Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)

1921-12-01 / 270. szám

2 A kisgazdapártot az egységes párt elleni el­határozásában — folytatta a kiisgazdavezér — nem vezették e személyi szempontok. Arra az esetre, ha Bethlen kisebbségi kormánnyal jönne, még nem tudná megmondani, hogy a kis­gazdapárt milyen álláspontot foglalna el; ezt a párt­ később döntené­vel. Hogy a nemzetgyű­lés feloszlatása esetén minő választójog alap­ján rendeljék el az új választásokat, az sze­rinte nehéz kérdés, mert Bethlen tudni se akar a Friedrich-féle választói jogosultságról, vi­szont az 1918. évi választói törvényt a kis­gazdapárt szűkkeblűnek találja; azoktól pél­dául, akik a háború idején katonáskodtak, nem szabadna megvonni a választói jogosultságot. Hangoztatta még, hogy ő Bethlennel nem ke­reste a szakítást, de erkölcsi lehetetlenség lett volna számára, föláldozni a kisgazdapárt­ot­ Í NÉPSZAVA veit, mert hiszen ezeknek az elveknek alakján ajándékozta meg őket a né­p bizalmával. A­ kis­gazdapárt egyelőre várakozó állásponton van, a dezignált miniszterelnök terveit még nem ismerik... * A dezignált miniszterelnök, mielőtt a kor­mányzóhoz kihallgatásra ment volna, egész sor politikussal tárgyalt Fogadta a­ kereszténypárt vezéreit, akik a párt határozatát közölték vele, megbeszélést folytatott továbbá az egységes pártalakulás kisgazdahíveivel, Rubinek Gyulával, Tomcsányival és másokkal. Sokan lehetségesnek tartják, hogy Bethlen most már a keresztény egyesülésre akar támaszkodni és velük, a disszidensekkel meg Rubinékékkel akarja megvalósítani az egységes pártot Ez esetben nagyatádi Szabóék ellenzékbe men­nének. Harc a válaszfélig elsiktasztása ellen. Mi Polgárok­ és Munkások Szövetsége a Jogrendért és a közszallásiságokért. Nem tartható fönn már az erőszak uralma. A Polgárok és Munkások Szövetségének tagjai a VII. kerületi Függetlenségi Párt he­lyiségében társasvacsorára jöttek össze. Az összejövetelen az ellenzéki képviselők és poli­tikusok közül számosan vettek részt. Több be­széd hangzott el. Ugron Gábor nemzetgyűlési képviselő szólalt föl először, aki részletesen fejtegette a Polgá­rok és Munkások Szövetségének céljait. Min­denekelőtt rámutatott a kormányzati rendszer ama hibáira, amelyek az országot­­ végzet­szerűen a pusztulásba viszik. A liberális blok megalakulása óta hangoztatja, hogy szabadság­jogok nélkül, jogrend nélkül bel- és külpoliti­kai szempontból, egyaránt lezüllik az ország és gazdaságilag tönkremegy. A miniszterelnök most programjában ugyan­azt kénytelen hangoztatni, amit e szövetség­ben tömörültek elejétől fogva hirdetnek. A dolgozók nem bíznak az ígéretek meg­valósulásában, mert azok teljesítésére képtelenek azok a poli­tikusok, akik működésük egész ideje alatt a most hirdetett programnak az ellenkezőjét csi­­nálták. A miniszterelnök jobb- és baloldali forradalmároknak nevez bennünket — mon­datta —, amikor mi a törvényes jogrend helyre­állítását követeljük. Ha ez forradalom, ha a forradalom az, hogy közszabadságokat, va­gyon- és személybiztonságot követelünk,­ akkor­­büszkén vállaljuk ezt a jelzőt. Minket mumu­sokként állítanak oda, amikor az egységes pár­tot akarják összekovácsolni, de ezzel csak a saját impotenciájukat akarják leplezni. Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő be­szélt ezután. A dezignált miniszterelnök — mondotta — megfújta a harsonát, hogy össze kell fogni a pártoknak a közös veszedelem el­len és ez alatt természetesen minket ért. Ha megnézzük közelebbről, hogy miért kell össze­fogni, akkor kitűnik, hogy szért kell neki az egységes párt, hoggy az erdélyi mágnások hatalma megerősödjék, ho­gy uralomra jussanak. Azért ragaszkodnak olyan görcsösen a hatalomhoz a mai vezető politikusok és azért nem akarják otthagyni a­ helyüket A Népszava fegyver a munkáskezekben. Azért be­szélnek veszedelemről, m­ert félnek a leszámo­lástól és érzik, hogy recseg-roppa az ő kor­mányzati rendszerük. A dezignált miniszter­elnök a régi munkapárti politikát akarja újra uralomra juttatni, Tisza szerepét akarja eljátszani Bethlen tehetség és jóhiszeműség nélkül. Aki pedig be­csületesen küzd a visszaélések ellen, arra azt mondják, hogy a bécsi emigránsok közé való és azoknak a cinkosa. Mindez pedig csak azért mert a börtönök megnyitását akarjuk, köz­szabadságokat, emberi jogokat követelünk. A kereszténypárt eldobta másától a demokrá­ciát, amelyet elindulásakor hirdetett Ezt mutatná az is hogy amikor Bethlen kijelentette, hogy a Wekerle-választó jog alapján akarja a vá­lasztásokat, egy szavuk sem volt ellene. Nekik csak a hatalom a fontos A népszava a m­arsistásságé ! Olvassés terjesssétcek! Egységes pártról beszél­nek és azon vitatkoznak," hogy a kisgazdapárt föntartsa-e a kereteit vagy nem. Pedig nem­ ez a fontos, hanem a választójog. Ennek az eb sikkasztása ellen szállunk síkra és az ellen kell fölemelnünk tiltakozó szavunkat. Mi azonban nem félünk ettől sem, hoz­hatnak akármit mert a vége az lesz, hogy m­enniök kell. Az ország lakossága megelégelte a szenve­dései­­et és szabad akar lenni. Itt az ideje, amikor nem lehet tovább fön­tartani az erőszak , a fe­lőtlenség uralmát. Farkas István elvtárs beszéde következett ezután. Mi nem szégyeljük a forra­dalmi jelzőt — mondotta —, de az októberi forradalom nem volt forradalom, hanem a monarchia összeomlása. A Népszava a mában küzd a jövendőért. Kibékülésről beszélnek, miközben­­tovább folyik az internálás, a besúgás, tovább folynak a letartóztatások és minden vonalon fönnáll a jelentkezési kényszer. Ezzel az emberek tíz­ezreit keserítik el végleg és hajtják a végső elkeseredésbe. Sajtószabadságot és közszabadságokat ígérnek könyöradomány­képen és ez mutatja legjobban, hogy milyen erkölcsi alapon állanak. Ural­mukkal csak tetézik a múlt bűneit, csak azért, hogy a saját hatalmukat megtarthas­sák. Most, amikor újra ígérgetnek, ismét nem lehet bízni a jóhiszeműségükben. Becsületes, az ország érdekében való politika kell ide és akkor a munkásság is kiveszi a részét az újjá­építés munkájából. - Munkás ort álljatok a Népszava mellé!­ ­ Még többen szólaltak föl ezután és a fölszólalók va­lamennyien a­­köziszabadságok szükségességé­ről, a sajtó- és gyülekezési jog helyreállításá­ról és egyéb fontos ügyekről mondották el vé­leményüket Harding rendszeresíteni akarja a washingtoni konferenciát. * Kína a külföldiek kÜVönjogainak az el­tör­ését követeli. (Bécs, november 30.) A „Mittagsjournal" je­lenti Washingtonból. Harding elnök most hi­vatalos formában azzal a javaslattal lépett a külföldi szövetségek elé, hogy a jelenlegi érte­kezletet alakítsák át állandó évenkénti kon­ferenciává amelyen évről-évre letárgyalnák mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzetek jó egyetértését megzavarhatnák. Az elnök hozzáteszi, hogy különböző személyiségekkel tárgyalt erről a tervről és a válaszok meg­erősítették azt a reményét, hogy szándékával az egész világ egyetért. Harding amellett van, hogy azok a kis államok is, amelyek most nem vettek részt az értekezleten, elküldjék majd ezekre a megbeszélésekre képviselőiket ((,M. T. I.") (Washington, november 3.9.) A kilenc hata­lom bizottsága azzal a feltétellel mondott le az exterritorialitás jogáról Kínában, valamint a kínai külföldi törvényszékekről, hogy ha a kiküldött nemzetközi vizsgáló bizottság ki­elégítőnek találja a kínai jogszolgáltatást A bizottság továbbá tárgyalta Kínának azt a követelését, hogy vonják vissza az idegen csa­patokat. A kiküldöttek elvben a visszavonás mellett, vannak, ennek a pontnak a tárgyalását azonban egy későbbi ülésen fogják tárgyalni. Az öt nagyhatalom tengerészeti szakértőinek ülését szerdára napolták el. („M. T. I.") WWWVWSA/WWAZXAAAAAAA^^^^Ayx^AA/WAAAA^AAAAAAAA/XAAA/ Dem­okrata csoportosulás az olasz parlament­ben. Római lapok jelentése szerint a parla­ment demokrata, szocialista és liberális cso­portja demokrata csoport néven egyesültek. A háznak ez lesz számra a legerősebb csoportja. („M. T. L") 1921 december 1. A politikai párt, mint kultúrintézmény. A keresztény községi párt kedden este győ­zelmi tort ült új helyiségében, amelyet a fő­városi könyvtártól hódított el. Ezen az ünnepi vacsorán történt hogy a párt egyik tagja meg­állapította azt az eddig ismeretlen tényt, hogy a keresztény községi párt kultúrintézmény. Ezzel a megállapítással pedig a városnak ez a kiváló atyja azt akarta bebizonyítani, hogy a kultúrán nem esett semmi sérelem azzal, hogy a fővárosi könyvtár fiókját kitették és helyébe a pártkaszinót telepítették. Hát nézzük csak, hogyan is állunk azzal a kultúrintézménnyel? A politikai párt nem intézmény, csupán tes­tület, alakulat, tehát kultúrintézmény sem le­het. Viszont azonban a politikai párt vagy más érdekképviselet állhat a kultúra szolgálatában, működésével szolgálhatja a kultúra fejlődésé­nek, a kulturális haladásnak az érdekeit. A szociáldemokrata párt és a munkásszak­szervezetek mindig hirdették, hogy ők a kultú­rát szolgálják és a kulturális haladásnak akarnak az eszközei lenni. Ez nem privilé­giuma a szociáldemokrata pártnak s nem privi­légiuma a szakszervezeteknek. De mennyivel, hány ezerszer inkább kulturtényező, noha nem dicsekszik vele, mint a keresztény községi párt amelyik egyre ezt hallatja magáról. A szociáldemokrata párt a tanító, fölvilágosító füzeteknek ezreit terjesztette a magyar mun­kások között A párt könyvkereskedése a nép­szerű tudományos munkák s a legtisztább iro­dalmi művek kiadásával keltette föl és tartotta állandóan ébren a munkásokban a tanulásra, az olvasásra való készséget. A szakszervezetek valóságos műhelyei a népkultúrának. A betű­vetéstől az egyetemi színvonalú tanításig fo­lyik évtizedeken keresztül a tudományos mun­kálkodás a szakszervezetekben. A szaklapok, a könyvtárak, a szaktanfolyamok mind-mind a kultúrát terjesztik, emellett folyik az iro­dalmi és művészeti nevelés, aminek csupán az eszközök hiányossága vet akadályokat Aztán a szakszervezetek egyéb munkája. Amikor a munkásokat kiemelték az örökös robotból, amikor az emberséges bérért és az emberi életet lehetővé tevő munkaidőért har­coltak, akkor teremtették meg tulajdonképen az egész munkásosztály számára a kultúra befogadásának a lehetőségeit. A szakszerveze­tek működése nyomán javultak meg a mun­kások lakásviszonyai, a munkások egészségi viszonyai, a szakszervezetek rombolták le és rombolják le még ma is a munkások káros, rossz szokásait, a szakszervezetek munkája nyomán vonult be a föl­világo­so­dottság, az ol­vasás szeretete, a kultúra megismerése a mun­kások családjába és hajlékába. És ebben a munkában a szociáldemokrata párt segítette mindig a szakszervezeteket azzal, hogy a mű­ködésük elé tornyosodott politikai akadályok elhárításáért, a politikai szabadságokért és a gazdasági küzdelmek szabadságáért harcolt. És mit tett ezzel szemben a keresztény köz­ségi párt? Vagy tejtestvére, a keresztény nem­zeti egyesülés? Mit tettek és mit tesznek ők a nép nevelése, a nép életszínvonalának eme­lése, a kultúra terjesztése érdekében? Talán Haller István úr és a fővárosi Zilahi Kissek iskolapolitikáját mondhatjuk ilyennek? Vagy ha ezt nem, hát mit? Talán a szociálpolitiká­jukat? Sipőcz úrnak a munkanélküliekről való gondoskodása bizonyára nagyon alkalmas arra, hogy a munkásnép kulturszínvonalát emelje. És a többi nagy alkotásuk, amit az or­szágban és a fővárosban két évi uralkodásuk alatt meghonosítottak. Nézzük csak, milyen nagyszerűt alkottak a fővárosi lakásviszonyok terén! Milyen nagyszerűen megjavították a fővárosi kórházakat Milyen sokat tettek, hogy az iskolásgyermekeknek a tanulást meg­köny­nyítsék, na mindent elkövettek, hogy a nép­nek jó könyveket juttassanak, hogy lehetővé tegyék nekik a színházak látogatását, a zenei nagy alkotások magismerését és megértését. Ha mindezt megtették volna, vagy ha csak a törekvés meg lett volna bennük akár csak gondolatban is, hogy ilyesmit tegyenek, akkor állíthatnák maguikról, hogy ők is tényezői a kultúrának. De minthogy ennek pontosan az ellenkezőjét cselekedték, ennélfogva a kultúrá­ról s a kultúrával kapcsolatban önmagukról semmit se beszéljenek. WlillCT kötelessége mindenkinek agl«­HUJ I táSen­ a magyarországi szo­! I - - ciáldemokrácia központi napi* kl­lQi­OSBn lapja, a Népszava érdekében.

Next