializmus Németországban, Franciaországban, sőt Angliában is hatalmas munkásmozgalom van, mégpedig nem bérkérdés miatt, hanem egészen más okok miatt. (Fölkiáltások a kereszténypárton: „Nálunk nem lesz, többé bolsevizmus!") Magyarországot a külföld feudálisnak tekinti, holott szükség volna a külföld megbecsülésére. Új irányt kell követni a kormányzatban és összetartásra van szükség, nem pedig a nemzet széttagolására osztályok és váltási mretszetek szerint. • Gróf Andrássy Gyula válaszol előiscott Sándor Pál beszédére, amelyben több helyen kitért az ő 1918 októberi szereplésére. Tiltakozott az antiszemitizmus vádja ellen, ő csupán korlátok közé akarja szorítani a zsidó fajt. Közös külügyminiszter csak azért volt, mert az akkori törvény nem ismert külön majártát kifogyni isicsitért, két külügyminiszter pedig nem lehetett. Svájcban azt a benyomást szerette, hogy az álaránt elismerne egy laza foederalizmusba il levő monarchiát, amely kedvező békében részesülne. A kedvező békekilátásokat azonban elrontotta a közben kitört októberi forradalom. (Úgy van a kereszténypárton.) Tiltakozik az ellen, hogy szereplésében egyéni ambíció vezette volna. Lehetett volna akárhányszor miniszterelnök... (Nyéki József kisgazda közbekiált: „De nem sokáig!") Bécsben élete se veszedelemben forgott. Istop ugy, mint Budapesten. Külföldre nem félelemből mért, hanem azért hogy az ország érdekében dolgozzék. • (Fölkultások a kereszténypárton: „Azért támadta Sándor Andrássyt, mert a kereszténypárt élér elállott!" Zaj.) Sándor Pál félreértett szavai helyreigazítása címén kijelentette, hogy nem akarta támadni Andrássyt, csak az 1918 októberi szereplését tette birálat tárgyává. Európaszerte elismert tekintélyekre és kereszténypárti publicistákra hivatkozott Andrássyjellemzésénél. *Lejálisan bírálta Andrássyt, hiszen ha támadni akarta volna, idézhette volna Tisza Istvánnak azt a mondását, hogy Andrássy képezte a „destruktív" elemet a volt parlamentben. (Zaj a kereszténypárton.) Az októberi forradalom fölidézője épp úgy a kereszténység, mint a zsidóság... (Felkiáltások a kereszténypárton: „Inkább a zsidóság!") Ezután a Bleyer Jakab szólalt föl .Azt mondja, hogy nem a jogászok vagy katonatisztek jogrendjére, hanem „keresztény jogrendre" van szükség. Magyarország feldarabolása — úgymond — a francia brutalitás mire és naivitás azt hinni, hogy Franciaország Magyarországot támogatni, erősíteni akarná. Magyarországnak, szerinte, csak egy barátja van: Németország. Új nemzetiségi törvény benyújtását sürgeti. (Ruber János: „Nem történt még mindig semmi, Bánfy nem ér rá!"). A költségvetést elfogadja. A nemzetgyűlés ezután az elnök javaslatára elhatározza, hogy legközlebbi ülését szerdán tartja. Az ülés 1:8 után ért véget. NÉPSZAVA _... «•! • „IW^^T.. .rtn-^,,^...,! k kürefutási regeletből kihagyták a magántisztviselőket és a kereskedelmi alkalmazottakat. *. * . A nema®?3Sfotós «8lassaSas Hoojj a 81iS»áltaL fesl^pafeosasssI Féhivatalose jelentés szerint Mayer János közélelmezési miniszter az 1021122-iki gazdasági évben liszttel ellátandók kataszterének összeálításáról valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez és Budapest székesfőváros tanácsához -rendeletet intézett. A rendelet deklarálja a szabad forgalmat és alapelvként kimondja hogy hatósági ellátásra igény jogosultsága senkinek sincs!... " Mégis... kellő megértés... s hasonló bevezetés után a rendelet bizonyos foglalkozási kategóriák hatósági ellátását a következő gazdasági évben is, szükségesnek tartja. A hadsereg, a rendőrség és csendőrség, a közalkalmazottak és nyugdíjasok ellátásán kívül az ipari munkásság hatósági ellátására vonatkozóan a rendelet így intézkedik: Az ipari munkásság kategóriájából azon ipari, bánya- és közlekedési vállalatok munkásait, amelyek eddig közvetlen ellátásban részesültek, családtagjaikkal együtt továbbra szintén a közélelmezési minisztérium fogjaközvetlenül ellátni. Az egyéb ipari munkások, valamint a teljesen keresetképtelen és egyben vagyontalan egyének ellátásáról a közélelmezési miniszter által kiutalandó készletekből gondoskodni a közigazgatási hatóságok fírtalata lesz. Az e két kategóriáiba tartozó egyéneket tehát az ellátás szempontjából , kiválasztani, illetve az ellátatlanok névjegyzékébe fölvenni a törvényhatóságok, illetve járások és községek legsürgősebb kötelessége lesz. Az ipari munkásokkiválasztásánál szem előtt kell tartani azt, hogy csakis nem önálló iparos részesülhet hatósági lisztellátásban, aki tehát valamely önálló iparosnál (esetleg kereskedőnél ipari munkásként) vagy pedig közvetlen ellátásba nem vett üzemben, mint segédszemély (szakmunkás vagy napszámos) van alkalmazásban és nem tisztviselő. E kategóriában számítandók még a közüzemek nem tisztviselő munkásai is. Semmikép sem számíthatók az ipari munkások kategóriájába s igy, az ellátatlanok kataszterébe sem vehetők föl a kereskedelmi alkalmazottak. Ugyancsak nem lesznek fölvehetők azok az ipari mintások sem, akik munkaadójuknál természetbeni ellátásban is részesülnek vagy pedig termelők. Ezeken kívül csakis a teljesen keresetképtelen s egyúttal olyan vagyontalan egyének vehetők föl az ellátatlanok kataszterébe, akik közsegélyre szorulnak. Azösszeírást legkésőbb július20-ig be kell fejezni. A név.jegyzékeket nyolc napon át fcezszsmlére kell kitenni, a kihagyás ellen pedig a lejárt nyelc nap után fing nyele napon át lehet föllebbezni. Tehát a rendelet kihagyja az ellátandók sorából a kereskedelmi alkalmazottakat és az összes magántisztviselőket. • Hiába keressük és kutatjuk az okokat, nem tudjuk fölfedezni, hogy miért bírja a fix fizetésű kereskedelmi alkalmazott és masgántisztviselő jobban megfizetni a szabad forgalmi árakat, miért tud könnyebben hozzájutni a szabad forgalomban árusított liszthez és kenyérhez, mint a köztisztviselők. A rendelet mindenütt támogatásról szól és ebben van hiba. Nem támogatásról kell a rendeletnek intézkednie, hanem arról, hogy a kisjövedelmű embereknek biztosítsa az elegendő kenyeret. És ebben a tekintetben úgy szabad különbséget tenni aszerint, hogy műhelyben, a mezőn vagy irodában és milyen irodában dolgozik. A kereskedelmi alkalmazottak és magán- tisztviselők a nemzetgyűlés előtt fekvő beadványukban kimutatták, hogy mennyire rászorultak ugyanarra a kedvezményre, amelyben a többi fixizetésű alkalmazottak részesülnek. A nemzetgyűlés nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a beadványt és nem szankcionálhat ilyen súlyos igazságtalanságot. 3 a legbrutálisabb fogyasztási adóról. Az ál&Sá:ao5 f3.?£lalmi asSé. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a nemzetgyűlés hétfői ülésén beterjesztette,az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot. A javaslat indokolása abból indul ki, hogy a kormány ezideig a gabona szabad forgalmát kénytelen volt kizárni, mert különben a gabonaárak nagymérvű emelése következményeként az ország lakosainak nagy része kénytelen lett volna a mindennapi kenyeret is megszerezni.Most, hogy a gabona forgalma szabad lesz, a kormány részben természetben é,részben készpénzbeli szerez be annyi gabonát, ami ennyi az úgynevezett „ellátatlanok" részére szükséges és a beszerzett gabonát mértékalt áron árusítja az „ellátatlanok'' részére. E célt szolgálja át őrlési adó és az általános forgalmi adó. Az előbbi a legfontosabb élelmieikkek nagy részének természetbeni beszerzésére szolgál, az utóbbi « b?,zerzá£i és az eladási a'r kösött 'í&nöaílé erkölcsi/íbözetre nyújt, födözetet. Az „ellátatlanok" csoportjába a közszolgálati alkalmazótiák, a hadsereg, a hadirokkantók, a hadiözvegyek, hadiárvák és az ipari munkásság tartozik. Még be sem terjesztették a törvényjavaslatot, máris kétirányú paktum jött létre — természetesen nem a munkásságjavára. Az első paktum a malmok és a termelők érdekeit elégíti ki, a másik az, hog a pénzügyminiszter az általános forgalmi adónak egy százalékra tervezett kulcsát másfél százalékra emeli föl és a másfél százalékos forgalmi adó bevételéből fél százalékot a városoknak enged át. A munkásság követelése az volt, hogy az „ellátatlanok" sorába a magántisztviselőket is vegyék föl, akik éppoly kevéssé tudják kenyérszükségleteiket biztosítani, mint a hadsereg tagjai és a közszolgálati alkalmazottak. A magántisztviselők érdekeltsége küldöttséggel fordult a szakminiszterhez, memorandumuk ott fekszik a nemzetgyűlés előtt. Az a gyorsaság, amely a malom- és gazdaérdekeltségek, továbbá a főváros és a vidéki városok követeléseinek honorálásánál mutatkozott, amagántisztviselők érdekében nem nyilatkozott meg, mégis elkerülhetetlennek tartjuk, hogy a pénzügyminiszter úr az új adójavaslat nemzetgyűlési tárgyalása során elzárkózzon az „ellátatlanok" csoportjából — minden ok nélkül kirekesztett magántisztviselő-családok kívánságai elől. Ami az általános forgalmi adót magát illeti, ez a legbrutálisabb fogyasztási adó. A javaslat indokolása megállapítja ezt, csak azt fűzi hozzá, hogy a fogyasztási adók közül ez az adó alkalmazkodik legjobban az egyéni fogyasztáshoz és az egyéni teherviselő képességhez. Amit a javaslat ennek az adónak előnyére ír, az tulajdonképen hátránya, legantiszociálisabb tulajdonsága, mert hiszen ez az adó nem progresszív, hanem mindenkit egyformán sújt. A szegény ember éppúgy másfél százalékot fizet majd a cukor, a só, a ruha, a cipő után, mint a nagy palota tulajdonosa. Amikor az általános forgalmi adó terve először fölbukkant, rámutattunk arra, hogy az adó terhét végeredményben a fogyasztó viseli. A fogyasztási adók természete az, hogy az eladó azt a fogyasztóra hárítja át és az adó az áruk és más adó alá eső szolgáltatások árába olvad bele. Konzekvenciája ennek: az áremelkedés. Az általános forgalmi adót minden egyes forgalmi ügyletnél le kell róni. Az általános forgalmi adónak több stációja van. Forgalmi adó jár az élőállat után, forgalmi adót fizet a nyersbőr megszerzője- forgalmi adója? azután az ügylet után, amellyel a nyersbőr a tímárhoz kerül, forgalmi adót fizet abőrnagykereskedő, amikor az árut megszerzi, a kiskereskedő a bőrt csak forgalmi adóval terhelten kapja, meg, forgalmi adót fizet a rossz, aki a bőrt a kiskereskedőtől megveszi, forgalmi adó jár a kész cipő vételára után. Amíg az áru a fogyasztóhoz kerül, ötször, hatszor, tízszer le kell róni a forgalmamadót a másfél százalékos kulcsszériát úgy,hogy az ipari cikkeknek az ára forgalmi adóval megterhelve 20—25%-kal emelkedik. Amihez a munkás az olcsó gabona révén jut, az általános forgalmi adóban nagyrészben visszafizeti. Annál súlyosabban nehezedik az általános forgalmi adó terhe és „ihatatlanok" sorából kirekesztett magántisztviselők vállaira, akik amúgy is viselik a lakásbér és a drága Sági segély ötven százalékával fölemelt n negyedik osztályú kereseti adót és a sokszorosan fölemelt fogyasztási adókat. Az általános forgalmi adó igazságtalanságát fokozza az a körülmény, hogy az őstermelést a mező-, szőlő-és erdőgazdaságot, allattenyésztést, kertészetet, gyümölcs- s zöldségtermelést, méhészetet, vadászatot és halászatot nem terheli, mert csak „az őstermeléstől különböző önálló bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenység" esik általános forgalmi adó alá. Általános forgalmi adó alá esik az orvos honoráriuma, az ügyvéd perköltsége, aki termésstíesen áthárítja a beteg, vagy a felmondási időre járó bérkövetelését érvényesítő munkáira, de az őstermelő foglalkozása nem esik általános forgalmi adó alá. Talán azért, meert agrárállam vagyunk?... Még brutálisabb, mint maga, a forgalmi adó behozatala az, hogy a forgalmi aó egyharmada a városodé. Itt már lehull a javaslatról a szociális csomagolás,az ellátatlanok megsegítésének jelszava. Itt már kibújik a lóláb. Meg a magyar adórendszerben is, ahol az egyenes adói, különben is háttérben vannak a fogyasztási adók mögött, ahol a földadóból mindössze 275 millió folyik be a dohányjövedék 1 milliárd és 87 millió bevételével szemben, egyedülálló dolog, hogy a városok költségvetését fogyasztási adókból, pláne a legkegyetlenebb fogyasztási adóból, fedezzék. Minden kritikát kihív maga ellen az a törvény, amely szerint a tüpő árából, a szövet árából, az orvosi honoráriumból-, a gyógyszer vételárából fél százalák jár a Wolff-Isie fővárosi gazdálkodásnak. Ez már sem szimfónia, hanem olyan adóorkán, ami felnyalósas fenyeget minden kisexisztenciát.