Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)
1921-07-01 / 142. szám
2 tettük — a gyermeknek lehetővé kell tenni a tanulást. Gondoskodnia kell az iskolának a tanulóról. Gondoskodnia, hogy el legyen látva iskolaszerekkel, gondoskodnia, hogy legyen ruhája, hogy legyen egész napra élelme és gondozása. Az iskolának nem szabad csak arra szorítkoznia, hogy a tanítást ellátja, de törődnie kell a tanulókkal a tanítás óráin túl is. " Amelyik tanulónak nincs otthon gondozója, annak az iskolában kell az otthonát megtalálnia addig, amíg az apja és az anyja a gyárban vagy a mezőn dolgozik. Nemcsak ennivalót kell az ilyen gondozásra szorultaknak adni, de helyettesíteni kell az otthont abban a tekintetben is, hogy a házifeladatok elkészítésére is meglegyen a lehetőségük, hogy a pihenésre, a játszásra is legyen alkalmuk. Az ilyen rendszabályokkal sokkal inkább lehetne az iskolalátogatást biztosítani, mint azokkal a büntetésekkel, amelyekkel a kultuszminiszter akarja a kultúrát emelni. Szomorú dolog, hogy amikor arról kellene beszélni, tanácskozni és intézkedni, hogy miképen kell a népművelést magasabb fokra emelni, akkor még mindig a tanítás legprimitívebb feltételeinek a biztosításáról tanácskoznak. És amikor már régen a tankötelezettség kiterjesztésének következett volna el az ideje, akkor még mindig arról kell intézkedni, hogy a hatéves gyermekeket ne vonják el az iskolától! NÉPSZAVA 1921 július 6." Pénzbüntetéssel és elzárással szigorítják az iskoláztatást. * * Hogyan ssaSitawtS m«« MauSnep István a váeS fegyisaaS»«!. — „Tulssuffoltak a c»p$8-i ..mondja asz Igazs^sQgjfminisiter. Ugy látszik, a nemzetgyűlés tagjai közül sokan nem vették észre, hogy a négynapos szünet véget ért: csütörtökön nagyon kevesen jelentek meg a törvényhozói munkán. Alig 25—30-an. Az ülés elején Bottlik alelnök bemutatta a pacsai kerületben újból megválasztott Drózdy Győző megbízólevelét. Miután harmadszori olvasásban is megszavazták a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslatot, megkezdték az iskoláztatás kötelezettségének szigorításáról szóló javaslat tárgyalását. Cserty József ellenzéki kisgazda volt az első szónok, aki azt fejtegette, hogy a népiskolai ügy el van hanyagolva, az iskolákból a háború óta kaszárnyákat csináltak. A tanítók közül azok, akik a bolsevizmus szolgálatában állottak, azért tették ezt, mert a jobb jövőt remélték az új berendezkedéstől. A zsidókérdésről beszélvén, megállapította, hogy ezt a közoktatás fejlesztésével lehet csak rendezni. Gerencsér István kisgazda hangoztatta, hogy emelni kell a falu népének kultúráját. A népiskolai ügy statisztikájával foglalkozván, kimutatta, hogy a trianoni szerződés folytán 2000-nél több állami iskolát vesztett el az ország, amelynek most már csak 900 és egynéhány ilyen iskolája maradt. Indítványt adott be a majorokban és uradalmakban gazdasági ismétlőiskoláknak létesítése céljából. Ezeket az iskolákat azonban azoknak kell föntartaniuk, akik a szülőket dolgoztatják. Magyar Kázmér és Schlachta Margit hozzászólásai után Vass kultuszminiszter beszélt. Elsősorban a tanszemélyzetet arra kérte, maradjon türelemmel, mert a tanítóknak állami skállásba való behozatala és a tanítói nyugdíj ügyében máris tárgyalások indultak meg. Majd azt fejtegette, hogy a magyar fajba nem nevelték bele az iskolázás iránti hajlamot és a múlt kormányzatok másként gondoskodtak a falu és másként a város iskolai ügyének fejlesztéséről. Ezt a különbözőséget ki kell egyenlíteni, de nem a városok iskoláinak deklasszifikálása, hanem inkább a falusi iskolák fölemelése révén. Ami tanyai iskolák létesítését illeti: egyes vidékek különleges helyzete szerint fog cselekedni. Az e tárgyban beadott módosításokat megfontolás tárgyává teszi. Nem híve annak a modern pedagógiai elvnek, hogy a vizsgákat az egész vonalon el kell törölni. A tanyai internátusokkal ezt célozza, hogy a gyermekeknek az iskola amellett legyen egy napközi otthonuk, hogy a gyermekeknél a két félnap között ne kelljen azamenniök és a napközi otthonban meleg ebédet kapjanak. Végül a javaslat elfogadását kérte. A nemzetgyűlés a javaslatot általánosságban elfogadta és a legközelebbi ülést péntek délelőttre tűzte ki, amikor a munkásbiztosítási bíráskodásról szóló javaslat tárgyalását is megkezdik. Ezután Cserty József sürgős interpellációban a béradó behajtása körül történt visszásságok orvoslását kérte a pénzügyminisztertől. Sürgős interpelláció Mautner István szökése miatt. Még egy sürgős interpellációt terjeszetttek elő ezután. Hornyánszky Zoltán (Friedrichcsoport) Mautner Istvánnak a váci fegyintézetből történt, szökését tette szóvá. Szerinte a váci fegyintézetben meglazult a fegyelem és ő úgy tudja, hogy ott a „kommunista és zsidó foglyok" vagy másként variálva: a „zsidó-kommunista foglyok"... „borzasztó úri módon élnek". Elmondotta Mautner esetét, Mautnert egy fegyőr kíséretében, bevásárlás céljából, Budapestre küldték. — Mautner és a kísérő fegyőr. Balázs István, csudálatraméltó módon, civilruhában voltak, a fegyőr oldalfegyver nélkül. Beértek Budapestre. Hogy itt mi történt, azt nem tudom. Sok mindenfélét beszél a fáma, de csak pozitívumról akarok számot adni. Délután 3 órakor kellett volna találkoznia Mautner Istvánnak a fegyőrrel, addig szabadon járhatott. Három órakor el is ment a fegyőr a kijelölt helyre, de Mautner nem volt ott, most pedig Bécsben van. Háromtól hatig várt ott a fegyőr Mautner érkezésére, de hiába. Fölment a főkapitányságra és ott bejelentette az esetet. Kilenc órakor aviaálták a váci fegyintézetből, hogy egy kommunista ellépett. Úgy látszik, hogy Mautner a bevásárlás örve alatt bevásárolta magának a szabadságot. ]Sie játszunk a szavakkal, mert különben kénytelen leszek más bizonyítékokkal jönni. Elég, ha arra utalok, hogy „ebben a hónapban a váci fegyházból tizennyolc kommunista szökött meg..." Amikor én azon dolgoztam, hogy a csendőrséget és katonaságot hozzák vissza a fegyházba, akkor a fegyház igazgatója ellenem foglalt állást. Most már tudom, hogy miért. Azt mondják, hogy a kommunisták számára a váci fegyház eldorádó. Csak fölemlítem, hogy legutóbb megszökött Farkas István, Németh István, két kis, máshonnan János Andor, Heltai Viktor; pedig érdekes, hogy Friedrich István védője, Polónyi Dezső, fölhívta a figyelmét az illetékes hatóságoknak beadványában arra, hogy tudomása szerint minden elő van készítve arra, hogy Heltai Viktor meg akar szökni az országból. Azért interpellálok most, hogy arra kérjem a minisztert, hogy nyúljon oda, ahol a tulajdon képe is baj van. (Szilágyi Lajos: „Nem ér rá, a sajtónovella ügye elfoglalja őt!") Ennek a Mautner Istvánnak szerepe lett volna a Friedrich István ellen most folyamatban levő bűnper tárgyalásánál, mert hiszen a katonai tárgyaláson ő terhelő vallomást tett, azt mondotta, hogy tud Friedrich ellen terhelő adatokat szerezni. Erre átkísérték a polgári hatóságokhoz, ahol azt mondotta, hogy csak azért vállalta ezt a szerepet, hogy minél előbb a polgári bírósághoz kerüljön. A most folyó tárgyaláson fölolvasták ezt a jelzőkönyvet. Hogy miért volt oly szíves a fegyházigazgató Mautnerrel szemben, azt nem tudom. Nagyon kérem a miniszter urat, ne papírforma szerint indítsa meg a vizsgálatot, hanem a valóság papján, a fegyház igazgatója ellen is. Megemlítem még, hogy a közvetítő intézet és a központ nincs telefonnal összekötve. Csak az nem szölik meg, aki nem akar. A mezőgazdasági telepről is akkor szöknek meg, amikor jól esik, hiszen nincs messze a határ. Érdekes tünet, hogy a zsidó foglyoknak milyen jó dolguk van Vácott, valósággal kedvezményben van részük. A letartóztatott földmíves embereket nem viszik ki dolgozni a mezőgazdasági telepre, ott csak zsidó foglyok dolgozhatnak. Végül azt kérdezi a minisztertől, van-e tudomása arról, hogy a váci fegyintézetben a fegyelem teljesen meglazult és a június 21-én megszökött Mautner István ügyében megindult-e a vizsgálat? Tomcsányi igazságügyminiszter azonnal válaszol az interpellációra. Sajnálatos tény, hogy egy Mautner nevű fegyenc megszökött. Súlyos hibának tartom, hogy ez bekövetkezett és azonnal intézkedtem ez ügyben. A fegyintézet igazgatója már nincs a helyén, helyette más áll az intézet élén. A vizsgálat folyik. Hogy mit fog eredményezni, arról ma még nem nyilatkozhatom. Mautner az igazgatót behálózta, gyöngeségét kihasználta, valami nagy találmányáról beszélt, amelyet úgy állított be, hogy ezzel a haza szolgálatára állhat. Leszögezem azt a tényt, hogy én nem helyeslem a dolgot és következmények nélkül nem is maradhat. A képviselő úr kifogásolta, hogy a fegyencek össze vannak zárva. (Kerekes Mihály: „Az ártatlanokat szabadon kell engedni." - Haller István: „A szabadon járókat pedig be kell csukni." -Bassay Károly: „Kire érti ezt? Neveket kérünk!") Ez azért van, mert nincs elegendő helyiségünk. "Ruhánk sincs elég, úgy hogy sok rab jár saját ruhájában. Nincs erre még elegendő pénzünk, ruhaanyag sincs. Túlzsúfoltság van a börtönökben, ennek oka az, hogy építeni nem tudunk. Hogy Mautner István szabadon járt-e, azt nem tudom. Úgy vagyok értesülve, hogy mindig fegyőrrel ment ki. (Dinich Vidtor: „De a jegy- őrnek sem volt egyenruhája." Én nem védek senkit. Meg fogom vizsgálni az ügyet és segíteni fogok a helyzeten, hogy a békebeli állapotokat minél előbb helyreállítsuk. A nemzetgyűlés többsége tudomásul vette a miniszter válaszát. Az interpelláló és a Friedrich-csoport többi tagjai nem. Az ülés 143 órakor ért véget. Amihez nem kell kommentár, avagy: „Kiálts és ne szűnj meg!..." Vissza kell térnünk a Fehérvári úti nagy beszámolóra, amelyen ismert Benárdunk igéi hangzottak kedden este. Ezúttal azonban nem Benárdunk kedvéért van e visszatérés, mert bármekkora nagy államférfiúnak tartjuk is őt, miatta nem térnénk el újságunk szerkesztésének ama fontos szempontjától, hogy mindent frissiben, a maga idejében. A beszámolón Prohászka Ottokár is tartott beszédet és ezt közöljük az alábbiakban, teljes részletességgel. Reméljük, olvasóink nem értenek félre minket és teljesen megértik azt is, amit Fehérvár lánglelkű, szelid püspöke mondott — noha nem éppen az ő számukra. ... És szólt Prohászka Ottokár: Azért jelentem meg, hogy az én kedves Benárd Ágoston barátomat megtiszteljem és a kegyetek szeretetébe ajánljam. Én is úgy érzek vele ,szemben, mint Horthy Miklós, aki, amikor Benárd visszajött Paksból, azt mondotta, hogy ezt nem fogom neki elfelejteni, ezt az áldozatot, ezt a nehéz utat, amelyet megjárt. A kormányzóval együttérezve, a kormányzóval egyet akarni, a kormányzóval együtt megtisztelni akarni, ebből mindenesetre kiveszem a részemet. De hát itt nemcsak ezért jelentem meg, hanem azért is, mert a próféta azt mondja: Glama et ne secesse! Kiálts és ne szűnj meg! Világíts rá azokra az utakra, amelyeken járnunk kell, bátoríts egy olyan nemzet világában, ahol a kishitűség, a kislelkűség olyan hamar megszállja az embereket. Mi kitűztük a keresztény nemzeti gondolat zászlaját. Hova? Mondhatom, kitűztük nem a sírunkra, mert hála Istennek, még nem temettek el, hanem kitűztük a nyílt sírnak fölhányt hantjára! És akik átérezték, hogy egy nemzet mést csak egy lépésnyire van a haláltól, átérezték a vég rettenetes borzalmát, okvetlenül ráesküsznek arra a zászlóra, kitartanak ezen az úton, a magyar kereszténység, a keresztény magyarság mentésének útján. Mit akar az a sok front, a keresztény nemzeti pártok és ide számítom a kisgazdapártot is? Akarják a magyarságot talpraállítani, a magyar királyságot a szent korona felséges bűvkörében előállítani. (Lelkes éljenzés.) Akarják a szociális életet megreformálni, akarják a munkásságot keblükre ölelni. (Éljenzés és taps.) Akarják a félreértés füstfellegét szétoszlatni, boldogabb hont, hazát, nemzedéket akarnak ennek a sokat szenvedett magyarságnak. Hát mi ezt akartuk! És mit értünk el? Hogy a keresztény front egysége miért szükséges, azt láthatjuk, látjuk, hogy a liberalizmus és a zsidó liberalizmus hogyan szivárog be a politikába, hogyan emeli föl a fejét — az ember szinte termométerrel mutathatja ki, — egyre szemtelenebbül a parlamentben. Láthatjuk, hogy ott ideológok vannak, akik ezelőtt is voltak. Láthatják, hogy ott a szegényeket arról a bizonyos oldalról sohasem védik, hanem védik azokat, akik Magyarországon igazán a legszegényebbek, legsoványabbak, a földönfutók (Derültség.), akik egyáltalában Budapesten egyetlenegy házzal sem bírnak, akik részvénytársaságokban, úgy látszik, egyetlenegy részvényt sem jegyeztek (Derültség.), szóval az az áldott nép, amely a kultúrának vértanúja. Láthatják, hogy a mi intelligenciánk is mennyire meg van fertőzve a zsidó liberális újságok titkos tatárjárásával, mert lehetetlenség, hogy ez a közönség nem évszámra, hanem évtizedszámra magába vegye azokat a gondolatokat, amelyek a kereszténységgel szemben a blazírt világnézetet tükröztetik, amelyek egyáltalán képtelenek fölemelkedni arra a nívóra, amely nívót a keresztény nyugateurópai kultúra megteremtett, amelyek képtelenek együttérezni velünk még akkor is, ha a hazáról beszélnek, még akkor is, ha a magyar nyelv szeretetéről beszélnek, ha költőinket dicsőítik, de miféle költőket. Lehetetlenség, hogy egy olvasóközönség ne adja meg magát ennek a lélekmérgezésnek, ennek az eszmény- és gondolateltolódásnak. Hát, mit gondolnak önök, hogy megbízhatom én Bródy Sándort Assisi Szent Ferenc életrajzának megírásával vagy Szomaházyt és más ezeket az üstökűeket, ezeket a felséges lángeszüeket a középkori Isten kegyelméből való királyság ismertetésével? Képtelenek rá. Képtelenítik önmagukat ezeknek a nagy gondolatoknak fölértésére, ezeknek a felséges értékeknek átérzésére, ha ilyen blazírt, lezüllött gondolatemlőkön, ha tinta zsidóknak kalamárisan élnek. Nekünk meg kell értenünk, mi az a sajtószabadságok megregulázása. Mélyen tisztelt