Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)

1921-07-01 / 142. szám

2 tettük — a gyermeknek lehetővé kell tenni a tanulást. Gondoskodnia kell az iskolának a ta­nulóról. Gondoskodnia, hogy el legyen látva iskolaszerekkel, gondoskodnia, hogy legyen ru­hája, hogy legyen egész napra élelme és gon­dozása. Az iskolának nem szabad csak arra szorít­koznia, hogy a tanítást ellátja, de törődnie kell a tanulókkal a tanítás óráin túl is. " Amelyik tanulónak nincs otthon gondozója, annak az is­kolában kell az otthonát megtalálnia addig, amíg az apja és az anyja a gyárban vagy a mezőn dolgozik. Nemcsak ennivalót kell az ilyen gon­dozásra szorultaknak adni, de helyettesíteni kell az otthont abban a tekintetben is, hogy a házifeladatok elkészítésére is meg­legyen a le­hetőségük, hogy a pihenésre, a játszásra is legyen alkalmuk. Az ilyen rendszabályokkal sokkal inkább lehetne az iskolalátogatást biz­tosítani, mint azokkal a büntetésekkel, ame­lyekkel a kultuszminiszter akarja a kultúrát emelni. Szomorú dolog, hogy amikor arról kellene beszélni, tanácskozni és intézkedni, hogy mi­képen kell a népművelést magasabb fokra emelni, akkor még mindig a tanítás legprimi­tívebb feltételeinek a biztosításáról tanácskoz­nak. És amikor már régen a tankötelezettség kiterjesztésének következett volna el az ideje, akkor még mindig arról kell intézkedni, hogy a hatéves gyermekeket­­ ne vonják el az is­kolától! NÉPSZAVA 1921 július 6." Pénzbüntetéssel és elzárással szigorítják az iskoláztatást. * * Hogyan ssaSitawtS m««­ MauSnep István a váeS fegyisaaS»«!. — „Tulssuffoltak a c»p$8-i ..mondja asz Igazs^sQgjfminisiter. Ugy látszik, a nemzetgyűlés tagjai közül so­kan nem vették észre, hogy a négynapos szü­net véget ért: csütörtökön nagyon kevesen je­lentek meg a törvényhozói munkán. Alig 25—30-an. Az ülés elején Bottlik alelnök be­mutatta a pacsai kerületben újból megválasz­tott Drózdy Győző megbízólevelét. Miután harmadszori olvasásban is megszavazták a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslatot, megkezdték az iskoláztatás kötelezettségének szigorításáról szóló javaslat tárgyalását. Cserty József ellenzéki kisgazda volt az első szónok, aki azt fejtegette, hogy a népiskolai ügy el van hanyagolva, az iskolákból a háború óta kaszárnyákat csináltak. A tanítók közül azok, akik a bolsevizmus szolgálatában állot­tak, azért tették ezt, mert a jobb jövőt remél­ték az új berendezkedéstől. A zsidókérdésről beszélvén, megállapította, hogy ezt a közokta­tás fejlesztésével lehet csak rendezni. Gerencsér István kisgazda hangoztatta, hogy emelni kell a falu népének kultúráját. A nép­iskolai ügy statisztikájával foglalkozván, ki­mutatta, hogy a trianoni szerződés folytán 2000-nél több állami iskolát vesztett el az or­szág, amelynek most már csak 900 és egynéhány ilyen iskolája maradt. Indítványt adott be a majorokban és uradalmakban gazdasági is­métlőiskoláknak létesítése céljából. Ezeket az iskolákat azonban azoknak kell föntartaniuk, akik a szülőket dolgoztatják. Magyar Kázmér és Schlachta Margit hozzá­szólásai után Vass kultuszminiszter beszélt. Elsősorban a tanszemélyzetet arra kérte, maradjon türelem­mel, mert a tanítóknak állami skállásba való behozatala és a tanítói nyugdíj ügyében máris tárgyalás­ok indultak meg. Majd azt fejtegette, hogy a magyar fajba nem nevelték bele az is­kolázás iránt­i hajlamot és a múlt kormányza­tok másként gondoskodtak a falu és másként a város iskolai ügyének fejlesztéséről. Ezt a különbözőséget ki kell egyenlíteni, de nem a városok iskoláinak deklasszifikál­ása, hanem inkább a falusi iskolák fölemelése révén. Ami tanyai iskolák létesítését illeti: egyes vidékek különleges helyzete szerint fog cselekedni. Az e tárgyban beadott módosításokat megfontolás tárgyává teszi. Nem híve annak a modern pe­dagógiai elvnek, hogy a vizsgákat az egész vo­nalon el kell törölni. A tanyai internátusokkal ezt célozza, hogy a gyermekeknek az iskola amellett legyen egy napközi otthonuk, hogy a g­yermekeknél­ a két félnap között ne kelljen azamenniök és a napközi otthonban meleg ebédet kapjanak. Végül a javaslat elfogadását kérte. A nemzetgyűlés a javaslatot általánosság­ban elfogadta és a legközelebbi ülést péntek délelőttre tűzte ki, amikor a munkásbiztosítási bíráskodásról szóló javaslat tárgyalását is megkezdik. Ezután Cserty József sürgős interpelláció­ban a béradó behajtása körül történt visszás­ságok orvoslását kérte a pénzügyminisztertől. Sürgős interpelláció Mautner István szök­ése miatt. Még egy sürgős interpellációt terjeszetttek elő ezután. Hornyánszky Zoltán (Friedrich­csoport) Mautner Istvánnak a váci fegyintézet­ből történt, szökését tette szóvá. Szerinte a váci fegyintézetben meglazult a fegyelem és ő úgy tudja, hogy ott a „kommunista és zsidó fog­lyok" vagy másként variálva: a „zsidó-kommu­nista foglyok"... „borzasztó úri módon élnek". Elmondotta Mautner esetét, Mautner­t egy fegyőr kíséretében, bevásárlás céljából, Buda­pestre küldték. — Mautner és a kísérő fegyőr. Balázs István, csudálatramélt­ó módon, civilruhában voltak, a fegyőr oldalfegyver nélkül. Beértek Buda­pestre. Hogy itt mi történt, azt nem tudom. Sok mindenfélét beszél a fáma, de csak pozi­tívumról akarok számot adni. Délután 3 órakor kellett volna találkoznia Mautner Istvánnak a fegyőrrel, addig szabadon járhatott. Három órakor el is ment a fegyőr a kijelölt helyre, de Mautner nem volt ott, most pedig Bécsben van. Háromtól hatig várt ott a fegyőr Mautner ér­kezésére, de hiába. Fölment a főkapitányságra és ott bejelentette az esetet. Kilenc órakor avi­aálták a váci fegyintézetből, hogy egy kommu­nista ellépett. Úgy látszik, hogy Mautner a bevásárlás örve alatt bevásárolta magának a szabadságot. ]Sie játszunk a szavakkal, mert különben kénytelen leszek más bizonyítékok­kal jönni. Elég, ha arra utalok, h­ogy „ebben a hónapban a váci fegyházból tiz­en­nyolc kommunista szökött meg..." Amikor én azon dolgoztam, hogy a csendőr­séget és katonaságot hozzák vissza a fegyházba, akkor a fegyház igazgatója ellenem foglalt ál­lást. Most már tudom, hogy miért. Azt mond­ják, hogy a kommunisták számára a váci fegy­ház eldorádó. Csak fölemlítem, hogy legutóbb megszökött Farkas István, Németh István, két kis, máshonnan János Andor, Heltai Viktor; pedig érdekes, hogy Friedrich István védője, Polónyi Dezső, fölhívta a figyelmét az illetékes hatóságoknak beadványában arra, hogy tudo­mása szerint minden elő van készítve arra, hogy Heltai Viktor meg akar szökni az ország­ból. Azért interpellálok most, hogy arra kérjem a minisztert, hogy nyúljon oda, ahol a tulaj­don képe is baj van. (Szilágyi Lajos: „Nem ér rá, a sajtónovella ügye elfoglalja őt!") Ennek a Mautner Istvánnak szerepe lett volna a Friedrich István ellen most folyamatban levő bűnper tárgyalásánál, mert hiszen a katonai tárgyaláson ő terhelő vallomást tett, azt mon­­­dotta, hogy tud Friedrich ellen terhelő adato­kat szerezni. Erre átkísérték a polgári hatósá­gokhoz, ahol azt mondotta, hogy csak azért vál­lalta ezt a szerepet, hogy minél előbb a polgári bírósághoz kerüljön. A most folyó tárgyaláson fölolvasták ezt a jelzőkönyvet. Hogy miért volt oly szíves a fegyházigazgató Mautnerrel szem­ben, azt nem tudom. Nagyon kérem a miniszter urat, ne papír­forma­ szerint indítsa meg a vizsgálatot, hanem a valóság papján, a fegyház igazgatója ellen is­. Megemlítem még, hogy a közvetítő intézet és a központ nincs telefonnal összekötve. Csak az nem szöl­ik meg, aki nem akar. A mezőgaz­dasági telepről is akkor szöknek meg, amikor jól esik, hiszen nincs messze a határ. Érdekes tünet, hogy a zsidó foglyoknak milyen jó dol­guk van Vácott, valósággal kedvezményben van részük. A letartóztatott földmíves embere­ket nem viszik ki dolgozni a mezőgazdasági telepre, ott csak zsidó foglyok dolgozhatnak. Végül azt­ kérdezi a minisztertől, van-e tudo­mása arról, hogy a váci fegyintézetben a fe­gyelem teljesen meglazult és a június 21-én megszökött Mautner István ügyében megin­dult-e a vizsgálat? Tomcsányi igazságügyminiszter azonnal vá­laszol az interpellációra. Sajnálatos tény, hogy egy Mautner nevű fegyenc megszökött. Súlyos hibának tartom, hogy ez bekövetkezett és azon­nal intézkedtem ez ügyben. A fegyintézet igaz­gatója már nincs a helyén, helyette más áll az intézet élén. A vizsgálat folyik. Hogy mit fog eredményezni, arról ma még nem nyilatkozha­tom. Mautner az igazgatót behálózta, gyönge­ségét kihasználta, valami nagy találmányáról beszélt­, amelyet úgy állított be, hogy ezzel a haza szolgálatára állhat. Leszögezem azt a tényt, hogy én nem helyeslem a dolgot és kö­vetkezmények nélkül nem is maradhat. A kép­viselő úr kifogásolta, hogy a fegyencek össze vannak zárva. (Kerekes Mihály: „Az ártatla­nokat szabadon kell engedni." - Haller István: „A szabadon járókat pedig be kell csukni." -Bassay Károly: „Kire érti ezt? Neveket ké­rünk!") Ez azért van, mert nincs elegendő helyiségünk. "Ruhánk sincs elég, úgy hogy sok rab jár saját ruhájában. Nincs erre még ele­gendő pénzünk, ruhaanyag sincs. Túlzsúfoltság van a börtönökben, ennek oka az, hogy építeni nem tudunk. Hogy Mautner István szabadon járt-e, azt nem tu­dom. Úgy vagyok értesülve, hogy mindig fegyőrrel ment ki. (Dinich Vidtor: „De a jegy- őrnek sem volt egyenruhája."­ Én nem védek senkit. Meg fogom vizsgálni az ügyet és­ se­gíteni fogok a helyzeten, hogy a békebeli álla­potokat minél előbb helyreállítsuk. A nemzetgyűlés többsége tudomásul vette a miniszter válaszát. Az interpelláló és a Fried­rich-csoport többi tagjai nem.­­ Az ülés 143 órakor ért véget. Amihez nem kell kommentár, avagy: „Kiálts és ne szűnj meg!..." Vissza kell térnünk a Fehérvári­ úti nagy beszámolóra, amelyen ismert Benárdunk igéi hangzottak kedden este. Ezúttal azon­ban nem Benárdunk kedvéért van e vissza­térés, mert bármekkora nagy államférfiú­nak tartjuk is őt, miatta nem térnénk el újságunk szerkesztésének ama fontos szem­pontjától, hogy mindent frissiben, a maga idejében. A beszámolón Prohászka Ottokár is tartott beszédet és ezt közöljük az aláb­biakban, teljes részletességgel. Reméljük, olvasóink nem értenek félre minket és tel­jesen megértik azt is, amit Fehérvár láng­lelkű, szelid püspöke mondott — noha nem éppen az ő számukra. ... És szólt Prohászka Ottokár: Azért jelentem meg, hogy az én kedves Be­nárd Ágoston barátomat megtiszteljem és a kegyetek szeretetébe ajánljam. Én is úgy érzek vele ,szemben, mint Horthy Miklós, aki, amikor Benárd visszajött Pak­sból, azt mondotta, hogy ezt nem fogom neki elfelejteni, ezt az áldoza­tot, ezt a nehéz utat, amelyet megjárt. A kor­mányzóval együttérezve, a kormányzóval egyet akarni, a kormányzóval együtt megtisztelni akarni, ebből mindenesetre kiveszem a része­met. De hát itt nemcsak ezért jelentem meg, hanem azért is, mert a próféta azt mondja: Glama et ne secesse! Kiálts és ne szűnj meg! Világíts rá azokra az utakra, amelyeken jár­nunk kell, bátoríts egy olyan nemzet világá­ban, ahol a kishitűség, a kislelkűség olyan ha­mar megszállja az embereket. Mi kitűztük a keresztény nemzeti gondolat zászlaját. Hova? Mondhatom, kitűztük nem a sírunkra, mert hála Istennek, még nem temettek el, hanem ki­tűztük a nyílt sírnak fölhányt hantjára! És akik átérezték, hogy egy nemzet mést csak egy lépésnyire van a haláltól, átérezték a vég ret­tenetes borzalmát, okvetlenül ráesküsznek arra a zászlóra, kitartanak ezen az úton, a magyar kereszténység, a keresztény magyar­ság mentésének útján. Mit akar az a sok front, a keresztény nem­zeti pártok és ide számítom a kisgazda­pártot is? Akarják a magyarságot talpraállítani, a ma­gyar királyságot a szent korona felséges bűv­körébe­n előállítani. (Lelkes éljenzés.) Akarják a szociális életet megreformálni, akarják a munkásságot keblükre ölelni. (Éljenzés és taps.) Akarják a félreértés füstfellegét szétosz­latni, boldogabb hont, hazát, nemzedéket­ akar­nak ennek a sokat szenvedett magyarságnak. Hát mi ezt akartuk! És mit értünk el? Hogy a keresztény front egysége miért szükséges, azt láthatjuk, látjuk, hogy a liberalizmus és a zsidó liberalizmus hogyan szivárog be a politi­kába, hogyan emeli föl a fejét — az ember szinte termométerrel mutathatja ki, — egyre szemtelen­ebbü­l a parlamentben. Láthatjuk, hogy ott ideológok vannak, akik ezelőtt is voltak. Láthatják, hogy ott a szegé­nyeket arról a bizonyos oldalról sohasem vé­dik, hanem védik azokat, akik Magyarorszá­gon igazán a legszegényebbek, legsoványabbak, a földönfutók (Derültség.), akik egyáltalában Budapesten egyetlenegy házzal sem bírnak, akik részvénytársaságokban, úgy látszik, egyetlenegy részvényt sem jegyeztek (Derült­ség.), szóval az az áldott nép, amely a kultúrá­nak vértanúja. Láthatják, hogy a mi intelli­genciánk is mennyire meg van fertőzve a zsidó liberális újságok titkos tatárjárásával, mert lehetetlenség, hogy ez a közönség nem évszámra, hanem évtizedszámr­a magába ve­gye azokat a gondolatokat, amelyek a keresz­ténységgel szemben a blazírt világnézetet tük­röztetik, amelyek egyáltalán képtelenek fölemel­kedni arra a nívóra, amely nívót a keresztény nyugateurópai kultúra megteremtett, amelyek képtelenek együttérezni velünk még akkor is, ha a hazáról beszélnek, még akkor is, ha a magyar nyelv szeretetéről beszélnek, ha köl­tőinket dicsőítik, de miféle költőket. Lehetet­lenség, hogy egy olvasóközönség ne adja meg magát ennek a lélekmérgezésnek, ennek az eszmény- és gondolateltolódásnak. Hát, mit gondolnak önök, hogy megbízhatom­ én Bródy Sándort Assisi Szent Ferenc­­ életrajzá­nak megírásával vagy Szomaházyt és más eze­ket az üstökűeket, ezeket a felséges lán­geszüe­ket a középkori Isten kegyelméből való király­ság ismertetésével? Képtelenek rá. Képtelení­tik önmagukat ezeknek a nagy gondolatoknak fölértésére, ezeknek a felséges értékeknek át­érzésére, ha ilyen blazírt, lezüllött gondolat­emlőkön, ha tinta zsidóknak kalamárisan élnek. Nekünk meg kell értenünk, mi az a sajtó­szabadságok megregulázása. Mélyen tisztelt

Next