Népszava, 1922. február (50. évfolyam, 26–48. sz.)

1922-02-01 / 26. szám

1922 február 1. NÉPSZAVA 5 Szterényi is Műhely bírálata az iparl©r¥Éo^rol * * Enterpeláció és miniszteri válasz a Lak­ásBitvafialról. A nemzetgyű­lés keddi ülését délelőtt Vili óraikor nyitotta meg Gaál elnök, jelentvén, hogy a Lakáshivatal ügyében Bródy Ernőnek sürgős interpelláció megtartására adott enge­délyt Bródy e­ mikor kérte, a tanácskozók­épesség megállapítását s minthogy kevesen volta­k je­len, az ülést föl kellett függeszteni. Az ülésnek újból történt megnyitásakor Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter beterjesztette a fehér­foszforral való gyufagyártás eltiltására vonat­kozó javaslatot. . Következett az ipartörvény részletes tárgyalása. Az 1. szakasznál Szterényi József volt az első fölszólaló. Rámutatott, hogy a kisipar erős té­nyezője a kultúrának s cáfolta, mintha Matte­kovitsék tönkre akarták volna tenni a kisipart. Abból, hogy a magyarság­ az első századokban a­­betelepedett idegen iparosok mesterségét át­vette, erkölcsi hátrány nem­ származott a ma­gyarságra. Hangoztatta, hogy szükség van erélyes iparfejlesztő akció megindítására, til­takozott az ellen, mintha a liberális rendszer nem akarta volna törvénybe iktatni a kisipar támogatását. Az lehet, hogy a liberalizmusnak voltak visszaélései, de a keresztény irányzat­nak azok ártanak a legtöbbet, akik szemet hunynak visszaélései fölött Szóló nem ellen­sége a szövetkezeti eszmének, sőt ő indította meg az akciót a kisipari szövetkezetek érdeké­ben. A szövetkezeti alakulatoknak sok ferde hajtása is a­kadt, sok üzem csak azért alakult át szövetkezetté, hogy támogatható legyen. Ez a gyakorlat a Központi Hitelszövetkezetnek 7—8.000.000 korona kárt okozott, amelyet azután az államnak kellett megfizetni, a kisipart a je­lenlegi rendszer nem támogatta­ A hads­ereg ruhaszükségletének szállítása nem adatott a kisipari szövetkezeteknek, hanem a nagyipar­nak, a tiszteik mérték utáni ruhaszükségletei­nél és a vámőrök ruhabeszerzésénél hasonló­kép történt . Foglalkozott ezután a Központi Hitelszövet­kezet lapjár­a­k, a „Magyar Szövetkezés"-nek azzal a reá is sértő beállításával, hogy a nagy­tőkés érdekeltségeknek a törvényhozó testület­ben ülő tagjai támadják a kormányt mert né­hány morzsát juttatott a szövetkezeteknek. A valóság az, hogy amikor a kormányon volt a gyáripar nem részesült jelentékeny támogatás­ban, ezért visszautasítja a lapokban foglalt vá­dat Bírálván a javaslatot, megállapította, h­ogy Bulgária és Románia törvényhozása se megy annyira a képesítési kényszerben, mint ez a ja­vaslat. Veszedelmes a javaslatban a rendeleti uton való intézkedések túltengése. Kijelentette ezután, hogy a kapitalizmus túlságos védelme soha, a legvadabb liberális korszakban sem volt akkora, mint ma, a keresztény irányzat alatt (Ereki Károly itt egymás után többször idegesen közbeszólt, amire közte és a szónok között éles összeütkö­zés támadt. Csaik az elnök beavatkozása vetett végett a szóharcnak.) Bírálta a javaslatnak a képesítésre vonatkzó intézkedéseit (Bródy Ernő: „Méter a manikűrözés is képesítéshez lesz kötve!") Miért nem követik, kérdezte, a­ szerb példát amely szerint a kereskedést is képesí­tésihez kötik? A javaslaton végigvonul a nu­merus clausus elve. (Haller István: „Hány ke­resztény van a ban­kokba­al!") A kisipar támo­gatásánál nem szabad partiszempontoknak érvé­nyesülniük. Ami a javaslatnak a tanoncok­tatásra, vonatkozó részét illeti, az abban­ foglal­ta­kat helyesli. A javaslatot elfogadta. Ezután négy törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyeket más helyen ismertetünk. Szünet alatt az ellenzéki képviselők a folyo­són a választójogi törvényjavaslatról beszéltek, némely csoportban nagyon kevesen. Általáno­san az volt a nézet, hogy ebből a törvényjavas­latból törvény nem lesz, de február 16-ig semmi­esetre sem. Híre terjedt a folyosón annak is, hogy Kerekes Mihály kedden este Miskolcra utazik és szerdán jelentkezik az ü­gyészsé­gen, hogy szabadságvesztés büntetésének kitöltését megkezdje. Rassay megerősítette ezt a hírt: szerinte Kerekes azért kezdi meg büntetésének kitölté­sét most, nehogy a választások idején rendelje el az ügyészség büntetésének megkezdését. Szünet után Ereki Károly szólalt­ föl. Beszé­dében megtámadta Szterényi Józsefet, majd az ellen tiltakozott, mintha a kurzus teremtette volna meg a monopóliumokat. Kifogásolja, hogy a törvény a­ nagykereskedőket is védi és csak a kisiparosság védelmét mondják reakciós­nak. Aki lop, azt lecsukják — mondotta —, de ha egy volt fővárosi bizottsági tag milliókat akar aranyban kicsempészni, azt óvadék ellené­ben szabadlábra helyezik. Majd újra nekiment Szterényinek és beszédét azzal végezte, hogy ne támadja őt Szterényi, mert ő tízszeresen vág vissza. Szterényi fo­rton arról beszél, hogy mit tett az ipar érdekében. Nahát, ha oly sokat tett az ipar érdekében és az mégis lezüllött hol van akkor a Szterényi nagy okossága... Szterényi József személyes kérdésben szólalt föl és visszautasította Ereki támadását Utána Budavári László szólalt föl s két határozati ja­vaslatot nyújtott be. Az elnök kénytelen volt figyelmeztetni megint ezt a kiváló törvény­hozót arra, hogy csak olyan javaslatokat lehet benyújtani, amelyek a szakasszal összefüggés­ben vannak. Mahunka Imre a tanoncoktatás fontosságá­ról beszélt, majd arról, hogy ez az ipartörvény nem biztosíték arra, hogy a jövőben a kisipar jobban fejlődhessék. Giesswein Sándor megállapította, hogy az ipartörvénynél ugyanaz volt a helyzet, mint a választójogi törvénynél, mindig emlegették, de az sohasem valósult meg. Hibáztatja, hogy az otthoni munka ügyével a javaslat csak kevéssé foglalkozik. Határozati javaslatot nyújtott be az otthon űzött ipari munka szabályozását és szociális szempontból az egészségügyi szabá­lyok betartását illetően. Móser Ernő, a véderőbizottság előadója, a véderőbizottság jelentését terjesztette be, a honvédségről szóló törvény egyes rendelkezé­seinek kiegészítéséről és módosításáról. Ezután újból áttértek az ipartörvény revíziójának vi­tájára. Méhely Kálmán volt a következő szónok, aki mindenekelőtt ki­fejtette, hogy ennek a törvény­javaslatna­k a tárgyalására az idő ma nem alkalmas. A nem­zetgyűlés kapuzárás előtt van, mindenki a vá­lasztójog nagy kérdésével foglalkozik, ebben az atmoszférában nincsen m°g a kellő higgadt­ság és nyugalom ily fontos törvényjavaslat tárgyalására. Ezután arról beszélt, hogy nem igazolódott be sehol, hogy valóban azok volná­nak a közvélemény hangadói, akik jelszavai­kat teljes erőből hangoztatják. Ő nem tapasz­talta, hogy valóban azok lennének a kisiparos­ság kívánalmai, amelyek a javaslat alapjául szolgálnak. Részletesen foglalkozott azokkal a változásokkal, amelyeket a javaslat­hoz és összehasonlító módszerrel kimutatta, hogy azok a kisiparosság érdekeinek nem felelnek meg. A kisiparosság több oldalról nyomásnak van kitéve, érzi a gyáripar versenyét, amely mind nagyobb területet hódít el tőle. Érzik a kis­iparosok a föltörekvő új elemek versenyét is. Mégis lehetetlen ma, amikor a középiskolákban is mindinkább a vizsgálatok eltörlése felé ha­lad a modern pedagógia, hogy a képesítés rendszerét hozza be az iparba ez a javaslat Ilyen ipartörvény sehol a világon nincsen, mindenütt az iparszabadság elve érvényesül. Ezzel a javaslattal megint unikumként állunk a világ előtt Ez retrográd és reakciós jellegű javaslat. Ha a nemzetgyűlés többsége ezt ma­gára vállalja, rendben van, én csupán aggodal­mamat fejezem ki ezzel szemben. Kimutatta még, hogy ha ez a javaslat törvénnyé válik, sokkal nehezebb lesz a kisiparosság helyzete, mint amilyen eddig volt. Különben nagyon sok szakasznál látja az önkényes beavatkozás lehetőségét és valóságos fölhalmozását jelenti ez a javaslat az ország szempontjából jelenleg is túltengő közigazga­tási apparátusnak. De azért ő szívesen meg­szavazza a javaslatot és azt kívánja, hogy mi­nél gyorsabban érvényesüljön az életben, hogy a kisiparosok és kiskereskedők még a válasz­tások előtt tapasztalhassák a törvény követ­kezményeit. Rupert Rezső az idő előrehaladottságára való tekintettel azt kérte, hogy beszédét szerdán mondhassa el. A Ház az engedélyt megadta. Az elnök napirendi indítványát, amely sze­rint szerdán az ipartörvény részletes vitájának folytatását, az Országos Gazdasági és Munkás­biztosító Pénztárról szóló törvényjavaslatot és a honvédségről szóló törvény kiegészítését és módosítását célzó törvényjavaslatot tűzzék ki tárgyalásra, a Ház elfogadta. Bródy Ernő sürgős interpellációja a Lakáshivatal ügyében következett ezután. Brády Ernő interpellációjában elmondotta, hogy a Lakáshivatal csődbe jutott. A lakás­kérdés egyedüli megoldása, az építkezés, nem történt meg, rendeletekkel pedig­ a lakásügyet megoldani nem te­h­et. Beszélt a jelenlegi hely­zetről, majd annak a véleményének adott kife­jezést, hogy a lakás rak­virálásokat meg kell szüntetni. Kérdi a népjóléti minisztert-, hogy mi lesz most micsoda móddal és eszközzel ren­delkezik arra, hogy Budapest közönségének aggodalmát eloszlassa. Mi jön a lakásbíróság helyébe? Elhiszi, hogy a miniszternek nehéz helyzete van, amikor kétségbeesett emberek ostromolják, de bízza a miniszter ezt a függet­len bíróságra, az majd képes lesz ellentállni. Az üres lakásnál elegendő volna szerinte, ha a­ háztulajdonos jelölné ki az új lakót és csak az igény­jogosultság kérdéseiben döntene a bíróság. A másik fontos kérdés az építkezés kérdése. A pénzügyminiszter éppen ma adott be egy tör­vényjavaslatot, amely szerint elbocsát 10.000 állami tisztviselőt, de azért még mindig ugyan­olyan nagyok a hivatalok és annyi helyiség szükséges a hivataloknak, mint a régi Nagy­magyarorszá­g idején. A hivatalokból már régen lakásokat kellett volna csinálni. A kaszárnyák és katonai épületek közül is megfelelő átalakításokkal sokból lakást le­hetne csinálni. Hét tavasz múlt el építkezés nélkül, most jön a nyolcadik. Körülöttünk min­­­denütt megindult az építk­zés, győztes és le­győzött országokban egyaránt. A kereskedelmi miniszter hiába teszi a körömpuccolást képesí­téshez kötött iparággá, ha az építkezés meg­kezdése iránt, amellyel együtt járna minden iparágnak a föllendülése, nem tesz semmit. Előterjeszti interpelációját a munkaügyi, és népjóléti miniszterhez, amelyben azt kérdi, fönn kívánja-e tartani a miniszter a lakás­igénybevételnek a proletárdiktatúra alatt ke­letkezett rendszerét és ha igen, hajlandó-e ezen üereik intézését a független magyar bíróságra batni. Kérdezi, hogy az építkezések megindí­tása tekintetében a miniszternek milyen terve­zetei vannak. A népjóléti miniszter nyomban válaszolt 23 interpellációra. Különböző okokból végleges választ az interpellációra nem adhat. Utalt Szterényi interpellációjára ado­tt válaszára, amely állítólag egyik oka is volt annak, hogy a Lakáshivatalba beosztott bírák lemondottak. Visszautasítja azt az állítást, mintha a bírákat cédulák útján utasításokkal és parancsokkal befolyásolta volna a minisztérium. A Lakás­hivatal tőle soha semmiféle parancsot vagy utasítást nem kapott. A lemondás tulajdon­képes okát nem óhajtja még közölni, reméli, hogy nem is kényszerül erre. Azt azonban el­mondhatja, ami ezt legalább plauzibilissé teszi. Hosszasan kísérletezett, hogy bizonyos frisseséget vigyen a Lakáshivatal munkájába, hogy ne álljanak a lakások hetekig üresen. De minden kísérlete sikertelen maradt sőt bizo­nyos visszaéléseknek is nyomára jutott. A visszaélések, amelyeket tapasztalt a bírói kar tagjait nem érintik, de bizonyos, hogy a vissza­éléseknek, noha a Lakáshivatal elnökénél több­ször kifejezést adott annak a véleményének, hogy a dolgok ilyen menetével nincsen megelé­gedve, a bírák gátat vetni nem tudtak. Előfor­dult, hogy 150.000 korona, sőt még ennél maga­sabb összegekről szóló honoráriumokat is kaptak egyes ügyvédek s ezzel azt a látszatot keltet­ték, hogy a Lakáshivatal egy része megveszte­gethető. Fölemlít egy esetet, amikor Móser Ernő képviselő vitt hozzá valakit aki kijelen­tette, hogzt még ma megkap egy lakást, mert lefizet 30.000 koronát, amelyből egy bizoyos rész a Lakáshivatal egy tagjának jár. Ennél az esetnél is kiderült, hogy a 30.000 koronát egyedül az ügyvéd kapta volna. Ami a laká­sokkal való szabad rendelkezést illeti, erre nézve kijelentette, hogy az ő ideálja az, ho­­y minél hamarább álljon vissza a szabad rendel­kezés jósza Ennek első feltétele az építkezés megkezdése. Égetően szükségesnek tartja az építkezés megindulását és noha részletekről nem nyilatkozhatok, annyit kijelenthet hogy több ir­ányban folynak tár­gyalások úgy az ideiglenes, mint a végleges építkezések megkezdése felől. Módunkban lesz a tavasszal részletes adatokkal szolgálni, mert módunkban lesz, hogy a nagy tőkét arra bír­juk, sőt arra kényszer­ítsü­k, hogy részt vegyen az építkezésekben. Ezután még kijelentette, hogy a Lakáshivatal bíráinak lemondását el­fogadta, helyüket másokkal fogja betölteni. Nyolc napon belül az új Lakáshivatal meg fogja kezdeni működését. Bródy Ernő ismételt felszólalása után az el­nök az ülést 1 14 órakor berekesztette. A köztársasági párt győzött a portugál vá­lasztásokon. Lisszaboni jelentés szerint a tör­vényhozó testületbe újonnan beválasztott kép­viselők nagy többsége a különböző köztársasági pártokhoz tartozik. Magában Lisszabonban a demokrata köztársaságiak kerültek ki győze­delmesen a választásból. A monarchista párt­hoz tartozók csak nagyon csekély számmal ke­rültek be a törvényhozásba. , Az angol-egyiptomi tárgyalások­ Londonból jelen­tik, hogy hétfőn Lloyd George elnökletével minisztertanács volt, amely az egyiptomi kér­déssel foglalkozott. Egy Kairóból érkezett je­lentés úgy tudja, hogy Zagd­ul basa és barátai valószínűen engedelmet kapnak Kairóba való visszatérésükre. Ennek meg kell történnie, ha az angol kormány valóban újra meg akarja kezdeni a­ tárgyalásokat. Jól informált körök­ben az a meggyőződés, hogy az angol kormány a jövőben vagy Zaglul basával tárg­yal vagy­ egyáltalán lemond a tárgyalásokról.

Next